Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

1979. június 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nyitott család S zocialista társadalompolitikánk a családot tekinti a társadalom alapegységének. Nem ok nélkül: a KSH Demográfiai Évkönyvének adatai szerint a húszéves — és ennél idősebb — férfi népesség 77, és a női népesség 69 százaléka hazánkban házas családi állapotú. Az MSZMP Központi Bizottságának 1973. évi határo­zata, majd az ennek nyomán hozott népesedéspolitikai és szociálpolitikai intézkedések a monogám család erősítését célozzák: azét az intézményét, amely a mai szocialista tár­sadalom igényeinek legmegfelelőbb együttélési és gyer­meknevelési forma. Ezt bizonyítják a számok is: 1970-ben csaknem 9 millió ember élt 2,89 millió családban. A család életének, működésének számtalan problémá­ja ismert korunkban, a családi termeléstől és fogyasztástól a születések számának alakulásán át az életmódig, mi azonban ezúttal csupán a kereső családtag és a munka­hely, munkavállaló és a munkáltató kapcsolatát vizsgáljuk. Az egyik vidéki gyárban arról panaszkodtak a mun­kások, hogy az igazgatójuk nem köszön, ha szembejön ve­lük a műhely folyosóján vagy a gyárudvaron. „Mire vág fel vajon, hiszen ő is munkás volt azelőtt, most meg tő­lünk függ a prémiuma! Ha jól dolgozunk van pénze, ha nem, nézheti” — heveskedtek az asszonyok műszak végén az öltözőben. Később a pártbizottság titkárával megtárgyaltuk az ügyet. Szó, ami szó, az igazgató modorában tényleg akad kivetni való. Csakugyan elmegy az emberek mellett anél­kül, hogy köszönne, ám ennek oka nem a gőg, hanem a szórakozottság, ami csak magyarázat, de nem mentség. Az sem ritkaság nála, hogy jól leteremtí a beosztottait; hir­telen haragú, ezt kár is lenne szépíteni. De ugyanez az igazgató, folytatta a pártbizottság titkára, ott. volt vala­mennyi dolgozója gyermekének üzemi névadó-Ünnepségén, a szakszervezeti nőbizottság országjáró kirándulásain, szív­ügyének tekinti a nyugdíjasok foglalkoztatását, és orszá­gosan elsőként dolgoztatta ki az üzem középtávú szociál­politikai intézkedési tervét, még mielőtt kötelezték volna erre az üzemeket. Nos, hát ilyen ember. . . Félreértés ne essék: az ember és a munkahely viszo­nyában nem az igazgató modora a meghatározó. Az már annál inkább, hogy mit tesz az igazgató, pontosabban szól­va a munkahelyi kollektíva a nehéz helyzetbe jutott dol­gozójáért. a válságba került családokért? Válóperes bírók, családszociológusok szerint a munka­helyi kollektíva, elsősorban a szocialista brigád az eddigi­nél jóval többet tehetne a családi életek harmóniájáért. A szocialista brigádmozgalom hármas követelményébe sokkal inkább beletartozik a szocialista erkölcs számon­kérése. a szocialista családmodell kialakítása, mint — te­szem azt — a közös színházi látogatások erőltetése. Más szavakkal: nem jó munkahelyi vezető, nem jó kollektíva az, amelyik nem veszi észre — vagy elnézi —. hogy dol­gozója éveken áit erőn felül hajszolja magát, számtalan túlórát, másodállást vállal, esetleg nem riadva vissza még a fusizástól, kontárkodástól sem; hogy egyik-másik brigád­tag hónapról hónapra elissza a pénzét, csak töredékét lát­ja a család a keresetének; hogy a súlyos családi gondok­kal, beteg gyermekkel küszködő munkatársnő végére ért anyagi-fizikai erőtartalékának; hogy az otthonát házilagos kivitelezéssel építő fizikai munkás éveken át napi 18—20 órát dolgozik; hogy a sokgyerekes dolgozó anya kis út­törő korában volt utoljára üdülni. Szinetár Ernő családszociológus ezt írja A családterá­pia néhány mozzanata című művében: „Védekezni kell a család befelé fordulása, a szociális izoláció ellen. A csa­lád ... legyen nyitott, barátok, rokonok, munkatársak, ál­talában a társadalmi kielégülés felé.” A család nyitottsága azonban nem csak a családtago­kon múlik: a környezeten is. A rokonokon, bará­tokon, munkatársakon. A beosztottaival jóban- rosszban együtt lévő brigádvezetőn; a kapcsolatteremtés­ben járatosabb szakszervezeti bizalmin; a beosztottaiban nemcsak a munkaerőt, hanem az embert is becsülő mű­vezetőkön; az igazgatón, aki amellett, hogy felkészült ve­zetője egy adott munkahelynek, az sem árt, ha köszön.,. D. É. RUHAEXPORT VASAROSNAMCNYBÚL. Az 1979-es év első öt hónapjában 54 640 darab férfi szóló- és öltönynadrágot gyártottak szovjet exportra a VOR vásárosnaményi üzemének dolgozói. Poór Erika, Szücsné Markovics Katalin és Puskás Ibolya a nadrágo­kat elemeiből állítja össze. Á nyereségteremtés titka Kemecsén Mélyponttól a különdíjig Veszteség után nyere­ség. Röviden ennyi le­hetne az 1978-as gazda­sági év krónikája a Ke- mecsei Állami Gazda­ságban. Ennél aötonban bonyolultabb a kép, hi­szen tavaly 1977-hez vi­szonyítva több, mint 30 millió forintos ered­ményjavulást értek el. A rossz és a megfelelő eredmények oka bővebb elemzést kíván. A gazdasag 30 eves törté­netében 1977 volt a legfeke­tébb, tizenhétmillió forintos veszteséggel. Mi változott 1 év alatt? — Amíg 1977-ben veszte­séges volt a növénytermesz­tés, addig tavaly jó eredmé­nyeket értünk el — mondja Kicska Antal, a gazdaság igazgatója. — Két évvel eze­lőtt búzából az állami gazda­ság nem érte el a megyei át­lagot. hektáronként 27,8 má­zsa termett. Tavaly már megközelítettük a negyven mázsát. Hasonló volt az őszi árpa is. Mi okozta a veszteséget? Ez persze több kérdést vet fel. Talán 1977-ben nem tud­tak termelni, de 1978-ra meg­tanultak? Vagy inkább csak egyszerűen formaingadozás­ról van szó? a Nem. Valószínűbb, hogy nem figyeltek oda eléggé a termelésre. Arról nem is be­szélve, hogy az állami gazda­ságok a mezőgazdaság A hivatalban, ahol dolgo­zom, időnként minden mun­katársnak adnak egy terje­delmes kérdőívet, hogy töltse ki. Ezek a felmérő papírok arra jók, hogy a válaszok alapján a hivatalvezetés job- ' ban megismerje a kádereket. Egy alkalommal, amikor kitöltöttem a kérdőívet, bol­dogan jelöltem meg, hogy le­velező tagozaton elvégeztem az egyetemet. Lelki szeme­immel már láttam, hogy ami­kor Miskin, a személyzetis ezt megtudja, egyből siet az igazgatóhoz és ünnepélyesen bejelenti: — Lám, lám, Tyihon Pav- lovics, hogy nőnek nálunk a káderek! Radiszkin'barátunk- nak már egyetemi végzettsé­ge van! Szeretném felhívni a figyelmét, eléggé jelentékte­len beosztásban foglalkoztat­juk őt Többre lenne képes. — Ez igen! Talpraesett le­gény ez a Radiszkin! — kiált fel az igazgató, és azonnal magához rendel, hogy fel­ajánljon egy osztályvezetői állást, vagy legrosszabb eset­ben egy vezető mérnöki be­osztást. Sajnos, senki nem hívott sehová. Ügy, mint régen, most is különböző ügyirato­kat rakosgattam, olyan sza­ladj ide-szaladj oda küldönce voltam továbbra is minden­kinek. * Egy év múlva, amikor is­nökben töltöttem, négy vad- házastársam van, és két ille­gális sörfőzdét üzemeltetek. Amikor összeszedték a kér­dőíveket, izgatottan vártam, hogy hivassanak. Valóban, másnap már üzentek értem. Kérdőívek mét kitöltöttem a soron kö­vetkező kérdőívet, beírtam, hogy letettem a kandidátusi alapvizsgát és felvettek a le­velező aspiránsok közé. Na, gondoltam, most aztán a fő­nökség a képzettségemnek megfelelő állást keres majd nekem. De hát minden maradt a régiben. Ezért a legközelebbi kérdőív-ceremóniánál elha­tároztam, kerül, amibe kerül, felhívom magamra a figyel­met. Bátran beírtam a kérdő­ívre, hogy mindössze négy osztályt végeztem, pénzhami­sító az eredeti szakmám, éle­tem felét különböző börtö­— Micsoda munka ez, Ra­diszkin elvtárs? — leckézte­tett szigorúan Miskin, a sze­mélyzetis. — A kérdőívet rendesen kitöltötte, de mit képzel, ki fogja aláírni maga helyett?! — Ez minden? Más baj nincs? — kérdeztem sápad­tan. — Persze, hogy nincs — válaszolt nyugodtan a sze­mélyzetis. — írja alá, és leg­közelebb figyelmesebb le­gyen! Egy ilyen kérdőív na­gyon komoly, fontos okmány. Ezzel nem lehet viccelni! Megértette? I. Martyanov „krémjei”, tehát joggal el­várható, hogy példát mutas­sanak a többi mezőgazdasági nagyüzemnek. Éppen ezért érthetetlen — beleszámítva a kedvezőtlen időjárási ténye­zőket is — az alacsony búza- és ősziárpá-hozam, majd a hirtelen javulás. — A két évvel ezelőtti veszteséget az alma minőség- romlása okozta — folytatja az igazgató. — Az 1976 őszén betárolt és a következő év ta­vaszán kitárolásra került al­ma romlása miatt keletkezett árbevétel-kiesést már az év első negyedében láttuk. Az ésszerű költséggazdálkodásra intézkedési tervet készítet­tünk, valamint a különböző ágazatok eredményének nö­velésére törekedtünk. Ezek az intézkedések sem tudták el­lensúlyozni a nagymérvű ár­bevétel-kiesést. A nagy veszteséget tehát a téli alma tárolása eredmé­nyezte. Az 1978-as nyereséget pedig a téli alma eredmé­nyességének köszönhetik. Nincs itt valami félreértés? Szó sincs róla. Az köztudott, hogy milyen mértékben be­folyásolja a termelést az időjárás. Ezt pedig szabá­lyozni nem lehet, esetleg csak enyhítheti a szakember a károkat. Természetesen ez nemcsak Kemecsén, hanem mindenütt így van. Almából 912 vagon ter­mést terveztek 1978-ban. 300 vagonnal kevesebbet takarí­tottak be az ismert okok következtében. (Az egész me­gyében gyengébb volt a ter­més.) Ennek ellenére a 6 mil­lió forintos nyereségtervüket közel 230 százalékra teljesí­tették, mert a kiesést a biz­tosító térítette. Ebben az év­ben intézkedési tervet ké­szítettek a nagyobb mennyi­ség és a jobb minőség elérése érdekében. Csak ettől azon­ban nem lesz jobb a termés. Már a metszésnél, az első permetezéseknél oda kellett figyelni, gondosan végezni a munkát, nem beszélve majd a szedésről, a csomagolásról és a tárolásról. A lelkiismere­tesség minden intézkedési tervnél többet ér. Országos siker A gazdaságban kiemelkedő eredményeket érnek el az ál­lattenyésztésben. Négyszázöt­ven tehenük van, és átlagosan 4257 liter a tehenenkénti ho­zam. Még jobban érzékelteti ezt a számot az, hogy három évvel ezelőtt a 3400 literes tejtermelési átlagról indultak, így nem véletlen, hogy az or­szágos tejtermelési verseny­ben különdíjat kapott a gaz­daság. A tejirányú szakoso­dás érdekéljen a Hungaro- friz fajták előállítását és tar­tását tűzték ki célul. Ezek nagy tejtermelő képességű te­henek, jobbak, mint a ko­rábban tartott állatok. A Kemecsei Állami Gaz­daság jó körülmények között gazdálkodik. Nyírségi vi­szonylatban magas az egy hektár aranykorona-értéke, megközelíti a tizenhetet. A dolgozók kétharmada szak- és betanított munkás, a vezető beosztásban dolgozóknak pe­dig a harmada felsőfokú vég­zettségű. Ez a megyén túl, már országos viszonylatban is kedvező. Űj beruházás­ként hamarosan elkészül 251 hektáron a téli alma cse­pegtető öntözése, és még eb­ben az évben sor kerül a gépjavítóműhelyük egymillió forintba kerülő bővítésére is. — Tavaly százötvenmillió forintos termelési értéket ál­lítottunk elő, a nyereség pe­dig tizennégymillió forint volt — mondja befejezésül Kicska Antal. Az ágazati — gyümölcster­mesztés, növénytermelés és állattenyésztés — eredmények összessége a gazdaságtól ka­pott írásos adatok szerint meghaladja a tizenhatmillió forintot. Talán félreértés len­ne, hogy nem egyezik a két szám? Hiszen kétmillió forint nem kevés pénz, nem tűnhet el csak úgy, egy veszteséges év után. S hogy hol van ez az összeg ... ? Nem tudni, hol akadt el a gazdaság számvi­teli rendszerében, de hogy valahol hiányzik, ez biztos. • Bevetni a tartalékot Az ötödik ötéves tervből még két év van hátra. Ez a két év komoly erőfeszítést igényel, hogy pótolni tudják Kemecsén az 1977-es lema­radást. Az eredmények nö­velése érdekében minden tar­talékot be kell vetni, csak így lehet megvalósítani a ki­tűzött célokat. Sportnyelven szólva: állandósítani kell a formát, mert a feltételek adottak. Sipos Béla Védelemre szorulnak EGY IDŐS ASSZONY el­tartási szerződést kötött egy fiatal házaspárral. Valaki megkörnyékezte, és arra akarta rábírni, hogy mond­ja fel az eltartást, mert egy jobb van kilátásban. Csak­nem ráállt már erre az asz- szony, de végülis megkér­dezte a nőbizottság elnökét, Aczél Bélánét, és titkárát, Erdős Jenőnét, hogy helyes- lik-e a dolgot? Ök megvizs­gálták az ügyet, és az idős asszonnyal megérttették: helytelenül járna el, ha 15 év után most felbontaná ezt a szerződést és cserben­hagyná azokat a fiatalokat, akik hosszú évekig gondját viselték, ápolták. Semmi oka sincs a szerződés fel­bontására. Meggyőzték. De ez a rit­kább eset. Inkább az a jel­lemző, hogy az idősebb em­berek szorulnak védelemre. Legtöbbször ezért kérik a nyíregyházi Il-es körzetben a pártszervezet, a népfront- bizottság égisze alatt műkö­dő 60 tagú nőbizottság tá­mogatását. Ha inspirálják is ezt a hatvan asszonyt, és a nőbi- zottság vezetőit, hogy tö­rődjenek a tanácskörzetben élő sok magatehetetlen nyugdíjassal, mindenképpen dicsérendő, ahogy szívükön viselik sorsukat. Ezt az aprónak tűnő párt­ós népfrontmunkát aligha tartják számon. Nem is elis­merésért végzik nagy igye­kezettel ezek az aktívák, párttagok és pártonkívüli- ek, hanem tevékenységük emberszeretetből fakad. Gyakorlat már itt, hogy a kerületben eltartási szerző­dést kötött idős embereket rendszeresen meglátogatják. Beszélgetnek a fiatal eltar­tókkal és az idős emberek­kel. Megvizsgálják, nincs-e súrlódás közöttük és ahol szükséges, „békebíróként” járnak el, nem avatkozva be családi ügyeikbe. A nőbizottság vezetői és tagjai talpalnak a fiatalo­kért, iskolát, óvodát, örege­ket patronálnak. Lelemé­nyességükre vall, ahogyan gondoskodtak a Család ut­cai iskola és óvoda, a Dó­zsa György utcai öregek napközi otthona részére bőr- és textilhulladékról. Ami a Nyíregyházi Cipő­ipari Szövetkezetnek már hulladék, s amit már nem tudott felhasználni a Házi­ipari és Népművészeti Szö­vetkezet, abból az iskolában a gyerekek, s az otthonban az idős emberek dísztárgya­kat készítenek. SOK AZ IDŐS EMBER, párttag és pártonkívüli a nőbizottságban is. ök így gondoskodnak társaikról, értelmes és hasznos elfog­laltságot igyekeznek szerez­ni nekik. Nem nagy dolgok ezek, de emberiek. Olyanok, amelye­ket igazán csak a hasonló korúak tudnak értékelni. F. K. Kórustalálkozók Fehérgyarmaton Fiatal városaink nemes szándéka, hogy olyan művé­szeti, művelődési hagyományt alakítsanak ki, mely jó hírü­ket viszi a megyében, s maj­dan az országban is. Fehér- gyarmaton ennek a kezdemé­nyezésnek a jegyében rende­zik meg az idén is a zenei ta­gozatos általános iskolák kó­rusainak megyei találkozóját. Ebben a hónapban, június 10-én délelőtt kerül sor a nagy találkozóra, amelyen ti­zenegy énekkar vesz részt. Nyíregyházi, kisvárdai, ibrá- nyi, tiszavasvári, fehérgyar­mati, nagyeesedi, mátészalkai zenei tagozatú iskolák küldik el énekkaraikat, hogy a kiasz­szikus és modern kórusiroda­lom legszebb számait mutas­sák be nemes vetélkedés ke­retében. A találkozóval kapcsolat­ban Baji László, a fehérgyar­mati tanács művelődési osz­tályának vezetője a követke­zőket mondta: — Szerényen, lehetőségeink határán belül szeretnénk kezdeni, majd a jó alapokon továbbfejleszteni ezt a találkozót. Szeretnénk, ha fesztivállá nőné ki magát, mélyen minden évben sok száz iskolásgyermek mutatná be tudását, ismerkedne, s a későbbiekben jól szórakozna városunkban.

Next

/
Thumbnails
Contents