Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-14 / 163. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 14. Ircél háttérrel Mindent egy lapra Jövő ősszel lesznek a parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban és két fő csoport mérkőzik majd egymással. Az egyik a kormányon lévő szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció, amelynek kancellárjelöltje Helmut Schmidt, a jelenlegi kormányfő lesz. A másik a jobboldali ellenzék, amely az ikerpártból, a Kereszténydemokrata Unióból és a Keresztényszociális Unióból áll. A két Unió hosz- szú, kínos belső viták után Strausst jelöli a kancellári posztra. Évtizedek óta vágyik erre Franz Josef Strauss, évtizedeken át megtagadta ezt tőle az Unió. Miért húzódtak és most miért tették meg? Tartottak és tartanak tőle,, mert három évtizedes politikai pályafutása — különösen annak első fele — erőszakos természetre vall, olyanéra, aki a cél érdekében nem válogat az eszközökben. Közhelynek számítanak már azok a régebbi botrányok, amelyekkel nevét kapcsolatba hozták. Mint az Adenauer- kormá'ny hadügyminisztere, ő rendelte a rossz emlékű Starfighter repülőgépeket, homályos körülmények között szereztetett be harckocsikat. Egy botrány kirobbanásakor rendőri erőszakkal próbálta belefojtani a szót a Spiegel újságíróiba. Ebbe az ügybe azonban belebukott. Mielőtt a parlamenti képviselők zárt ülésén kancellárjelöltté választották volna, meg kellett küzdenie egy párton belüli ellenféllel, az alsószászországi keresztény- demokrata miniszterelnökkel, Ernst Albrechttel. E két politikus a nyugatnémet jobboldal két áramlatát képviseli: az egyik rugalmasabb, a másik merevebb. Egy régebbi, szinte már klasszikusnak számító példával világítsunk rá a különbség lényegére. Az NSZK és a szocialista országok közötti szerződéseket eredetileg az egész jobboldal ellenezte, de a körülmények láttán a mérsékeltebb szárny (Albrecht mögött áll) hajlott azok elfogadására, a másik (most Strauss fémjelzi őket) végig ellenezte a megállapodásokat. Most tehát a merevebb szárny képviselője került az Unio-pártok élére, a belső szavazás 135:104 arányban dőlt el Strauss javára. Nem mindenki feltétlenül Strauss- hívő e 135 között sem, de jó részük bizonyos kényszer- helyzetben érezte magát: Kit állítsanak az otthon és világszerte elismert szociáldemokrata Helmut Schmidttel szembe? Ilyen csak egy volt pillanatnyilag a láthatáron: Franz Josef Strauss. A bajor politikus egyetlen lapra tett fel mindent. Ha győz jövő ősszel, igazolja önmagát. Ha nem, minden ellensége és ellenfele nekitámad és elsöprik. Egy bizonyos, nem szabad gondolni, hogy az ő esetleges befutása valami egészen ú; NSZK-t teremt Európa közepébe. Még egy kereszténydemokrata kormány hatalomra- kerülésével sem változna meg alapvetően az NSZK külpolitikája. Véget ért a magyar—szovjet kormányközi bizottság ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) olefinek és azok feldolgozási termékeinek gyártására és kölcsönös szállítására vonatkozó kormányközi egyezményt. Áttekintették más korábbi kormányközi és tárcaközi egyezmények, egyebek között az atomerőművi berendezések gyártási kooperációjáról, a szovjet területen létesülő kőolaj kitermelő, valamint cellulóz és több vaskohászati termék gyártási kapacitásának létrehozásáról szóló megállapodások végrehajtásának menetét. Ezen belül részletesen foglalkoztak a Dunai Vasmű építésében folytatott együttműködéssel, amely szerint a Szovjetunió szállítja a legfontosabb berendezéseket az új oxigén- konverteres üzem és a folyamatos acélmű létrehozásához. Részletesen megtárgyalták a két ország közötti külkereskedelmi forgalom alakulását, s megállapították, hogy az árucsere továbbra is eredményesen fejlődik. Az idei terv 4,8 milliárd rubel értékű árucsere, ami a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény 1979. évi előirányzatánál majdnem 250 millió rubel értékűvel több áru kölcsönös szállítását tartalmazza. A magyar exportszállítások nyolc termékcsoportban az első helyet foglalják el a szovjet importigények kielégítésében. Egyebek között a KGST-országokból származó szovjet importban a különféle műszerek mintegy háromnegyede, az autóbuszoknak csaknem teljes mennyisége, a gyógyszereknek kétötöde, a friss gyümölcs kétharmada és a zöldségkonzervek fele magyar termék. A szovjet partnerek szállításaiban pedig rendkívül jelentős, hogy az importáru kétharmada ezúttal is energia, energiahordozó, nyersanyag és féltermék. Ebben az évben egyebek között 7,3 millió tonna kőolajat, 1,1 millió tonna kőszenet és kokszot, 6 milliárd kilowattóra villamos energiát, s a Szövetség vezetéken már 2,6 milliárd köbméter földgázt szállít a Szovjetunió. A behozatalnak mintegy egyhar- mada gép és berendezés, amely jelentős hozzájárulás közlekedésünk, iparunk, mezőgazdaságunk korszerűsítéséhez, nagyberuházásaink megvalósításához. Az ülésszakon megállapították: mindkét fél kölcsönösen fontosnak tartja, hogy az előirányzott szállításokat maradéktalanul és ütemesen teljesítsék, s ennek érdekében kölcsönösen növelik erőfeszítéseiket. Az ülésszak befejeztével Simon Pál nehézipari miniszter és Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes, illetve Leonyid Kosz- tandov vegyipari miniszter jegyzőkönyvet írt alá az agrokémiai egyezmény bővítéséről. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Leonyid Zorin külkereskedelmi miniszterhelyettes a kölcsönös kereskedelemben szállított gépek, berendezések és műszerek karbantartását segítő szovjet műszaki kiszolgáló központok építéséhez szükséges területek biztosításáról kötött kormányközi egyezményt. Ez az együttműködés nemcsak a nálunk már működő szovjet berendezések műszaki ellátását, zavartalan üzemeltetését segíti, hanem lehetővé teszi a szovjet partnerek fejlesztési terveinek, a még tervezés alatt álló újabb gépeknek és konstrukcióknak a megismerését is. Sárosi Sándorné könnyűipari és Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes, illetve Jevgenyin Szizov cellulóz- és papíripari és Leonyid Zorin külkereskedelmi miniszter- helyettes jegyzőkönyvet írt alá a pápíripari választék- csere-megállapodás meghosszabbításáról. A Könnyűipari Minisztérium és szovjet partnere, a cellulóz és papíripari minisztérium 1971 óta ötévenként rögzíti a gyártásszakosítási és választékcsere együttműködés előirányzatait, irányait. Ezúttal írták alá az 1981—85 évekre szóló megállapodást, amely szerint a két fél egyaránt 39,4 millió rubel értékű papírterméket szállít partnerének. A választékcsere alapján a Szovjetunió újságnyomó papírból összesen 47 ezer, zsákpapírból 36 ezer, kartonból 91 ezer tonnát szállít Magyarországnak. Ennek ellentételeként a magyar partnerek öt év alatt 55 000 tonna ofszetpapírt, 21 000 tonna címkepapírt szállítanak a Szovjetuniónak. Természetesen a választékcsere révén szállított szovjet termék csak egy része, 10— 15 százaléka annak, amit egyéb kereskedelmi üzletkötések alapján vásárolunk a szovjet partnerektől. A megállapodás alapján folytatják a kölcsönösen előnyös gyártásszakosítást és bővítik a papíripari műszaki-tudományos együttműködést. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke péntek délelőtt hivatalában fogadta Konsz- tantyin Katusevet, a Szovjetunió minisztertanácsának el- nöhkelyettesét. A szívélyes, baráti légkörű eszmecserén részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A kormányközi bizottság 23. ülésszakának befejezése alkalmából Marjai József miniszterelnök-helyettes a Parlament vadásztermében díszebédet adott, amelyen részt vettek a két küldöttség tagjai és szakértői. A szovjet küldöttség pénteken délután elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Marjai József, Simon Pál és Soltész István. Ott volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov is. A Vörös Brigádok nevű olasz terrorszervezet merényletet hajtott végre Rómában. Képünkön: Antonio Varisco csendőr alezredes gépkocsija, amelyre a terroristák géppisztoly tüzet zúdítottak. Amerikai levelünk A demográfiai és számos más „robbanás” után manapság világszerte mind több szó esik az ún. múzeumi robbanásról. A szovjet múzeumok nagy része már hosszú évek óta több látogatót fogad, mint amennyi egymás akadályozása nélkül képes volna megtekinteni a kiállított tárgyakat. S eközben sokan egyáltalán nem jutnak be! Az Egyesült Államok múzeumainak ugyan ma még nem ez a legfőbb gondjuk, hanem a szüntelen anyagi válság, de ott is gyorsan növekszik a látogatottság. 1939-ben 50 millió ember kereste fel az amerikai múzeumokat, tavaly már 500 millió. Kérdőívek segítségével megállapították, hogy 1978-ban az Egyesült Államok polgárainak a fele járt legalább egyszer valamelyik múzeumban, míg sokan — számos alkalommal. Egy-egy nagyszabású vendégkiállítás — a Tutenkhamon fáraó kincsei a New York-i Metropolitan Múzeumban, a pom- pei ásatások során előbukkant leletek a New York-i Természettörténeti Múzeumban, a leningrádi Ermitázs reneszánsz festményei a washingtoni Nemzeti Képtárban stb. — „telt házakat” hozott: a csak napra-órára érvényes jegyeket már hetekkel a megnyitó előtt eladták. A növekvő látogatottság miatt az amerikai múzeumok vezetőinek egyik szeme nevet, a másik meg sír. Mert természetesen örülnek annak, hogy mind több ember kíváncsi kincseikre, ez viszont anyagi gondjaikat növeli. Minél több ugyanis a látogató, annál több őrre van szükség (a múzeumi lopás gyorsan terjedő bűncselekmény) és annál tovább kell, vagy legalábbis kellene nyitva tartani a termeket. Erre azonban nem mindig jut pénz. Az amerikai múzeumok egy része állami vagy városi alapítványok gondozásában van és viszonylag csekély belépődíjat számít vagy teljesen ingyenes. Másik részük magántulajdonban van, s azokba bizony elég borsos áron bocsátják be a látogatókat. A belépődíjak azonban még ez utóbbi esetben sem elegendőek a múzeumok fenntartására, nem is szólva az állomány gyarapításáról. A közgyűjtemények viszont költségvetésüknek csak egy részét kapják az állam, vagy városuk büdzséjéből. így azután mindezek az intézmények — akárcsak a legtöbb más kulturális vagy egészségügyi létesítmény az Egyesült Államokban — adományokból kénytelenek kiegészíteni bevételi forrásaikat. Az adomány lehet 5 dollár, de lehet egy milliomos műgyűjtő által a múzeumra hagyományozott gazdag gyűjtemény is. (Számos végrendelkező intézkedik úgy, hogy kollekciója a múzeumban is maradjon egyben. Ez az oka annak, hogy például a New York-i Metropolitanban egyik-másik mester alkotásai három különböző, egymástól viszonylag távol fekvő teremben találhatók.) Sok amerikai múzeum „mellék-üzemágat” kénytelen fenntartani: maga gyártja és árusítja műtárgyainak nem is olyan olcsó másolatait, vagy éppenséggel a Tutenkhamon maszkját ábrázoló trikókat. Ám becsületükre legyen mondva, olyan „mellékes” tevékenységet is folytatnak, amely vajmi keveset hoz a konyhájukra, viszont annál hasznosabb a művelődni vágyó közönségnek. A z indianapolisi Művészeti Múzeum népszerűsítő szakköröket szervez az iskolákban, az oaklandi múzeum (Kalifornia) ugyancsak a diákokat tanítja hajdani ipari eljárásokra. A jórészt állami költség- vetésből élő Smithonian Múzeumok 1,7 milliós példányszámban tevékenységüket népszerűsítő, pompás kiállítású képes folyóiratot adnak ki és baráti körük tagsága részére (a tagdíj elég csekély) érdekes tanulmányi kirándulásokat szerveznek önköltséges alapon a washingtoni Kongresszusi Könyvtártól és Nemzeti Levéltártól egészen az ókori kultúra emlékeit őrző görög szigetvilágig és a keleti építészet remekeiről híres szovjet középázsiai városokig. New York, 1979 július. DCuleíár- 3itaán GALSAI PONGRÁC: fflajoi1 (fizi játékai 21. A küldöttséget Apponyi Albert gróf vezeti. Az egyik ko-> csiból Bajor Gizi száll ki elsőnek; utána Cs. Aczél Ilona, Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Zilahy Lajos, Balassa Imre, a Pannonia-asztaltár- saság ismert tagjai. A színésznő ezt a vonatjelenetet — ahogy mosolyogva megjelenik az ajtóban, majd egy ünnepélyes kar lesegíti a lépcsőkről — bizonyára napfényben képzelte el. Nagy szélű kalapját is napfényre csináltatta. De a jelenet már villany- világításban történik. S igen gyér publikum előtt. Délután hatalmas jégeső vert végig az országon, a vonat útközben elakadt, s este lett, mire befutott Keszthelyre. A hercegi fogadóbizottságnak akkor már nyoma sincs. Az állomásépület teraszán csak néhány civil várakozik. De az ablakokban még lógnak az ázott szőnyegek. S a sínek közt fénylő tócsákban virágok úszkálnak. Az érkezőket a helybéli magyarság nevében Kolbenschlag Béla alispán és Reischl Imre városbíró fogadja. Bajor Gizi a szónoklatok végén megkérdezi Balassa Imrétől: „Uram, mi most a herceghez megyünk vacsorázni?” Festetics udvari titkára ugyanis még Pesten, indulás előtt levizitelt a vasúti kocsikban, és bejelentette: „Önök ettől a pillanattól kezdve a herceg őkegyelmessége vendégei”. A meghívást azonban képletesen kellett érteni. Nemsokára kiderült, hogy Festetics a művészek pótkülönítményéből csak Apponyi grófnak és Herczeg Ferencnek, mint törvényhozónak bontatott ágyat a kastélyban. A többieket magánházaknál szállásolják el. A művésznő és barátai este egy kisvendéglőben halgulyá’st vacsoráznak. Az ünnepség másnap délelőtt, a Kisfaludy Társaság közgyűlésével kezdődik. Néhány perccel tíz után megszólalnak a fanfárok: most érkezik Horthy és kísérete. Mindenki feláll. Horthyné még egészen fiatalos arca fö7 lőtt parókafehér hajat visel. Süt a nap. A főszereplők bevonulnak a szabadtéri színpadra. A kormányzói pár után a herceg következik, két gyermekével: Ella grófnővel és György gróffal. Majd a premontrei papok csoportja, patyolat reverendában, égszínkék cingulussal, akár egy stílusosan felöltöztetett színpadi kórus. Úgy látszik, hogy vége a háborúnak, béke van, nyár van, s ez már a végső szereposztás. A Helikon-emlékmű előtt felállított díszemelvényre sorra föllépdelnek a Kisfaludy Társaság tagjai. Csupa galambősz fej, babérötvözte homlok: Szász Károly, Sajó Sándor, Kozma Andor, Jakab Ödön. 1921-et írunk a Nyugat fénykorában vagyunk Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Móricz, Krúdy most alkotják legjobb remekeiket — de a magyar irodalmat itt hétnyolc kiérdemesült öregúr képviseli. Köztük még Herczeg Ferenc a legfiatalabb, s legkülönb. Mindössze ötvennyolc éves. Az elnöki megnyitó után Négyessy László és Kéky Lajos olvassa fel tanulmányait, majd Kozma Andor szavalja el A magyarokhoz című irredenta ódáját: „Magyarok, magyarok, büszke szenvedők, Emelt fővel állunk a világ előtt...” Bajor Gizinek sohasem volt érzéke se az akadémikus szólamokhoz, se a pátoszhoz; ezt már tudjuk róla. Most mégis valami nehezen titkolható megilletődöttséget érez. Hogy ő: a fiatal színésznő, a Baross utcai lakos, egy tönkrement kávés lánya s eladósodott ügyvéd menyasszonya itt lehet a „nemzet elitjében”. Ez az „elit” pedig a nyilvánosság előtt mindig a pátoszt gyakorolja. A harsányság nemzeti etiketté vált. S az etikett szabályait — éppen mert hatalomvágyból, erőszakból, kegyetlenségből születnek — el kell fogadni. Az irodalmi ülés után a Helikon ünnepek hagyományos művelete, a faültetés következik. Itt, a parkban — mint haj dán-volt Festetics György gróf korában — huszonegy gödröcskében megannyi növendékfa várja, hogy beföldeljék. Az első kapavonást maga a kormányzó teszi meg. ö Zrínyinek ültet emléket. Bajor a saját szemével látja, amint a Legfelsőbb Hadúr kézbe veszi a kapát. A szerszám nyelén piros rózsa s nemzetiszín szalag. A pillanat több, mint ünnepélyes; meg kell örökíteni. Környül, masinájukat az eseményre fogva, ügybuzgón taszigálják egymást a fotóriporterek. De a művelet csak néhány másodpercig tart. A kormányzóné, aki jól akar vizsgázni közvetlenségből, meg is jegyzi: „Miklós! Én azt hittem, hogy maga itt komolyabb fizikai munkát fog végezni.. Délben a társaság a Hun- gária-szállóba vonul. Itt tartják a díszebédet. Ez az egyetlen alkalom, hogy a herceg teljes létszámban .vendégül látja — saját vendégeit. (Folytatjuk)
