Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-02 / 127. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. .iius 2. (Folytatás az 1. oldalról) Tapsra verődtek a tenyerek, amikor a városrészben feltűnt a Leonyid Iljics Brezsnyevvel, valamint a delegáció tagjaival érkező gépkocsisor. A kedves vendégek Kádár János, Gyenes András, Méhes Lajos, Púja Frigyes, Szűrös Mátyás és Szépvölgyi Zoltán társaságában megtekintették az új lakótelepet. A rohamléptekkel fejlődő XI. kerület e városrészében 1965 óta, a Szovjetuniótól vásárolt házgyárak elemeiből, több mint tízezer lakás épült, s mintegy 30 ezren költöztek összkomfortos, új otthonokba. A gépkocsisor végigfutott a Petzval József, a Mérnök és a Fehér Lipót utcán, s az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke Kádár Jánossal integetve viszonozA Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hivatalos baráti látogatása alkalmából Leonyid Iljics Végéhez ért a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatkozik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok hatékonysága dinamikusan növekedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai eredményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémákkal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos ta a csaknem 200 ezer lakosú XI. kerület képviselőinek üdvözlését. A XI. kerületiek között ott voltak Kelenföld évente 60— 70 milliárd forintnyi értéket termelő, sok szovjet alapanyagot és energiahordozót felhasználó üzemeinek, gyárainak dolgozói is. A BHG Híradástechnikai Vállalat élenjáró szocialista brigádjainak vezetői, a Szovjetuniónak készülő telefonközpontok gyártásának avatott mesterei. Ugyanúgy, mint a Magyar Kábel Művek képviselői, a Vinnyicát és Albert- irsát összekötő, a szocialista országok összefogását példázó 750 kilovoltos távvezeték magyar szakaszán húzódó kábelek készítői. Kézlengetve köszöntötték az elhaladó vendégeket az egészségügyi nukleáris gyógyító berendezéseket a Szovjetunióba és a többi szocialista országba szállító Gamma-gyáriak, valamint Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke és Kádár János, egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosít- hasák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végérvényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a feladatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes, reális lépések megtétele annak érdekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kisa Zsiguli-programhoz évente több tízezer porlasztót készítő Kismotor- és Gépgyár dolgozói. A vendégek útja a szolgáltatóházzal, művelődési házzal, ABC nagyáruházzal, s a jövő év elejére elkészülő 600 személyes filmszínházzal, valamint pihenőparkkal büszkélkedő városközponttól a Tétényi út és a Szakasits Árpád út találkozásához vezetett. Az itt felépült új óvoda bejáratánál a környék lakóinak tapsa, éljenzése és Hargitai Antalné vezetőnő köszöntötte Leonyid Iljics Brezs- nyevet. A verőfényben fürdő kertben pedig 140 apróság zászlócskákkal integetve fogadta az érkezőket. Kadle- csik Marci, Mayer Szilvi és Zimmer Gyuszi köszöntő versikével kedveskedett a kerti székekben helyet foglaló párt- és állami vezetőknek. A „mind e kerek nagyviláaz MSZMP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a televízióban, illetve a rádióban. hitűek száma, amikor tíz évvel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagországai az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s az együttműködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz” kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezdeményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk összeurópai értekezletet az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindította a politikai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. gon, boldogságot, békét” kívánó szavak után a kicsinyek vörös szegfűcsokrokkal szaladtak a vendégekhez. Közben a nagycsoportosok dalba kezdtek, s a lányok, fiúk, akik Fekete Jánosné óvónőtől tanulták a baráti ország verseit, dalait, a második strófától már oroszul énekeltek a születésnapi boldogságról. A gyerekarcok, a kedvesen csengő hangok mosolyt csaltak minden arcra, s amikor a kis ünnepség végén az óvodások rázendítettek a „Kalinkára”, taps köszönte meg. A kicsinyek hosszan integettek a távozó szovjet pártós kormányküldöttség, a magyar vezetők után. Azután körbefogták a Leonyid Iljics Brezsnyevtől kapott nagy Misa-mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibontották a delegáció ajándékait, a sok-sok játékot rejtő dobozokat. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban lévő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden esetben előtérbe kell állítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előkészítésében. Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai szerződést. Ez az Köszöntőm a televíziónézőket és a rádióhallgatókat. Örülök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének és a küldöttség tagjainak a személyében ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küzdőtársak, testvérek találkozója. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánkban üdvözöljük, az első gondolat, ami eszünkbe jut: a felszabadulás. Annak a népnek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. világháború vérzivatara, a Hitler- fasiszta megszállás, a Horthy- fasiszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára a felszabadulást. Ezt soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztendeje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendégeink személyében küzdőtársainkat, testvéreinket és barátainkat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatározásából, hanem azonos szocialista, kommunista elveinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből következik, hogy együtt haladunk. Az elmúlt évtizedekben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, népeink között. Együttműködésünk a társadalom életének minden fő területét átfogja, kiterjed a szocialista, a kommunista társadalom építésének minden területére, a gazdasági okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitathatatlanul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javulását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz vélemény- csere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mértékben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatatlanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az enyhülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra növekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó felhívásokkal fordul a NATO tagországaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megoldása érdekében a békére, a KÁDÁR JÁNOS: munkára, a kultúrára és nemzetközi tevékenységünk minden fontos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szellemben rendszeresen találkozunk, megbeszéljük, egyeztetjük harcunk tapasztalatait, és véleményt cserélünk arról is, hogy miképpen haladjunk tovább. A népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben; sokoldalú kapcsolatainkban minden tekintetben kifejezésre jut a kölcsönösség. Ez mutatkozik meg abban is, hogy mi Magyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esztendőben állami ünnepként emlékezünk meg, s így ünnepeltük — örvendő szívvel, bizakodással és reménységgel eltelve — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A közelmúltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a hatalmas, 260 milliós szovjet nép, az egész szovjet társadalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny-mozgalma nemzetközi visszhangot keltett A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjetunióban fogadták. Brezsnyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelkesítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szocialista munkaverseny. Élve az alkalommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a kezdeményező csepeli dolgozókat részesítette, s amelyet Leoháborús veszély komoly forrásává vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszabbítani a szovjet—kínai szerződés hatályát. Ezzel egyidejűleg Eekingben szükségesnek tartották kifejezésre juttatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval a kapcsolatok megjavításáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megjavításáról tett kijelentések nemigen egyeztethetők össze. Ennek ellenére készek vagyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a szovjet—kínai tárgyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsolataink normalizálásáról, és a jószomszédság medrébe tereljük azokat. Erre mi most is készek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik országok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jó szándékot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyarország javát, az egész szocialista közösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak bennünket. Engedjék meg, hogy békét, boldogságot és boldogulást kívánjak önöknek. Minden jót barátaim! nyid Iljics Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át. Széles körű társadalmi érintkezésünknek — a közös politikai kérdéseken túlmenően — nevezetes találkozási pontjai, megnyilvánulásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotó művészek — köztük az írók, a zene- és képzőművészek s más művészeti ágak képviselői — számára nagyon sokat jelent a szovjet közvélemény őszinte érdeklődése, és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultúra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar színdarabot, több magyar színházi társulat is szerepelt a Szovjetunióban, ahol nagy rokonszenvvel, barátként fogadták őket, s produkciójuk — ezt megelégedéssel állapíthatjuk meg — nagy tetszést váltott ki. Áttérve a mostani látogatás keretében végzett érdemi munkánkra: mint mindig, ezúttal is őszintén, becsületesen és híven tájékoztattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismeretesen, pontosan és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. Ha visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, megállapíthatjuk, hogy eredményeink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el népünk, amióta a szocializmus építésének útján jár. Az előrehaladás, a fejlődés magasabb színvonala azonban új, nehezebb és bonyolultabb feladatokat is elénk állít, különösen a külgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen változása nehezíti munkánkat. De bizakodóak vagyunk: megoldjuk feladatainkat. Fő erőforrásunk népünk szocialista egysége, a nemzeti ösz- szefogás szocialista céljaink elérése érdekében. (Folytatás a 3. oldalon) Púja Frigyes és Andrej Gromiko külügyminiszterek magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködési egyezményt írtak alá. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) Leonyid Brezsnyev és Kádár János beszéde a rádióban és a televízióban LEONYID IUICS BREZSNYEV: Öltsön globális jelleget az enyhülés Együtt haladunk a jövőben is
