Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 10. A pilóta nélküli űrhajó célba ért Összekapcsolódott az űrállomással a Szojuz-34 A HÉT — CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: A rendkívüli olasz választások nem hoznak alap­vető eltolódásokat a belpolitikai erőviszonyokban — A Szovjetunió, külügyminiszter-helyettesi szin­ten, tárgyalásokat javasol Kínának — Katonai puccs Ghánában KEDD: Schmidt nyugatnémet kancellár washingtoni tár­gyalásai — Feszültség Irán és Irak határán — Mar­garet Thatcher párizsi útja SZERDA: Erich Honecker és Gustáv Husák találkozója — Egyiptomi—izraeli megbeszélések a különbéke végrehajtásának részleteiről — Vance amerikai külügyminiszter a bécsi előkészületekről folytat eszmecserét Dobrinyin szovjet nagykövettel — Mongol küldöttség Szófiában CSÜTÖRTÖK: Szovjet vezető szervek állásfoglalása Brezs- nyev magyarországi látogatásáról — Négy ország­ban szavaznak az európai parlament tagjairól, de az eredményeket csak vasárnap teszik közzé PÉNTEK: A portugál kormány lemondása után kabinetala­kítási megbeszélések Lisszabonban — Izraeli légi­támadás Dél-Libanon ellen — A pápa lengyelor­szági programja — Választások Egyiptomban SZOMBAT: Mind nagyobb területre terjednek ki a nicara- guai harcok — Pakisztáni behatolás Afganisztán­ba A hét három kérdése O Mi az oka Olaszország „kormányozhatatlansá- gának”? Róma a választások utáni, szokott másnaposság képét rAutatja: az utcákon söprika röpcédulákat, a falakról va­karják a plakátmaradványo- kat, s a politikai központok­ban különböző képleteket ál­lítanak fel egy_ lehetséges kormánytöbbségről. Csak­hogy az erőviszonyokban nem történt lényeges eltolódás, tehát a kibontakozás semmi­vel sem mutatkozik egysze­rűbbnek. Leginkább a középbal for­mula feltámasztását emlege­tik, ami a kereszténydemok­raták és a szocialisták együtt­működésére alapozódna. De a kereszténydemokraták 0,5 százalékkal kevesebb szava­zatot kaptak, mint az előző választásokon, a szocialistá­kat pedig felelőtlen demagó­giájuk sem emelte a 10 szá­zalék fölé, s nyereségük mindössze egyötöd százalék. Ha a rendkívüli választások előtt nem sikerült kormányt alakítani e furcsa párosnak, miért jönne létre most tar- tósabb kabinet részvételük­kel, amikor összesített szava­zatarányuk csökkent? Leg­feljebb toldozás-foldozásról, átmeneti megoldásokról le­het szó. Igaza lenne azoknak, akik szívesen hangoztatják Olasz­ország „kormányozhatatlan- ságát”? Nyilván nem arról van szó, hogy Itáliát lehetet­len kormányozni, de egy szi­lárd vezetés előfeltétele, hogy az Olasz Kommunista Párt megfelelő módon részt vegyen benne. Tény, hogy a minden oldalról tűz alá vett OKP szavazatokat vesztett a választásokon, de így sem tudták a 30 százalék alá szo­rítani. A párt változatlanul hajlandó szerepet és felelős­séget vállalni egy demokra­tikus kibontakozásban, ám csakis tényleges részvétellel. (Bizonyos kommunista sza­vazatok lemorzsolódásának éppen az lehetett az oka, hogy miközben a párt tartot­ta magát a megállapodások­hoz és támogatta a kor­mányt, igazi beleszóláshoz nem jutott a döntések hoza­talánál.) A kereszténydemokraták a választások előtt elvetették — egyelőre most is elvetik — a „kommunista kérdés” ész­szerű rendezését. Ezért az „olasz betegségre” aligha lesz hatékony gyógyír, nagyjából a régi problémák maradnak. © Miért kellett lemonda­nia a portugál kor­mánynak? Lisszabonban nem keltett különösebb meglepetést, hogy a Mota Pinto-kormány — megelőzve egy biztos par­lamenti bukást'— benyújtot­ta lemondását. A jobboldali jogászprofesszor kabinetje, amelynek működéséhez a ki­osztott földek visszavétele, államosított üzemek vissza­adása a tőkéseknek, a dolgo­zókat különösen sújtó nad- rágszíjmeghúzó gazdaságpoli­tika fűződött, elvesztette a bizalmat az utcákon s nem sokkal később a parlament­ben is. A köztársasági elnöknek még egy lehetősége lenne: az alkotmány értelmében ugyan­is háromszor nevezhet ki hivatalnok kormányt. Két bukás után azonban a har­madik nekifutás sem ígérhet igazi eredményeket. Kínál­kozna Portugáliában is a rendkívüli választás kiírása. Csakhogy 1980 tavaszán min­denképpen választásokat kell tartani, akkor is, ha most idő előtt szólítják a szava­zókat az urnákhoz. Ráadásul 1979 végén általános helyha­tósági választások vannak na­pirenden, 1981 elején pedig elnökválasztás. Fennáll a veszélye annak, hogy miköz­ben Portugália a gazdasági válságjelenségekkel, az évi 20 százalékos inflációval és sú­lyos munkanélküliséggel küzd, szinte éveken át hiány­zik majd a nyugodt, konst­ruktív légkör. A kiút kézenfekvő lenne, mivel a kommunistáknak és a szocialistáknak szilárd par­lamenti többségük van, kí­nálkozna egy baloldali de­mokratikus alternatíva. Ezt azonban a szocialista vezetés elutasítja, különösen most, amikor a közös piaci felvé­telben látja a „csoda” lehe­tőségét. Reális lépés lenne a négy parlamenti párt átme­neti megegyezése is, s ter­mészetesen nem kizárt a rendkívüli választások meg­rendezése sem. A Portugál Kommunista Párt, amely a napokban tar­totta meg kongresszusát, ere­je és növekvő tömegbefolyá­sa tudatában várja a fejle­ményeket. Ez természetesen nem passzív szemlélődés, a PKP hajlandó minden olyan módot megvizsgálni, amely valóban kivezetne a válság­ból. Ez a lehetőség azonban nemcsak rajta, hanem a töb­bi politikai erőkön is múlik, főként a legnagyobb parla­menti képviselettel rendel­kező szocialistákon. O Mi a helyzet Afganisz­tánban? A Kabulból érkezett mind gyakoribb jelentések általá­ban két nagy csoportra oszt­hatók. Mind több örvendetes hírt kapunk arról, hogy Af­ganisztánban folytatódik a forradalmi konszolidáció, meggyorsult a földreform vég­rehajtása, szövetkezeti gazda­ságokat hoznak létre, sikere­sen folyik az írástudatlanság felszámolása, nagy erőfeszí­téseket tesznek a párt szerve­zésében, (a reformok azon­ban még olyan sajátos terü­letre is kiterjedtek, hogy a forradalmi kormány külön rendelettel számolta fel a ko­rábban kötelezőnek számító menyasszony váltságot...). Az afganisztáni beszámolók ugyanakkor hírül adják, hogy ez a fejlődés nem megy konf­liktusok nélkül. Előfordulnak reakciós szer­vezkedések, fegyveres ban­dákkal kell megküzdeni — a jobboldali elemek mellett az ultrabalos, főként kínai fegyverekkel rendelkező ban­dák is felforgató tevékenysé­get fejtenek ki. Mindezt meg­könnyíti, hogy az államszer­veződésnek még csak a kez­detén vannak, nehéz áttekin­teni a különböző törzsi ér­dekviszonyokat s a kívánatos gazdasági felemelkedést sem lehet egy nap alatt megva­lósítani. A nyitott határok s a határ menti törzsek össze­mosódása elősegíti a külső beavatkozást, amely főként Pakisztánból fenyeget, s az el­múlt napokban súlyos mé­reteket öltött. Egyes reakciós iráni csoportok is szeretnének a zavarosba halászni. Végső soron olyan imperialista kö­rök állnak mögöttük, akik szívesen feltartóztatnák a Közép-Keleten megindult an- tiimperialista fejlődést. Az afganisztáni párt- és ál­lami vezetés ezért szólított ezen a héten is fokozott éber­ségre — a külföldi beavatko­zást és a belső ellenforradal­mi kísérleteket a leghatáro­zottabban visszaveri, miköz­ben még hatékonyabbá teszi a végbemenő demokratikus átalakulást. Tollhegyen A gondos megfigyelők ugyan nem észlelték rajta az egészségromlás semmi­fajta külső jelét, Vorster, a dél-afrikai rendszer mi­niszterelnöke tavaly ősz­szel mégis megrendült egészségi állapotára való tekintettel köszönt le tiszt­ségéről. Pontosabban felfe­lé buktatták, miután a faj­üldöző rezsim államelnöke lett. Nem sokáig maradt meg új posztján, a héten kényte­len volt lemondani. Ezúttal elmaradt minden orvosi in­dok, sokkal prózaibb ügyek kerültek szóba. Kiderült, hogy Vorster nemcsak ré­szese volt annak a több tíz millió dolláros vesztegetés­nek, amelynek során külföl­di lapokat és politikusokat próbáltak megvásárolni, ha­nem jócskán jutott a saját zsebére is, a titkos alapok­ból. Vorster tehát távozott, de most híre jár, hogy Botha (akkori hadügyminiszter és jelenlegi kormányfő) ugyan­csak érdekelt volt a bot­rányban. Lehet, hogy az ő egészségével is hamarosan baj lesz — s ez nem lenne meglepő a dél-afrikai kór­kép ismeretében. Réti Ervin Sikeresen összekapcsoló­dott a Szál jut—6 űrállomás­sal a Szojuz—34, pilóta nél­küli űrhajó. A műveletet a terveknek megfelelően pén­tek éjjel hajtották végre: az összekapcsolásra éjjel 11 óra után két perccel került sor, moszkvai idő szerint. Mint ismeretes a pilóta nélküli űrhajót azért bocsátották fel, hogy kipróbálják a módosí­tott közelítő-hajtóművet, amely az előző kísérletnél, a Szojuz—33 űrhajónál nem BÉCS ELŐTT Alig néhány nap van még hátra a bécsi amerikai—szov­jet csúcstalálkozóig. Az már szinte teljesen bizonyosnak látszik, hogy a hadászati tá­madó fegyverzetek korláto­zásáról szóló SALT—II. szer­ződés aláírása újabb lehető­ségeket nyit a katonai eny­hülés és a két nagyhatalom közötti kapcsolatok fejlődé­sének útján. Hét év tárgyalásai Ismeretes, hogy a jelenlegi megállapodás kidolgozásán hosszú évekig munkálkodtak a két hatalom katonai és politikai szakértői, s számos alkalomra került sor tárgya­lásokra külügyminiszteri szinten is. Sőt, végeredmény­ben azt is ki lehet mondani, hogy a jelenlegi egyezmény vázát lényegében a vlagyi- vosztoki Brezsnyev—Ford ta­lálkozó alkalmával hozták létre 1974 novemberében. Nem véletlen, hogy a SALT—II. megfogalmazására ilyen hosszú, idő szükségelte­tett: a világhatalmak közötti katonai erőviszony igen sú­lyos kérdés, s érthető módon mind a két állam arra töre­kedett, hogy a tárgyalások, illetve az egyezmény ne ad­jon lehetőséget arra, hogy a másik fél valamiképpen is fölényhez juthasson. Az egész megbeszéléssorozat alapja, a tárgyalásokat meghatározó elv: az egyenlő biztonság kö­vetelményének kölcsönös el­fogadása. Ez pedig nem en­gedhette meg, hogy veszé­lyes kibúvókat hagyjanak a (szövegben. lAz évek során folytatott szívós tárgyalások azonban azt bizonyították: az Egyesült Államok vezetésének, s első­sorban a monopoltőke legre- akciósabb csoportosulásának, a katonai-ipari komplexum­nak nincs kedvére e fontos elv elfogadása, hiszen ez kor­látozza globális politikájá­nak, hatalmi törekvéseinek eszközeit, s nem utolsósor­ban lefékezi a nagy hasznot hozó fegyverkezési versenyt. működött megfelelően, s emiatt a szovjet—bolgár kö­zös űrkísérletet félbe kellett szakítani. A pilóta nélküli űrhajó két nap alatt jutott el céljához, útközben földi irányításra több pályamódosítást hajtot­tak végre. A Szojuz—34 az űrállomás hátsó bejáratánál kötött ki, innen pénteken reggel lekapcsolták a Prog- ressz teherűrhajót. A Szaljut állandó expedíciójának két tagja, Vlagyimir Ljkhov és Ez volt az oka annak, hogy az elmúlt években számos tá­madást indítottak annak ér­dekében, hogy akadályozzák a tárgyalások előrehaladását. Ilyen támadás volt az, amelynek során a SALT- megállapodásért cserében bel- és külpolitikai engedmé­nyeket követeltek a Szovjet­uniótól, megpróbálták össze­kapcsolni a nemzeti felszaba­dító mozgalmaknák nyújtott testvéri segítség ügyét a ha­dászati fegyverek kölcsönös csökkentésével, vagy éppen a szocialista nagyhatalom bel- ügyeibe avatkozva léptek fel, az úgynevezett „emberi jo­gok védelmében”. Á SALT ellenzői A tárgyalások sikerét soká­ig kétségessé tette a tény: az amerikai katonai-ipari komplexum elérte, hogy Washington újabb jelentős eszközöket fordít fegyverze­tének korszerűsítésére. Kí­sérletek történtek arra, hogy az új technológiával kifej­lesztett hadászati eszközöket, a hírhedt „szárnyas raké­tákat” kivonják a tárgyalá­sok köréből, s ezzel fölényre tegyenek szert. Végül is az amerikai kormányzat legfel­sőbb köreiben a józan belá­tás erői kerekedtek felül, s a szerződés szövegének végé­re pont került. Ez azonban még nem minden! Az aláírá­sok után szükséges a megál­lapodás törvényerőre emelé­se, ratifikálása. Ehhez az amerikai 100 tagú szenátus­ban kétharmados többségre van szükség, s ma még ez a szavazatmennyiség aligha van meg. A június 18-i aláírás után a Carter-kormány hosszú harcra számít, a törvényho­zók tucatjait kell meggyőz­nie ahhoz, hogy 1979 végére a hosszadalmas procedura befejezéseként a SALT—II. törvénnyé váljon. Kik ellen­zik a SALT-ot? Nos, elsősor­ban azok a hadiipari-katonai" és tudományos körök, a tö­meg tájékoztatásának azok a Valerij Rjumin folyamatosan ellenőrizte a megközelítés és az összekapcsolás műveleteit. Az űrhajó közelítő-pályamó- dosító hajtóműve mindvégig kifogástalanul működött. Bár a Szálj úthoz érkezett űrhajó pilóta nélkül jött, nem érkezett üresen: mintegy 150 kilogrammnyi postát, aján­dékot, friss gyümölcsöt, zöld­séget, valamint néhány mű­szert és felszerelési tárgyat vitt az űrállomásra. személyiségei, akiknek a ka­tonai enyhülés semmiképpen nincs érdekükben. A szélső­séges antikommunisták még mindig reménykednek a zsa­rolás lehetőségeiben, s a SALT-szerződést adunak hi­szik a haladó eszmék elleni küzdelmükben. Ezek azon­ban hiú remények! A hidegháború árnyéka A szerződés híveinek tábo­ra nyugaton is igen nagy. Az Egyesült Államok jelenlegi kormányának vezető tagjai egy emberként állnak ki a SALT ratifikálásának érde­kében, s maguk mögött tud­hatják atlanti szövetségesei­ket is. Schmidt kancellár, nyugatnémet kormányfő a minap arra figyelmeztetett: ha a szerződést a szenátus visszautasítja, az nem csupán a fegyverkezés új spirálját jelentheti, de visszataszíthat­ja a világot a hidegháború. A hidegháború pedig az enyhü­lés eredményeinek megsem­misülését, s a pusztító nuk­leáris kataklizma lehetőségét jelenti... A SALT értéke nem csu­pán a szerződésben számsze­rűleg megállapított fegyver- korlátozásban van. Igen va­lószínű, hogy a megállapodás törvénybe iktatása jótékony hatást gyakorolhat a többi fegyverzetcsökkentési és le­szerelési tárgyalásra, javul­hat az általános kelet—nyu­gati viszony, a sokoldalú gaz­dasági és kulturális kapcso­latok tovább fejlődhetnek. A bécsi csúcson nyilván mindezt megvitatják, számba veszik. Az első szocialista ha­talom és a tőkés világ veze­tő erejének érdekei érthetően nem azonosak: nézeteik és érdekeik ellenkeznek egy­mással. A háborús veszélygó­cok felszámolása, a nukleáris világégés elkerülése azonban olyan kérdés, amelyben a jó­zanul gondolkodó nyugati politikusoknak is egyet kell érteniük szocialista partne­reikkel. Miklós Gábor ÉPÍTŐK jt j ház épül. Naponta elmegyek mellette. ÍJ Építőit mindig munkában látom. Többször elnézem őket. Megállás nél­kül hajbókol a daru. Téglát, maltert, beton- lemezeket emel magasba. A falakon embe­rek. Szaporán jár kezük. Malter, tégla, mal­ter, tégla. Örökös, egyirányú mozgás. Nézni is fárasztó. Kemény tekintetű emberek. Szavak nél­kül értik egymást. Arcuk napsütötte. Karju­kat rugó mozgatja. Fejük felett kék ég. Alat­ta pacsirta bukfencezik. Emelkedik a fal. Tégla téglát takar. Gyorsan, észrevétlenül. Ahogyan az öröm jön. Az egyik pillanatban sehol, a másikban alig bírjuk súlyát. Cigarettára sincs idő. Csak úgy szippan­tanak munka közben. Kézzel kétszer érnek hozzá. Amikor rágyújtanak, majd mikor nyelvükre ég a parázs. A sarkokat óvatosan igazítják. Minden téglát bemérnek. Ha kell, faragnak, csiszol­nak belőle. A befejezett emeleten az ablakokat rak­ják. Üveg nélküli keretek bámulnak az ut­cára. Mosolygós, reménykedő arcok néznek vissza. Érik az új lakók öröme! Ágaskodik a fal. Állványt kell emelni. Eltűnnek a fejek, megáll a daru. Kopácso- lás, fejszecsattogás. Fűrész visít, szeleteli a deszkát. Aztán csend. Szellő se rebben. A fejek már ott vannak. Pattognak a kezek. Le-fel, hátra-előre. Mértani pontossággal. Emelet emeletet követ. Lesem a mozdula­tokat. Határozottak, céltudatosak. Fáradni nem tudók. Tűz ég bennük. Ezt gondolom. És már csak a lángot látom. Behunyom a szemem. Hiába. Sárga és vörös fények ugrál­nak előttem. Hevületüket érzem arcomon. Szabadulnék. Nem futhatok. Szippant, ragad magához a láng. Emelkedik. Csúszik alólam a föld. Vége. Élek. Lélegzem. Minden mozog körülöt­tem. Emberek jönnek-mennek. Örülnek és vitatkoznak. Mindig ilyenek. Az építőket már alig látni. Apró embereknek tűnnek. Én mégis most látom őket igazi óriásoknak. Szabó Béla Á SALT értéke li WavI ! II :7a1 >!•

Next

/
Thumbnails
Contents