Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-14 / 163. szám
1979. július 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jegyzet a kenyér ■ „A disznóknak a száraz kenyeret adjuk. A környéken a boltokból, a sütőipartól átvesszük, összejön belőle naponta 6—7 mázsa. Olcsó, és megvan a haszna.” Az idézet Agár- dy Bélától, a tornyospál- cai Rákóczi Termelőszövetkezet elnökétől származik, lapunkban július 6- án megjelent cikkből. Csak dicsérni lehet a termelő- szövetkezet vezetőségének leleményességét, mert észrevették, mennyi kenyér szárad meg környékükön az üzletekben, a sütőiparnál, és jobb híján takarmányként hasznosítják. Megyénkben csupán egy fél járásnyi területen napi 6—7 mázsa kenyér nem emberi táplálkozást szolgál, amire készült. De ez csak az üzletekben visszamaradó mennyiség, vajon mennyi lehet amit megvásárolnak és a moslékba, vagy a szemétbe kerül. Ezt nem tudom. De ha egy szelet nem kerül máshová, mint emberi étkezésre, a napi 6—7 mázsa is nagyon sok. Ez egy hónapban 200 mázsa, egy évben több mint 2000 mázsa. Hadd ne szorozzam tovább a járások, a megyék számával. Ennyire gazdag ország lennénk már, hogy ezermázsa szám dobáljuk szemétbe, vagy takarmányoz- zuk fel azt a mindennapi táplálékot, amiből néhány ■évtizede még hazánkban is milliók többet fogyasztottak volna, ha hozzájutnak. A termelőszövetkezetek — különösen a gyenge eredményt elérők — panaszkodnak: a háromszáz forint körüli má- zsánkénti búzaárral nehezen jönnek ki, alig, vagy kisebb termés esetén nem fedezi a termelési költséget. Vajon a népgazdaságnak mennyibe van a három forintos kilogrammonkénti búzából készült kenyér, amíg azt, a malmokba szállítják, megőr- lik, elkerül a sütőüzembe, ott kenyeret sütnek belőle, majd a kereskedelmi hálózat eljuttatja a vevőhöz. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyiknek fiatal korában nagyon becses volt a kenyér, akkor is, ha sok búza termett. Az idén nagy termésre nem számíthatunk. Az őszi szárazság, a téli fagy, majd a kora tavaszi belvíz, később az aszály tizedelte reménységünket. Most a sáros talajon az esővel vívnak kemény csatát a kombájnotok. Egyre több kalász fölé nő ‘ a zöld gyom, napról napra nehezebb jó minőségben végezni az aratást. Ha ezt a küzdelmet, a minden szem búzáért való aggodalmat látja az ember, méginkább elgondolkozta- tóbb: megengedhető-e az a pazarlás, ami nálunk a kenyérrel folyik? Nem igaz, hogy egy fél járásnyi területen csak úgy lehet szervezni a kenyéreladást, hogy naponta hét mázsa megszáradjon. Vajon nem korai-e egy-két napos kenyérre rámondani, hogy már száraz. Az óban a háztartásokban, ahol csak az első napos kenyeret „tudják elfogyasztani”, jó lenne, ha megtanulnának félkilót, netán kevesebbet vásárolni. Állítsuk vissza a kenyér becsületét, és amit emberi táplálkozásra készítettünk, azt ember fogyassza! Cs. B. Baromfihúsliszt Kisvárdáról A HUNNIACOOP Kisvár- dai Baromfifeldolgozó Közös Vállalat hulladékfeldolgozója március 26-ától üzemszerűen dolgozik Kisvárdán. Az első három hónap alatt közel kétezer mázsa fehérjedús baromfihúslisztet állítottak elő. A húslisztet közvetlenül a kábái Vörös Csillag MgTsz és a hajdúnánási, illetve a bi- kali állami gazdaságok kapják felhasználásra. A közeljövőben tervezik a megyei keverőüzemek ellátását is e fehérjedús takarmánnyal. A melléktermékként nyert Ipari zsírt a Nyírbátori Növényolajipari Vállalat veszi át. Az automata üzem vezérlőpultjánál az adagok beállítását végzi Simon József főzőmester. Műszakonként 30—35 mázsa húsliszt megy át az automata zsákolóberendezésen, Gyüre Béla lisztkezelő irányításával. (Vincze Péter) Bizonyítvány, igazolvány, bélyeg 99 Munkakönyvén jöttem ᣠNapjában 15—20 ember kopogtat a Nyíregyházi Városi Tanács munkaügyi osztályának ajtaján. Van aki félénken, mások gyakorlottabban mozognak — látszik rajtuk, nem először járnak itt —, ám kérésük ugyanaz: „Munkakönyvért jöttem.” ban szeretne elhelyezkedni. Erre minden reménye megvan, ha július 19-i felvételije — az asszisztensképzőbe — sikerül. Ha nem, akkor Ti- szavasváriba, vagy a Kőbányai Gyógyszergyárba megy. — Csak az a baj, hogy a szüleim nehezen engednének Pestre. „Nem akarok egész nap ülni...” Peti Judit másodmagával kopogtat. Okmánybélyeg nélkül. Barátjának az érettségi bizonyítványa is hiányzik — „Mindegy, tessék 8 általánosra kiállítani” —, s míg Judi- tot hellyel kínálják, a fiú bélyegért lohol. — Valószínűleg az SZTK- központban kapok munkát. Nem akarok egész nap ülni és irogatni, vagy ami még rosszabb, semmittevéssel tölteni az időt. Itt emberekkel kell majd foglalkozni. — bizakodik. — Mi szükséges a munkakönyv kiállításához? — teszem fel a kérdést Paulusz Ilonának. A második már drágább — Iskolai bizonyítvány, személyi igazolvány, s egy tíz fbrintos okmánybélyeg. A második munkakönyv már drágább. Kétszáz forint ellenében állítják ki. Az esetek jó részében csak azért kérnek új könyvet, ne lehessen megállapítani, milyen sűrűn változtatták munkahelyüket. Csendes Csaba Á betakarítási együttműködésről „A mezőgazdasági dolgozók eredményes erőfeszítéseket tettek és tesznek a veszteségek ellensúlyozására, és megfelelően felkészültek az aratásra.” (Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága 1979. június 29-i üléséről.) A TERMELŐ, Czuczor Károly, a tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezet elnöke: — Könnyűnek ígérkezett az aratás a júniusi szárazságban. Azóta viszont minden percet ki kell használnunk, hogy a 950 hektár kalászost levágjuk. A sok eső erősen visszavetett, a búzát eddig mind szárítóra kellett vinni. — Mi Tiszavasváriban szerencsés helyzetben vagyunk, mert megfelelő a betakarítókapacitás, elég a szárító, s van raktár. A betakarítás harmadánál tartunk, de az időjáráson kívül más akadályozó tényezőnk nem volt. A termés nagyobbik részét szerződés szerint a gabonaforgalmi vállalatnak adjuk át. Marad egy kisebb rész a tagságnak, a háztájiba, valamint a közös sertéstelepnek takarmányozásra, de kell vetőmagnak is. — A szövetkezet tavaly igen jó búzatermést ért el. Most, a nehezebb körülmények között sem szeretnénk szégyent vallani, hiszen a tavalyiból eredményesebb gazdálkodáshoz az is szükséges, hogy megmentsünk minden szem búzát. A KÖZBÜLSŐ, SZŐKE JÓZSEF, a tiszavasvári termelőszövetkezetek szárítóüzemének vezetője: — Tavaly csak egy szárítótornyunk volt, nehezen bírtuk a három tsz termését átvenni, szárítani. Az idén már egy újabb tornyot is üzembe helyeztünk, így naponta 80—90 vagon körüli búzát átveszünk. — Az együttműködés, hogy közösen, a Zöld Mező Tsz gesztorságával üzemeltetjük a szárítót hasznosnak bizonyult, hiszen így kisebbek a költségek. A második toronnyal nem kétszeresére, hanem attól is jobban nőtt a kapacitásunk, mert külön tudunk elő- és végszárítást csinálni. Kisebb súrlódások csak az elszámolásnál vannak, mert az egyik táblán jobb a búza minősége, a másikon gyengébben sikerült, aztán a szárító után közösen, egy átlag jön ki. Úgy hiszem ugyan, hogy az egész szezonnál ez kiegyenlítődik, azonban nagyon vigyáznunk kell, hogy mindegyik partner elégedett legyen. Különösen vonatkozik ez a gabonaforgalmira, akinek átadjuk a termés legnagyobb részét. AZ ÁTVEVŐ, László Mihály, a gabonaforgalmi vállalat telepvezető-helyettese: — A két raktárunkba 1200 vagon búza fér. Szeretnénk, ha a szerződött mennyiségen felül is hoznának a szövetkezetek, hiszen van hová tenni a termést. A minőséggel pedig elégedettek vagyunk, az előírtat meghaladja az eddig átvett, több mint 300 vagon búzánál. A minőség olyan jó, hogy a malmokban a többi búza javításánál tudják használni. Ezért a minőséget állandóan vizsgáljuk, megnéztük a szárítót is, hogyan dolgozik. Figyeljük, nehogy megégesse a szemet. — Az aratás előtt egyeztettünk a szövetkezetekkel az átvételben. Nincs ácsor- gás, pedig még Tiszalökről is hoztak búzát. Az az érzésünk, hogy hozzánk szívesebben jönnek. Persze vannak problémák, most az esőnél előfordult, hogy mire ideért a teherautó, a nagy záporban elázott a búza. Visszaküldtük a szárítóba, hiszen a nedves búzát nem tudjuk tárolni. Ilyenkor szólunk a tsz-ek meg- bízottainak is, hogy a minősítésnél, az átvételnél ne legyen nagyobb vita. Lányi Boton d — A nyári csúcs egyik felén már túl vagyunk. A szak- középiskolák még év közben leadják igényüket, így nekik eddig 1200 darabot küldtünk ki. A tanárképző viszont — több száz végzős hallgatója mellett —, mindössze 50-et igényeit. Nem volt nyomtatványunk — tudom meg Paulusz Ilona ügyintézőtől. A második csúcs — A gimnazisták nagy része egyenként jön. A második csúcs július 20—25 körül várható, amikor kézhez kapják a felvételi értesítéseket. Hadabás Gabriella június 14-én érettségizett, Üjfehér- tón. Ügy gondolta, egy hónap szabadság elég, ideje munkakönyv után nézni. Munkahelye még nincs, de egy valamihez ragaszkodik: „Irodába akarok menni!” — És ha nem sikerül? — Sikerülnie kell! Nyolc nap múlva, ha elkészül munkakönyvé, kiderül. Tóth Rozália — a Kölcsey- ben „ért” —, gyógyszertárÁrtérben S zülőfalumban a rövi- debb úton át megyek a Kraszna töltésére. Onnan látni a főutcát, meg a túloldalon a téesziroda körüli mozgást. Most szelíd a folyó. Lenn van mélyen a mederben. A két töltés közt, az ártér völgyében összeszorul a hőség. Ott dolgozik egy ember, villával a kezében száraz szénarendet gyűjt maga előtt. Amikor összerak jó villaöltésnyit, hozza fel a part szélére. A töltés legalább jó tíz méter magas, csúszkál rajta. Megismerem, Sándor, az egyik gyerekkori jó cimbora. Azóta ő is nyugdíjas. De most facsarni lehetne kék ingéből a vizet, örülünk egymásnak. Szegett szélű, szürke kalapját hátrább tolja, mire az elszabadult izzadságcseppek folynak le arcán, orrán. Sur- cába törli a fejét, miután üdvözöljük egymást. — Úgy látom, nyugdíjas létedre sem fekszel a kezeden. — Hát igen. Nem tudok én lebzselni nyugdíjasán se. Betegje vagyok, ha nem teszek valamit... Kibéreltem a vízügytől ezt a szakaszt kaszálásra. — Minek a széna? — Nevelek két bikát, egy üszőt. Az utóbbit akkor adom le az állatforgalminak' mikor közeledik az ellés. Jól megfizetik. Addig sokat is esznek... — Három jószág sok pénz. Annyira hiányzana? Úgy tudom, Sándor, a feleséged is nyugdíjat kap. Vagy tíz éve építettél gyönyörű új házat. Még szebben lakik az idősebbik fiatok Szálkán, a városban. A kisebbik veletek, megférhettek. Hát akkor? ... — Vakarja a tarkóját Sándor: — Már az ifjabbiknak is készül a lakás a városon. Mindkettőnek az ottani gyárban van munkája. Technikusok, de még tovább is tanulnak, pedig már gyerekeik vannak. Törődnek azok az itteni falusi házzal, bármenynyire új, szép meg jó?! — Két fiatok van, egyik sem marad veletek. Minek akkor neked a gürcölés, Sándor? S ándor a bal kezébe engedi a villát, a jobbot feltartja, s a hüvejk- ujján kezdi a számolást: — Már mondtam: míg moccanni bírok, nem tudok munka nélkül lenni. Másodszor: valóban meglehetnénk a feleségemmel két nyugdíjból, de... Harmadszor: szép autót akarok a fiúknak, ebben még segítek; egyelőre használják közösen, míg nem lehet nekik külön-külön. Negyedszer: jót tesz a munka az egészségnek. A. B. Czuczor Károly Szőke József László Mihály Mi a véleménye?
