Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-07 / 131. szám
1979. június 7. KELET-MASYARORSZÁG 3 Fl ■ r ■■■«■■ r elvtársi közösség □ pártalapszervezetek — a párt szervezeti egységei — egyben kommunista emberi közösségek is, olyanok-, melyeknek meghatározó szerepük van abban, hogy tagjaik a szó legteljesebb értelmében kommunistává váljanak. (Persze mindez rendkívül összetett folyamat közepette valósul meg. Jelentős szerepe van ebben a pártalapszervezetek ideológiai politikai nevelőmunkájának, a sokoldalú és állandó képzésnek, mindenekelőtt a közösen végzett munkának, mivel elsősorban ez minősít minden kommunista közösséget. A pártalapszervezet eredményes munkájának alapfeltétele, hogy a párttagok aktív részt vállaljanak az általános tevékenységből, hogy eleget tegyenek pártmegbízatásaiknak, a párttagságból eredő kötelezettségeiknek. Mindezt azonban nemcsak a kötelességérzet, hanem egyéb érzelmi motívumok is befolyásolják. Ebből a szempontból igen fontos dolog, hogy a pártvezetőség mennyiben igényli a párttagok munkáját, hogy azok érzik-e, tapasztalják-e munkájuk és megbízatásuk fontosságát, érzékelik-e munkájuk gyümölcsét abban a formában, hogy észrevételeiket, javaslataikat a vezetés az intézkedésekben, határozatokban felhasználja, érvényesíti. Ezért arra kell törekedni, hogy a pártmegbízatásokat a végrehajtás folyamatában rendszeresen is értékeljük. Az ilyen alkalommal nyújtott elismerő szavaknak rendkívüli jelentősége van a további munka szempontjából. Űjabb teljesítményekre buzdít, bizonyságát adja annak, hogy hasznos és nem felesleges az a dolog, amelyet a párttag végez, jók a megválasztott módszerei, helyesek véleményei. A jól végzett pártmunka elismerésében lényegében a párt politikájának valóra váltásán dolgozók munkájának megbecsülése jut kifejezésre. Ha az alapszervezetben a pártmunka értékelését, a jól dolgozó kommunisták munkájának elismerését rendszeressé tesszük, akkor ez a további eredményes munka közvetlen ösztönzőjévé válik. A végzett munka rendszeres értékelése, a jó munka elismerése azonban nemcsak önmagáért való, hanem jelentős kihatással van a kommunista egyéniség fejlődésére, a párttagság nevelésére is. A párton belüli elvtársi politikai légkör, a pártegység, a párt egész ütőképessége nagymértékben függ az egymáshoz való tartozás, a kölcsönös felelősség érzetének helyzetétől, állapotától. Ma is igaz és tanulságos az a lenini gondolat, hogy a párt felelős tagjaiért, s mindenegyes kommunista is felelős a pártért. Ennek állandó figyelembevétele, érvényesítése nagymértékben befolyásolja a kommunista közösség személyiségformáló tevékenységét, kisugárzó hatását a környezetére. Az elvi alapon nyugvó elvtársi kapcsolatok feltételezik egymás munkájának figyelemmel kísérését, megbecsülését, a segítőkészséget, az őszinte bírálatot. A tagkönyvcsere során lefolytatott személyes beszélgetések ilyen értelemben is lényeges tanulságokat hoztak számunkra. Bizonyították, hogy a kommunisták felelősséget éreznek egymás iránt, a párt iránt. Bizonyították, hogy a párttagok döntő többségének munkája, magatartása, példamutatása megfelelő. Ez erőt, ösztönzést ad mindannyiunk számára a további munkához. A tagkönyvcsere azonban hozott más irányú tapasztalatot is. A pártból ez alkalommal kikerültek számát nem tekintjük magasnak. Mégis intő tanulság számunkra, minden egyes kommunista közösség számára, hogy sok elvtársunk élete, sorsa másképpen alakult volna, ha az első hibánál, az első botlásnál figyelmeztetjük, vagy felelősségre vonjuk őket — tekintet nélkül beosztásukra — elsősorban saját érdekükben. Ezek a tapasztalatok újra figyelmeztetnek bennünket: erősítsük pártunkban a bírálat és önbírálat szellemét. Ehhez a kommunistáknak olyan légkört kell biztosítani, ahol a bírálatot nem veheti senki személyeskedésnek, ahol az önkritikát nem valamiféle divatjamúlt „ötvenes évek módszerének” tekintik. A hibák, a fogyatékosságok, a torzulások ellen határozottan kell fellépni, és egységesen cselekedni megszüntetésük érdekében. A párttagoknak nem lehetnek előjogaik, kiváltságaik, de azért, mert párttagok, nem részesülhetnek jogtalanul hátrányban sem. A kommunisták a társadalomtól csak azért, mert párttagok, nem igényelhetnek — és nem is igényelnek — megkülönböztetett bánásmódot, ez igazságtalan lenne, de a pártvezetőségtől, a kommunista vezetőktől figyelmességet, törvényes keretek közötti és az erkölcsi normáknak megfelelő gondoskodást és segítséget a személyes ügyeik intézésében — igen. A kommunisták emberek, bizonyos események, gazdasági vagy társadalmi hatások, érzelmi motívumok stb. reájuk is ugyanolyan hatással vannak, mint a társadalom más tagjaira. Sok esetben kerülnek olyan nehéz helyzetbe, amit náluk sem lehet annyival elintézni, hogy „neked ezt meg kell érteni, hiszen párttag vagy”. Ezeknek a tényezőknek feltárása fontos feltétele lehet az aktivitás növelésének, végső soron pedig a pártegység erősítésének. D egyen az alapszervek vezetőinek és a különböző területeken dolgozó kommunista vezetőknek gondja arra, hogy amikor az egyes párttagok munkájukkal, helytállásukkal azt kiérdemelték, hozzájussanak mindazon javakhoz, szükségletekhez, amelyeket ilyen esetekben a társadalom valamennyi tagjának biztosítunk. Ne engedjék meg, hogy problémájukat, segítség iránti kérésüket a belátásra vagy az öntudatra való utalással tussolják el. Helyes, ha a jogos segítségben nem várjuk meg, amíg az érintett elvtárs jelentkezik — hiszen ezt többen szerénységből nem is teszik —, hanem a vezetés tartsa számon, hogy ki mikor, mire vált érd'émessé, jogosulttá és biztosítsa azt. Más szóval: az alapszervezet vezetőségének, a pártcsoportok vezetőinek nemcsak a panaszok és kérelmek folytán kell intézni az ilyen jellegű gondokat, hanem állandóan és figyelmesen kell vizsgálni, keresni a kölcsönös segítség- adás lehetőségét. Dr. Latos István az MSZMP KB alosztályvezetője Á hogy hazafelé ballagott a bevásárlásból, megbotlott valamiben. Lehajolt, felemelte és csodálkozva látta, hogy egy lópatkó.. — No — dünnyögte az öregember —, hát ez meg hogy került ide? Állt a patkóval a kezében, és ezen gondolkozott. Közben nézte a szemközti építkezést, hogy hátha fölfedezne egy lovas szekeret. De ott csak. az óriásdaruk markológépek, meg a különböző teherautók kavarták a port. — Sokáig volt el — fogadta otthon a menye —, már azt hittem valami baj érte. — Engem? Mi baj érne? Legfeljebb elpatkolok, attól nagyobb esemény már úgyse történhet velem. Egy kicsit elnevetgélt ezen, és a patkóra gondolt, ami ott lapult a zsebében. Aztán mindjárt azon tűnődött, hová dugja. A menye kínosan tisztán tartotta a „fakkot”, Fórizs Antal, Zámbó László, Ács János, Blanár Zoltán | NÉGYEN A SEREGBŐL | Kiváló katonák Harmincon inneni fiatalok, jókedélyűek, vidámak. A Magyar Néphadsereg kiváló katonái. — Milyen érzés kiválónak lenni a seregben? Fórizs Antal hadnagy, kiképzőtiszt, nemrég végezte el a főiskolát, naponta ingázik a szomszédos megyéből. Felesége bolti eladó. Ha lakást kapnak, ide költöznek. Nemcsak az egyenruha... — A családban nincs hagyománya a katonai pályának, még sem ért meglepetés. A polgári élet „lezse- rebb” — ezt bárki el tudja képzelni. A seregben azonban nem csak az egyenruha kötelez, de a mindennapi — esetenként apró — részfeladatokat a hadseregben is pontosan és jól végre kell hajtani. Legyen tiszta a fegyver, szabályos a felszerelés és a megjelenés. Sokat kell tanulni és “pontosan végrehajtani a kapott parancsokat. Persze — mondom is a fiúknak —, könnyebb egy jó parancsot végrehajtani, mint kiadni. Mert abban sem lehet hiba... — Nagyon jól esett, amikor tavaly az alegységgel együtt megkaptuk a kitüntetést, de jóformán időm sem volt megköszönni a fiúknak, mert másnap már csapatgyakorlatra mentek. Zámbó László honvéd sorkatona, de már nős. Van egy 8 hónapos kislányuk. A megyében laknak, így gyakrabban hazalátogathat. Ha leszerel, visszamegy a tsz-be. — A gépszerelő műhelyben dolgoztam ott és itt is a szakmánál maradtam. Ez mindenképpen jó, mert nem esek ki a gyakorlatból, sőt újabb szakmai ismereteket is szerzek. Hogy nagyobb a rend és a fegyelem? Meg kell szokni és meg kell érteni. Egyébként ez sem válik káromra a polgári életben. Bár ott is volt hajrá, meg túlóra, különösen aratás idején. Jártam kom- bájnolni is, sőt innen is elengedtek a nyáron, hogy segítsek a betakarításban. — Az élenjáró cím után megkaptam a „kiváló” kitüntetést is. Azt tartom: ha már itt van az ember, ne tétlenkedjen. Aki ráduplázott Ács János őrvezető, még nőtlen, de mégis neki a legkönnyebb a helyzete, mert helybeli. Nem kell rohanni a vonathoz, fél óra alatt még gyalog is hazaér a szüleihez. — Bevonulás előtt autószerelő voltam a Vagépnél, de ahogy ő magában a házgyári dobozlakást nevezte, tehát nagyon meg kellett választani a helyet. Végül úgy döntött, hogy otthagyja a zsebében. Az lesz a legjobb. Holnap majd egy kicsit kifényesíti, megtisztogatja. Á patkó Reggel ahogy felébredt, első mozdulatával a kabátjáért nyúlt, és a patkót kereste. Nem találta. Hiába kutatta át aztán egyre gyorsuló szívdobogással, még a nadrágzsebeit is, nem járt eredménnyel. — Lányom — kérdezte később a menyétől —, alkalmasint nem került a kezedbe egy ... egy patkó? A menye először úgy tett, mintha nem hallaná, aztán amikor az öreg már harmadszor szólongatta ezzel, kadt. kifa— Nekem maga nem fog mindenféle szemetet felhurcolni a lakásba! Hogy képzeli?! Tán még a gyerekem szájába is adná! Nem otthon van már! Itt. nincs fészer, ahová mindenféle rozsdás vacakot lehet gyűjteni. — A kabátomban volt... — védekezett az öregember —, ki se tettem én azt... — Még nem! De biztosan ki akarta tenni. Ismerem az észjárását. Tiszta szerencse, hogy amikor tettem arrébb a kabátját, észrevettem, valamitől nehéz. Néztem, mi az, hát az eszem megáll. Egy lópatkó! Csak tudnám, mi a fenének hozta fel a lakásba? Az öreg nem felelt, legyintett. Pedig, de szeretett volna még beszélni régi lovakról, patkolásról, örökké vele mozduló emlékeiről... Dehát kinek? Tóth-Máté Miklós a hadseregben is javítóműhelyben dolgozom. Egy nagy különbség: most kötetlen a munkaidő, s ha elromlik egy gép, bizony még a kimenőnek is fuccs. Persze tanulunk is, annak ellenére, hogy munkánk hasonló a bevonulás előttihez. A fő kiképzési anyagokból mi, sorkatonák is vizsgázunk. Nekem eddig sok jó eredményem volt: kétszeres kiváló vagyok. A követelmények a hadseregben reálisak, szorgalommal és „egy kis plusszal” elérhetők. Komolyan kell venni Blanár Zoltán, a tiszthelyettes iskola hallgatója, Pest környéki, 21 éves. — Megígértem anyámnak, ha nem leszek élenjáró, azaz legalább négyes, akkor leszerelek, illetve átmegyek sorállományba és ott töltöm le a tényleges időt. Az igazság az, hogy már kicsi korqmban is kedveltem a katonásdit. Most legjobban a lőkiképzést szeretem, abból kiváló vagyok. Azt mondják: „Szép élet, víg élet...” Én azt mondom: komolyan kell venni, különösen ha hivatásának érzi az ember ezt a pályát. Persze, aki kiváló akar lenni, annak az összeredménye nem lehet négy és fél alatt... Augusztusban lesz egy éve, hogy megkaptam az első kiváló címet. Szöveg: Tóth Árpád Képek: Mikita Viktor Füstölgés B izalmas forrásból tudom: jövőre nagy- nagy füstölgés lesz nálunk! Ha számíthatok a T. Olvasó diszkréciójára, elárulom, a cigarettáról van szó. Igen, ismét a dohányzásról — ezúttal azonban nemzetközi méretekben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ugyanis minden esztendőben meghatározza, mire fordítsanak fokozott figyelmet a tagországokban. Ilyen ENSZ-akció volt a nők éve, ilyen az idei nemzetközi gyermekév, s ilyen lesz jövőre a dohányzás elleni küzdelem éve. Az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO javasolta a napokban, hogy szenteljük a következő 365 napot a füstölgés elleni harc ügyének. Miért ne — füstölögtem magamban a hír hallatán. Elvégre tulajdon egészségünkért száll síkra a földgolyó több mint négymilliárd lakosa. Hogy mennyi foganatja lesz majd a füsru- dacskák elleni világméretű küzdelemnek, nem tudom. Hiszen hiába a dohányzás ártalmairól szóló ismeretterjesztő cikkek és egészségvédelmi írások, baljóslatú statisztikák és orvosi tanácskozások egyre növekvő száma, hiába közük már a cigarettásdobozok is a figyelmeztetőül szánt feliratot, hogy a dohányzás káros az egészségre, hiába szorulnak ki egyre több vendéglátóipari egységből és intézményből a füstgomolyagot eregetők — táboruk alig csappant Hogy jómagam, erős dohányosként mit tehetnék e tisztes program eredményességéért, nem tudom. Azazhogy egyelőre nem tudom. Mert még csak hírt adtam ugyan egy küszöbön álló kezdeményezésről, de amíg ezeket a sorokat írtam — most eszmélek rá — egyetlen szál cigarettát sem füstölögtem el. Ez is eredmény, nemde? J. N. J. A megye egyetlen települése sem dicsekedhet olyan nagy hagyományú szervezett és eredményes társadalmi munkával, mint Tiszalök. Igaz, az elismerés sem maradt el. Az utóbbi években az ötezer főn felüli települések kategóriájában mindig a díjazottak között voltak. Kétszer „csak” a dobogó alsó fokára sikerült felállni, de ez is szép summát hozott a községnek. A versenyben a második hely is szépen fizetett. Az idén pedig eljutottak vágyaik csúcspontjára, a dobogó legfelső fokára, és megkapták az első díjjal járó jutalmat, az egymillió forintot. A társadalmi munkában a sikerek egyik kovácsa a Hazafias Népfront 39 tagú községi bizottsága. Aki pedig a kilenc fős elnökségből a mozgalom keretei között a legtöbbet vállalja magára, Donka György, a HNF községi bizottságának a titkára. Foglalkozása pedagógus, a foglalkoztató iskola és nevelőotthon igazgatója. Tíz tanárnak, tizenhárom gyermekfelügyelőnek és 84 gyereknek a sorsát viseli vállán. Hogyan lehet ilyen hosszú időn át mindig dobogós helyezést elérni? — kérdeztük a HNF titkárát. — Ez itt nem néhány ember ügye, — kezdte a bizonyítást az 1966 óta népfrontmunkát végző titkár. — Nálunk a lakosság igényli a társadalmi munkát. Ha nem tudnánk lekötni okos, községet gazdagító feladatokkal a mindig munkára kész dolgos kezeket, akkor az emberek kikopnának a társadalmi munkából. Állandóan keressük a községcsinosítás, gazdagítás lehetőségét. A községen átutazóknak évek óta feltűnhet, hogy az egyik téren állandóan hatalmas mennyiségű a kőhalmaz, mely hol fogy, hol növekszik. Ezt a község vállalatai társadalmi munkában szállítják ide. Ebből épülnek igen jelentős lakossági munkával a község portalanított útjai. Ma már nem azt tartják számon, hogy hány kilométer utat építettek — köztudott, hogy egy kilométer műút egymillióba került —, hanem azt, hogy mennyi hiányzik még. A tiszai községben, a kötött, mély talajon különösen indokolt az úthálózat kiépítése, rendben tartása. — A népfrontnak igen jelentős szerep jut a lakóházak építésénél is — folytatta Donka György. — Az erőmű által duzzasztott folyó állandó jelleggel magasan tartja a talajvizet. Ez a régi építkezési hagyományokat megbolygatta. A magánház-építőket éppen ezért arra agitáljuk, hogy biztos, erős alapokra állítsák fel lakásaikat. Igaz, ez pénzkérdés, az építkezők zsebére megy, de feladatunk, hogy a jövőnek építsünk. Slgér Imre A Q N dobogo Mátészalkai utcakép. (Cs. Cs. felv.)
