Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 10. No-fines technológiával építenek 108 lakást Nyíregyházán a Kert közben az Ib- rányi Építő- és Szakipari Szövetkezet dolgozói. (Császár Csaba felvétele.) LAKÁST ÉPÍTENÉNK, DE... Kilépő helyett fogaióóra Vaskos dossziét tett ki az a kérdéshalom, amelyet a Nyíregyházi Konzervgyár dolgozói írásban adtak be előre. Építési tájékoztatót szervezett számukra a szak- szervezeti bizottság jogsegély- szolgálata, s a munkások az üzemben találkoztak László Józseffel, az OTP megyei lakásépítési és értékesítési osztályának helyettes vezetőjével és Kulcsár Tiborral, a Tüzép megyei áruforgalmi főosztályvezetőjével. A konzervgyárban már hagyományos, hogy kihelyezett „fogadóórán” találkozhatnak a dolgozók a hivatalok képviselőivel. Priksz József az iránt érdeklődött: ha az OTP-től kapta a típustervet, mennyiben kell ragaszkodni ahhoz, avagy eltérhet az ajánlott tervtől? — Az építési szabványban előírt adatokat mérethatárokat tartani kell az építésnél — mondja LászLó József —, nem egyszer előfordult már, valaki úgy osztotta be a lakását, hogy a mellékhelyiséget a kamra mellé „tervezte”. Más, de ésszerű elosztásra van lehetőség. Űja'bb kedvezmény illeti meg a gyermekgondozási szabadságukat töltő kismamákat 1975. július 1-tőL Gyermekenként ugyanis húszezer forintos szociálpolitikai kedvezményt kapnak a házépítésnél. Ábrányi Jánosné viMódosított típusterv Cserópkályha ajtó nélkül Családi házak Sóstóhegyen JÉGIKREK TÁNCA Hit i keringő ammónia Az ikrek — tizenketten —, egyszerre bukkantak fel a víz alól. Levegőt vettek, aztán vissza. Párszor megismételve kicsit még hintáztak a vízben, majd fényes, sima hátukat kidugva halk duru- zsolással partra úsztak. Áttetsző testük üvegfénye tompán csillogott az alufóliával borított terem falán. — Gyönyörűek! — igéztem tizenkettejüket —, s éreztem: olvadozni kezdenek. Aztán csengő csörrent, víz loccsant, s az ikreket sorban besiklatták egy lyukba. Indiai gépek Szálkán — A kész jégtömbök a raktárba kerülnek. Majd átmegyünk oda is — nyugtat meg 'kísérőm. Czimbalmos Károly- né, az üzem műszaki vezető- helyettese, miközben jómagam egy zúzmarás könyökcsövet simogatok. A helyszín: a Szabolcs-Szatmár megyei Zöldért mátészalkai jéggyára. — Hogyan készül a jég? — teszem fel a kérdést. Szakszerű magyarázata számomra ennyi: a csövekben keringő ammónia addig hűti a vizet, míg az táblába nem fagy. Aztán már elég törni belőle egy darabkát, s lehet homlokra rakni, nyákba csúsztatni, vagy egyszerűen: szorongatni a markunkban. Az automatikus működtetésű — Indiából importált — gépsor 1973. óta termel. A napi 1200 tömb előállításához mindössze két hűtőgépkezelő, s két jégleszedő szükséges. A hőszigetelt, ammóniasza- gú gépteremből, a gépkezelők üvegfallal elválasztott szobáján át, azlpdvarra jutunk. A beton fölött forr, remeg a levegő. S tőle egy küszöbre, az örök jég teremnyi birodalma: a jégraktár. Bene István jégleszedő kabátban, gumicsizmában kezében vaskampóval várja a tömböket a mínusz 2—3 C-fok körüli hőmérsékletű teremben. Jelez a csengőn, s egy lejtős csatornán surrogva csusszannak keze ügyébe a negyedmázsás jégtömbök. Egyetlen mozdulattal illeszti a raklapra, s már nyúl a következőért. A megtelt lap a többi mellé kerül. Surrogás, új kampózás, tornyozódik a jég. Tart a raktár feltöltése. Hegéinek a jég hátán... — Irigyeljük-e a jéglesze- dőt ilyen kánikulában? — Egy műszakban (tizenkét óra alatt) 150 mázsa jeget mozgatok meg. S hogy mennyit keres, áki „a jég hátán is megél”? Egy mázsa jég rakodásáért egy forintot kap. — Valóban így helyes, hogy a jég hátán is. Az üzem termelése ugyanis nem folyamatos, így aztán a jéglesze- dők, ha nincs munkájuk itt, a szomszédos almatárolóban, vagy a hűtőházban dolgoznak — folytatja a kalauzolást az üzemmérnöknő. — A vállalatok nem nagyon igénylik a jeget, pedig tudnánk szállítani. Tavaly például kb. 25 százalékos (!) kihasználtsággal dolgozott a gyár. A jég, a hűtőgépek korában sem elavult hűtőeszköz, hisz’ a hűtőszekrények űrtartalma korlátozott. — Kik a legnagyobb jégfogyasztók? — A jég egy része a hűtővagonokban szállított áru tartósítására szolgál. De visznek a tejipari vállalatok, húsfeldolgozó üzemek, s néhány környékbeli áfész is. Szállítunk Sátoraljaújhelybe, a borkombinátba, s Fehérgyarmatra, a halászati tsz-nek. Tömbje egy fixes — Magánvásárlóik van- nak-e? — Egy-egy esküvőre nyaranként pár mázsát vesznek. Ára mázsánként 46 forint. Az „ikrek” darabja, egy 25 kilós tömb alig több tíz forintnál. Talán, ha több jég fogyna, így nyáridőben, kevesebb lenne a meleg sör, a meleg üdítő. Csendes Csaba szont éppen a második gyermekével töltötte a szülési szabadságot, amikor a rendelet életbe lépett. így mikor építkeztek, őt már nem illette meg a kedvezmény, mert nem volt gyesen (hanem éppen szülésin...) — A jogszabály úgy fogalmaz, hogy csak a gyermek- gondozási szabadságon levő anyukákat érinti a szociálpolitikai támogatás. Nem egyszer azonban visszaélnek vele, mert csak a szerződéskötés idejére megy el valaki gyesre, amint megkapta a kedvezményt, újból munkába áll. Ez a jogszabály felülvizsgálatra szorul — válaszol László József. A nagyhalászi Balogh Mik- lósné a Tüzép képviselőjéhez fordult: — Miért árusítanak a nagyhalászi telepen cserépkályhát ajtó nélkül?! — .Sajnos, a múlt évben nem gyártottak sehol hazánkban cserépkályha-ajtót, így importból szereztünk be egy keveset és azt Nyíregyházán árusítottuk. így külön kellett a vásárlóknak beszerezni a kályhát és külön az ajtót — adta meg a választ Kulcsár Tibor. — A borbányai és a Ság- vári-telepi családi házas lakótelepen kívül hol lehet még ilyen lakásokat építeni — kérdezte egy fiatalasz- szony? — Sóstóhegyen az Űttörő utca, a vasút és a régi tanácsháza közötti területen, 250 négyszögöles telkeket alakítunk ki — mondja az OTP megbízottja. — Sajnos, csak földút van és a villanyhálózat jelenti a közművet. A konzervgyárban sokan érdeklődtek a munkáslakások minőségi cseréjéről, eladásáról, és esetleg társasház építéséről. Az eredetileg egy órára tervezett építési tájékoztató jó két óra hosszat tartott Mintegy harmincnegyven dolgozó nem kért kilépőt ez alkalommal, hogy hivatalos ügyét elintézze... Tóth Kornélia Hogy stílszerűek legyünk: megtört a jég. Isszuk az üdítőt, sokkal többet, mint eddig bármikor. Bár ami a jeget illeti, ezzel néha baj van, ami abból látszik, hogy langyos az üdítő. De hát ez nem a gyártó ipar hibája. Az ő dolguk ugyanis: ellátni a kereskedelmet, a vendéglátót. Dömping Az országban jelenleg negyven-ötven féle üdítőt gyártanak. A Gyöngyök, Márkák, Rónák, Siók népes gyülekezetében — különösen Szabolcs-Szatmár területén — a sztár a Sztár-család, a Co- qa-Cola és a Pepsi. A demecseri gyárban, egyébként furcsa iróniája az életnek, hogy ez a szeszipar üzeme — készítik a Cocát és a Sztár-családot. Évente 25 millió két és fél decis üveget töltenek meg és szállítanak két megyébe, Szabolcsba és Hajdúba. Kemény a verseny. Nagy a konkurrencia, ami viszont jól hat a minőségre. A holland alapanyagból készülő Sztár tonic és narancs jelenleg világszínvonalú minőség, a Sztár king egyre jobb, ez hazai pasztából készül. A Coca- Cola ugyanakkor eredeti, szigorúan titkolt összetételű alapból keverődik, állandó minőséget biztosítva. Árukapcsolás? Hírlik — s ugyan mikor zörög a haraszt, ha nem fújja a szél? —, hogy a verseny nem mindig tiszta. Az időntjvegek töltés előtt. (Cs. Cs. felv.) kénti Pepsi-dömping oka ugyanis az, hogy a bocsi sörgyár szívesebben ad Borsodi világost, ha mellé Pepsit is vesznek. A boripar a Márkát terjeszti hasonló eszközökkel. Ä megyei üdítőipar ennek ellensúlyozására az áru „terítésével” válaszolt. Megszervezték az úgynevezett slepp- túrákat. Ez annyit jelent, nem megrendelésre szállítanak, hanem az üdítős autók rendszeresen járják a két megyét, s mindenütt annyit raknak le, amennyi az igény. Így aztán nem képzelhető el, hogy bárhol is hiányozzék a Sztár vagy a Coca. Hangversenyek, kiállítások Nyírbátorban Vezényel: Ferencsik A „kétszer született város”, Nyírbátor, ez évben ünnepli első várossá válásának 700. évfordulóját. E jelentős jubileumi évfordulón zenei életünk legkiválóbb művészei, együttesei és külföldi vendégművészek szerepelnek a zenei napok hangversenyein. 19-én Telemann: Napszakok kantátáját és Mozart: C-dúr (koronázási) miséjét, 20-án Haydn: Évszakok című oratóriumát a Debreceni MÁV filharmonikus zenekar és a Drezdai filharmónia kórusa mutatja be Hartmuth Haenchen vezényletével. 25- én Brahms: Német requiem- je, 26-án Beethoven: V. szimfóniája és Kodály: Psalmus Hungaricusa hangzik el a Magyar Állami Hangverseny- zenekar és a budapesti kórus közreműködésével, Ferencsik János vezényletével. A Báthori István Múzeumban a zenei napok idején kiállítások nyílnak: 5-én Zene a képzőművészetben címmel a Szépművészeti Múzeum anyagából, 19-én: Tóth Sándor szobrászművész kiállítása, 25-én: Lotz Károly emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galéria anyagából. A zenei napok hangversenyei előtt az információs szolgálatnál emlékbélyegzővel alkalmi postahivatal működik majd. A piacért folyó verseny egyik fegyvere a literes üdítő. A kutatás megállapította: ez kell. Mégpedig csavaros kupakkal. Nosza, megjelent a Coca, a Sztár is literesben. Ezt Miskolcon gyártják, innen szállítják. De megéri. A piac nagy úr! Lehet ötmillióval több? Az eddigi forróság ugyancsak próbára tette a demecseri gyárat. Ebben a pillanatban úgy tűnik: az idénre tervezett 25 millió üveg üdítő nem lesz elég. Az üzemi felmérések tanúsítják: baj nem lesz. Ha kell, ötmillióval többet is tudnak készíteni. Rajtuk ne múljék a szeszmentesítő program! A jelenlegi eredményeket és munkát még dicséretesebbé teszi az a tény: a demecseri gyár területet veszített. Míg a múlt évben három megyében voltak otthon, mostantól csupán kettőben. A szűkülés jelenthetne gondot, a gyárban azonban másként vélekednek: a mostani elosztási rendszer lehetővé teszi, hogy Hajdú és Szabolcs megyében a legforróbb nyáron se legyen hiány termékeikből. Az üdítőről szóló üdítő hírekhez már csak azt kívánjuk: legyen hideg is a jóféle kóla. Ezen a téren kellene valami jó konkurrencia a vendéglátónak. Bürget Lajos Molnár osztott... Drága prémium A kisvárdai tanács költségvetési üzemében tavaly december 23-án prémiumot osztottak a fizikai munkásoknak. A pénzt — amelyért minden brigádnak valamilyen célfeladatot kellett elvégezni — előre kiborítékolták, s amikor a dolgozó aláírásával szentesítette, hogy átvette, megjelent egy középvezető és néhány ezret visz- szakért belőle. — Én a régi kórház átalakításán dolgoztam — mondja egy kőműves — és tudtam róla, hogy ha karácsony előtt befejezünk egy feladatot, prémiumot kapunk érte. December 23-án hozták a pénzt. Átvettük, aztán odajött Molnár Béla normás és azt mondta: fejenként ezer forintot adjunk vissza, mert ezt a pénzt ő fogja szétosztani a művezetők között. Nekik másképpen nem tudnak fizetni. Hárman voltunk, odaadtuk a háromezret. Nekem feltűnő volt ez a módszer, de mivel nemrég kerültem ide dolgozni, nem tudtam, hogy mi a szokás. Nemeskéri Ferencet, a költségvetési üzem építőipari részlegének vezetőjét; tavaly októberben magához hivatta az üzem vezetője és elmondta, hogy egy jelentősebb összegű bérmegtakarítás van, s ebből 220 ezer forintot bizonyos célfeladatok elvégzése után kioszthatnának a fizikai dolgozóknak célprémium címén. Az üzemvezető Nemeskérit bízta meg a feladatok meghatározásával és ő kapta a lehetőséget a pénz szétosztására is. Nemeskérinek nem tetszett, hogy a középvezetők kimaradtak a prémiumból, s megkérdezte az üzemvezetőt: nem lehetne a munkák irányításáért, elvégzéséért felelős művezetőknek is adni a prémiumból? A fiatal üzemvezető — kellő tapasztalatok híján — megkérdezte a felügyeleti hatóságot, s miután ott nemet mondtak, ő is határozottan adta ki ismét az utasítást: ebből a pénzből csak a munkások kaphatnak. Nemeskéri október 23-án bevonta a prémiumelosztásba Molnár Bélát, az üzem normását és Sántha Ferencet, az üzem műszaki előkészítő csoportvezetőjét. 160 ezer forintot elosztottak, aztán Nemeskéri ismét megpróbálta rávenni az üzemvezetőt, hogy a többi pénzt a művezetők között osszák szét. A válasz ekkor is nem volt. A három középvezető ismét összeült és Molnár Béla javaslata alapján olyan döntést hoztak, hogy szétosztják ugyan mind a 220 ezret, de a 160 ezer fölötti összeget visszakérik és megjutalmazzák belőle magukat és kollégáikat. Molnár ezután végigjárta a brigádokat és elmondta: a pénzt vissza kell adni, de nem éri károsodás őket, mert any- nyival többet számoltak el nekik. A munkások részben hittek a normásnak és 22 100 forintot visszaadtak. Molnár osztott: Nemeskéri 2400, Sántha 2700, s még négy művezető 2000—3600 forint közötti összeget kapott, nála 5000 maradt. Nemeskéri — a következményektől tartva — másnap visszaadta a pénzt és mivel az üzem vezetője is tudomást szerzett a dolgokról, a többiek is befizették a jogtalanul felvett összeget a pénztárba. A tárgyaláson elismerték cselekményüket Molnárék, de azt már nem, hogy bűncselekményt követtek el. Igazságtalannak tartották, hogy őket kizárták a prémiumból, s még néhány dolgozó is igazságtalannak tartotta, hogy vezetőik nem kaphattak a pénzből. Csak azt nem tudták, hogy a középvezetők évi keresetük 20 százalékát kapják meg jutalom és prémiumként, s ez sokkal nagyobb összeg, mint amennyit ők felvettek célprémiumként. A bíróság 19 rendbeli csalás bűntettében és 16 rendbeli csalás vétségében mondta ki bűnösnek a hárbm középvezetőt. Molnár Bélát 7 hónapi szabadságvesztésre és 3000 forint pénz mellékbüntetésre, Nemeskéri Ferencet 10 000, Sántha Ferencet 7000 forint pénzbüntetésre ítélték. Molnár szabadságvesztésének végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztették. Az ítélet jogerős. B. J. AZ IDÉN: 25 MILLIÓ ÜVEG SZTÁR-E A SZTÁR?
