Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 10. A pilóta nélküli űrhajó célba ért Összekapcsolódott az űrállomással a Szojuz-34 A HÉT — CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: A rendkívüli olasz választások nem hoznak alapvető eltolódásokat a belpolitikai erőviszonyokban — A Szovjetunió, külügyminiszter-helyettesi szinten, tárgyalásokat javasol Kínának — Katonai puccs Ghánában KEDD: Schmidt nyugatnémet kancellár washingtoni tárgyalásai — Feszültség Irán és Irak határán — Margaret Thatcher párizsi útja SZERDA: Erich Honecker és Gustáv Husák találkozója — Egyiptomi—izraeli megbeszélések a különbéke végrehajtásának részleteiről — Vance amerikai külügyminiszter a bécsi előkészületekről folytat eszmecserét Dobrinyin szovjet nagykövettel — Mongol küldöttség Szófiában CSÜTÖRTÖK: Szovjet vezető szervek állásfoglalása Brezs- nyev magyarországi látogatásáról — Négy országban szavaznak az európai parlament tagjairól, de az eredményeket csak vasárnap teszik közzé PÉNTEK: A portugál kormány lemondása után kabinetalakítási megbeszélések Lisszabonban — Izraeli légitámadás Dél-Libanon ellen — A pápa lengyelországi programja — Választások Egyiptomban SZOMBAT: Mind nagyobb területre terjednek ki a nicara- guai harcok — Pakisztáni behatolás Afganisztánba A hét három kérdése O Mi az oka Olaszország „kormányozhatatlansá- gának”? Róma a választások utáni, szokott másnaposság képét rAutatja: az utcákon söprika röpcédulákat, a falakról vakarják a plakátmaradványo- kat, s a politikai központokban különböző képleteket állítanak fel egy_ lehetséges kormánytöbbségről. Csakhogy az erőviszonyokban nem történt lényeges eltolódás, tehát a kibontakozás semmivel sem mutatkozik egyszerűbbnek. Leginkább a középbal formula feltámasztását emlegetik, ami a kereszténydemokraták és a szocialisták együttműködésére alapozódna. De a kereszténydemokraták 0,5 százalékkal kevesebb szavazatot kaptak, mint az előző választásokon, a szocialistákat pedig felelőtlen demagógiájuk sem emelte a 10 százalék fölé, s nyereségük mindössze egyötöd százalék. Ha a rendkívüli választások előtt nem sikerült kormányt alakítani e furcsa párosnak, miért jönne létre most tar- tósabb kabinet részvételükkel, amikor összesített szavazatarányuk csökkent? Legfeljebb toldozás-foldozásról, átmeneti megoldásokról lehet szó. Igaza lenne azoknak, akik szívesen hangoztatják Olaszország „kormányozhatatlan- ságát”? Nyilván nem arról van szó, hogy Itáliát lehetetlen kormányozni, de egy szilárd vezetés előfeltétele, hogy az Olasz Kommunista Párt megfelelő módon részt vegyen benne. Tény, hogy a minden oldalról tűz alá vett OKP szavazatokat vesztett a választásokon, de így sem tudták a 30 százalék alá szorítani. A párt változatlanul hajlandó szerepet és felelősséget vállalni egy demokratikus kibontakozásban, ám csakis tényleges részvétellel. (Bizonyos kommunista szavazatok lemorzsolódásának éppen az lehetett az oka, hogy miközben a párt tartotta magát a megállapodásokhoz és támogatta a kormányt, igazi beleszóláshoz nem jutott a döntések hozatalánál.) A kereszténydemokraták a választások előtt elvetették — egyelőre most is elvetik — a „kommunista kérdés” észszerű rendezését. Ezért az „olasz betegségre” aligha lesz hatékony gyógyír, nagyjából a régi problémák maradnak. © Miért kellett lemondania a portugál kormánynak? Lisszabonban nem keltett különösebb meglepetést, hogy a Mota Pinto-kormány — megelőzve egy biztos parlamenti bukást'— benyújtotta lemondását. A jobboldali jogászprofesszor kabinetje, amelynek működéséhez a kiosztott földek visszavétele, államosított üzemek visszaadása a tőkéseknek, a dolgozókat különösen sújtó nad- rágszíjmeghúzó gazdaságpolitika fűződött, elvesztette a bizalmat az utcákon s nem sokkal később a parlamentben is. A köztársasági elnöknek még egy lehetősége lenne: az alkotmány értelmében ugyanis háromszor nevezhet ki hivatalnok kormányt. Két bukás után azonban a harmadik nekifutás sem ígérhet igazi eredményeket. Kínálkozna Portugáliában is a rendkívüli választás kiírása. Csakhogy 1980 tavaszán mindenképpen választásokat kell tartani, akkor is, ha most idő előtt szólítják a szavazókat az urnákhoz. Ráadásul 1979 végén általános helyhatósági választások vannak napirenden, 1981 elején pedig elnökválasztás. Fennáll a veszélye annak, hogy miközben Portugália a gazdasági válságjelenségekkel, az évi 20 százalékos inflációval és súlyos munkanélküliséggel küzd, szinte éveken át hiányzik majd a nyugodt, konstruktív légkör. A kiút kézenfekvő lenne, mivel a kommunistáknak és a szocialistáknak szilárd parlamenti többségük van, kínálkozna egy baloldali demokratikus alternatíva. Ezt azonban a szocialista vezetés elutasítja, különösen most, amikor a közös piaci felvételben látja a „csoda” lehetőségét. Reális lépés lenne a négy parlamenti párt átmeneti megegyezése is, s természetesen nem kizárt a rendkívüli választások megrendezése sem. A Portugál Kommunista Párt, amely a napokban tartotta meg kongresszusát, ereje és növekvő tömegbefolyása tudatában várja a fejleményeket. Ez természetesen nem passzív szemlélődés, a PKP hajlandó minden olyan módot megvizsgálni, amely valóban kivezetne a válságból. Ez a lehetőség azonban nemcsak rajta, hanem a többi politikai erőkön is múlik, főként a legnagyobb parlamenti képviselettel rendelkező szocialistákon. O Mi a helyzet Afganisztánban? A Kabulból érkezett mind gyakoribb jelentések általában két nagy csoportra oszthatók. Mind több örvendetes hírt kapunk arról, hogy Afganisztánban folytatódik a forradalmi konszolidáció, meggyorsult a földreform végrehajtása, szövetkezeti gazdaságokat hoznak létre, sikeresen folyik az írástudatlanság felszámolása, nagy erőfeszítéseket tesznek a párt szervezésében, (a reformok azonban még olyan sajátos területre is kiterjedtek, hogy a forradalmi kormány külön rendelettel számolta fel a korábban kötelezőnek számító menyasszony váltságot...). Az afganisztáni beszámolók ugyanakkor hírül adják, hogy ez a fejlődés nem megy konfliktusok nélkül. Előfordulnak reakciós szervezkedések, fegyveres bandákkal kell megküzdeni — a jobboldali elemek mellett az ultrabalos, főként kínai fegyverekkel rendelkező bandák is felforgató tevékenységet fejtenek ki. Mindezt megkönnyíti, hogy az államszerveződésnek még csak a kezdetén vannak, nehéz áttekinteni a különböző törzsi érdekviszonyokat s a kívánatos gazdasági felemelkedést sem lehet egy nap alatt megvalósítani. A nyitott határok s a határ menti törzsek összemosódása elősegíti a külső beavatkozást, amely főként Pakisztánból fenyeget, s az elmúlt napokban súlyos méreteket öltött. Egyes reakciós iráni csoportok is szeretnének a zavarosba halászni. Végső soron olyan imperialista körök állnak mögöttük, akik szívesen feltartóztatnák a Közép-Keleten megindult an- tiimperialista fejlődést. Az afganisztáni párt- és állami vezetés ezért szólított ezen a héten is fokozott éberségre — a külföldi beavatkozást és a belső ellenforradalmi kísérleteket a leghatározottabban visszaveri, miközben még hatékonyabbá teszi a végbemenő demokratikus átalakulást. Tollhegyen A gondos megfigyelők ugyan nem észlelték rajta az egészségromlás semmifajta külső jelét, Vorster, a dél-afrikai rendszer miniszterelnöke tavaly őszszel mégis megrendült egészségi állapotára való tekintettel köszönt le tisztségéről. Pontosabban felfelé buktatták, miután a fajüldöző rezsim államelnöke lett. Nem sokáig maradt meg új posztján, a héten kénytelen volt lemondani. Ezúttal elmaradt minden orvosi indok, sokkal prózaibb ügyek kerültek szóba. Kiderült, hogy Vorster nemcsak részese volt annak a több tíz millió dolláros vesztegetésnek, amelynek során külföldi lapokat és politikusokat próbáltak megvásárolni, hanem jócskán jutott a saját zsebére is, a titkos alapokból. Vorster tehát távozott, de most híre jár, hogy Botha (akkori hadügyminiszter és jelenlegi kormányfő) ugyancsak érdekelt volt a botrányban. Lehet, hogy az ő egészségével is hamarosan baj lesz — s ez nem lenne meglepő a dél-afrikai kórkép ismeretében. Réti Ervin Sikeresen összekapcsolódott a Szál jut—6 űrállomással a Szojuz—34, pilóta nélküli űrhajó. A műveletet a terveknek megfelelően péntek éjjel hajtották végre: az összekapcsolásra éjjel 11 óra után két perccel került sor, moszkvai idő szerint. Mint ismeretes a pilóta nélküli űrhajót azért bocsátották fel, hogy kipróbálják a módosított közelítő-hajtóművet, amely az előző kísérletnél, a Szojuz—33 űrhajónál nem BÉCS ELŐTT Alig néhány nap van még hátra a bécsi amerikai—szovjet csúcstalálkozóig. Az már szinte teljesen bizonyosnak látszik, hogy a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló SALT—II. szerződés aláírása újabb lehetőségeket nyit a katonai enyhülés és a két nagyhatalom közötti kapcsolatok fejlődésének útján. Hét év tárgyalásai Ismeretes, hogy a jelenlegi megállapodás kidolgozásán hosszú évekig munkálkodtak a két hatalom katonai és politikai szakértői, s számos alkalomra került sor tárgyalásokra külügyminiszteri szinten is. Sőt, végeredményben azt is ki lehet mondani, hogy a jelenlegi egyezmény vázát lényegében a vlagyi- vosztoki Brezsnyev—Ford találkozó alkalmával hozták létre 1974 novemberében. Nem véletlen, hogy a SALT—II. megfogalmazására ilyen hosszú, idő szükségeltetett: a világhatalmak közötti katonai erőviszony igen súlyos kérdés, s érthető módon mind a két állam arra törekedett, hogy a tárgyalások, illetve az egyezmény ne adjon lehetőséget arra, hogy a másik fél valamiképpen is fölényhez juthasson. Az egész megbeszéléssorozat alapja, a tárgyalásokat meghatározó elv: az egyenlő biztonság követelményének kölcsönös elfogadása. Ez pedig nem engedhette meg, hogy veszélyes kibúvókat hagyjanak a (szövegben. lAz évek során folytatott szívós tárgyalások azonban azt bizonyították: az Egyesült Államok vezetésének, s elsősorban a monopoltőke legre- akciósabb csoportosulásának, a katonai-ipari komplexumnak nincs kedvére e fontos elv elfogadása, hiszen ez korlátozza globális politikájának, hatalmi törekvéseinek eszközeit, s nem utolsósorban lefékezi a nagy hasznot hozó fegyverkezési versenyt. működött megfelelően, s emiatt a szovjet—bolgár közös űrkísérletet félbe kellett szakítani. A pilóta nélküli űrhajó két nap alatt jutott el céljához, útközben földi irányításra több pályamódosítást hajtottak végre. A Szojuz—34 az űrállomás hátsó bejáratánál kötött ki, innen pénteken reggel lekapcsolták a Prog- ressz teherűrhajót. A Szaljut állandó expedíciójának két tagja, Vlagyimir Ljkhov és Ez volt az oka annak, hogy az elmúlt években számos támadást indítottak annak érdekében, hogy akadályozzák a tárgyalások előrehaladását. Ilyen támadás volt az, amelynek során a SALT- megállapodásért cserében bel- és külpolitikai engedményeket követeltek a Szovjetuniótól, megpróbálták összekapcsolni a nemzeti felszabadító mozgalmaknák nyújtott testvéri segítség ügyét a hadászati fegyverek kölcsönös csökkentésével, vagy éppen a szocialista nagyhatalom bel- ügyeibe avatkozva léptek fel, az úgynevezett „emberi jogok védelmében”. Á SALT ellenzői A tárgyalások sikerét sokáig kétségessé tette a tény: az amerikai katonai-ipari komplexum elérte, hogy Washington újabb jelentős eszközöket fordít fegyverzetének korszerűsítésére. Kísérletek történtek arra, hogy az új technológiával kifejlesztett hadászati eszközöket, a hírhedt „szárnyas rakétákat” kivonják a tárgyalások köréből, s ezzel fölényre tegyenek szert. Végül is az amerikai kormányzat legfelsőbb köreiben a józan belátás erői kerekedtek felül, s a szerződés szövegének végére pont került. Ez azonban még nem minden! Az aláírások után szükséges a megállapodás törvényerőre emelése, ratifikálása. Ehhez az amerikai 100 tagú szenátusban kétharmados többségre van szükség, s ma még ez a szavazatmennyiség aligha van meg. A június 18-i aláírás után a Carter-kormány hosszú harcra számít, a törvényhozók tucatjait kell meggyőznie ahhoz, hogy 1979 végére a hosszadalmas procedura befejezéseként a SALT—II. törvénnyé váljon. Kik ellenzik a SALT-ot? Nos, elsősorban azok a hadiipari-katonai" és tudományos körök, a tömeg tájékoztatásának azok a Valerij Rjumin folyamatosan ellenőrizte a megközelítés és az összekapcsolás műveleteit. Az űrhajó közelítő-pályamó- dosító hajtóműve mindvégig kifogástalanul működött. Bár a Szálj úthoz érkezett űrhajó pilóta nélkül jött, nem érkezett üresen: mintegy 150 kilogrammnyi postát, ajándékot, friss gyümölcsöt, zöldséget, valamint néhány műszert és felszerelési tárgyat vitt az űrállomásra. személyiségei, akiknek a katonai enyhülés semmiképpen nincs érdekükben. A szélsőséges antikommunisták még mindig reménykednek a zsarolás lehetőségeiben, s a SALT-szerződést adunak hiszik a haladó eszmék elleni küzdelmükben. Ezek azonban hiú remények! A hidegháború árnyéka A szerződés híveinek tábora nyugaton is igen nagy. Az Egyesült Államok jelenlegi kormányának vezető tagjai egy emberként állnak ki a SALT ratifikálásának érdekében, s maguk mögött tudhatják atlanti szövetségeseiket is. Schmidt kancellár, nyugatnémet kormányfő a minap arra figyelmeztetett: ha a szerződést a szenátus visszautasítja, az nem csupán a fegyverkezés új spirálját jelentheti, de visszataszíthatja a világot a hidegháború. A hidegháború pedig az enyhülés eredményeinek megsemmisülését, s a pusztító nukleáris kataklizma lehetőségét jelenti... A SALT értéke nem csupán a szerződésben számszerűleg megállapított fegyver- korlátozásban van. Igen valószínű, hogy a megállapodás törvénybe iktatása jótékony hatást gyakorolhat a többi fegyverzetcsökkentési és leszerelési tárgyalásra, javulhat az általános kelet—nyugati viszony, a sokoldalú gazdasági és kulturális kapcsolatok tovább fejlődhetnek. A bécsi csúcson nyilván mindezt megvitatják, számba veszik. Az első szocialista hatalom és a tőkés világ vezető erejének érdekei érthetően nem azonosak: nézeteik és érdekeik ellenkeznek egymással. A háborús veszélygócok felszámolása, a nukleáris világégés elkerülése azonban olyan kérdés, amelyben a józanul gondolkodó nyugati politikusoknak is egyet kell érteniük szocialista partnereikkel. Miklós Gábor ÉPÍTŐK jt j ház épül. Naponta elmegyek mellette. ÍJ Építőit mindig munkában látom. Többször elnézem őket. Megállás nélkül hajbókol a daru. Téglát, maltert, beton- lemezeket emel magasba. A falakon emberek. Szaporán jár kezük. Malter, tégla, malter, tégla. Örökös, egyirányú mozgás. Nézni is fárasztó. Kemény tekintetű emberek. Szavak nélkül értik egymást. Arcuk napsütötte. Karjukat rugó mozgatja. Fejük felett kék ég. Alatta pacsirta bukfencezik. Emelkedik a fal. Tégla téglát takar. Gyorsan, észrevétlenül. Ahogyan az öröm jön. Az egyik pillanatban sehol, a másikban alig bírjuk súlyát. Cigarettára sincs idő. Csak úgy szippantanak munka közben. Kézzel kétszer érnek hozzá. Amikor rágyújtanak, majd mikor nyelvükre ég a parázs. A sarkokat óvatosan igazítják. Minden téglát bemérnek. Ha kell, faragnak, csiszolnak belőle. A befejezett emeleten az ablakokat rakják. Üveg nélküli keretek bámulnak az utcára. Mosolygós, reménykedő arcok néznek vissza. Érik az új lakók öröme! Ágaskodik a fal. Állványt kell emelni. Eltűnnek a fejek, megáll a daru. Kopácso- lás, fejszecsattogás. Fűrész visít, szeleteli a deszkát. Aztán csend. Szellő se rebben. A fejek már ott vannak. Pattognak a kezek. Le-fel, hátra-előre. Mértani pontossággal. Emelet emeletet követ. Lesem a mozdulatokat. Határozottak, céltudatosak. Fáradni nem tudók. Tűz ég bennük. Ezt gondolom. És már csak a lángot látom. Behunyom a szemem. Hiába. Sárga és vörös fények ugrálnak előttem. Hevületüket érzem arcomon. Szabadulnék. Nem futhatok. Szippant, ragad magához a láng. Emelkedik. Csúszik alólam a föld. Vége. Élek. Lélegzem. Minden mozog körülöttem. Emberek jönnek-mennek. Örülnek és vitatkoznak. Mindig ilyenek. Az építőket már alig látni. Apró embereknek tűnnek. Én mégis most látom őket igazi óriásoknak. Szabó Béla Á SALT értéke li WavI ! II :7a1 >!•
