Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 15. Események címszavakban HÉTFŐ: az amerikai szenátus külügyi bizottsága megkezdte a SALT—II. vitáját — Bettino Craxi szocialista főtitkár kapott megbízást Olaszországban a kormányalakításra — Elutazott Budapestről Kurt Waldbeim, az ENSZ főtitkára KEDD: Schmidt kancellár befejezte olaszországi tárgyalásait — Bolgár—török csúcstalálkozó a törökországi Antalyában — Visszarendelték Costa Ricából az amerikai repülőgé­peket SZERDA: újjáválasztották az Olasz Kommunista Párt vezető­ségét és titkárságát — Lényegi eredmény nélkül ért vé­get az alexandriai Szadat—Begin-találkozó — Tito brioni szigetén fogadta Willy Brandtot CSÜTÖRTÖK: Kadhafi tárgyalásai Damaszkuszban a Szíriának nyújtandó líbiai segítségről — Kiribati néven önálló ál­lam lett a csendes-óceáni angol gyarmat, a Gilbert-szi- getcsoport PÉNTEK: fegyveres támadás Egyiptom ankarai nagykövetsége ellen — Londonban Thatcher asszony és lord Carrington külügyminiszter fogadta Muzorewa püspököt, a zimbab­wei kormány elnökét SZOMBAT: sorozatos kilépések gyöngítik az indiai kormányzó pártot, a Dzsanatát — A sandinisták új kormány beikta­tására készülnek Nicaraguában — Pánafrikai véderő fel­állítását határozta el az Afrikai Egységszervezet — Portu­gáliában őszre új választásokat irat ki Eanes elnök Muzorewa washingtoni és londoni útjával minden bi­zonnyal foglalkozni fognak a jövő héten Libériában össze­ülő afrikai csúcsértekezleten, az Afrikai Egység Szervezet állam- és kormányfői szintű tanácskozásán. A külügymi­niszterek — előkészítő ta­nácskozásukon — már meg­állapodtak egy pánafrikai véderő felállításában. Most, hogy Tanzánia meg­kezdte csapatainak kivonását Ugandából, a kelet-afrikai térség legtekintélyesebb áll- lama egyesítheti a maga erőfeszítéseit a Zimbabwe körüli, úgynevezett „frontor­szágokéival”. Muzorewának és a mögötte álló fehér telepeseknek talán tézkedésekről, reformokról, elképzelésekről tárgyalt. Egyes hírmagyarázók sze­rint ez Carter „utolsó esélye”. Ha most kudarcot vall, akkor elbúcsúzhat az elnökjelölt­ségtől, attól, hogy 1980 őszén a demokrata párt színeiben küzdjön meg a választók bi­zalmáért. A U. S. News and World Report című amerikai hetilap máris felvetette: „Ide­je Carternak kiszállni!” Ugyanez a lap „Kennedy-láz- ról” írva leszögezi, hogy „az utolsó Kennedy” soha nem volt ilyen népszerű, mint most... Carter pedig nem volt még ennyire népszerűtlen, mint jelenleg. A szokásos közvéle­ménykutatás során megkér­dezetteknek csupán a 26 szá­zaléka nyilatkozott úgy, hogy meg van elégedve az elnök tevékenységével. A nagy többség — elégedetlen. Miért? A válasz kézenfek­vő: ismét kétszámjegyű az infláció, újabb egymillió ame­rikai dolgozó kerül az utcá­ra, s így 6,6 százalék munka- nélkülit várnak az év végé­re. S természetesen az üzem­anyag-mizéria is bosszantja az amerikai polgárt, aki „or­szágúti cirkálójába” egyre drágábban kap, ha egyálta­Á hét három kérdése O Milyen a közel-keleti helyzet a Szadat—Be­gin-találkozó után? A Hotel- Palestina-ban, Alexandria legszebb szállodájában nem voltak hajlandók megszállni az izraeli küldöttség tagjai. Jelképes ez a magatartás: az izraeli kormány abba sem hajlandó belemenni, amit Szadat nagyszerényen kér, hogy tudniillik a palesztinok lakta terület önkormányzatát valósítsák meg. (Természete­sen arról meg hallani sem akarnak Jeruzsálemben, hogy elismerjék a palesztin nép önálló államiságát.) Iz­rael csupán a palesztin ara­boknak közigazgatási szem­pontból való különállását kész elfogadni, s ezt tekinte­né a Camp David-i alku vég­rehajtásának. A Szadat—Begin-találko- zón abban is ellentét mutat­kozott, hogy Izrael folytatni kívánja a fél-katonai telepü­lések kiépítését a megszállt arab területeken, amelyek kiürítése elől elzárkózik. To­vábbi vitatéma Egyiptom és Izrael között — Dél-Libanon. Itt Begin kormánya támogat­ja a szélsőjobboldali keresz­tény milicia törekvéseit, ame­lyek egy kis bábállam létre­hozását célozzák. Jeruzsálem katonai vezetői pedig folytat­ni kívánják a libanoni terü­let elleni akcióikat is, ame­lyeket megelőző és védelmi jellegűeknek tüntetnek fel. Az ellentétek dacára Sza­dat „barátjának” nevezte Begint, aki viszont az egyip­tomi elnök békeszándékát magasztalta. A találkozóik folytatását is elhatározták: augusztus végén Haifában, az izraeli kikötővárosban jön­nek össze ismét. A palesztin probléma fon­tosságát jelezte, hogy Bécs- ben Willy Brandt és dr. Bru­no Kreisky, mint a szocialis­ta internacionálé vezetői, tár­gyaltak Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetőjével. S ami­kor emiatt Jeruzsálemben „árulónak” titulálták az osztrák kancellárt, az vissza­vágott: „Fog még Begin is tárgyalni Arafattal!” Az Izrael elleni és az egyiptomi—izraeli alku elle­ni arab front megerősítése végett Kadhafi, Líbia veze­tője közel-keleti körútra in­dult és Damaszkuszban min­den segítséget megígért Szí­riának. Ankarában a hét végén vé­res, fegyveres támadás zaj­lott le az egyiptomi nagykö­vetség ellen, egy ismeretlen palesztin szervezet „vállalta érte a felelősséget”. Aligha­nem a palesztin ügy lejára­tása lehetett az akció célja — s erre a „kinek használ?” vé­giggondolásával lehet követ­keztetni —, hogy az egyipto­miakat tüntessék fel a már­tír szerepében. © Mit érhetett el Muzo­rewa Washingtonban és Londonban? A zimbabwei „fekete-fehér miniszterel­nök”, a fehér telepesek érde­keit szolgáló Muzorewa püs­pök a héten Washingtonban és Londonban járt. Az angol fővárosban — a konzervatív kormány eddig sem titkolta rokonszenvét — határozott bátorítást kaphatott, az Egye­sült Államokban viszont két­értelmű volt a fogadtatása. Egyes hivatalos közlések szerint az USA továbbra sem ismeri el a zimbabwei vá­lasztási komédia után össze­tákolt kormányt, viszont ha ez így lenne, akkor miért kellett Muzorewát a legma­gasabb szinten is fogadni? Márpedig a „miniszterelnök” előtt megnyílt Carter elnök­nek az ajtaja is. Vance kül­ügyminiszter ugyancsak tár­gyalt a Salisburyből jött ven­déggel. Muzorewa maga volt a megtestesült magabiztos­ság... A washingtoni szenátusban folytatódtak a SALT—II. szerződés­sel kapcsolatos meghallgatások. Képünkön: a vezérkari főnökök egyesített bizottságának tagjai a szenátorok kérdéseire válaszolnak. (Kelet-Magyarország telefoto) mégsincs okuk a túlzott ön­bizalomra, a teljes magabiz­tosságra ... © Mi lesz Carter „ener- gia-csomagt érvében”? Gyorsan mondjuk meg: egye­lőre nem tudni. Vasárnap mondja el az amerikai rádió- és tévéállomások mikrofonjai és kamerái előtt azt a beszé­det, amelyet már a múlt hét közepére ígért, de aztán az utolsó pillanatban lemondta... Nyilván nem ugyanazt a be­szédet fogja felolvasni, hi­szen jó egy héten át tanács­adóival, minisztereivel Camp Davidbe, az elnöki nyaraló­ba bezárkózva új meg új in­ián kap benzint, mivel hogy sok benzinkút üresen és zár­va áll. Természetesen Carter a va­sárnapi beszédében valóban kilátásba helyezhet hatékony intézkedéseket, de az is nyil­vánvaló, hogy például az olajfronton nincs a kezében minden fegyver. Iránból csak nem érkeznek a régi mennyi­ségben az olajszállítmányok, egyszer Arafat, másszor Kad­hafi szólít fel Amerika boj­kottjára, s a nyugati szövet­ségesek sem igazán szövetsé­gesek, ha a saját olajellátá­suk biztosításáról van szó. Pálfy József GALSAI PONGRÁC: iSajci1 ^izi j 22. Az előételek után ünneplő tósztok következnek. Reischl városbíró felköszöntőjére a kormányzó.válaszol. A ma­gyar nyelv szépségéről beszél — de valójában csak töri a magyar nyelvet; majd Feste­tics Taszilóra üríti poharát — de a herceg nincs is jelen az ebéden. A koronás házigazda méltóságán alulinak tartaná, hogy részt vegyen ezen a nyilvános „közétkeztetésen”. A Festetics-családot ezúttal György gróf képviseli. Este díszelőadás a keszthe­lyi Uránia moziban. Herczeg Ferencnek a Kis­faludy Társaság pályázatára írt, nyájas színpadi dolgoza­tát adják elő: A holicsi Cu- pidót. A darab 1821-ben ját­szódik, Holicson. Főhőse Mik­lós, a Párizs-járt festő kis Cu- pido-figurát rajzol egy por­celántányérra. De a pingált istenke megelevenedik, majd suszterinassá is átvedlik, hogy szerelmi cselt szőjön al­kotója és egy Zsófi nevű szépözvegy között. Miklóst Ódry Árpád alakítja, Zsófit Cs. Aczél Ilona, Cupidót Ba­jor Gizi. E míves, pedáns da­rab igazi játék lesz az ő ala­kításától. Hol istent játszik, hol suszterinast; fejére roko­kó parókát ragaszt, majd ha­ját suhancosan szétborzolja. Amilyen elfogódott előadás előtt, olyan felszabadult a színpadon. Játéka csupa po­gány jókedv, szemtelenség. Ahogy felköti magára a susz­terkötényt, vagy nyelvet ölt urára, vagy leveti cipőjét és kiütögeti belőle a homokot. Illetlen kedvében még pök is egyet. A kétnapos Helikon­ünnepséget Bajor Gizi játéka rázza ki, habár csak másfél órára az akadémikus feszes­ségből. Másnap aratóünnep a Ba- laton-szálló előtti téren. Utána Horthy és kísérete, úgymond, „elvegyül a nép között”. A Főméltóságú Her­czeg Ferenccel s a Nemzeti Színház tagjaival: Bajor Gi­zivel, Aczél Ilonával, Ödry Árpáddal, Csathó Kálmánnal beszélget. A távolabb állók, e közvet­lenség láttán, magas méltó­ságokat gyanítanak a színé­szekben. Egy pesti újságíró följegyzi két keszthelyi kislány párbe­szédét. „— Te, ki az, akivel a kor­mányzó beszélget — kérdezi a fiatalabbik. — Egy hercegkisasszony. Többször láttam már Keszt­helyen. — Hát az a magas, kéksze­mű férfi? — int Ódry felé. — A hercegnő vőlegénye. Egy herceg. — És a másik? A fekete bajszos? Ha Csathó Kálmán sejte­né, hogy minek nézik: — Az meg egy gróf So- mogyból.” A színésznők magánélete is többé-kevésbé nyílt színen zajlik; a politikailag éppen időszerű nyilvánosságban, amelynek jellegét az uralko­dó rend szabja meg: óhatat­Ilié Verde! életrajza Ilié Verdet, a Román Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a Ro­mán Szocialista Köztársaság miniszterelnöke 1925. május 10-én született Comanesti- ben, Bacau megyében. 1945- ben felvették az RKP tagjai­nak sorába. Bukarestben a közgazdaságtudományi aka­démián szerzett diplomát. 1948 és 1965 között a párt­apparátusban töltött be fele­lős tisztséget. 1955-ben, a párt VII. kongresszusán az RKP Központi Bizottságának póttagjává, 1960-ban a VIII. kongresszuson pedig központi bizottsági taggá választották. 1965 márciusában megvá­lasztották az RKP Központi Bizottságának titkárává, 1974- ben a párt XI. kongresszusán pedig újra választották erre a tisztségre. 1965-ben, a IX. kongresszu­son az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjává, 1966 júniusában a központi bizottság plenáris ülésén a végrehajtó bizottság tagjává választották. Ebben a minőségében újjáválasztották a párt X. és XI. kongresszu­sán. 1966—1974 között az RKP KB állandó elnökségének tag­ja volt. 1965-től a Román Szocialis­ta Köztársaság miniszterta­nácsának elnökhelyettese, 1967-től 1974-ig pedig első el­nökhelyettese volt. Az 1974—78-as időszakra az RKP Központi Bizottsága titkárává választotta. Ebben az időszakban 1974—1975 kö­zött betöltötte a gazdasági és társadalmi tevékenység mun­kásellenőrzésének központi tanácsa elnöki, 1975—1978 között pedig a gazdasági és társadalmi szervezési tanács elnöki tisztét. 1978 márciusában a kor­mány miniszterelnökének el­ső helyettesévé, és az állami tervbizottság elnökévé ne­vezték ki. 1979 márciusában megvá­lasztották a Román Szocia­lista Köztársaság miniszterel­nökévé. 1961-től képviselő a nagy nemzetgyűlésben. Párt- és állami küldöttsé­geket vezetett, vagy azok tag­ja volt. Munkájáért a Román Szo­cialista Köztársaság több ér­demrendjét és kitüntetését kapta meg. 1971 májusában a Román Kommunista Párt fennállásának 50. évforduló­ján a „Szocialista munka hő­se” címmel tüntették ki. Az USA nem mond le az arab olajról Az Egyesült Államok nem akar lemondani az arab né­pekkel szembeni agresszív politikájáról, amelyet külö­nösen a Szadat egyiptomi el­nök kapituláns politikáját el­ítélő országokkal szemben folytat — írja a Tisrin című damaszkuszi lap. Washingtonnak tudni kell — mutat rá a Tisrin —, hogy ha az Egyesült Államok arra a kockázatos lapra játszik, hogy elfoglalja más országok olajkincsét, a kalandorakció katasztrofális módon önnön szervezőire üt vissza. A Libanoni Haladó Szocia­lista Párt hetilapja, az Al- Anba ugyancsak élesen elítéli az Egyesült Államoknak azt a fenyegetését, hogy érdekei védelmében esetleg katonai beavatkozást hajt végre a Perzsa-öbölben. Az amerikai tábornokok fenyegetőzése egyik láncszeme annak a stratégiai irányvonalnak, amelynek értelmében az Egyesült Államok nyíltan ka­tonailag beavatkozik más né­pek belügyeibe — írja az Al- Anba. Az Al-Fadzsr Al-Iktiszadi című ammani hetilap is meg­állapítja: az Egyesült Álla­moknak az a szándéka, hogy megszállja az arab olajlelő­helyeket, kihívás az olajter­melő országokkal és az eny­hüléssel szemben. Sem az NSZK, sem a NA­TO nem fog létrehozni olyan gyors-hadtestet, amelyet eset­leg az olajkitermelő orszá­gokban vetnének be — nyi­latkozta Hans Apel nyugat­német hadügyminiszter a Bild Zeitung című lapnak arra a kérdésére válaszolva: hogyan viszonyul az NSZK az amerikaiaknak egy büntető gyorshadtest létrehozására vonatkozó tervéhez. lan tehát, hogy kontaktusba kerüljenek a hatalommal. Művészetüket az a szerep is legalizálja, amelyet a közélet reklámmegvilágításában be­töltenek. Bernhardt, Garbo, Duse, még a kérlelhetetlen Marlene Dietrich sem tudta elkerülni, hogy beálljon ab­ba a társasági képbe, amely utóbb tán a történelem pa­pírkosarába került. Egy fő­herceg, nagykövet, vagy po­litikai méltóság mellé még a protokolláris rezon is a szí­nésznőt szokta odaültetni, alkalmi dekorációul. Ha má­sért nem, hát e személyek népszerűsítése miatt, az őket körülvevő, hűvösebb légkör fölmelegítésére. Az államfér­fiak nem mindig barátságos arca mellé rendszerint jól el- kél egy színésznői mosoly. A legsikeresebb színésznők te­hát legalább is könyök­érintkezésbe kerültek a hata­lommal. Ez történik most Ba­jor Gizivel is. S méghozzá egy vadonatúj szerep: a „leg­masabb körökben” mozgó társasági dáma eljátszásá­nak lehetőségével. A keszt­helyi kirándulás csillogó já­tékalkalmakat ígér. Hát szükséges-e bizonyítanunk: mennyi ítéletalkotó bizton­ság, emberi és erkölcsi ko­molyság, sőt a személyes ér­deken való felülemelkedés kellene ahhoz, hogy a fiatal színésznő a hatalom közele­dését ellenszenvvel fogadja. Horthyék pedig nemsokára hintóba ülnek. Festetics herceg és a kor­mányzó délután Fenékbe ko- csikázik, ez illetlen hangzású község lótenyésztésének meg­tekintésére. Bajor Gizi 1921 nyarát — július derekától évadkezdetig — Balatonfüreden baráti körben tölti. A Pannónia-társaság né­hány tagja a Szanatórium­nak nevezett, füredi gyógy- hotelbe költözik: Herczeg Fe­renc, Csathó Kálmán és Gizi egymás szomszédságában bé­relnek szobát. Csak Vajda Duczi, a férj hiányzik a tár­saságból. Gizi augusztus 2-án, házas­ságuk egyéves fordulóján zaklatott hangú, ideges leve­let küld Pestre a férjének. „Édes Duczikám! A fene tudja, mit kell ilyenkor írni? Gratuláljak Neked? Vagy őszinte részvé­tem fejezzem ki? Vagy éde­sen emlékezzem vissza? (Folytatjuk) ijlfiWTi rTÄvrN

Next

/
Thumbnails
Contents