Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-05 / 129. szám
1979. június 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Emberi tmk A/ ISO mátészalkai «.\araban az L NIVÁM üzemben a visszacsapó szelepek szerelése és meo-átvétele egy helyen történik. (Elek Emil felvétele) 60 FOKBAN ,,FELFŐ A FEJ" A vasöntödében Tóth Károly a Disa automata gépen vasúti féktuskókat önt plusz 60 Celsius fokos melegben. (Császár Csaba felvétele.) „A gépek jobb kihasználására már készítenek terveket, de az embereknél még nincs tervszerű megelőző karbantartás” — mondta félig tréfásan, félig komolyan Csollák Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának személyzeti és oktatási főosztályvezetője a napokban Nyíregyházán megtartott ankéton. E megállapítás utóbbi része pedig elengedhetetlenül fontos a vezetők szakmai, politikai, vezetési tevékenységének színvonalas ellátásához. A személyzeti és kádermunkát a politikai munka rangjára kell emelni — szögezi le az MSZMP Központi Bizottságának 1973 novemberi határozata. Ezt követően a Minisztertanács 1974-ben rendelkezett az állami személyzeti munka kérdéseiben. Az eltelt idő alatt szervezetileg kialakultak a személyzeti apparátusok, hol osztályt, hol csoportot hoztak létre. A párt- és az állami szervek magasabb követelményeket támasztottak a személyzeti- sekkel szemben. Egyetemi, főiskolai, valamint felsőfokú politikai végzettséggel ma már a személyzetisek fele rendelkezik. De elgondolkodtató, hogy 17 százalékuknak semmiféle politikai képesítése nincs. Természetesen a politikai képzettség nem egyenlő a politikai elkötelezettséggel: ez utóbbihoz mielőbb meg kell szerezni a szükséges ismereteket. Három-négy év elteltével pedig „karbantartásra” szorul a tudás, a továbbképzések ma már szükséges ismeretbővítési formának számítanak. Sokat vitatkoztak azon is, milyen szerep jusson a vállalat (intézmény, szövetkezet) irányításában a személyzeti vezetőnek. Azt tényként fogadták el mindenütt, hogy a személyzetis tagja a vállalati vezető testületnek. De néhol a KB- határozat óta eltelt hat év után is megkérdőjelezik ezt. A gazdasági és a személyzeti vezetők kapcsolatának tartalmán dől el, valójában „szükségük van-e egymásra”. Egyáltalán igényli-e a vezető a személyzetis véleményét? S a másik oldal: tud-e segíteni a személyzeti vezető a gazdasági vezetőnek a felelősségteljes döntéseket hozó, majdani középvezetők „kiszemelésében”? Ezért a személyzetisnek alaposan ismernie kell munkahelye legfontosabb termelési feladatait, így tud javaslatot tenni a bérfejlesztés, jutalmazás, kitüntetés kérdéseiben. A vezető testületek élére mindinkább a tudatosan kiválasztott, évek óta figyelt és szakmai, politikai, vezetési ismeretekben jártas emberek kerülnek. Az említett KB-határozat így fogalmaz: elő kell segíteni, hogy több nőt, és fizikai dolgozót válasszanak vezetővé. Ennek ellenére nagyon kevés munkahelyet irányítanak ma még asszonyok: győz az elavult szemlélet, a hiányosabb szakmai, politikai képzés miatti hátrány, a szociális kedvezmények révén esetleg kiesnek a munkából, de főként az a baj, hogy nem mer kockázatot vállalni a munkahely a női vezetővel. A fizikai munkásoknál az érettségi nélküli egyetemi felvétel után lehetne mind több rátermett vezetőt találni. De a munkásegyetem népszerűsége is csökken, nem tudják kitölteni a megyénkben a 4—5 helyet sem. (Az üzemek inkább a műszaki képesítést adó iskolákat „támogatják”, bölcsészre, könyvtárosra nincs olyan nagy szükségük.) Egy vezető minősítésének készítésekor gyakran előfordul, hogy a jót leírják, a rosszat elmondják neki szóban. Pedig munkajogi követelményük is van ezeknek a dokumentumoknak: egy későbbi fegyelminél megnézik az akkori minősítést is. Ismét másutt oldalakon keresztül ecsetelik az adott hely gazdasági eredményeit. Pedig a vezető minősítése nem a cég sikereinek felsorolásából áll... A színvonalasabb személyzeti ésf kádermunka érdekében Szabolcs megyében is megalakították az MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságán belül a személyzeti-oktatási dolgozók és vezetők megyei szakcsoportját. Az új testület tagjai bizonyára tartalmas kapcsolatot alakítanak ki a személyzetisek között, s a jó módszereket sok helyen elterjesztik. Vasöntök kánikulába Vörösen folyik a kupoló- kemencében megolvasztott vas az öntőtégelyekbe. Közelében 60 Celsius fokig szökik a hőmérő higanyszála. Hiába a szellőztetés — a szabadból sem jön enyhítő fuvallat. Sőt. A korán jött kánikula még tetézi a hőséget a kisvárdai vasöntödében. „Döntjük a vizet magunkba1' Munkavédelmi szabály tiltja, hogy a munkások derékig ruha nélkül dolgozzanak. Betartják az előírást, pedig nem könnyű megtűrni verejtékes testükön a köpenyt. Virga Miklós vasöntő betanított munkás. Immár 23 esztendeje, hogy tart jegyessége a kemencével. Üjabban a csapolást is ő végzi — megbízták ezzel az igen veszélyes munkával, mert régi, jó munkás. „Keze alatt” 1400 fokon olvad a vas. Magas, szikár ember. Arcvonásait elfedi a bőrére rakódott vaspor. — Mennyi folyadékot isznak egy műszak alatt? — A vizet csak úgy döntjük magunkba. Nem is figyeljük, hogy mennyit. Csak akkor vesszük el a szánktól a kancsót, amikor már nem fér több belénk. Aztán van még tej és málna is védőitalként. De akármennyit iszunk is, egyből kiizzadjuk. A gyenge, vagy a meg nem edzett szervezet képtelen lenne itt munkára — különösen olyan nehéz fizikai erőkifejtésre, mint amit az öntödében végeznek. Virga Miklós például a kemence salakozása közben 150—200 kilót is megmozgat egyszerre. Lucskos köpenyben — Éppen az előbb kapott el egy rosszullét — törölgeti fénylő arcát Major Istvánná, a magkészítő Zrínyi Ilona Szocialista Brigád vezetője. — Felfordult a gyomrom, ki kellett mennem friss levegőt szívni. Igaz, odakint sem lelni árnyékot, de legalább tiszta a levegő — mondja, aztán munkaköpenyére mutat, amiből csavarni lehetne a verejtéket. Idősödő asszony már, közel a nyugdíjhoz. Az erős fiziaki munka, az egészségre ártalmas környezet az ő szervezetét jobban megviseli, mint a fiatalabbakét. A magkészítőben is lehet vagy 35—40 fok. Itt zömmel nőket foglalkoztatnak. 6—8— 10 kilós, úgynevezett magcsészéket emelgetnek szüntelenül. (Műszaki fejlesztés kapcsán ezt a munkafázist hamarosan gép végzi majd helyettük.) — Ebben a hőségben felfő a fej, aztán felfordul a gyomor — magyarázza panaszát Majomé —, aztán hozzáteszi: de semmi az, előfordult már máskor is többünkkel. Kevés a szakmunkás — Amikor én kezdtem, még nem igen lehetett válogatni a szakmák között — mondja Szanyi Imre, a formázó brigád vezetője, vasöntő szakmunkás. — Bezzeg, most már nem igen tanulják ki ezt a mesterséget a fiatalok. Zömmel betanított munkásként dolgoznak. Szanyi Imrével és brigádjával műszakkezdés előtt találkoztam. Társadalmi munkára jöttek, s az udvaron segédkeztek délután kettőig ... ★ Aki csak teheti, elhúzódik a hőség elől nyáron. A vasöntödében nyáron ezt nem teheti meg senki. Legtöbbjük 1—2 kiló- súlycsökkenéssel fejezi be a műszakot a sok vízveszteség miatt. Ha idejük jutna rá, bizonyára árnyas erdőről, vagy hús folyópartról ábrándoznának. De a munka sürgető. Kádas Viktória Az illetékes válaszol Ki tartson rendet a postán ? Lapunk május 6-i számában, egy rövid írásban szóvá- tettük: a nyíregyházi posta ügyfélfogadó terme olymértékben szemetes, kultúrálatlan, hogy intézkedéseket sürget. A Debreceni Postaigazgatóságtól kaptunk választ, amelyben a következőket írják: „A cikkben megjelölt pénteki nap május 4-e volt. E napon tetőzik a havi csúcs- forgalom. Több ezer ember veszi e napon igénybe a postai szolgáltatást. A különböző postai nyomtatványok kiállításakor — ha ezt az ügyfél elrontja — otthagyja az asztalon, vagy igyekszik a papírkosár irányába, de nem bele dobni. Délben a szemétkosarak kiürítésével egyidejűleg a nagyobb hulladékok összegyűjtése is megtörténik. Előző nap — 3-án — az álmennyezet egy része leszakadt, annak ideiglenes javítása, az ezzel járó szennyeződés hátrányosan befolyásolta a kulturált feltételeket, nem keltett esztétikus hatást. Tény az is, hogy a postai felvételi teremben sokan tartózkodnak — főleg téli időszakban —, akik nem veszik igénybe a postai szolgáltatást (pihennek, melegszenek, étkeznek, s egyben szemetelnek). A cikk írója által észrevételezett „szemétrengeteget” nem a postán dolgozók, hanem a postát igénybe vevő kedves ügyfelek képezik. A posta minden igyekezettel arra törekszik, hogy a közönség kiszolgálása minél kulturáltabb, gyorsabb és panasz- mentes legyen — ugyanakkor elvárja a tisztelt ügyfeleitől is, hogy e kulturált környezetben kulturált magatartást is tanúsítson a postával szemben.” Megjegyzésünk: Nem lény egretörő és indokolatlanul ironizáló választ kaptunk a Debreceni Postaigazgatóságtól; olyat, amely a reális megoldásra törekvést sem villantotta fel. Tény, hogy bosz- szantóan szemetes és agyonszemetelt a nyíregyházi főposta felvételi helyisége. Ezen nyilván többféleképpen lehetne változtatni, de a gyakoribb takarításnak minden megoldásban szerepelni kell. Ezt más, hasonlóan nagy* forgalmú helyeken már alkalmazzák is. A rend megtartásáért nemcsak az ügyfeleknek, de a gazdának is többet kell tenni — ezt tőle nem vállalhatja át más, minthogy a posta hírét, nevét is kockáztató, a felvételi teremben lődörgő személyeket sem az ügyfeleknek kell rendre, vagy távozásra bírni. Formális dolog egy korábbi mennyezeti avításra hivatkozni, hiszen a linóleumpadlót a munkások elvonulása után, öt perc alatt fel lehet törölni. Szimpatikusabb lett volna, ha az észrevételre a nagyobb rend és kulturáltabb ügyfélfogadás ígéretével, valamilyen konkrét intézkedés kilátásba helyezésével válaszolt volna a postaigazgatóság. Véradók köszöntése Tiszavasváriban a Mezőgép gyáregységében június elsején ünnepi taggyűlést tartott a vöröskeresztes alapszervezet. Ezen két többszörös véradónak a „Véradásért” arany fokozat kitüntetést adományoztak. Heten a bronz fokozatot kapták meg. Több véradó tárgyjutalomban részesült. Tóth Kornélia £ *lt a baromfiudvarban vagy ötven tyúk és két kakas. Az egyik, az iromba igen fiatal volt még, de kiszolgálta a vén tyúkokat is; naponta tán tízpercenként jött rá a kedv. A másik, a véneb nagy, veres kakas volt, gyönyörű, fekete far-tollazattal; módjával petéit, -ám mindenkor érvényesen; az általa megtermékenyített tojások a kotlák alatt mind kikeltek; a tojásokból mind virgonc, szép csirkék lettek. A fiatal kakas, uralma kezdetétől verte eme nagyobbat; és az étel közeléből lassan a tyúkok is elkergették. Magányosan sétált azontúl a nagy udvaron; anyám megtűrte, külön adott neki enni. — Miért nem vágja le? — kérdeztem. — Nem látja, mennyire egyedül van, menynyire szenved? — Ezt levágni? Miket nem képzelsz? Megjön még annak a kedve, meglátod, csak nehogy nagyon megjöjjön! S valóban, néhány napi magány után a nagy veres átrepült a szomszéd baromfi- udvarába. Az ottani ételhez nem nyúlt; fél szárnyát leeresztette lába sarkantyújáig; megmutatván táncolva, mint valamely spanyol bikaviador, miféle kakas ö. A bemutatkozás sikerült, meglehetősen rövid idő alatt öt tyúkot termékenyített meg, aztán hazarepült. Délben a kalandot megismételte, alkony előtt szintúgy. Jó három nap múlva átjött a szomszéd. — Megvenném én ezt a kakast — mondta. kül. A nagy veres változatlanul csak a szomszédba járt, reggel, délben, este. — Most már levágom — mondta anyám. — Miért tenné? — Idegenbe hordja a termékenyítő magot. Galambos Lajos: Á kivert kakas — Ezt? — Ezt hát, a magáét, a nagy vereset. — Nem eladó az. — Adnék érte két anyányi jércét. — Ugyan már! — Hármat, na? — Nem eladó, elfér itt az udvaron. Mert arra számított: hátha az itthoni tyúkoknak megjön a jobbik eszük és visszapártolnak a nagy vereshez. Nem számított rosszul. Az iromba a nagy kezdő iramtól hamar kifulladt és azontúl csak evett, ivott és sétált, a tyúkokra rá sem igen nézett. Azok pedig ki-kirépülték a nagy vereshez, körül-körül kotyogták, ajánlgatták magukat — minden eredmény nél— Bölcsen teszi. — Vagy elcserélem, hisz’ van rá ajánlat. — Nem tartanám helyesnek. — Vajon miért? — Ugyanis ez a nagy veres — egyéniség. Érdemtelenül bántották, mégis a talpán maradt. — Mi hasznunk belőle? — Tőle, az oktalan állattól maga az ember tanulhat magatartásformát. — Ügy véled? — Ügy. Majd jön az új csirkenemzedék, és akkor visszapártol ide végérvényesen. Csupán egy év távlatából nézve már: úgy is alakult minden.
