Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 14. NYITÁSKOR: BELÉPŐ NÉLKÜL I. EGYETEMI NYÁRI TÁRLAT Múzeum a kultúrparkban Megyénk képzőművészei Óvjuk a természet értékeit! Ezzel a címszóval ismertetik meg Szabolcs-Szatmár megye növény- és állatvilágát Sós­tón, a kultúrpark területén július 29-én megnyíló mini múzeumban. A kiállítás fény­pontja egy dioráma, amely üvegfal mögött természetes környezetben mutatja be az erdő, a rét és a vízpart élő­világát. A zárt helyiségben is zöldellő gyeptéglák füvén ki­tömött állatok sorakoznak. Az eligazodásban tájékoztató szövegek, tablók, fotók segí­tenek — lehetőséget kínálva színvonalas biológiaiórák megtartására is. A gazdag anyagú múzeum július 29-én délelőtt 10 óra­kor nyílik meg. Ezen a na­pon belépőjegy nélkül keres­hetik fel az érdeklődők a kul- túrparkot, ahol a kiállítás megtekintése után vadaspar­ki sétára is hívják a vendé­geket. (h) MÓRICZ EMLÉKÉRE Országos olvasótábor Tivadarban A kiállítás rendezés alatt. (Gaál Béla felvétele) Kellemes környezetben, a Tisza partján lévő ifjúsági és úttörőtáborban fogadja ven­dégeit a tivadari országos ol­vasótábor. A megyei könyv­tár szervezésében, a Hazafi­as Népfront Olvasó Népért albizottsága támogatásával rendezendő tábort július 16— 26 között tartják, a centená­riumi évforduló jegyében: Móricz Zsigmond emlékére. Hatvan középiskolás — gim­nazista, szakközépiskolai és szakmunkástanuló — tölt el tíz napot Tivadarban, az or­szág legkülönbözőbb helyei­ről : ahol az író gyakran meg­fordult, illetve ahol róla is­kolát neveztek el. Komoly programot állítot­tak össze a tábor szervezői. A cél elsősorban a magyar realista próza mestere mun­kásságának tanulmányozása, feldolgozása. Emellett az ol­vasótábori hagyományoknak megfelelően a kiscsoport-fog­lalkozásokon számos művé­szeti ággal ismerkednek meg a diákok, fórumokon, vitá­kon beszélik meg az életko­ruknak, érdeklődési körüknek megfelelő témákat. Mivel tá­borról van szó, természete­sen elmaradhatatlan a nyitó és záró tábortűz, az ismerke­dési est, a diszkó, a sportfog­lalkozások és -versenyek so­ra. Kirándulnak az író szülő­falujába, Tiszacsécsére, ahol a Móricz-emlékeket kutatják, még élő hozzátartozók, isme­rősök segítségével. Egy cso­port azt vizsgálja; hogyan élnek itt ma az emberek, mi­lyen a falu mai arculata? Ellátogatnak más szatmári irodalmi és történelmi em­lékhelyekre is, Szatmárcse- kére, Túristvándiba, Tunyog- matolcsra, Kölesére. A fa­kultatív programok között szerepel például a hatalom kérdését megvitató fórum — rendőrtisztek közreműködé­sével. A művészeti jellegű ren­dezvények sorában többek között megismerkednek a fi­atalok megyénk népi építé­szetével és műemlékeivel — Lakatos József festőművész vetített képes előadásán, Szabolcs-Szatmár néprajzá­nak egy-egy jellegzetességé­vel — Kurecskó István ama­tőr filmjeiről, vendégük lesz továbbá dr. Gulyás László, a nemzetközi sikerű amatőr fil­mes, animációs műveivel. Újdonság, hogy tábori új­ság és rádió közli az esemé­nyeket, a szerkesztőket a di­ákok maguk közül választ­ják. A tábort Fábián Zoltán, a Magyar írók Szövetsége titkára vezeti, mint az Olva­só Népért mozgalom egyik szószólója. Könyvtárosok, ta­nárok, népművelők, zenészek, festőművészek közös munká­ja révén valósul meg az ol­vasótábor sokszínű program­ja. T alán véletlen, hogy egy kiváló matematikata­nárral gazdagodott e nehéz tárgy kedvelőinek száma: Boroska Miklós nyír­egyházi diák az idegen nyel­vek főiskoláját pályázta meg — immár több mint negyed- százada —, ám hallgató még­is a Budapesti Tanárképző Főiskolán lett a matematika­fizika szakon. — Most azt mondani, hogy nem bántam meg, nagyon formális lenne, mert 23 éve nagy örömmel tanítom a matematikát — mondja a nyíregyházi tanárképző fő­iskola 2. számú gyakorlóis­kolájának szakvezető taná­ra. — Amikor én voltam fő­Az érthető 1x1 iskolás, két dolog imponált nagyon. Az egyik, hogy nem kellett „tanulni”, abban a környezetben elég volt érte­ni azt, amiből vizsgáztunk. A másik pedig, két világhírű professzorom előadásmód­ja, öveges Józsefé fiziká­ból, Péter Rózsáé matema­tikából. Két olyan kivételes egyéniség mellett szerettem meg választott tárgyaimat, akik a legmagasabb szinten művelték szaktudományu­kat. És mint a tévéből is so­kak számára ismert, a „leg- laikusabbaknak” is érthető­en tudják megmagyarázni a legbonyolultabb összefüggé­seket. Én is mindig azt sze­retném, hogy velem együtt fedezzék fel a matematikát azok, akiknek éppen magya­rázok. Boroska Miklós most is sajátos helyzetben van a fő­iskolán (ő úgy mondja, szak­tárgya szempontjából ideális helyen tanít), mert nyolc­évestől huszonhárom éves korig folyamatában kísérheti végig a matematikaoktatás minden lépcsőjét. Ez most, amikor az új tanterveket ve­zetik be, s a középiskolákba belépnek az első olyan év­folyamok diákjai, akik már új r ódon tanulták a mate­matikát, különösen értékes lehetőség. Nehéz tárgy tulajdonkép­pen a matematika? — Azon múlik, hogy meg­szerettetik-e a diákkal. Nem­régiben éppen Nyíregyházán, a Bolyai János Matematikai Társulat vándorgyűlésén hangzott el: ahogyan Kodály bebizonyította, hogy abszolút zenei botfül nincs, úgy „ma­tematikai botfül” sincs. A korszerűsítés azonban na­gyon időszerű és egyben so­kat használ a matematika népszerűsítésének. Évszáza­dokon át talán az volt a matematikaoktatás legna­gyobb problémája, hogy a tanuló gondolati fedezet nél­kül kapott ismereteket. Meg kellett tanulni például, hogy nyolcszor kilenc hetvenkettő — ez tény „egyszeregy”. A ma diákjának viszont sok­kal több: fejében lejátszódik az a folyamat is, amely meg­magyarázza a 8X9-et, mert már óvodás korában nézi, forgatja, számolja, csoporto­sítja a számolókorongokat. Ez ma a matematikaoktatás legnagyobb eredménye: a tanításról a tanulásra helye­zi át a hangsúlyt. Amelyhez hozzáteszem: nem igaz, hogy a gyerekek nem szeretnek problémákkal foglalkozni. Nagyon is szeretnek, s külö­nösen jó tanári vezérlettel, amikor maguk fedezhetik fel a problémamegoldás örömét, egyben a matematika sok hí­res tételét... Debrecenben rális töltésű SALT-tárgyalás és a Forradalom. Horváth Jánoshoz hasonló­an Kerülő Ferenctől is mind­össze egy képet láttunk. Az Asszonyok feketében balla­dái hangú, „emlékezz a halá­lodra” hangulatú festménye a paraszti élet ihletéséből fa­kad. Lakatos József egyik eré­nye a népművészeti motívu­mok stilizált feldolgozása. A paraszti tárgyak szerkezetét analizáló munkáinak egyike a Szövőszék II. több mint puszta dekoráció. Pál Gyula a valóságot tart­ja a legnagyobb titoknak és csodának. A szülőföld ad szá­mára erőt, mint a mondabeli Anteusznak. Konstruktív ku­bista formái, kurta színská­lája a nyírségi ember és táj lelkiségét érzékelteti — n- m mechanikus próbálgatása ez az izmusoknak. „Személyes igazságait kollektív igazsá­gok erősítik” — írta róla Ko­vács Gyula a Kortárs 1967/2. számában. Most látható mun­kái közül az Örökváltság már megjárta a Műcsarnokot is (Festészet 77.). A sort Tóth Sándor zárja, akinek kiállított munkáival már találkozhatott a közön­ség a Benczúr-teremben és Hajdúböszörményben. A fi­renzei Vasari-pályázat III. helyezettje tíz érmét és a Sztélét állította ki. A Bence és a Beatrice portrékból megismert mély emberisme­rete most a Szentgyörgyi Al­bert és a Kelemen diák ér­mékből sugárzik fel. Anató­miai ismereteit a plasztika formanyelvén elsősorban ero­tikus kisplasztikáin kamatoz­tatja (Énekek éneke). A teljesség igénye nélkül készült ismertetőben a Haj- dú-Bihar megyeiek közül csak Móré Mihály linómet­szeteit, Révész Napsugár li­tográfiáit és Kapcsa János festményeit említem meg. A többiek is igényes, de már látott anyaggal vannak jelen. A két megye képzőművé­szeti tevékenységét felmérő kiállítás szorosan kapcsolódik a Hajdúság5 Nemzetközi Mű­vésztelep munkájához, hiszen a kiállítók nagyobb része már volt a telep tagja. Az idei turnuson két megyénk- hez kötődő képzőművész vesz részt: a nyíregyházi La­katos József és á mátészalkai születésű, Veszprémben élő Csizmadia Zoltán. A tárlat július 30-ig te­kinthető meg. T. P. Hi legyen az elsősök iskolatáskájában ? A leendő elsősök szülei közül sokan már ezekben a napokban, hetekben megvá­sárolják gyermeküknek a tanszereket. A beszerzést az Oktatási Minisztériummal egyetértésben összeállított egységcsomagok árusításával könnyíti meg a kereskede­lem. Az egységcsomagok — mint az Oktatási Minisztéri­umban közölték — 3 db 14— 16 számú, 2 darab 17—16 szá­mú, egy-egy darab 20—40, és 21—32 számú füzetet, egy-egy csomag írólapot, színes pa- pírkészletet és hajtogatólapot, tíz darab rajzlapot, egy mé­rőszalagot, egy doboz számo­lókorongot, egy köteg szá­molópálcát, két-két grafitce­ruzát, postairont és piros-kék ceruzát tartalmaznak. Tekin­tettel arra, hogy a gyerme­kek egy része nagyobb test­véreinek eszközeit is hasz­nálhatja, több — a tanulás­hoz szükséges — tanszer nem került be az egységcso­magba. Szükségük lesz azon­ban majd az elsősöknek rajz­táblára, gyurmára, hat színt tartalmazó vízfestékre, szí­nesceruza- és zsírkrétakész­letre, egy-egy vékony és vas­tag ecsetre, két darab dobó­kockára, tubusos ragasztóra, és egy 32 centiméteres vonal­zóra. A „Technika 1.,” készletet egyes boltokban külön áru­sítják majd. Kék csomagoló­papírt a továbbiakban nem gyártanak, így alkalmazásuk természetesen nem is kötele­ző — annál is kevésbé, mert a füzetek fedőlapjának minő­sége fölöslegessé teszi a kü­lön becsomagolást. Sikátorba vonszolták az idegent... Csavargók rács mögött A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudva­rán megnyílt a Magyar Kép­zőművészeti Szövetség Kelet­magyarországi Területi Szer­vezetének tárlata. Bár a kol­lektív kiállításról többen tá­vol maradtak (megyénkből Soltész Albert), ennek elle­nére valós képet nyerhetünk Szabolcs és Hajdú képzőmű­vészeti életéről, az újabb kí­sérletek eredményeiről. A minden páros évben megrendezésre kerülő deb­receni Országos Nyári Tár­latok pótlására „beszúrt”, a két megye eredményeit lel­tározó bemutatón mintegy száz műalkotást — fest­ményt, grafikát, plasztikát, mobilokat — láthat az ér­deklődő közönség. Igazi meg­lepetést nem okoztak a kiál­lítók (a munkák nagy részét már láthattuk az egyéni tár­latokon), de egyenletes szín­vonalú, igényes anyagot mu­tattak be. Berecz András valóságfel­táró szándékai érett színkul­túrával és szerkezeti egysze­rűségre való törekvéssel tár­sulnak. Grafikái és festmé­nyei közül az Alföld című tempera bizonyítja a fentie­ket. Népdalsorozatának egyik változata a Felszállott a páva már a népdal szintetizálása, nem valamelyik mozzanatá­nak megragadása. Mindössze egy fesménnyel szerepel Horváth János. Az Üzenetek a kísérletező festő belső vívódásait, mint intel­lektuális élményt, a kompo­zíció ziláltságával teszi hite­lessé. Huszár István túllépve az „aranyfüsttechnikán”, újabb bizonyságot nyújtott kísérle­tező kedvéről. Pauszra fes­tett képei jelzésszerű for­mákból és tagolt felületekből álló monokróm kompozíciók (Rémek között, Megalázva). Kádas István kifogyhatat­lan fantáziával megkompo­nált alugrafikái közül emlí­tést érdemel a politikai, mo­Az új matematikatanítás­nak szenvedélyes harcosa Bo­roska Miklós. És minden szinten: a kis matematikusok körétől a szülők számára szervezett TIT-szabadegye- temig, a több megyében ter­jesztett tanmeneteitől a kol­légáival készített, immár or­szágosan elfogadott feladat- gyűjteményig minden lehető­séget megragad, hogy jobban tudjon tanítani. — A gyermekekkel kap­csolatot kell építeni, közösen gondolkodni — ez a legfon­tosabb. Ezt a kifejezést, hogy „anyagot leadni”, legszíve­sebben száműzném a magyar nyelvből. Persze a jó tanár­nak ezenkívül sem elég csak szaktárgyát tudni — több je­les osztályzatú főiskolás csapnivalóan tanítja a ma­tematikát, míg közepes vizs­gázók magukkal ragadják kisdiákjaikat. De ehhez azt is tudják, hogy játékosan ta­nított matematika nem já­ték, hanem komoly munka, amely akkor jó, ha erőfeszí­tést kíván, a figyelmet ma­ximálisan leköti, s az óra végén kellemes fáradtságot érez a tanuló. Ha agyában forognak azok a bizonyos kerekek, azaz önállóan gon­dolkodik. így nem nehéz a matematika... Boroska Miklóst 1975-ben pedagógiai munkásságáért „Kiváló Tanár” címmel tün­tették ki. A napokban ki­emelkedő matematikataná­ri tevékenységéért kapta — az idén megyénkben egyedül — a matematikai társulat megtisztelő Béke-Emlékdíját. Marik Sándor A csavargás szülte Magyar Károly és fiatalkorú társa rablásának gondolatát. Ez év májusában Nyírbátorban szórakoztak néhány könnyel­mű ismerősükkel. Italozás közben hol barátkoztak, hol verekedtek, végül vitájuk odáig fajult, hogy a barátok egyikével szemben a rendőr­ségnek kellett intézkednie. Nem tetszett ez Magyar Károlynak és fiatalkorú ba­rátjának, s mindjárt az ju­tott es. ükbe: verjük meg azt az ismeretlent, aki miatt ba­rátunkat a rendőrség bevit­te. Nem sokkal később utol is érték a Kossuth utcában az állomásra tartó idegent. Két oldalról kézen fogták, a közeli sikátorba vonszolták és már el is szabadultak ök­leik. Földre verték a nyírbo- gáti fiatalembert, akit még fekvő helyzetében is össze- rúgdosták. A bántalmazásban egysé­ges garázdáknak azonban más célja is volt: ha már földre verték, miért ne ve­hetnék el a pénzét is. És va- lamelyikőjük elvette a föl­dön fekvő sértett pénztárcá­ját, amelyben 1000 forint volt. Hogy ki, azt valószínű, majd a földrevert sértett val­lomása dönti el: a „két ba­rát” ugyanis egymásra há­rítja a pénztárca kivételét. Előzetes letartóztatásban várják a fiatalkorúak bíró­ságának ítéletét. Dr. T. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents