Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
1979. július 20. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Jogsegély C saládjogi kérdésektől a gyermekelhelyezési perekig, a munkaügyi vitáktól a nyugdíjba vonuló szolgálati idejének beszámításáig igen sokszor keresték meg a jogsegélyszolgálatot a megye hat ipari szövetkezetében. Az állami vállalatoknál négyéves múltra tekinthet vissza a szak- szervezeti jogsegélyszolgálat, amely arra hivatott, hogy a dolgozók ügyesbajos dolgainak intézésében tanácsot adjon, jogos érdekeinek védelmében támogassa őket. Az ipari szövetkezetek közül a Ra- kamazi Cipőipari Szövetkezet 1976-ban indította tagjai részére a segítség- nyújtásnak ezt a formáját, majd követte a sorban a nyíregyházi vasipari, cipőipari és ruházati szövetkezet is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ipari szövetkezetekben is kedvező fogadtatásra talált a tagság ilyen irányú támogatása. Különösen .a szalagrendszerben, illetve a több műszakban, sok nőt foglalkoztató szövetkezetekben a műszakváltás idejekor sokan keresték fel gondjaikkal a jogsegélyszolgálat képviselőit. Tavaly több, mint háromszázan kértek tanácsot, kaptak felvilágosítást jogi természetű gondjaikra. A jogsegélyszolgálatot csak a nagyobb szövetkezeteknél lehet megszervezni a rendelet értelmében. A sikere viszont azt bizonyítja, hogy jó lenne kimunkálni ennek a kibővítését, esetleg több kisebb szövetkezet összefogásával. (1b) Vendégszemmel A napokban más városokból jött kollégákkal beszélgettem, akik igazán nem udvariaskodásból kezdték el dicsérni Nyíregyházát. És szavaikból az is kiderült, hogy nem azért mondják amit mondanak, mert rosszat vártak, egész egyszerűen az objektív szemlélődő szólt belőlük. Amikor ezt hallottam, eszembe jutott az az ezerszer hallott sanyarú igazság, hogy hazánkfiai, ha szépet akarnak látni, külhonba utaznak, eszükbe sem jut legtöbbször: itthon is volna mit nézni. Nem tudom, nem így vagyunk-e mi is városunkkal, amikor néha szidjuk, jellegtelenségét emlegetjük, és közben elmegyünk amellett, ami szép, ami lám, másnak tetszik. Sietek megjegyezni, ezek az öt városból összejött újságírók nem a Sóstói út elismert báját említették, hanem az ésszerű építkezést, a jólsikeredett Jósa- várost emlegették, azt, hogy látszik: a város határozott koncepció alapján nyeri el majdani arculatát. Amikor mindezt hallottam, először önmagamba néztem és megállapítottam: néha bizony én is csukott szemmel járkálok: de biztos vagyak benne, ezzel nem állok egyedül. A magam részéről megfogadtam: változtatok ezen. És azt szeretném, ha minél többen járnánk nyitott szemmel, hogy észrevegyük mindazt, ami új és szép, mert hiszem, ha így teszünk, akkor inkább érezzük a magunkénak, és megtanulunk jobban vigyázni rá. Speidl Zoltán Gépipari tervek Szabolcsban Termékváltás, növekvő export A tiszavasvári termelőszövetkezetek közös szárítójának meósa, Mészáros Irén folyamatosan ellenőrzi a búza minőségét. (G. B. felv.) - 1 Este a város peremén Munkáscentrum a Ságvárin A város peremén lévő művelődési házak közül legutóbb a Kisteleki újkert Folyóka utcai pártós művelődési házába pillantottunk be, ahol, ha gondokkal küszködve is, de mégis megindult az egészséges pezsgés. Most a Ságvári-telep következik: falu a városban ... Régi vágyuk teljesült az itt lakóknak a sorompó megszűnésével, azaz a felüljáró átadásával: közelebb kerültek a városhoz. A kulturális elszigeteltség azonban nem szűnt meg, sőt furcsa módon azóta éppen egy ellenkező folyamat játszódik le.» Van ugyan a telepnek párt- és művelődési háza, szomszédságában pedig egy minikönyvtára, s ezt a kettőt együtt a hivatalos besorolás szerint a jól hangzó klubkönyvtár névvel illetik, ám a legjobb indulattal sem lehet ezekre rámondani, hogy alkalmasak volnának a kulturális centrum szerepének betöltésére. Hiányzó feltételek Először a könyvtárba kopogtattunk be. Lakószobányi területen összezsúfolva jó négyezer kötet, minden centiméter falfelület kihasználva tetőtől talpig úgy, hogy 'egy kötetet kiszabadítani a többi közül komoly fizikai munka. Helyben olvasásról, böngészgetésről szó sincs, elvileg tehát a könyvtáros szeÉGŐK K épzelhetik, mire gondoltam, amikor Szabó Ferenc a lámpaüzem művezetője kezdte magyarázni, hogy „deltás” lámpákat csak belföldre adnak el. — Nem azért „deltás”, mert deltás, hanem azért, mert ez, mint a szakmában mondják, „vissz- lámpa”, amit a meó nem fogad el külföldre. — Szóval itthon a „selejt” is jó? — kérdeztem. — Nem selejt, de nem garantált a tartóssága — magyarázta. — Természetes arra törekszünk, hogy kevés ilyen lámpa kerüljön el a gyártósorokról. Amikor Kisvárdán a MEZŐGÉP gyáregysége megszűnt — itt dolgozott — s jogutód lett az Egyesült Izzó — eltávozhatott volna. Vagy választhatott: átképezi magát műszerésznek. — Ezt az utóbbit, a nehezebbiket választottam. Igaz, korábban csak a zseblámpát, a kerékpárlámpát ismertem. Halvány fogalmam sem volt arról, hogyan is készül a lámpa. Most van benne részem, hogy megtanuljam. Persze ebben senki sem lehet teljesen oké. Itt precízen meg kell tartani a technológiát. Csak akkor lehet legalább 95 százalék a tőkés exportra megfelelő lámpa. Nemcsak a vasollóval tanult meg bánni, hanem a mikronnal is. Lakatos „fejjel” vett részt az új gyár termékeinek a letelepítésében. A mesterségért Pestre utazott tanulni Szabó Ferenc. Itthon emellett 1978-ig még szb-titkár is volt. Bújta a rendeleteket, védte a közösség érdekeit, helytállt az üzemben, tanulta a lámpagyártás fortélyait, a szervezés tudományát. — Ügy éreztem, nem megy a kettő együtt. Valamelyiktől meg kellett válnom. Maradtam a lámpa mellett. Saját kérésemre felmentettek az szb-titkárságról — mondja Szabó Ferenc, a lakatosból lámpagyártó művezetővé avandzsált fiatalember. — Arra nem gondoltam, hogy kisebb és könnyebb dolgom lesz. Tudtam, nagyon meg kell majd küzdeni sok mindennel, hogy az Izzó kisvárdai gyárából világpiacra kerülő égők állják a versenyt. Impozáns üzem, precíz műszerekkel, tiszta munkahelyek. Szabó Ferenc feladata a termelés jó megszervezése. Négy soron készülnek a lámpák. Kettőn a speciális izzók, melyek 90 százaléka exportra kerül, a másik két soron az Ikarus-autóbuszokba a különböző gyárak megrendelésére készülnek az égők. — Nem vagyunk még a csúcson. Sok lehetőséget kell kihasználnunk — említi a művezető. Tény, hogy amikor az üzembe a lámpák közelébe került, felizzott benne is a tenniakarás. Bizonyítani, mire képes a kollektíva. Kiszámolta, mennyi ráfizetéssel jár, ha nem használják ki a gépeket. A lámpasorok csak 89 százalékos termelékenységgel „futottak”. Ezt kellett feltornászni. Most száz fölött tartanak. Nem volt könnyű. — Nem a mennyiség a fontos, hanem az exportarány. Ebben van jelentős változás. Korábban előfordult reklamáció, „visszáru”, szégyenkeztem magam is. Lassan azért beletanulunk. Közel száz munkást irányít Szabó Ferenc. Azt mondják, a lakatosból jószemű lámpagyártó szakember lett. Közben leérettségizett. Farkas Kálmán mélyén múlik: kinek milyen kötetet ad a kezébe. Göröm- bei Gyöngyi igyekszik is nagy leleménnyel úgy elhelyezni az olvasót „csalogató” könyveket, hogy az szinte véletlenül a kezük ügyébe essék. Itt is a gyerekek teszik ki az olvasók nagy részét. Meglepő, hogy azok vannak a legkevesebben, akik miatt az ilyen lakótelepi könyvtárakat létrehozták, akik máshonnan nehezen szerezhetnek be könyveket: a nyugdíjasok és a háziasszonyok. A kétszáz beiratkozott olvasó között tizenhárom nyugdíjas van és mindössze három háztartásbeli. A kulturális ellátottság — és színvonal másik mérhető területe a művelődési ház és a körülötte kialakuló szabadidős szokások. Erről a Ság- vári-telepen még annyi jót sem lehet elmondani, mint a minikönyvtárról. Azzal, hogy a korábbi népművelési ügyvezetőségből önálló intézmény lett, semmi sem oldódott meg. Az épület a kulturális alapellátás feltételeinek is csak kis részben felel meg. Hiányoznak továbbá a folyamatos működéshez szükséges anyagi, tárgyi és személyi feltételek, valamint a két gazda: a helyi pártszervezet és a városi művelődési központ hatékony együttműködése. „Szervezés kellene, meg összhang..." Akiket megkérdeztem, mind azt felelték: így nem jó, de azonnal hozzátették azt is: lehetne jobban. Kubányi József, az idős veterán, a pártvezetőség tagja a fiatalokat is megleckéztető frissességgel, lelkesedéssel sorjázza: — Mint egy falat kenyér, úgy kellene ez a ház. Igaz, hogy nem korszerű, mégis jó klubja volt itt az ifjúságnak. Meg itt van a sok nyugdíjas a telepen. De szívesen jönnének elbeszélgetni a régi időkről ! Szervezés kellene kérem, meg összhang a pártvezetőség és a népművelők között. Mert ez itt a fő baj... Persze néhány asztal se ártana, amit a nyugdíjasok körül ülhetnének, mert olyan klubot nem lehet elképzelni, amiben egymás háta mögött, sorban ülnek, mint a moziban. Mozi: itt álljunk meg egy szóra. Ács Attila az itteni moziüzemegység tiszteletdíjas vezetője így foglalta össze véleményét: — Nem mozinak nevezném, inkább filmmúzeumnak, mert utánjátszó. De nem is ez a probléma, hanem a berendezés és a kópia technikai színvonala. A szalagokat jóval több alkalommal vetítik a megengedettnél, az * erősítő néha kibírhatatlan. És ez a színvonal jelenti a rendszeres kulturális életet, mert a mozi soha nem maradhat el. Most nyolcán vannak a nézőtéren — igaz, magyar film megy. De ha egy személy jön el, akkor is kell vetíteni... Amióta az ifjúsági klub megszűnt, valóban csak a mozi az egyetlen rendszeres művelődési alkalom. Az ifjúsági klubra egyébként a legtömörebben a Jókai-idézet jellemző: volt — nincs — lesz. Kropkó Józsefné a volt klubvezető elmondta, hogy a „hőskorban” ötvenen—hatva- nan is jártak. Közben azonban, hogy „közelebb” lett a város, modern szórakozóhelyeivel, elmaradtak innen, ahol a programokat sem szervezték rendszeresen. Az új klubvezető, Szekeres Ilona egyelőre nem sokat sejt a rá váró hatalmas munkáról. Szövögeti ugyan a terveket, de egyedül aligha lesz képes összeszedni a szétszéledt társaságot. Ötezer ember várja... Néhai Torna Péter bácsi halála óta sokan „munkálkodtak” itt hosszabb-rövidebb ideig, leltári hiányosságokat, megrongált bútorokat és technikai felszereléseket hagyva maguk után. Tavaly tavasztól Pálinkás László volt a ház vezetője, de most ide már ő is csak tiszteletdíjasként jár vissza. Ez idő alatt kísérelte meg az ifjúsági és a nyugdíjasklub szervezését Tavaly ősztől működik a mozi, egy beat együttes, s több sikeres nagyrendezvényt is lebonyolítottak, mint például az író—olvasó találkozók, a Mesekert bábszínház előadásai gyerekeknek, divatbemutató, bál. Megkezdték a kapcsolatok kiépítését a környék néhány nagyüzemével is. Jelenleg ismét nincs főállású vezetője a művelődési háznak! Továbbra is hiányoznak működéséhez azok a feltételek, melyek vonzóvá tehetnék! Maradt a kérdés: bezárni, vagy rendet rakni és nyitva tartani? A válasz pedig kezdődjék ezzel a két ténnyel: ötezer ember él a telepen, s itt található Nyíregyháza egyik nagy munkáscentruma! Baraksó Erzsébet Kisközségi vízmüvek A megyében egyre több olyan vízmű van, amelyik több települést lát el egészséges ivóvízzel. A megkezdett vízművek befejezésével, viszonylag kisebb költséggel lehet néhány kisebb községet vezetékes vízzel ellátni. A következő években a meglévő hálózatra való csatlakozással, illetve másutt a hálózat bővítésével lehet még több embernek jó vizet adni. összesen hét község vízműépítésére készülnek tervek jövőre, közel kétmillió forintos értékben. Ezeken a helyeken a vezeték építésére 1980 után kerül sor. így kap vizet Tiszabezdéd, Nyírpa- zony, Tiszavid, Kék, Gégény, Dombrád és Kékese. Vállalataink közül mind több, hosszabb távra fogalmazza meg előzetes elépzeléseit. A kohó- és gépiparba tartózd üzemek közül a Gépipari Tudományos Egyesület munkabizottsága 17-nek mérte fel a középtávú koncepcióját. Részletezés nélkül megállapítható: a 17 gyár és üzem, mely az ágazat termelésének összesen 70 százalékát adja 1985-re a termelési érték növekedésből 83 százalékot a termelékenység javításával akar elérni úgy, hogy a létszámot csak 2,3 százalékkal emeli. Az Öntödei Vállalat kisvárdai gyárában két alternatívát állítottak fel. Az egyik akkor lesz érvényes, ha sikerül a Disa II. programot megvalósítaniuk. Ebben az esetben a mostani 365 milliós termelési értéküket közel kétszeresére emelhetik. Ha változás nem lesz, akkor 496 milliós termelési értékkel számolnak 1985-ben. Termékváltást is terveznek: a féktuskók, az új, Nyírség típusú radiátorok, a lemezradiátor dugókészletek előállítása, valamint a mostani gyártmányok típusának módosítása szerepel majd a „műsorukon”. A Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori egysége az eddigi munkák folyamán megteremtette a korszerű RF—75 típusú sugárfúrógép szerelésének feltételeit; az 1979. júniusa óta gyártott RF—50 típusú sugárfúrógépből pedig mértéktartóan számolva évenként 200—250 darabot termelhetnek. A vállalati fejlesztési tervek szerint egyébként a numerikus vezérlésű és a nagypontosságú gépeket Csepelen, a hagyományosokat pedig Nyírbátorban gyártják. Termékeik 80 százalékát exportra szánják, ebből 40 százalékot a tőkés országokban akarnak értékesíteni. A kisvárdai izzó a következő tervidőszakban az alkatrészgyártás mellett, a késztermékek előállítására is törekszik. Az elképzelések alapján a gyár az ötéves terv végére 2000—2200 dolgozóval 750 millió forintos értéket fog előállítani. S. Z. Heózzák a búzát
