Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
1979. június 10. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Elkötelezett nevelők SZERETIK-E A GYERMEKEK az iskolát? És szeretik-e a nevelők az iskolát? Mitől jó egy tantestület légköre? Milyen a nyitott iskola? Hogyan vehet részt az iskolai élet alakításában a pedagógus pártszervezet? — Folytathatnánk a kérdéseket, amelyekre ezekben a napokban igyekeznek választ adni az iskolai pártalapszervezetek a tanév végi beszámoló taggyűlésen. A kérdéseket könnyebb feltenni, mint válaszolni. Még Sem lehet kitérni a válaszok elől egyetlen iskolában sem. Különben nem alakulhat ki őszinte gondolkodásra ösztönző párbeszéd a kommunista pedagógusok között, nem kerülnek felszínre a sürgető gondok. Minden iskolának sajátos az arculata, vannak eltérő vonások a képzés jellegében, a személyi és tárgyi feltételekben, nem ké- vésbé a munkahelyi, tantestületi élet, légkör minőségében, a nevelők egymás közötti kapcsolatában, a tanár—diák viszonyban. Mégis, az iskolák többségében sok hasonló kérdés kerül napirendre, amelyekre csak helyben adható érdemi válasz. Erről győződhettünk meg azon a tanév végi beszámoló taggyűlésen, amelyet a Nyíregyházi 4-es számú Általános Iskola alapszervezete tartott a közelmúltban. Ez az iskola nagyjából ugyanazokkal a gondokkal, tennivalókkal küzd, mint a legtöbb általános iskola. Régi épületben, szűkös körülmények között dolgozik, csaknem 800 gyermek és 55 pedagógus „lakja”. Évenként egymillió forintot költöttek korszerűsítésre, az otthonosság megteremtésére és erre büszkék is. De nincs tornatermük, az udvaron alig férnek egymástól a gyermekek, a tantermek kicsik, két műszakban tanítanak. Minden második gyermek ének-zene tagozatos képzést kap, van köznyelves „focisulinak” nevezett sportosztályuk is. MINDEZ KÜLSŐSÉG, A LÉNYEG MÉGIS AZ, hogyan él, dolgozik együtt az ötvenöt nevelő és a népes gyermeksereg. A párttaggyűlés beszámolójában a valósághoz hűen szóltak az eredményekről és a tennivalókról. A nevelők többsége, a kommunisták pedig kivétel nélkül becsületesen, jól dolgoztak. Az innen kikerülő, középiskolába jutó gyermekek jól megállják a helyüket. Többségük szereti az iskolát, nem csak az ismeretek megszerzésében segítik őket a nevelők, a tartalmas élet alapjainak lerakásában is. Az iskola nem csak a tanulás színtere, a szabad idő eltöltésének is. Hangversenyek, tárlatok, vetélkedők, a 15 gyermekklubban változatos programok várják a gyermekeket. Mi foglalkoztatja a pedagógus pártszervezet tagságát, amely a beszámolóból és a vitából kirajzolódott? A tanulmányi és egyéb sikerek ellenére — ez más iskolákban is időszerű — erősíteni kell a tanulás rangját. A tanulói túlterhelést csökkentő lépések mellékzöngéje, hogy romlott a tanulási fegyelem. Ezt az iskolai pártszervezet a napi munkában is érzékelte, munka- közösségi és más tantestületi kollektívákban — az iskola szakmai vezetésével együttesen — menet közben is elemezték. Külön érdemük, hogy nem általában foglalkoztak a fizikai dolgozók gyermekeinek tanításával: a száz leginkább tanulmányi segítségre szoruló gyermeket a tantestület teljes létszámmal patronálta. Minden nevelő két tanulót foglalkoztatott egyénileg. • . őszintén szóltak arról is, a közös erőfeszítések, az árnyalt nevelői eljárások alkalmazása mellett is akadnak sikertelenségek és nem hisznek a bukásmentes iskolában. Minden gyermeket meg kell tanítani az alapvető ismeretekre, ez a cél, de ehhez a szülői ház és a szűkebb környezet hatása is szükséges. A kommunista nevelők nem titkolták azt sem, hogy kezdeti bizonytalanság is kísérte az új nevelési és oktatási tervek bevezetését, gyakorlati alkalmazását. Több javaslatot tettek a taggyűlésen arra többek között, hogy már az idei tanév végén jó lenne megkapniuk az új tankönyveket, munkalapokat. Ez segítené az alaposabb felkészülést a következő tanévre. Talán a legizgalmasabb mégis az volt, amikor magukról, a munkahelyi légkörről beszéltek a nevelők. Az iskolai pártszervezet a szakmai vezetéssel és a szakszervezeti bizottsággal karöltve jó munkahelyi légkört alakított ki, nagy mértékben befolyásolják az oktató-nevelő munka hatékonyságát. Sajátos jutalmazási rendszert dolgoztak ki, erről minden nevelőt megkérdeztek. Fizetésemelés, besorolás, jutalmazás mindig a kisebb közösségekből indul el, de baj, hogy nem mindig az átlagon felüli munkát veszik figyelembe, hanem a „mindenki kapjon” nézet is szerepet játszik a pénzek elosztásában. Ezen változtatni szeretnének. Vannak adósságaik a jobb informálásban, a vitafórumok által kínált lehetőségek kihasználásában is. Más kérdés hogy vitázni csak úgy lehet, ha izgató kérdések' kerülnek napirendre és nem sürget senkit a következő értekezlet... HOGY EBBEN AZ ISKOLÁBAN egymás munkáját értő és becsülő tantestületi közösség dolgozik, ahhoz sok köze van a létszámában nem nagy, tizenegy tagú párt- szervezetnek. Legnagyobb erényük a személyes példa a munkában, a szülőkkel, a tanulókkal, a pedagógustársakkal való kapcsolatokban. És az igényesség önmagukkal szemben az önképzésben, a szókimondásban, az elkötelezettségben az iskola minden ügyes-bajos dolgában. Páll Géza Nyíregyháza. Malom kerti házak. (Császár Csaba felvétele) 1 Mis híján torkomon akadt Bt a falat, amikor Barbara névnapi muriján összetalálkoztam Jarek Dan- czykkal. A fiú éppen herin- get falatozott és vidáman fecseget. — Helló! — mondta, mintha most látna először. Kieszeltem az alkalmas pillanatot és Barbara nyomában kiosontam a konyhába. — Hát ezen csodálkozom!s —* mondtam teljesen őszintén, kertelés nélkül. — Hogyan láthatod vendégül ezt az alakot? Hiszen, ha jól emlékszem, faképnél hagyott, amikor a kis Marek még karon ülő csecsemő volt, és ráadásul a lakásból is kidobott! — No, ez régi história — válaszolt Barbara, miközben nyugodtan beöntötte a mártást a tálba. — Meg aztán Marékből remek kölyök lett, elégedett vagyok vele, az a lakás pedig mindig huzatos Joanna Wilinska: Jó ismerősök volt. És végeredményben valakit csak vendégül kell látnom! — Talán mások nincsenek? — Talán vannak, de őket nem ismerem. Az ismerőseimet pedig megszoktam, valamennyi hibájuk ellenére. Például Karola, ez a szőke tündér, akivel pertut ittál, már néhány éve tartozik nekem ötezer zlotyval, Sacki docens annak idején elvette az ösztöndíjamat, Helena pedig, amikor Párizsba utaztam kongresszusra, az irodában azt híresztelte boldog-boldogtalannak, hogy bizonyára nem jövök vissza. Nem is beszélve... — Kiről? — kérdeztem, bár a vendégek közül már csak rólam nem esett említés. — Jól van no, hagyjuk. Fogd meg a salátás tálat és menjünk be, mert még végül kihűl a máj — mondta Barbara. Csak amikor már az édességnél tartottunk, akkor jutott eszembe, kire célzott. De ez valóban igen régi história volt... Fordította: Gellert György ARCOK, ÖRÖMÖK, HÉTKÖZNAPOK Építeni lehet rájuk Az utak, hidak, a gyárak, az otthonok, mind az építőket dicséri. Sok százezren vannak, dacol- -nak hideggel, széllel és tűző nappal, habarcsot kevernek, téglát illesztenek, panelt szerelnek, árkot ásnak, munkacsarnokok mélyén vasat darabolnak és hegeszte- nek:.vázat készítenek az új épületeknek. Ezen a vasárnapon őket ünnepeljük, ez a vasárnap az építőké. „...akkor van élet" Krizsai Lajosnak, a Fémmunkás Vállalat brigádvezetőjének haja csapzott, inge verítékes. — A darabolóból jöttem, nagyon kellett hajtani... Arca határozott, tán szigorú is, de kék szeme barátságot sugároz. Kemény embernek látszik. Azt mondták róla: „Szókimondó, de erre a munkája a fedezet”. — Sokan bánják, én nem bánom. A mai világban kell is a szókimondás. A népgazdaságért és a 16 emberért, akikért én felelek. Tizenkilenc éve dolgozik egyhelyben, pedig többször is változott a munkaadója. Nem ő vándorolt azonban, a gazdák váltogatták egymást. Maradt és dolgozott, háromszor lett kiváló, párttag és munkásőr; a Kossuth Szocialista Brigádot vezeti három éve. Két gyereke van, a lánya 13, a kisfia pedig csak kéteszten- dős. — Megérte várni — mondja —, mert fiú lett... És nem csak nehéz, de megállás nélküli munka Mikó Antal és brigádjáé. Folyamatos műszakban dolgoznak. — Nehéz, nehéz, de szeretem, ez az igazság. Nálam sohasem lényeges mit kell csinálni, mert elvégezhetetlent nem ismerek. Mondják, hajtom az embereket, de magamat is hajtom, bár hajtás nélkül is teszi mindenki a magáét. Lehet-e csakis „hajtással” egy vállalat kétszeres kiváló brigádjának lenni és kaphat-e valaki csakis ennek eredményeként többek között miniszteri elismerő oklevelet? Ehhez több és más is kell: egyebek mellett a feltétel nélküli ügyszeretet. Negyvenkilenc éves — tízet bátran letagadhat —, egészsége a mindig szabadban dolgozóké. Nyírturán lakik, két felnőtt fia és egy serdülő lánya van. Brigádjának tagjai is vidékiek. Kéken, Túrán, Nyír- bogdányban laknak. Bejáró MIKÖ ANTAL KRIZSAI LAJOS Harminc év egy cégnél, akkor, amikor a vádormadarak okoznak gondot sokfelé, nem kis teljesítmény. — Gondoltam — mondja — ha megismernek, másként néznek rám. Ez volt a véleményem fiatal koromban. Ügy látom, elképzelésem többnyire bevált. Egy híjján ötvenéves, 17 éves kora óta kőműves. Két fia és egy lánya van, az egyik fiú szintén a SZÁÉV munkása. Igaz, ő autószerelő. Kovács Györgynek mostanában egy nagy bánata van. Ügy érzi, hanyatlik a brigádjuk. Kiváló brigád voltak, tavaly aranykoszorút kaptak, idén viszont ezüstre futotta csak. Ügy gondolja: jövőre már a bronz következik. De aztán egyet ért a szóval: — Hiába, élesedik a verseny, és kinél nincsenek hullámvölgyek? Az utolsó mondatnál felderül az arca: — Nem sok az elfoglaltság? Munka, család, munkásőrség. KOVÁCS GYÖRGY — Mindig annyit vállalok, amennyiről tudom, hogy el is végzem. Mindig szerettem, ha bonyolultak a dolgok, mert akkor legalább van élet. Ami pedig az elismeréseket illeti: az embernek tudnia kell, miként dolgozik, de önmaga bírája senki sem lehet. Annyit tudok csak, hogy ami tőlem telik, megteszek mindent. És egyébként is: lehet, hogy az elismerés az enyém, de nem csak az én érdemem. Társak nélkül nem lehetne. Krizsai Lajos lakatos, brigádvezető acélvázszerkezeteket készít. Azoknak is olyan tartása van, mint neki. Építeni lehet rájuk ... „Magamat is hajtom..." A félig felépített új felüljáró íve fent feszül, alatta, hét méterrel a föld színétől, két és fél emelet mélyen pedig a Közúti Építő Vállalat szocialista brigádvezetője, Mikó Antal dolgozik. Ez a mélység munkájának elismerését is jelzi, és ez nem ellentmondás: ilyen bonyolult munkára, csatornaépítésre csakis a legjobbakat küldik. emberek, de arra mindig van idejük, hogy segítsék egymást. Tavaly például négy társuknak is építettek. — Ha menni kell, együtt megy mindenki. Nyilván ez is sikere — sikerük — egyik titka. „Másként néznek A vékony, inas ember Kovács György kőműves a SZÁÉV-tól, szerénykedéssel kezdi: — Ó, nem dolgoztam én olyan jól, csak kétszer lettem kiváló dolgozó. Sok vagy kevés ez, a kívülállók nehezen dönthetik el. Az azonban biztos: felsőbb vezetői jelölték beszélgető társul Kovács Györgyöt. Lehet, hogy a bizalom a hűségnek szólt, hiszen amióta — éppen harminc éve — létezik a vállalat, azóta 5 másutt sem dolgozott. BARATI GÉZA Kovács György világ életében épített. Bombatölcsérek betemetésével kezdte, a város házainak, gyárainak építésével folytatta, ott volt mindenütt, ahol a jelenlegi, kibontakozó nagyváros arcát formálták. — Azért mégis csak nagy dolog, hogy Nyíregyházában, az én kezem munkája is benne van ... „Lehetetlent nem ismerek..." — Mindegy, hogy mit kell szerelni, mindent meg kell csinálni — vélekedik Barati Géza fűtésszerelő a KEMÉV szocialista brigádvezetője. Egészen bizonyos, hogy ez a gyakorlatban is átvitt vélekedés erősen hozzájárult a Munkaérdemrend bronz - fokozatához, amit április 4-e tiszteletére kapott. — Nem számítottam rá — mondja —, amikor felutaztam Pestre, még akkor sem tudtam pontosan mit is kapok. Ez lett belőle.... A fűtésszerelő szocialista brigád, amit ő vezet, a jelek szerint hasonult vezetőjéhez. Arany és ezüst fokozatot kaptak, nagy jelentőségű munkákon dolgoznak, most például a debreceni MÁV építkezéseken szerelnek. Az abroncsgyári munkálatoknál csak kölcsönként vannak. A KEMÉV fennállása óta dolgozik a vállalatnál, korábban a SZÁÉV munkása volt. Most 38 éves, három gyerek apja, párttag, tehát neki sem kell azon gondolkodnia, mit is csináljon az idejével. — Szerteágazó munka a mienk, téved aki azt hiszi, csak csöveket kell egymáshoz illesztgetni. Ma már nagyon kell figyelni, érteni kell a rajzokat, ismerni a sokféle kazánt. Itt mindennap tanulni lehet, az élet hozza ezt magával. Barati Géza brigádja a megye több községéből verődött össze. Ebből az következik, hogy magánéletük más síneken fut. — Nem tehetünk mást — — így a brigádvezető —, mint a munkával bizonyítjuk, rászolgáltunk a szocialista címre. Szöveg: Speidl Zoltán Fotó: Mikita Viktor
