Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-06 / 130. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 6. Üdvözlet a „csúcstartóktól“ Száz nap a világűrben Napi külpolitikai kommentár Olaszország választások után MÉG ÚGYSZÓLVÁN EL SEM HANGZOTT az olasz rádióban a választások végeredménye, Rómában máris azt latolgatták: milyen kormányzati formulához nyújt támpontot a voksok megoszlása? Nos, az első elemzések keserűen állapítják meg, hogy a hét év alatt harmadszor kiírt általános választások alapvető változást nem hoztak az erőviszonyokban. Két figyelemre méltó jelenségből indulnak ki az értékelések. Az egyik: a kereszténydemokraták kudarca, a másik a centrum megerősödése. Az Olasz Kereszténydemokrata Párt korteshadjáratában valóságos hecckam- pányt indított a kommunisták ellen. Itália társadalmi és gazdasági gondjaiért, a terrorizmus elterjedéséért a DC (Democrazia Cristiana—Kereszténydemokrata Párt) az OKP-t hibáztatta. Egyben mindent elkövetett, hogy a szocialisták hiúságát legyez- gesse, s a leendő kormányzati formula számára az Olasz Szocialista Pártot megnyerje. Ehhez a feltételeket szinte bizonyosra vették a DC stratégái: mind a saját, mind a szocialista voksok jelentős gyarapodásával számoltak. Ám az urnák megtftfálták ezt az elképzelést: a DC nagyszabású előretörés helyett némileg visszaesett, a szocialisták pedig csak igen kis mértékben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A kérdés tehát továbbra is nyitott, a törvényhozás matematikája alapján ma sem jobb a kereszténydemokrata —szocialista koalíció esélye, mint korábban. Bizonyos mértékig meglepetés a szociáldemokraták és a liberálisok, vagyis a centrum erőinek az előretörése. A két kis párt az előző, 1976. évi választásokon érzékeny veszteségeket szenvedett. Sokan úgy vélték, az erők polarizálódása révén Olaszország kis polgári pártjai — az úgynevezett laikusok — előbb- utóbb összezsugorodnak. Ezzel ellentétes tendencia érvényesült, s a republikánusok is megőrizték korábbi helyüket, ami mindenképpen figyelemre méltó jelenség. A kommunisták némi visz- szaesése nem számít meglepetésnek. Nemcsak a DC, hanem a szélsőséges erők, mindenekelőtt az ultrabal demagógiával handabandá- zó, valójában a szélső jobboldalnak kedvező radikális párt is az OKP ellen lépett föl, önkénytelen szövetségben Almirante pártjának újfasisztáival. Ilyen nyomás alatt az is rendkívül jelentős eredmény, hogy a kommunista szavazatok aránya nem süllyedt 30 százalék, alá. Berlinguer, az OKP főtitkára az ország második legnagyobb politikai tömörüléséről méltán állapíthatta meg: a pártot ugyan érzékeny veszteség érte, de továbbra is a munkásosztály, a népi tömegek, az olasz demokrácia döntő ereje marad. Tegyük hozzá: az új olasz erőviszonyok is azt tükrözik, hogy az OKP nélkül, vagy a kommunisták ellenére ezentúl sem lehet Itáliát kormányozni. SOK TALÁLGATÁS LÁTOTT NAPVILÁGOT már a választások előtt az ország kormányzati formulájáról. Meglehet, ismét föltámasztják az egyszer már csődöt mondott középbal koalíciót, a szocialisták és netán a kisebb polgári pártok közvetlen vagy közvetett részvételével. Az sem kizárt, hogy átmeneti „strandkormány” alakul a DC októberi kongresszusáig. Két dolog azonban bizonyos. Az egyik: az alapvető erőeltolódás hiányában Itália hatékony kormányzása továbbra is szűk korlátok közé szorul. A másik: a radikálisok, mint a választások vártnál nagyobb arányú győztesei, 18 képviselőjükkel a törvényhozás munkáját komolyan akadályozhatják. Márpedig Itália közvéleménye ennek éppen az ellenkezőjét várta a voksoktól. A remények azonban az életképes, szilárd kormányzás feltételeit illetően is tetemesen csökkentek. Gyapay Dénes Az űrhajózás történetében másodszor lépték át a világűrben a száznapos tartózkodás határát: Vlagyimir Lja- hov és Valerij Rjumin, a Szaljut—6 űrállomás harmadik állandó személyzetének két tagja kedden érte el a 100. napot. Náluk hosszabb időt csak az előző állandó expedíció két tagja, Kovaljo- nok és Ivancsenkov töltött egyhuzamban a világűrben. (Az első személyzet fedélzeti mérnöke Georgij Grecsko két űrutazása során együttvéve több mint 120 napon át tartózkodott űrhajón és űrállomáson.) A Földről nagy szeretettel köszöntötték a nem mindennapos jubileum alkalmából Ljahovot és Rjumint: elsőnek az irányító központból éppen a „csúcstartók”: Vlagyimir Kovaljonok és Alek- szandr Ivancsenkov gratuláltak a jelenlegi személyzet tagjainak, üdvözölték őket a repülésvezetők és az űrhajóstársak is. A két szovjet űrhajós egészségi állapota az orvosok szerint kitűnő. Szervezetük a (Folytatás az 1. oldalról) radására a legsúlyosabb veszélyt a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek jelentik. „A legsürgősebb és legfontosabb feladat tehát e fegyverfajták további tökéletesítésének és felhalmozásának beszüntetése, elterjedésük megakadályozása, elhelyezésük területi korlátozása, a meglévő készletek fokozatos csökkentése a teljes megsemmisítésükig, valamint a tömegpusztító fegyverek új típusainak betiltása”. A hadászati fegyverzet korlátozásáról folyó tárgyalások következő szakaszát illetően a magyar kormány fontos előrelépésnek tekintené a tárgyalások körének kibővíhosszú idő alatt teljesen alkalmazkodott a tartós súlytalansághoz, mozgásuk hozzáidomult a megváltozott kör- rülményekhez, munkaképességük rendkívül jó. Ljahov és Rjumin természetesen ezen a napon sem csak az üdvözletek fogadásával töltötte idejét: rendszeres munkáját végezte, a Föld megfigyelésével foglalkozott, a kutatóintézetek kéréseinek megfelelően és természetesen az előírásoknak megfelelő testgyakorlás sem maradt el. Ljahov és Rjumin nemcsak fizikailag van igen jól, kedélyállapotuk is messzemenően kielégíti a pszichológusokat. Bár az űrkettős ezúttal sem kapott látogatókat, nagy segítséget jelent számukra a rendszeres kétoldalú televíziós kapcsolat, amely számukra vált első ízben lehetségessé. Így nemcsak parancsnokaikkal, barátaikkal tartanak fenn rendszeres kétoldalú televíziós kapcsolatot, hanem időről időre a képernyőn családtagjaikkal is találkozhatnak. tését egyrészt újabb fegyverfajtákra, másrészt további nukleáris hatalmakra. A nukleáris leszerelésre irányuló erőfeszítések azonban csak akkor lehetnek eredményesek — hangsúlyozza az állásfoglalás — ha velük párhuzamosan politikai, nemzetközi jogi és a bizalmat erősítő egyéb intézkedések is történnek. Ha például az államok lemondanak államközi kapcsolataikban az erőszak alkalmazásáról vagy az erőszakkal való fenyegetésről. „Az európai térségben elősegítené a béke és biztonság megszilárdítását, valamint a katonai szembenállás csökkentését, ha a helsinki záróokmányt aláíró államok szerződéses kötelezettséget vállalnak, hogy egymás ellen elsőként nem alkalmaznak sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert". Mivel a világ katonai kiadásainak nagyobbik részét hagyományos fegyverzettel felszerelt fegyveres erők fenntartására fordítják, határozott erőfeszítéseket kell tenni a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet korlátozására és csökkentésére is. A kormány állásfoglalása végül rámutat arra, hogy szoros kapcsolat van a leszerelés és fejlesztés között. Ezért fontos feladatnak tartja, hogy „az összes állam, de mindenekelőtt a Biztonsági Tanács állandó tagjai és más katonailag jelentős államok állapodjanak meg a katonai kiadásaik fokozatos csökkentéséről, valamint az így megtakarított erőforrások egy része fejlesztési célokra történő eljuttatásának módozatairól”. (MTI) Társadalomtudományok Magyarországon címmel kiállítás nyílt Moszkvában. A bemutatón a legnagyobb magyar kiadók mintegy 700 munkája látható. (Kelet-Magyarország telefotó) A magyar kormány állásfoglalása T ombol a tavasz. Tiszta szemű ég. Napfény. Virágdíszbe öltözött utcák, parkok, terek. Lengő zászlók, ünneplőbe öltözött emberek. Május. Munka. Bé- kie. Lányommal sétálok. Ugrál, táncol mellettem. És dalol, kérdez. Felváltva. Mindenre felfigyel, minden érdekli. Négyéves múlt, most ismer- kedig a világgal. Mindent .a nevén szeretne nevezni. — Mi az, hogy tavasz? — néz rám mosolygó szemmel. — Most tavasz van. — Tudom. De mit jelent az: hogy tavasz? — Meleget, zöld fákat, virágokat. — Csak ennyit? — Nem, többet is. — Akkor mondjad. — Jókedvet. — Akkor most mi vagyunk . a tavasz, ugye, apu? És nevet, ugrál, dalol. Kedve végtelen, mint a tavaszi ég. Szellő lebben, viszi a hangját Az elhaladók bennünket figyelnek. Suttogva intem csendre. Mindhiába. — Azt mondtad, ma ünnep van. — Azért mégsem kell. — De ha ünnep van, akkor dalolni kell. A felvonuláson is daloltak a bácsik meg a nénik. — Az más volt. — Ez más ünnep? — Igén. — Milyen ünnep? — A győzelem ünnepe. — A katonák győztek a tévében? — Nem, nem a tévében. A Nagy Honvédő Háborúban. Elgondolkodik. Valamit nem értett. Kis idő múltán ismét rám emeli tekintetét. — Apu, most nincs háború? — Nincs, kislányom. Most béke van. — Tavasz is meg béke is? — Igen. Űjra kinyílik a tekintete. Szavalni kezd. ...Kerek arcod mosolygása, a napsugár ragyogása, látod ez a béke. Egy hajlott hátú idős bácsi megy el mellettünk. Zakója tele kitüntetésekkel. Lányom szinte megbabonázva figyeli. Percek múltán fordul csak felém: — Apu, nekem is lesz majd ennyi sok jelvényem? — Nem tudom. — Olyan szépek. Miért kapta a bácsi? Mert ő is háborúskodott? — Igen. ö is harcolt. — Akkor nem kell. Én nem szeretem a háborút. — Csakhogy ebben a háborúban azért harcoltak, hogy ma béke legyen, és mi ilyen nyugodtan sétálgathassunk itt veled. Nem felel. Kis eszének nehéz még megemészteni amit hallott. Csak később mondja csendesen, megfontoltan: — Az más. — És ha neked lesznek ilyen kitüntetéseid — próbálom folytatni a magyarázatot —, te azokat majd úgyis munkáért kapod ... De a kislányom már nem figyel rám, az előbbi verset folytatja: Jól tanuld meg, kicsim ennél szebb szó nincsen, a madarak röppenése, ezt írja a tiszta égre: béke, béke, béke! ... Körülöttünk tombol a tavasz. Tiszta szemű az ég. Lányommal az ünneplő várost járjuk. Szabó Béla Séta Berlini levelünk Gyógyító méreg F öldünkön több mint 2500 kígyófajtát ismernek. Négyszáz közülük mérgeskígyó. A mérgeskígyónak Európában évente 400, Afrikában 100 és Dél-Ameriká- ban 4000 halálos áldozatuk van. Ázsiában évente 35 000 ember — egy kisváros lakossága — hal meg kígyómarás következtében. A szakemberek véleménye szerint a halálos áldozatok száma egyre csökken. Kevés ember van a világon, aki barátságot köt a kígyókkal, sőt természetes ösztönét félretéve rendszeres kapcsolatba kerül velük. Európában mindössze hat ilyen ember. van, valamennyien egy-egy kígyófarm tulajdonosai. A legnagyobb közülük a berlini Horst Gettelé. Weissense városnegyedben egy lakóház második emeletén rendezte be birodalmát. Jelenleg mindössze 800, bolgár és indiai viperák, csörgőkígyók, kobrák és néhány óriáskígyó. Az utóbbiak nem mérgesek, hobbiból tartja őket. A nemrég született kígyóbébi hossza 40 centiméter, a kifejlett óriáskígyóé 4,5—5 méter, súlyuk pedig eléri a nyolcvan kilogrammot. Körben a helyiségben egymás tetejére rakva terráriu- mok, mindegyikben két-három kígyó. Az óriáskígyók egyedül is csak alig férnek el a kalitkákban. A falakon speciális szerszámok, ami a laikus látogató számára a legszörnyűbb, hogy a szoba közepén álló üvegasztalon, amelyen néhány másodperccel előtte még kígyót méregtele- nítettek, minden különösenbb tisztogatási művelet nélkül kávét és kalácsot terítenek és mintha mi sem történt volna, falatozni kell. — Mindössze hozzá kell szokni — töri meg a kínos csendet Horst Gettel, aki úgy mozog a helyiségben, mint a nagymama néhány száz napos csibéje között. Ha kell, beszél hozzájuk és meg is simogatja kígyóit. Ez hozzátartozik a mesterséghez — jegyzi meg a tulaj asszisztensnője, akinek állítólag ugyancsak évekre volt szüksége, míg megszokta ezt a nem éppen mindennapi környezetet. Mikor és hogyan lett Horst Gebterből kígyófarmer? — 1949-ben kezdtem a mesterséget. Annak idején gyógyszerészként dolgoztam az NDK egyik gyógyszerárú- gyárában, ahol kígyómérget preparáltunk. Mivel az idő tájt gyakran nehéz volt az alapanyagul szolgáló méreg beszerzése, s előfordult, hogy emiatt sokszor hetekig nem dolgozhattunk, úgy döntöttem, magam nyitok egy kígyófarmot. A berlini állatkerttől kaptam néhány hazai keresztes viperát, így kezdődött az akkor persze nekem is furcsának tűnő vállalkozás. Magam gyártottam az akváriumokat és a szükséges felszerelést. Ma ennek a lakásnak a két helyiségében összesen 1200 kígyót tudok kényelmesen elhelyezni, de volt már 1600 kígyóm is. Az állomány nagysága mindig a kereslettől, mármint a méregkereslettől függ és a kígyófajtákat is ez határozza meg. A kígyók nagy részét én fogtam. Kétévenként járok Bulgáriába kígyóvadászatra, Indiából pedig úgy küldik — válaszolja Horst Gettel, miközben asszisztensnője egy piszkavas alakú fém kampóval egyenként emeli ki a kígyókat a terráriumokból. A törékeny termetű, őszes halántékú mester, akiről senki sem mondaná, hogy már rég elmúlt ötven, ügyes kézmozdulattal megfogja a kígyó fejét és egy üvegpohár fölé tartja. A hüvelyk- és a mutatóujj kis szorítására kinyílik a kígyó méregzacskója, ahogy ő mondja, „kifeji a mérget”. Egy-egy kígyó 3—4 csepp mérget ad. Egy gramm méreghez 40—50 kígyót kell megfejnie, s ezzel a mennyiséggel mintegy háromszáz ember életét lehetne kioltani. H orst Gettel évente 700—700 gramm kígyómérget állít elő, ami óriási mennyiség, hiszen az NDK éves szükséglete mindössze 60—70 gramm. A Német Demokratikus Köztársaságban elsősorban reuma és isiasz elleni kenőcsöket készítenek a kígyóméregből, amelynek egy grammja tizenkétszer drágább az aranynál, és egy tonna gyógyszer előállításához elegendő. Horst Gettel kéthetenként méregteleníti kígyóit, mindig az etetés előtt, s ha kell egyetlen napon akár 500—600-at is. Számára ez már csak rutinmunka, s ez a rutin a veszély forrása is. Eddig tizennégyszer marták meg kígyói. A tizenharmadik volt a legveszélyesebb. A tettes egy hároméves parányi csörgőkígyócska egy érbe mart. „A 45. másodpercben elvesztettem eszméletemet és a tizedik percben beállt a klinikai halál. Órák múlva a kórházban tértem magamhoz és csak hathónapos kényszerpihenő után térhettem vissza ismét a farmra. Veszély esetén egyébként egy speciális riasztóláncolat kezd működni. Ha mar egy kígyó, gombnyomással értesítem a méregtelenítés idején mindig ügyeletes mentőket, ők a kórházat, ahol egy orvoskollektíva máris felkészül fogadásomra. Amíg megérkeznek a mentők, elszorítom a felső karomat, felnyitom a sebet és beadom magamnak az első injekciót. A kórházban aztán következik a második ellenszérum-injekció és a kezelés minden esetben teljes vércserével folytatódik.” Mindezt mosolyogva, két kígyó méregtelenítése közben meséli Horst Gettel, akinek a neve nemcsak az NDK, hanem Európa számos gyógyszergyárában ismert. Eddig tizennégyszer mentették meg az életét, de az általa nyert kígyóméreggel emberek millióit gyógyították és gyógyítják ma is. Berlin, 1979 június. DClhuk JlÄrhta Ma nyílik Genfben A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 65. ülésszaka Szerdán Genfben, a Nemzetek Palotájában megnyílik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 65. ülésszaka. A közgyűlésen 132 ország kormánya munkaadó és munkavállaló (szakszervezet) képviselői vesznek részt. A magyar kormány képviseletében Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és Szigeti István miniszterhelyettes, a magyar munkaadók nevében Martos István, a MEDICOR vezérigazgatója és a magyar szakszervezetek, a munkavállalók képviseletében Tim- mer József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára vesz részt a június 28-ig tartó ülésszakon.
