Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
Kedves barátom! Kissé kesernyésen mondtad a minap: a vezetésed alatt álló kerületi művelődési házban a kifejtett propagandához képest kevesen jelentek meg az egészségnevelési előadássorozaton. Hozzátetted: a legkisebb létszám 31, a legnagyobb 70 körül mozgott. Első pillanatra valóban kicsinek tűnnek a számok. Főleg, ha tudjuk: a megyeszékhely ismert orvosai, pszichológusai tartották előadásaikat, közérthetően. Aztán gondolkodni kezdtem a mondottakon. Valóban kicsi ez a szám? Vajon nem kísért-e még ma is az a rém, miszerint akkor jó egy közművelő akció, ha azon legalább százan vesznek részt? Magam is emlékszem olyan előadásra, ahová betereltek egy sereg iskolást, a közeli üzem beírásra vadászó szocialista brigádjaiból egy-két tucat embert, s minden úgy nézett ki: pazar a szervezés, sokan vannak, minden rendben van. Aztán az első félóra után látszott, hogy a legtöbben unják az előadót, számukra érdektelen témáról folyik a szó. Gyorsan megjegyzem: színvonalasan, érdekesen. Csak éppen nem azoknak érdekfeszítően, akiket sebtiben összeszedtek. Kínálkozik ebből a következtetés: jobb húsz-harminc igazán érdeklődő, mint száz unatkozó. Jobb a kevés, de minden részével figyelő, részvevő hallgató, mint egy sereg ásítozó. Egészen biztos, hogy az általad rendezett előadáson megjelent 30—70 ember jó propagandistája lesz az egészségnevelésnek, s ami szintén nem mellékes, saját életét is okosabban tudja majd berendezni. Különben is, a korszerű közművelődésnek tudomásul kell vennie: a kis csoportoké a jelen és a jövő. Az emberek sokféle elfoglaltsága, a különböző munkaidő-beosztás, a családi, társadalmi kötelmek sora szinte lehetetlenné teszi, hogy nagy tömegeket gyűjtsön össze a népművelő. Differenciálódtak az érdeklődési körök is, ami megint- csak a kis közösségek kialakulásához vezetett. Jön ilyenkor a pénzügyi ellenvetés: ugyanannyi tiszteletdíjat fizessünk az előadónak akkor is, ha csak 30-an ülnek a teremben, mintha százan lennének? Nő a költség. Érdemes kevés embernek elindítani a vetítőgépet? Szabad ennyi látogatónak kiszállítani a szemléltetőeszközöket? Megannyi gazdasági érv. De vajon szabad-e a művelődés hatékonyságát egyszerű számszaki kérdéssé degradálni? A valóság ugyanis az, s ezt meg is erősítetted: az előadásokon részvevők aktívak, érdeklődők, szívvel résztvevők voltak. Vagyis az elhangzott szó is hatott. Tudást, szemléletet, magatartást sugallt. Nyilvánvaló dőreség lenne a közművelődés hatását úgy mérni, hogy vajon az előadónak kifizetett, mondjuk 200 forintból egy főre mennyi értékű hatás jut. A hatás a fő, a tevőleges részvétel, az a többlet, amivel a jelenlévő elmegy a teremből. Kár tehát úgy vélekedni, vajon a statisztikát kérő szerv számára a jelentett szám kevés vagy sok. Lehet egy ismeretterjesztő előadáson olyan furcsaság is, hogy harminc több, mint a száz. Eljutottunk tehát oda, ami egész életünk egyik kardinális kérdése. A minőségnél vagyunk máris. Egy kis hadüzenet ez a soknak, a mennyiségnek. Adjuk meg a kevés ember által biztosítható oldott környezetet a feltételezhetően jó előadónak. Teremtsük meg a hatás lehetőségét. Persze, ez nem mérhető számokkal. Egyetlen kérdőívre sem írható rá, ki hogyan fogadott valamit. De talán jó is lenne elszakadni attól, hogy a művelődés szellemi értékeit számokba igyekezzünk belegyűrni. Kedves barátom! A közelmúltban egy nyíregyházi ipari szövetkezetben jártam. Egy munkásemberrel beszélgettem teljesítményről, minőségről. Legnagyobb meglepetésre így szólt arról, mi a munkával kapcsolatos elve. „A minőséggel mérd magad" — szólt. Kiderült, az idézet egy irodalmi előadáson ragadt rá. Nem tudja, ki mondta, de igen szépnek, s követendőnek ítélte. Kiderült, hogy az irodalmi délutánon; pedig budapesti művész szavalt, mégis csupán tizenöten voltak. Hitem, ha csak egyedül van, s csak ezt az egy gondolatot viszi magával, akkor sem volt hiábavaló a műsor. Ha vigasztal ez és oldja kesernyés hangulatodat, úgy örülök e példának. Addig is: tedd továbbra is ennyi szívvel nem könnyű dolgodat. Héri Lászlóval, a rakamazi Győzelem Tsz elnökével a szerződéses termeltetésről A Már évekkel ezelőtt — utolsóként — ^ megszűnt a kenyérgabonára is a tervben kötelezett területi előírás. Az állam a lakossági ellátást, az élelmiszeripari nyersanyagot és a mezőgazdasági exportárufedezetet a szerződéses termeltetés útján biztosítja. A rakamazi Győzelem Terme- lőszövetkeeiet hogyan igazodott a kölcsönös érdekeltségen, kölcsönös előnyökön alapuló szerződéses termeltetéshez, állat- tenyésztéshez? — Az állattenyésztéssel kezdem. Mint Tisza menti község, jelentős legelővel rendelkezünk. Községünkben a szarvasmarha-tenyésztésnek a múltban is nagy hagyománya volt. öt évvel ezelőtt megkezdtük a szakosodást és a fajtaátalakító keresztezést. Mivel kettős hasznosítású, hús- és tejállományt alakítottunk ki, két vállalattal, a hús- és tejiparral alakult ki intenzív kapcsolatunk. ^ Miben mutatkozik az intenzív kapcsolat? — Például a tejiparral egy 6000 literes kapacitású hűtőt állítottunk be. Ez azt jelenti, hogy naponta csak egyszer szállítunk tejet, hiszen a hűtött tej a legmelegebb nyári napokon is frissen marad. Az ipar a hűtési díjat megfizeti. Hatszáz fejőstehenünk van. Három év alatt a tejhozam megduplázódott. Az idei tervünkben már 3500 liter tehenen- kénti tej szerepel. A tejet bizományos rendszerben adjuk át a vállalatnak. Kialakult közöttünk a bizalom, ritkán kerül sor mintavételre, de hiba szinte nincs. A tejet mi zárt csőrendszerben juttatjuk a hűtőbe. A jó minőségért az idei első negyedév után is dicsérő levelet kaptunk a tejipartól. Q Van-e továbbfejlesztési tervük, elképzelésük? — Van. A BOSCOOP és három tsz, Raka- maz, Tímár, Tiszalök társulásával tovább javítjuk a takarmánytermelés feltételeit. Közösen beállítottunk egy Hesston rendszerű, járva szecskázó gépet, amely üzembiztos, nagy teljesítményű és jobb minőségű szecskaméretet állít elő. Erről azért szóltam részletesebben, mert jó minőségű takarmány nélkül nincs hasznot hozó szarvasmarhatartás. Ez a tejtermelés alapja. De a hízómarhatartásban is szükség van a jó tömegtakarmány- xa. ^ Ilyen jó partner a húsipar is? — Jónak kell lennie, hiszen évente sok száz hízott szarvasmarháról van szó, amit mi szállítunk. Az 1600 darab szarvasmarhaállományunkból 600 darab a tehén. A tenyésztésre nem alkalmas üszőket, a selejt teheneket, és az összes bikát meghízlaljuk. Korábban elég sok vitánk volt a húsiparral. Különösen az átvétel ideje miatt. Ma már kialakult a késedelmes átvétel rendezésének a módja is. Mindkét fél iparkodik a szerződést megtartani. Aki nem teljesít időben, az kötbért fizet. Volt már olyan esztendő is, amikor mi fizettünk kötbért, mert takarmányhiány miatt nem lett idejében kész a hízómarha. Természetesen egyikünk sem a kötbérre utazik, hanem a tervszerű, pontos munkára. £ Ha már az állat értékesítésénél tartunk, a termelőszövetkezet hogyan segíti a háztáji tartást, értékesítést? — Szövetkezetünkben 1976 óta külön szakember foglalkozik a háztáji állattartás és értékesítés szervezésével. Minden szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó tagunknak 1800 öl kaszálót mérünk ki. Ezt megfelelő térítés ellenében a termelőszövetkezet lekaszálja és hazaszállítja. A termelőszövetkezeten keresztül értékesített állat mennyiségének és értékének arányában 800 öl nagyságig kaphat egy-egy tag lucernát. Előre megadott igények alapján a háztáji agronómus beszerzi a tápot és a koncentrátumokat. A kistermelő többszörösen jól jár, mert a tsz-en keresztül értékesített áruért nagyüzemi felárat kapunk, aminek 50 százalékát a háztáji gazdák kapják meg. A szerződéskötéssel, szállítással, az átadási minősítéssel járó gondokat a termelőszövetkezet leveszi a vállukról. Két számadattal szeretném igazolni munkánk eredményét: 1976-ban egymillió 100 ezer forint értékű állatot értékesítettünk a háztájiból, az idén már tízmillió forintos forgalmat bonyolítunk ebben az ágazatban. 0 Rakamaz valamikor a burgonyatermesztéséről legalább olyan híres volt, mint a szarvasmarhatartásról. Ügy tudom, au idén mindössze húsz hektár burgonyát termelnek a közösben. Nem is olyan régen még több száz hektáron díszlett ez a növény. Mi az oka, hogy az idén már szinte nem termelnek burgonyát? — Ezt már elég sokan megkérdezték. Döntésünknek több oka van. Legfőbb ok, hogy az állattenyésztés mellett alma- és cukorrépatermesztésre szakosodtunk. Ezek betakarítása azonos időre esik a burgonyáéval. Ezt a munkacsúcsot nemcsak élőmunkával, de szállítógépekkel sem bírtuk. Választanunk kellett a burgonya és a cukorrépa között. A répa mellett döntöttünk, mert annak gépparkja különös fejlesztés nélkül még több évig használható. A burgonya gépei pedig szinte nullára futottak, elavultak. Űj gépsorokat kellett volna venni. E gondokhoz jön, hogy az eladás sem megy simán. Az utóbbi években a burgonyával akkor is gondunk volt, ha sok volt a termés, akkor is, ha szűkén fizetett a föld. A szabványt valamikor a kézi szedéshez alakították. Gépi technológiával ezt a minőséget nem lehet előállítani. Kisebb héjlehúzás, horzsolódás előfordul, de ez bepárásodik, tehát az eltarthatóságot nem rontja, csupán szépséghibás. A kereskedelem azonban ragaszkodik az idejét múlt szabványhoz, így nagy a feszültség a minősítésnél. A szabványt kell a géphez alakítani. Ezek a problémák is közbejátszottak, hogy Rakamazon lényegében megszűnt az áruburgonya termesztése. 0 Mi a helyset az egyre növekvő almaterméssel? — Igen, növekszik, most 500—700 vagon között mozog az évi termés, de rövidesen bejön a rekonstrukció során ültetett fák termése is, amellyel elérjük az évi ezer vagont. Korábban többfelé szerződtünk. Vitánk is elég sok volt a partnerekkel, most a Zöldért-tel jól kijövünk. A belföldi minőségből kollégiumoknak, kórházaknak és más intézményeknek is adunk el. Már kialakult vevőkörünk van, akik minden ősszel nálunk vásárolnak. ^ Azt mondta, korábban sok vitájuk volt: mit tettek, hogy ma már kevesebb a vita? — Mi is jobban odafigyelünk a szerződésre. Mielőtt aláírnánk, jól áttanulmányozzuk a szokványszöveget, és amit lehet, viszonyainkhoz igazítunk rajta. Ebben a szerződéselőkészítésben részt vesz a termelőszövetkezet jogásza és a termelést irányító szakember is. A megjegyzésekkel ellátott -szerződéssel megyünk a vállalathoz. Általában a szállítás ütemezése, a kilométertarifa körül szokott megjegyzésünk lenni. A szerződő partnerrel az előzetes vitában közös nevezőre jutunk. A Zöldért-tel nemcsak őszi szállításra, hanem tárolt almára is szerződést kötünk. A vállalat igyekszik a megállapodás szerint diszponálni az árut, de a termelőszövetkezet is teljesíti kötelezettségét. A Az öntözés lehetőségével Rakamazon ^ fellendült a zöldségtermelés is: kötnek-e erre szerződést? — Elsősorban a zöldbabot említem, mert a zöldségfélék közül ez a legjelentősebb. A miskolci hűtőháznak mi vagyunk az egyik legnagyobb szállítója. Az évi 120—150 vagon termés 70 százaléka a hűtőházba megy. A hűtőház minősítése objektívebb, mert laboratóriumi vizsgálattal mutatják ki az áru minőségét. Több gondunk van a konzervgyárral, mert ott szemre veszik át a termést, és elég sok a szubjektív megítélés. Természetesen mi, mint termelők, szebbnek, ők, mint átvevők, gyengébbnek látják a termést. Velük a szállítási ütemezéssel is volt vitánk, de nemcsak a zöldbabnál, az ipari almánál is. Kisebb gondot a zöldbabban a gyomoso- dás is okoz. Az első kötést leszedjük kézzel, utána egy öntözéssel meghajtatjuk a babot (ha már megvan az öntözőfürt, használjuk ki!), mire a második kötés hüvelye is kifejlődik, néha feljön a gyom is. Így a szedőgép 'nem a legtisztábban dolgozik. Ebből adódtak már viták. Jó lenne, ha a konzervgyár is felkészülne laboratóriumi elemzésre, és béltartalom szerint venné át az árut, mint a hűtőház. A Említette, hogy választani kellett a bur- v gonya és a cukorrépa között, és az utóbbit választották. Bizonyára jelentős területen és sikerrel termesztik? — A terület is jelentős, 160 hektáron termeljük a cukorrépát, de a kiemelkedő termésátlagot még inkább fontosnak tartjuk. A répát is az öntözött forgóban termeljük, általában 450—500 mázsás átlagtermést takarítunk be hektáronként. Mindezek ellenére a kapcsolatunk mégsem volt felhőtlen a cukorgyárral. A gond mindig az átvételnél jelentkezik, a levonás miatt. A helyi vasútállomáson dolgozó átvevő a múlt évben is 14 százalékot vont le; ugyanarról a tábláról, hasonló minőségben szállítottunk a gyárba is, ahol csak 7 százalékot vontak le. A szerencsi minősítés ismerete előtt is túlzottnak tartottuk a 14 százalékot, de a gyári minősítés birtokában határozottabban léptünk fel. Sajnos nem sok eredménnyel, továbbra is 10—14 százalék között mozgott a levonás. Márpedig 70—80 ezer mázsa répánál egy százalék is több tíz ezer forintot jelent. Reméljük, objektívebb lesz a minősítés. Mi is iparkodunk a termelési technológia pontos betartásával növelni a cukortartalmat, hogy minél jobb legyen a minőség. A Nem szóltunk még a gabona értékesítésé- w ről, de úgy hiszem, ez megy a leggördülékenyebben, histten az értékesítésnek sok évtizedes hagyománya van, jól kidolgozott minősítési módszerrel dolgoznak, másrészt nyári száraztermékről van szó, így a gond is kevesebb vele. — Általában így van. Ha nincs rendkívüli időjárás, a gabonabetakarítás — ahogy mondani szoktuk — szinte magától megy. Mi 800 hektáron termelünk kenyérgabonát, 250— 300 vagon termést értékesítünk a gabonaforgalmi vállalatnak. Gondunk a szállítás. Rakamaz körzetében nincs megfelelő gabonatároló. A termést Nyíregyházára kell szállítani. Nagy probléma a távolság, és hogy több vasúti sorompó lelassítja a szállítást. Lehetetlen annyi gépjárművet beállítani, ameny- nyi a tarlóról zavar nélkül Nyíregyházára vinné a termést. Kénytelenek vagyunk itthon, szükségmagtárakban elhelyezni a gabonát és az aratás befejezése után elszállítani. Szorít bennünket a határidő, mert szeptembertől a kukoricának kell a hely, s ekkorra a búzát el kell szállítani. Gondunkat csak egy gabonatároló építése oldaná meg. Egy 6—800 vagonos tárolót mi és a szomszédos termelőszövetkezetek — akik hasonló gondokkal küzdenek — meg tudnánk tölteni. A Sorra vettük a fontosabb szerződéseket: ^ kérem, mi a véleménye az árakról, az ármegállapítás módjáról, idejéről? — Az agrárközgazdász szakmérnöki diplomámhoz feldolgoztam termelőszövetkezetünkben tíz esztendő — 1968—1978 — termés- és költségalakulását. Az első öt év átlagához képest a második öt esztendőben 47 százalékkal növekedett a termésátlag. Ilyen növekedés mellett az lenne a természetes, ha csökkenne az önköltség. Sajnos, nem így van. A 47 százalékos hozamnövekedés nem pótolja áz ipari anyagok áremelkedését, sőt: drágábban termelünk, így kevesebb az akkumulálható haszon. Évről évre kevesebb jut bővített újratermelésre. Tehát a magasabb termés ellenére sem szűkült az agrárolló. Az ármegállapítások idejéről az a véleményem, hogy egyes áruknál, mint például az alma, későn, mindig csak a szüret kezdetekor ismerjük az átvételi árat. Előre csak annyit tudunk, hogy egy irányártól plusz-mínusz 20 százalék eltérés lehet. Szerintem legalább júniusban már ismernünk kellene a szeptemberben átadásra kerülő alma árát. ÉMia véleménye a több éves szerződésekről? — Jó dolog. Elsősorban olyan árukra gondolok, amelyek előállításához több évig működő, speciális beruházásokra van szükség. Például cukorrépa-, vagy zöldségbetakarító gépekre. De ide sorolhatnánk a dohányszárítót és még egyebeket, ötéves szerződésünk van a miskolci hűtőházzal, a cukorgyárral és a Zöldért-tel. Ez a több éves szerződés még jobb lenne, ha előre fixálni lehetne a termelési költséget befolyásoló ipariter- mék-árakat, hasonlóan az átvételi árat is. Tudom, hogy a jelenlegi világpiaci áringadozások miatt öt évre előre árat nem lehet megállapítani. £ Milyen összegező javaslatot mondana a szerződéses termelés és értékesítés további javítására? — A fejlesztési forrásokat jobban lehetne koncentrálni. A jövedelmezőségi érdekeltségbe szélesebb körben kellene bevonni a kereskedelmi szerveket és a feldolgozó ipart. Az eddiginél az egész vertikumnak jobban együtt kellene „sírnia és nevetnie”. A határidőt kétoldalúan, szigorúan be kell tartani. A romlandó áruknál feszesebb, pontosabb legyen a jogok és kötelességek meghatározása mind a két fél részéről. Legyen érdekeltebb a kereskedelem is a teljes termés felvásárlásában, elhelyezésében. Végül: rövidíteni kell az utat a termelő és a fogyasztó között — különösen vonatkozik ez a zöldség-, gyümölcsfélékre —, hogy friss áru kerüljön az üzletekbe. £ Köszönöm az interjút. Csikós Balázs KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. június 10. ^Vasárnapi L INTERJÚ
