Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-19 / 167. szám
2 KELET-MA3YARORSZÁG 1979. július 19. MINDEN ÖTÖDIK ÜDÜL... Jó pihenést nevelők! Sok az üdülésre vágyó pedagógus — és viszonylag kevés az üdülőjegy. Ez nem csupán a nevelőkre vonatkozik, hanem általában az üdültetésre. Mégis, az óvónők, tanítók, tanárok — munkájuk jellegéből eredően — érhetően nyáron, a főidényben szeretnének üdülni, mert ekkor érnek rá. De lehet-e nyolcezer pedagógus számára minden évben megnyugtató megoldást találni? Milyen erőfeszítéseket tesz a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága, hogy évről évre bővüljenek az üdülési lehetőségek? Félig pihenés... A Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságán Oláh Gábor megyei titkárral ezekről a kérdésekről beszélgettünk. A számokból kiderül, hogy más megyékkel ösz- szehasonlítva a szabolcsi nevelők üdülési lehetőségei kedvezőek. Hozzávetőleg minden év nyarán a tagság 20 százaléka, minden ötödik pedagógus üdül hazai vagy külföldi üdülőkben. Ez jó arány, mégis elgondolkoztató. Minden ötödik évben kerül sor egy-egy nevelőre, feltéve, ha mindig n^ások kapják az üdülőjegyeket. Persze mindenki nem szándékozik üdülőben tölteni a szabadságát: a nevelők egy része szívesen marad a megszokott környezetben, vagy víkendtelkét ápolja, rövid kirándulásokat tesz. Több százan nyári úttörőtáborokban is részt vesznek, ami félig pihenés, félig munka, ők látják el a gyermekek felügyeletét. Milyen lehetőségek kínálkoznak a szabolcsi nevelőknek az üdülésre? Villát bérelnek Négy „forrás” van — mondták a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságán. Az első a SZOT- üdülőkben kínálkozik, ebben az évben 688 SZOT-üdülője- gyet kaptak a pedagógusok. A tagság számához viszonyítva ez is kedvező, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa mesz- szemenően igyekszik kielégíteni a pedagógusok kérését, hogy minél többen üdülhessenek a nyári főidényben. Minden jegyet azonban nem tudnak nyáron biztosítani, a jegyek 70 százaléka szól nyárra, 30 százaléka pedig az őszi, téli,, tavaszi hónapokra. Itt a gond az, amely általános: viszonylag kevés jegyet kapH árom kislány az utcán, a nagy eső utáni tócsánál. Körülállják, nézik, apró kavicsokkal dobálják — ez nékik most egy kis tenger a lesüllyedt aszfalton. — Az én hajóm innen indul, a tied meg amonnan! — rendelkezik közülük a legerélyesebb, egy kis szőke copfos, mutatja az útvonalat egy bottal. — Jó, induljunk — hagyja rá a másik, egy kis fekete.. — Én Rómába megyek. — Én Bécsbe. — Én meg a nagymamához, Ra'kamazra — így egy harmadik. Lehetnek tán négy-ötévesek e „világutazók”. Az ő korukban még akárhová eljuthat a hajó. Arra biciklizik egy kisfiú. Lestoppol mellettük: — Sziasztok. — Szia. nak az első, másodosztályú üdülőkbe, a többség harmad- osztályú, amelynél az ellátás — igaz a térítés is — sokkal szerényebb. Második lehetőség a Pedagógusok Szakszervezetének saját központi és megyei üdülőinek igénybevétele. Két nagy pedagógus szakszervezeti üdülő van az országban, ahol a szabolcsi nevelőkegy része is helyet kap. Mátra- szentimrén és Balatonföldvá- ron. Az idén Mátraszentim- rén 16, Balatonföldváron 31, Budapesten 256, Egerben 24, Tatán 4, Pécsett 43, Szarvason 26, Salgótarjánban 40 szabolcsi pedagógus üdülhet az ottani megyei bizottságokkal kötött szerződések alapján. Két saját üdülője van a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának, Hajdúszoboszlón egy 41 személyes, ahol egész nyáron 234 megyebeli pedagógus üdülhet és Fonyódon — ahol egy villát bérelnek — 60, elsősorban egyedülálló, fiatal nevelő tölthet két hetet. Van egy — inkább pecázóknak való — tokaji faházas üdülő is, a nyíregyházi 110. sz. szakmunkásképző intézettel közösen, ahol öt szoba varja a hét végén néhány napra kiruccanó nevelőket. Á többség nyáron szeretne Évek óta külföldi csere- üdülést is szerveznek: a budai pedagógus sportkörrel közösen az idén 60 szabolcsi vesz részt háromhetes nyugat-európai körúton. Hagyományos már nyaranta a lengyelországi üdülés a Mazuri- tavak vidékén. Jócskán vannak olyanok is, akik egyéni autótúrára indulnak. Az idén 36 szabolcsi nevelő kap kedvezményes vásárlási feltételekkel — részletfizetésre — gépkocsit. Akik már az első fél évben átvették a saját kocsit, azzal tehetik meg az utat itthon és külföldön. Hogyan javítható tovább az üdülési arány? Az természetes igény, hogy a többség nyáron szeretne üdülőjegyet, de vannak, akiknek jól jönne ez a téli, vagy tavaszi szünetben is. Mégis kevesen élnek a lehetőséggel: És még valami, jó lenne a megyén belüli üdülési lehetőségeket is jobban kihasználni, ezzel is bővíteni lehetne a cserelehetőségeket más megyékkel. S nem utolsósorban: a szak- szervezeti bizottságok mindig jól mérlegeljék, kiknek adják a jegyeket, nehogy mindig ugyanazok kapják. (P. G.) Érdeklődve méregetik egymást egy ideig. — Fogadjunk, nem mersz átmenni rajta! — mutat képzeletbeli tengerükre a „bécsi utas”. — Dehogynem. — Nem mersz. — Merek én — erősködika kisfiú. — De minek? Vizes lennék. — Mégse mersz. Gyáva vagy! — ingerli a szőke copfos Éva. — Ez nem igaz! Azért is átmegyek. Át is hajt villámgyorsan a Nyíregyházán, a Kórház utcán 90 lakás épült. Az új házakat a SZÁÉV építette és 60 lakásba már be is költöztek tulajdonosaik. Az utolsó 30 kulcsait a napokban adják át. (Gaál Béla felvétele) Orosz nyelvi tábor Nyíregyházán „Államhatár“ a koliban Mintha az államhatárt léptük volna át az ajtón. A folyosón orosz nyelvi feliratok, az ebédlőn, a tanulószobán, a zuhanyozóban szintén oroszul tudatják a kiírások, milyen helyiségről van szó. A nyíregyházi Münnich Ferenc Kollégium már hatodszor ad otthont az orosz nyelvi tábornak. Filetóth Istvánná táborvezető rövid időre szakad el teendőitől. — A második hét végéhez közeledünk — mondja File- tóthné, aki év közben a köz- gazdasági szakközépiskolában tanít. — Sikerült olyan légkört teremteni, amelyben a száz magyar diák az ötven moszkvai és vlagyimiri főiskolás segítségével szívesen, Magamban mondom... tócsán. A kislánykák elugrálnak a szétfröccsenő víz elől. — Na, mit szólsz hozzá, hogy átjöttem? — ragyog diadallal „Ádám”. — De behunyt szemmel nem mersz — uszítja tovább a kis gonosz. — Merek. — Lássuk. A kisfiú felül megint a biciklire, összeszorítja a szemét: gyerünk! Neki a tócsának. A szőke copfos hirtelen a biciklikerék elé tartja a botot, bumm! — a hős a vízbe poty- tyan. A három csitri hahotázva elszalad. A kisfiú szepegve, megalázva, vizesen tápászkodik fel. Látni rajta, hogy az ütésnél is jobban fáj neki az át- ej tés... Pauwlik György PÉNZTÁRCÁTÓL CINVÖDÖRIG Elhagyta a lovát... Tavalyelőtt, az első hat hónapban, 148-an, tavaly, szintén júniusig 96-an, idén, az eddig eltelt időben már csak 48-an voltak, akik valamilyen talált tárggyal jelentkeztek a Nyíregyházi Városi Tanács ügyfélszolgálati irodájában. Figyelmesebbek lennénk? Aligha. — Rengetegen keresnek elveszett holmit. Két hét alatt csak táskáért jártak itt legalább húszán. Nagyrészük hiába, — ezzel fogad Demeter Dénesné főelőadó. A legtöbben vásárlás közben válnak szórakozottá. A piac, a Kelet és Nyírfa áruházak a leggyakoribb helyek, ahonnan talált holmi bekerül. Hogy miről szoktunk megfeledkezni? Az esernyők, kalapok kora már lejárt. Fényképezőgép, verseny-, camping-, és gyermekkerékpárok, kismotorok, fülbevalók, aranygyűrű, pénztárca, vadonatúj cinvödrök szerepelnek a „nagykönyvben”. (A behozott tárgyakat nyilvántartásba veszik, majd jegyzőkönyvet állítanak ki róla.) De hagynak el lovat, borjút, ahogy a főelőadó mondja „a disznótól a kutyáig mindent”. Készülnek a kilométert számláló műszerek a Ganz Műszer Művek nyírbéltekl üzemében. (Elek Emil felvé' tele) Ahhoz, hogy két karton permetszer az út szélén maradjon, piár átlagon felüli hanyagság kell. Mert, hogy az iskolaév befejeztével a kisdiák elveszti táskáját, az még „rendjén” is volna, (bár az már furcsább, hogy jó állapotban lévő cipőjét is benne- felejti, s talán mezítláb megy haza). De, hogy az út mellett talált nagyméretű fényszórót nemcsak ottfelejtette valaki, az szinte biztos. Gépkocsiról leesve sem maradhatott volna — még az üvegezése is — sértetlen. Hihetőbb, hogy eldugták, de — a tolvaj bosz- szúságára —, a becsületes megtaláló hamarabb érkezett. — Hálásak a megkerült holmik tulajdonosai? — Általában igen. Persze ellenkezőjére is van példa. Tavasszal — eleveníti fel a történetet Demeter Dénesné —, fekete retikült, benne pénz, s egy megkezdett tábla csokoládé, hozott be két iskolás. Mivel romlandó árut nem tárolhatunk, a csokit, nagy örömükre, nekik adtam. Pár nap múlva egy nyugdíjas néni jelentkezet a táskáért. Átvette, megszámolta a pénzt — mely egész havi nyugdíja volt —, majd a hiányzó csokoládét reklamálta. Felháborodottan távozott, mikor közöltem vele, hogy azt megették a becsületes megtalálók. Csendes Csaba élményszerűen sajátítja el az orosz nyelvet. — Ami igaz, igaz: azt hallottuk a táborról, hogy nagyon „katonás”, napirend van, meg tanulni is kell — említi Pivarnyik Rita, a nyíregyházi Kölcsey Gimnázium másodikos tanulója. — Aztán kellemesen csalódtunk, mert a szigorú napirend rengeteg változatos programot, kellemes kikapcsolódást jelent. — Elég, ha az esti műso- ■ rokra gondolunk — szól közbe osztálytársa, a fényeslit- kei Józsa Judit. — A költészet és az irodalom, a dalok, a néptánc, a barátság adta eddig az ötleteket az esetek összeállításához. Ha iskolában 5 adnának fel ilyen komoly mennyiségű anyagot, a diákok biztosan lázadoznának ellene. De itt egész más a helyzet. Inna Dmitrijevna Szamojlova, a Vlagyimiri Pedagógiai Faiskola tanára erről így vélekedik: — Az iskolában tanultakat itt nemcsak kiegészítik új ismeretekkel, szavakkal, lexikai szerkezetekkel, hanem aktivizálják az egész eddigi szókincset a diákok. Az a tény, hogy csak idegen nyelven szólalhatnak meg — máskülönben nem értenék őket a tanulópárok, a trojkák tagjai —, arra „kényszeríti” a tábor lakóit, hogy törekedjenek a folyamatos beszédre, majd ennek tökéletesebb formája, amikor már nem a- gondolatokat fordítják le magukban oroszra, hanem azok éleve így jutnak az eszükbe. Három hét ítt- tartózkodás felér három hónapi iskolai tanulással... Marina Ovcsinnyikova a vlagyimiri tanárképzőn harmadéves. Először jár hazánkban és idegen nyelvi táborban. — Érdekes az anyanyelv szépségére megtanítani a magyar fiatalokat — vélekedik Marina. — A köznyelvi fordulatokat, az élőbeszédet csak a megfelelő idegen nyelvi környezetben lehet jól elsajátítani. A tábort meglátogatták a Szovjetunió Felsőoktatási Intézményei Minisztériumának képviselői is. Ada Petrovna Djákova és Tatjána Leonyi- dovna Kuznyecova így látja a tábor jelentőségét: — A szovjet és a magyar középiskolások közötti szoros együttműködés, egyik fontos része ez a tábor is. A hagyományos tanórák helyet a kötetlen foglalkozások, a városi séták, a kulturális műsorok, a közös dal- és tánctanulás többet ad a fiataloknak. Nemcsak szókincsben, hanem az internacionalista nevelésben is eredményesebb ez a három hét. Tóth Kornélia Ököllel „válaszolt" A részeg szurkoló Május 13-án Tornyospálca labdarúgócsapata a papiakat fogadta bajnoki mérkőzésen. A csapatot elkísérte néhány szurkoló is, köztük Kovács Ferenc 31 éves papi lakos is, aki a meccs délelőttjén alaposan felöntött a garatra. A mérkőzésen egymást követték a szabálytalanságok, a második félidőre a játékvezető megunta és kiállított egy papi játékost. Kovács Ferencet rendkívül felbosszantotta a dolog, túl azon, hogy igazságtalanságnak tartotta a döntést, a kiállított fiú a rokona is volt, így illetékesnek tartotta magát, hogy ő is beavatkozzék. Átmászott a korláton, s hiába próbálkozott két rendező is útjába állni, bement a pályára. A két rendező közrefogta Kovácsot, a játéktérről le is vezették, de a pályát nem volt hajlandó elhagyni. A rendezők a szolgálatot teljesítő rendőr elé vitték a garázda szurkolót, aki a pálya elhagyására történő felszólításra ököllel válaszolt. A rendőrnek sikerült elhúzni az ütés elől a fejét, így az erejét vesztve a rendőr nyakán csattant. Kovács tovább támadott: végül sikerült elhárítani az újabb ütéseket és megbilincselni a részeg támadót. A többszörösen visszaeső bűnöző Kovács Ferencet a bíróság hivatalos személy elleni erőszak miatt — mint különös visszaesőt — 1 év 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. (balogh) T izennégy napja nézek farkasszemet az Eperjes utca 8. lépcsőházi villanybúráival, amelyek éjjel-nappal égő körtéikkel fittyet hánynak minden takarékossági felhívásnak. A lépcsőház lakói már az első reggel felfigyeltek, rá, s megpróbálták eloltani, de felesleges igyekezet szembefordulni egy magát megmakacsolt automatával. így hát maradt a házmesterhez intézett kérdés. Válasza tömör és érthető: háromszor jélentette be az IKV-központban, ahol vissza is jeleztek: küldik a szakembert... Nyolc nap telt el azóta — hiába. A villanykörték tartják magukat, a lakók már- már gyűlölettel nézik a fehér lépcsőházi bórákat, amelyek minduntalan figyelmeztetik őket: mi sem vagyunk bővében az energiának, s mégis pocsékolunk. Pedig nem a villany- körték tehetnek róla, hogy folyton égnek ... O P orfelhő veri a környéket, ismerősöm azt mondja, ez a szabolcsi eső. A feltámadt szél viszi a homokot, a nyíregyházi, szombati piacról összesepert hulladékot, amit még kedd délután sem szállítottak el. Az utcaseprők kételyeit is megértem: minek e városban lelkiismeretesen takarítani..., feneketlen kútba önteni a vizet. A szemét marad — hacsak a szél el nem viszi. Ha jön — viszi. És legtöbbször jön. A tanács, a népfront, a vöröskereszt meghirdeti az akciót a tiszta, virágos Nyíregyházáért. Aztán: tanács tervez, szél — és szemétszállító végez... _______________________(k)
