Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-07 / 131. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 7. Napi külpolitikai kommentár Hangunk a világban DR. KURT WALDHEIM, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára felkérte az államokat, foglalják össze véleményüket egy hosszabb távú, átfogó leszerelési programmal kapcsolatban. A Magyar Népköztársaság kormánya készséggel eleget tett a felkérésnek és eljuttatta állásfoglalását a világszervezet New York-i központjába. Hazánk külpolitikájának meghatározó eleme, hogy erőnkhöz mérten, minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítjük a nemzetközi feszültség enyhítését. Ennek a folyamatos törekvésnek a jegyében fogalmazódott meg a főtitkár kérésére kifejtett magyar állásfoglalás. Lényege: 1. A végcél az általános és teljes leszerelés. 2. Az ehhez vezető, nyilvánvalóan hosszú és nehéz úton mindig a megoldásra legérettebb, konkrét kérdéseket kell megközelíteni. 3. Különös figyelmet kell fordítani a legveszélyesebb, a tömeg- pusztító fegyverfajtákra. 4. Mivel azonban az államok katonai költségvetésének jó részét még mindig a hagyományos fegyverfajtákra fordítják, ezek gyártásának fokozatos csökkentése is fontos cél. 5. A leszerelés és az államok közötti bizalom között szoros kölcsönhatás van. 6. Tovább kell fáradozni mind a leszerelési tárgyalásokon szóba kerülő fegyverfajták, mind az e tárgyalásokon részt vevő államok körének bővítésén. 7. Az államoknak le kellene mondaniok az erőszak alkalmazásáról, illetve az azzal való fenyegetésről. 8. A Helsinki záróokmányt aláíró országoknak meg kellene állapodniok: elsőként nem használnak * sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert egymás ellen. 9. Az államok, mindenekelőtt a jelentős katonai erőt képviselő országok, csökkentsék katonai költségvetésüket és a felszabaduló összegeket fordítsák békés fejlesztési célokra. MOST VOLT TÍZ ESZTENDEJE az emlékezetes budapesti felhívásnak, amely segítette Európát és a világot ahhoz, hogy eljusson Helsinkiig. Éppen az évfordulón ismét hazánkból tett közzé békefelhívást a Varsói Szerződés országainak külügyminiszteri bizottsága. A napokban láttuk vendégül Leonyid Brezsnyevet és a látogatás alkalmából aláírt közös nyilatkozat is — egyértelmű békeokmány. A szovjet—amerikai csúcs- találkozó, a SALT—2 egyezmény aláírásának küszöbén jóleső érzéssel mondhatjuk el: hazánk, a szocialista közösség aktív tagjaként hallatja hangját a változó világban — és hangját meghallják. Harmat Endre Heves harcok, általános sztrájk A somozista nemzeti gárda egységei kedden ellentámadást indítottak a sandinista csapatok ellen a dél-nicara- guai Rivas tartományban. A Prensa Latina hírügynökség értesülése szerint a harcokban részt vesz a gyalogsági kiképzőiskola különleges alakulata. Ennek parancsnoka Somoza diktátor egyik fia. A „gárdisták” repülőgépei napalmbombákat is dobtak a sandinisták állásaira, máshol tüzérséggel lőtték a fel- szabadítási front egységeit. Hírügynökségi jelentések szerint a nicaraguai légierő Costa Rica-i településeket is bombázott. San José-ban elrendelték a Nicaraguával határos területek kiürítését. Somoza diktátor katonai közleményben jelentette be, hogy elaknásítják a Costa Rica-i határ mentén fekvő körzeteket, hogy így „elvágják a sandinisták visszavonulási útját”. A sandinisták szervezete közölte, hogy fegyveres alakulatai Léon város után elfoglalták Chinandegát és Chichagalpát is. A városok körzetéből rendkívül heves harcokról érkeztek hírek. A főváros, Managua életét szinte teljesen megbénította a sztrájk. Egyes jelentések szerint az üzletek és a vállalatok 90 százaléka zárva van. A munkabeszüntetési akció átterjedt más nicaraguai városokra is. Diriamban, Jinote- gában és Carazóban a lakosok barikádokat emeltek az utcákon. A sandinisták Mexikóvárosban közölték, hogy Léon közelében elrabolták Guatemala managuai nagykövetségének katonai attaséját. A front három nappal ezelőtti közleményben bejelentette, hogy az Egyesült Államok, Salvador és Guatemala közvetlen katonai támogatást nyújt Somoza rezsimjének, s az utóbbi kettő csapatokat is küldött a nemzeti gárda támogatására. Szerdán Colombóban, Sri Lanka fővárosában megnyílt az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek értekezlete. A tanácskozás feladata az, hogy ajánlásokat és dokumentumokat készítsen elő az el nem kötelezett országok ez év szeptemberében, Havannában megtartandó állam-, illetve kormányfői találkozója számára. A külügyminiszterek összeállítják a havannai csúcstalálkozó napirendjét, előkészítik a közös közlemény tervezetét és ajánlásokat tesznek szervezési kérdésekben, többek között az új tagok felvételének ügyében. Magyar—kubai tárgyalások A Kubai Köztársaság Népi Hatalom Nemzetgyűlésének küldöttsége, amely Bias Ro- canak, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, a nemzetgyűlés elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban, szerdán megkoszorúzta a Magyar hősök emlékművét. A koszorúzást követően az Országház Munkácsy-termében megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A két tárgyaló delegáció vezetője Péter János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, az országgyűlés alelnöke, illetve Bias Roca. A megbeszélésen a tárgyaló felek kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik gazdasági, politikai helyzetéről, a törvényhozó testületek tevékenységéről. Mindkét fél rendkívül kedvezőnek értékelte Magyarország és Kuba együttműködését. A parlamenti delegációk találkozásai — miként a tárgyaláson is megállapították — (Kelet-Magyarország telefotó) tovább erősítik a dinamikusan fejlődő kapcsolatokat. A tárgyaló partnerek a teljes egyetértés légkörében cserélték ki véleményüket a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről is. A tárgyalást követően Péter János ebédet adott a küldöttség tiszteletére a margitszigeti Termál-szállóban. Az ebéden Péter János és Bias Roca pohárköszöntőt mondott. Részt vett az ebéden Raf- fai Sarolta, valamint Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Jósé Antonio Ta- bares del Real is. A kubai vendégek délután megtekintették a Termálszállót, majd a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumba látogattak. Meghalgatták Szikossy Ferenc főigazgatóhelyettes tájékoztatóját az intézmény tevékenységéről, s megtekintették a magyar munkásmozgalom történetét bemutató kiállításokat. A múzeumlátogatáson részt vett Raffai Sarolta is. BERLIN Honecker—Husák . munkatalálkozó Honecker—Husák munkatalálkozó kezdődött szerdán a Német Demokratikus Köztársaságban. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Erich Honec- kernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK államtanácsa elnökének a meghívására szerdán kora délután érkezett meg Drezda környékére. A csehszlovák államfő kíséretéhez tartozik többek között Lubomir Strougal miniszterelnök és Josef Kemp- ny, a központi bizottság titkára, mindketten a CSKP KB elnökségének tagjai. A megbeszéléseken Willi Stoph NDK-miniszterelnök és Günter Mittag, az NSZEP Központi Bizottságának titkára, a párt politikai bizottságának tagjai is részt vesznek. Az NDK—csehszlovák tanácskozások felölelik a két párt és állam vezetőit közösen foglalkoztató fontos kérdéseket. New York-i levelünk Nyelv nélkül A z amerikai sajtóban máig is sokat vitatott téma, hogy „ki veszítette el Iránt”. Már tudniillik az Egyesült Államok számára. A kérdést ilyetén feltevők abból indulnak ki, hogy ha a washintogni vezetés előbb felismerte volna, hogy milyen társadalmi feszültségek vannak Iránban, ha ebből időben levonták volna a megfelelő következtetéseket, ha nem tettek volna csupán egy lóra (értsd: idejében ejtették volna a sahot), akkor az iráni forradalom nem következett volna be. Kissé sok a „ha”... Amivel azonban kétségtelenül egyet lehet érteni, az az, hogy ha az amerikai diplomácia és hírszerzés az elmúlt években reálisabban értékelte volna az Iránban mutatkozó jelenségeket és azt megfelelő formában jelentette volna, az Egyesült Államok kormányát nem érte volna olyan váratlanul a sah önkényuralmi rendszerének összeomlása. Az amerikai közvélemény tehát arra kíváncsi, hogy miért nem voltak képesek az arra illetékesek időben felismerni a fejlemények irányát. A válasz kettős: 1. a sah kérését teljesítve az amerikai hivatalos személyek semmiféle kapcsolatot sem tartottak fenn az iráni ellenzékkel, vagyis kizárólag egyoldalú információkhoz jutottak; 2. felkészületlenek voltak, nem ismerték kellően az országot, 1 annak nyelvét. A The New Republic című hetilap szerint ez utóbbi a i más országokban működő amerikai diplomaták többségé- ; re is áll. Márpedig nyelvtudás híján általában csak a Nyu- : gáton tanult szűk elittel képesek érintkezni, s a fogadó or- i szágról ily módon kialakított képük rendszerint hamis. A The Washington Post leírja, hogy az iráni forra- : dalom előtt az Egyesült Államok teheráni nagykövetségén ; működő diplomaták közül mindössze hárman-négyen beszéltek farszi (perzsa) nyelven, összehasonlításképpen a lap megemlíti, hogy ugyanabban az időben a teheráni j szovjet nagykövetségen mintegy húsz, a nyelvet ismerő j munkatárs dolgozott. Az a két amerikai diplomata, aki néhány hónapja fő- ; nökük, a kabuli nagykövet túszul ejtésekor a helyszínre • sietett, egyáltalán nem ismerte az államnyelvet, a darit. ; Ebből származhattak azután tragikus félreértéseik a helyi j hatóságokkal, amikor pillanatok alatt kellett dönteni. (A [ nagykövetet fanatikus jobboldali terroristák megölték.) i Egy harmadik „válságországban”, Pakisztánban a harminckét amerikai diplomata közül eleve csak öttől várják j el, hogy legalább alapfokon bírja az urdu nyelvet. És így tovább. E nnek a jelenségnek az okát a sajtó és a közvélemény mindenekelőtt az amerikai iskolai nyelvoktatás alapvető hiányosságaiban látja. Ezeket most egy elnöki különbizottság vizsgálja. A testület kifogásolja, hogy számos amerikai középiskolában semmilyen idegen nyelv tanulása sem kötelező. A középiskolásoknak mindössze 15 százaléka tanul valamilyen modern nyelvet. Ám azok is rendszerint csak elkezdik, azután abbahagyják. Az Egyesült Államokban csupán 3500 olyan diák van, aki legalább harmadik éve tanulja az orosz, és mindösz- sze 197 olyan, aki harmadik éve tanulja a kínai nyelvet — panaszolja a The New York Times oktatási melléklete. A most érettségizők közül csak minden ötödik mondhatja el magáról, hogy legalább két évig tanult egy idegen nyelvet. (És még azok is hol vannak a nyelv tudásától!) Ha csak nem következik be gyors változás ézen a téren, az Egyesült Államok nem lesz képes eleget tenni diplomáciai, gazdasági és egyéb nemzetközi kötelezettségeinek — állapította meg nemrégiben egy önkritikus tanulmányában az amerikai Modern Nyelvoktatók Szövetsége. New York, 1979 június. DCidcuájí Qüjyán Fifti-fifti M ár régóta kilincselek a házgondnokságon: beázik a tető, javítani kellene. Előbb annak rendje- módja szerint megíratták velem a beadványt, melyben a javítás elvégzését kértem. Később kiszállt hozzánk egy bizottság, mely megállapította: a beadványomban közölt tények valósak, a tető igenis beázik. Vártam néhány napot, majd újra bekopogtattam a házgondnokságra. Legyek türelemmel nyugtattak meg. A tetőjavító-brigád most éppen szabadságon van, de rövidesen munkába állanak. Majd azt közölték velem, hogy sürgős teendőjük van, de rövidesen nálam lesznek... Ekkor eszembe jutott egyik régi osztálytársam, aki most vezető pozíciót tölt be. Talán még a házgondnokság- is hivatalkörébe tartozik, csillant meg előttem a remény sugara. S már ott is voltam dolgozószobájában. Egy vaskos aktába temetkezve tanulmányozott valami fontos ügyet, én pedig szótlanul nézegettem az ablak előtt bólogató fák lombját, a leveleken csillogó esőcseppeket. Szinte hallani véltem, mint kopognak a vízcseppek a padlásra állított lavórba, s csak aztán vettem észre, hogy egykori cimborám dobol szórakozottan a hatalmas íróasztal lapján. Végre feltekintett, s színtelen hangon megkérdezte: „Na, hogy vagy, mi újság?” Szinte egy szuszra mondtam el kálváriám történetét, s kértem, szóljon be a ház- gcyidnokságra az érdekemben. — Ö, hát csak ennyi az egész? — válaszolta derülő arccal. — Máris meglesz ... S már vette is a telefon- kagylót, tárcsázni kezdte a számot. „Egy, kettő, három, négy” — számoltam magamban automatikusan a tárcsa zúgását. — Halló, te vagy az, bará- tocskám. mondd miért járatjátok ti az én egykori osztálytársammal a bolondok útját? Már hetek óta vár arra a rongyos tetőjavításra, ti pedig csak ígérgettek ... Igen, igen, róla van szó. Rendezzétek el a dolgot sürgősen ... Jó, ha ma már nem is, de holnap biztos legyen. Na, szervusz, sietek, mert sok a dolgom. Ezzel helyére tette a telefonkagylót, s mosolyogva szólt hozzám: — Na, látod, ennyi az egész, holnap minden rendben lesz. Zavartan mondtam köszönetét egykori osztálytársamnak, s szinte magam sem tudom, hogyan kerültem ki az utcára. „De hiszen csak négy számot tárcsázott, városunkban pedig már régóta öt jegyűek a telefonszámok, a süket telefonkagylóba beszélt” — motoszkált agyamban a gondolat, és sehogy sem tudtam belenyugodni, hogy ilyen csúfosan bánt velem. Másnap sem voltam képes napirendre térni a dolog felett, a munka is alig fogott. Délben kedvtelenül indultam haza, nem kívántam az ebédet. Otthon meglepetésemre lelkendezve fogadott a feleségem: — Képzeld, itt voltak a mesterek, kijavították a tetőt. Meglepetésem talán még a tegnapinál is vaskosabb voll. Délután kikerestem volt osztálytársam telefonszámát, s felhívtam, hogy megköszönjem „segítségét”. — Szóra sem érdemes, csak természetes, hogy segítek a barátomnak, na meg kötelességem is reagálni a dolgozók panaszaira — hallottam nyugodt hangját, majd így folytatta: — De nekem is van ám hozzád egy kérésem. Említetted, hogy a feleséged _ az illatszerboltban dolgozik. Ügy hallottam, ők is fognak kapni az új hajnövesztő szerből. Szerezz ebből nekem. Erdélyi Gábor COLOMBO " értekezlete
