Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 5. Á felújított szülőház A Móricz-emlékekben gazdag fehérgyarmati já­rásban több kulturá­lis program jelezte a nagy író 100. születés­napjára való készülő­dést. Június elsejére kel­lett beküldeni azokat a pályázatokat, amelyek­ben a mai Móricz-emlé- keket gyűjtik össze. A közelgő jubileumra új külsőt öltött a tiszacsé- csei Móricz-ház is. Mol­nár Károly a tiszakóródi útról nézve örökítette meg a felújított házat. Hég 700 hektár kellene a megyeszékhelyen „Olyan a föld, akár a kő11 Erdők az embernek Esernyőből napernyő Olvadni készült az aszfalt. Az őstermelőknek szólni is alig van kedvük, máskor gyorsan pergő nyelvük ki­száradt a forróságban. A né- zelődők is szórakozottan áll­nak meg az áru előtt. Elcsi­gázva, nehéz, teli szatyrok­kal, kosarakkal róják a piacot Nyíregyházán, a Búza téren. Zöldség. gyümölcs van bőven. A cseresznyét, megy- gyet 18-ért kínálják reggel, de ahogy melegszik az idő, adják olcsóbban is, csak hogy minél előbb fogyjon. Hatvan forint a paradicsom kilója, ötven a földieperé. — Drága? Hát drága ara­nyoskám! Nincs eső! Kiég minden! — néz elő ernyője alól az eladó. Sokan tartanak esernyőt a fejük fölé — így védekezve a tűző nap ellen. — Olyan a föld, akár a kő. Alig lehet belevágni a kapát még locsolás után is. Öntözni is nehéz. Délutánra alig fo­lyik víz a csapból. Isten tudja, mi lesz így a termés­sel — panaszkodnak egy má­sik helyen. Elpilledve törölgetik a homlokukat, igyekeznek fe­dett kőpult alá húzódni az asszonyok, hogy legalább ár­nyékot leljenek. De a fémte­tő is átforrósodik, árnyék he­lyett inkább még az is me­legít. A röpke nyári otthon- kák, ruhák alatt fénylik a bőrük. Hajnal óta ülnek a piacon. Már akkor érezték, hogy nagy lesz a hőség. Gon­dolkodnak, mikor is volt ilyen makacs kánikula május közepétől. Van annak ötven esztendeje is, ha nem több. Délre, mikor elcsitul a for­galom, a nyüzsgés, összepa­kolják a maradék árut. Nem fogyott el minden, szinte mindenkinek maradt mit visszavinnie. Délután locsolni kell, ha mégoly fáradtak is, ha nehezükre is esik, htfgy átvészelje valahogy a növény ezt a nagy szárazságot. K. V. Egészségnevelési kiadványok Italozó fiatalok és házipatika A város szennyezett leve­gőjének, zajának, kőrengete­gének fogságából szabadulni akaró ember életében egyre nagyobb szerepet tölt be az erdő. A munkaidő csökkenté­sével, a szabad szombatok bevezetésével megnövekedett szabad idő hasznos eltöltésé­nek is egyik módja lehet az erdei pihenés. Szabolcs-Szat- már, Bereg erdői festői szép­ségükkel is csalogatják a ter­mészet kedvelőit. Az erdé­szeti főhatóság a sétáló-, pihe­nőparkerdők kialakításával gondoskodik az erdőben üdül­ni vágyó lakosságról. Tájvé­delmi szempontból is nagy jelentősége van az erdőknek. 1990-ig 1124 hektáron léte­sítenek pilhenő célokat szol­gáló erdőt. A megye városai mellett kevés az erdő. Nyír­egyházának például a megle­vőn kívül még több mint 700 hektár erdőre lenne szüksé­ge. Ezt csak újabb és sürgős telepítéssel lehet pótolni. A szakemberek véleménye szerint sétálóerdőket általá­ban a pihenőerdők tőszom­szédságában érdemes kialakí­tani. A közeljövőben a meg­levő erdőkben 520 hektár, az új telepítésűekben pedig 218 hektár sétálóerdő kialakítá­sa indokolt, s mintegy két­ezer hektáros kirándulóerdő telepítése is a közeljövő fel­adata, A legtöbb kiránduló- erdővel Nyírbátor dicseked­het. Nyomában Mátészalka következik. A Nyírség üdülőerdői ön­magukban nem tudnának szert tenni országos jelentő­ségre. Keresettségükkel még­is számolni kell. Műemlékek­ben, történelmi emlékhelyek­ben, népművészeti kultúrá­ban és természeti különleges­ségekben gazdag megyénk egyre nagyobb vonzást gya­korol a látogatókra. Ezért or­szágos jelentőségű üdülőer-' dőként kell számbavennünk Nyíregyházán a Sóstói erdőt, Nyírbátorban a gyulaji és a rozsnyárasi erdőt, Kisvárdán a vár környékét, Fehérgyar­mat térségében a kömörői er­dőt, valamint a tivadari és rakamazi Tisza-partokat, a kastélyparkokat. Az üdülőjelleg, a termé­szet- és tájvédelem követel­ményein túl az erdők fejlesz­tésénél a termelési funkció­ra is figyelemmel kell lenni. Az erdőre, mint megújítható nyersanyagforrásra is irányul a figyelem, de a természet egyik leggazdagabb tárháza is az erdő. Az ember és az erdő nap­jainkban egyre jobban egy­másra vannak utalva. A tech­nikai fejlődés, a kémiai elő­rehaladás, a szabad idő sze­repének további növekedése a jövőben ezt még fontosab­bá teszi. Ezért szólni kell a környezet- és természetvéde­lem fokozódásának jelentősé­géről, az erdő mindennemű szennyezésének minimálisra csökkentéséről. Csak így vál­hatnak üdülő-, sétáló- és park­erdőink igazi pihenőhelyünk­ké: (sigér) A fiatalság körében egyre növekszik az alkoholfogyasz­tás. Már közhelynek hat a megállapítás, melyet a me­gyei egészségnevelési csoport egyik új kiadványa komor számadatokkal támaszt alá. POHÁRRAL A KÉZBEN Középiskolások közül — felmérés adatai szerint — a fiúk 72, a lányok 43 száza­léka fogyaszt szeszes italt, ha alkalma nyílik rá. Még rosz- szabb a helyzet a szakmun­kástanulók körében. Egy fő­városi vizsgálódás adatai bi­zonyítják, hogy az ifjú szak­munkásjelöltek 83 százaléka iszik rendszeresen vagy al­kalomszerűen. Miért? Az italozó fiatalok leg­gyakoribb válasza, hogy az ital jó hangulatot teremt, a társas kapcsolatokban oldja a gátlásokat. Sokan arra hi­vatkoznak: ha nem innának, kigúnyolná őket a társaság. S különben is felnőttebbnek érzik magukat pohárral a kezükben ... Mindezt „A serdülőkornak védelme az alkoholizmus el­len" című kiadványban ol­vashatjuk. Az ismeretterjesz­tő füzet egyúttal tanácsokat is ad: mit tehet a család, hogyan küzdhet az iskola, a kollégium az alkoholizmus ellen. STERIL GÉZ ÉS SEBHINTÖPOR Egy külön kiadvány az al­koholista betegek gondozásá­hoz ad útmutatást. Megtud­hatjuk belőle, milyen beteg­ségekhez vezet a túlzott ital- fogyasztás — a májkároso­dástól az idegrendszeri zava­rokig —, hogyan lehet felku­tatni, gondozni, gyógyítani áz alkoholistákat. A részletes útmutatót főleg az • orvos­egészségügyi dolgozók, gon­dozónők forgathatják ha­szonnal. A káros szenvedélyek ve­szélyeire hívja fel a figyel­met a Magyar Vöröskereszt egyik egészségnevelési füze­te. Szót ejt a dohányzásról — amely egyre szélesebb kör­ben terjed főleg a nők kö­rében —, az alkoholizmusról, valamint a túlzott gyógyszer- fogyasztásról. A füzet egy­úttal tanácsot is ad ahhoz, hogy mi minden legyen a házipatikában: például seb­hintőpor, fájdalomcsillapító, kalmopyrin és néhány te­kercs steril géz. A kiadványok Nyíregyhá­zán, a megyei egészségneve­lési csoportnál (KÖJÁLL épülete) szerezhető be. <h) Nagy sikerrel mutatkozott be a nyíregyházi közönség­nek a Kubai Forradalmi Fegyveres Erők Művészegyüttese június 3-án, a színházban. A hetven tagú együttes ízelítőt adott Kuba népművészetéből, dalaikból, táncaikból, szólis­táik pedig felelevenítették a dicső forradalom eseményeit, hőseit. Ezzel a műsorral európai turnéra indul az együttes. Képünkön: a finálé. (Both Pál Ambrus felv.) 3 KÉPERNYŐ HTmII Csak üdvözölni lehet a Nézőpont (a televízió kul­turális folyóirata) készítői­nek ama törekvését, hogy a többnyire szükségképpen vázlatos kaleidoszkópmű­sorok helyett az utóbbi adá­sokban egyes fontos témák alapos, elmélyülő feldolgo­zását prezentálják nekünk. Múlt kedden például az el­ső osztályos általános isko­lai olvasástanítás régi és új módszerei körül folyt vitát foglalta össze Érdi Sán­dor szerkesztő-műsorveze­tő, Szegvári Katalin és Vi­tézii László elemző, kitűnő filmriportjai alapján. Az új tanterv bevezetése kapcsán meghirdetett ABC-s tan­könyvpályázaton díjnyer­tes fiatal pedagógus-házas­párral ,s a régebbi, szóta­goló olvasástanítást felváltó szóképtanítást (egyelőre kí­sérletileg) továbbfejlesztő, ún. globális anyanyelvi program „bábáival”, vala­mint az Országos Pedagó­giai Intézet felelős munka­társaival készített filmin­terjúkon átsütött a jó szán­dékú szenvedélyesség tüze. A műsör ettől lett igazán „életes”. Hát kit ne érdekelt vol­na a felnőttek, a szülők kö­zül éppen az első osztályos kisiskolások olvasni tanulá­sának megkönnyítésére, örömtelibbé tételére irá­nyuló sok — tudományosan megalapozott —, áldozatos munka és máris jól érzé­kelhető eredmény? Az új módszerek alkalmazásában továbblépni kívánók egy­fajta egészséges türelmet­lenségét bizonyos fokig méltányolhattuk. De volta­képpen arról győződhet­tünk meg, hogy az új tan­terv is az új módszerek be­vezetését kívánja meg. Per­sze azokét, amelyek a kí­sérletek során már bevál­tak, — s megtartva a régi­ekből is az erre érdemese­ket. Tehát — ahogy mon­dani szokás — az illetéke­sek nem öntik ki a fürdő­vízzel együtt a gyermeket is. A nézetkülönbségek fő­leg az új módszerek to­vábbfejlesztésének és álta­lánosabb alkalmazásának üteméből, meg az ez irá­nyú kísérletek befejeződése iránti türelmetlenségből adódtak. Ám- korántsem a „tanügyi bürokrácia” a gát­ja az új, a jobb, a korsze­rűbb módszerek gyorsabb és szélesebb körű elterjesz­tésének ... Némi vitára csupán az in­gerelhet, hogy — szerintem — nemcsak az olvasás technikai készsége elsajá­títtatásának régebbi, két­ségkívül elavult módszerei miatt nem olvas rendszere­sen hazánk lakosságának mintegy harmada. Az ösz- szefüggést senki sem tagad­hatja, de ezt arra, az egyet­len (mégoly fontos!) ténye­zőre sem lehet kizárólag re­dukálni, hogy milyen gyor­san, s mennyi örömöt adó- an tanítják meg a gyerme­keket az ABC-re. Az ered­ményes írni-olvasni tanítás egyébként is a legszélesebb körű társadalmi figyelmet kelti föl, és a pedagógusok munkájának mindig külö­nösen megérdemelt elisme­rését váltja ki. Merkovszky Pál A múlt héten mutatta be az Ifjúsági Rádiószínpad Szántó Péter rádiójátékát, a Játsszunk szakítást! A szerző a megszokott, he­lyesebben a szokványos helyzetbe, helyzetekbe ke­rülő szereplőit egyáltalán nem szokványos reagálások­ra készteti. Arról van ugyanis szó, hogy egy már megálapodott életvitelű, szemléletű, tulajdonképpen már nem fiatal, de még nem is öreg falusi házaspár úgy kezd viselkedni, ahogyan senki, még saját lányuk se várta volna tőlük. Fiatalos kedv költözik beléjük, szemléletük, a dolgokról va­ló vélekedésük nagyon messze van attól, amit a fiatalok általában a szülők konzervatívizmusaként szoktak emlegetni. Az alaphelyzet szokvá­nyos. Az egyetemista lány látogatóba viszi szüleihez azt a fiút, akivel szeretik egymást, akivel „együtt jár”. Még az is eléggé általános, hogy a fiú „kissé” különö­sen viselkedik. Egyáltalán nem feszélyezett, sőt egye­nesen otthonosan érzi ma­gát a számára idegen kör­nyezetben. Ez az otthonos­ság azonban nem mester­kélt, hanem belülről fakad. A fiú nem játszik. Azon­ban természetesnek tartja, hogy minden úgy történjen ezután, ahogyan ő akarja. Szinte egy nap alatt meg­változtatja a szülők meg­rögzött szokásait, fiatalossá válnak. A szokványos rea­gálás a fiú kezdeményezé­seire az lenne, ha a szülők elenállásába ütköznének ezek az ellentmondást nem tűrő szelíd erőszakosságok. De nem. A szülők szinte rakétagyorsasággal és örömmel váltanak át u fiú hullámhosszára. A leány részéről a sablonos reagá­lás az lenne, ha örülne en­nek. Ám az ellenkezője tör­ténik. Idegesíti, bántja, hogy szülei ennyire a fiú kedvében járnak, hogy szinte kivetkőztek régi mi­voltukból. A lány a fiút okolja ezért (okkal), és sza­kít vele .(oktalan módra). Pedig csak annyi történt, hogy a lány nagyobb jelen­tőséget tulajdonított az ál­landóságnak, a szülői ka­raktert vélte megrontottnak, holott csupán a még nem idős emberekből előcsillant a fiatalság, a másra, az újra való érzékenység, s a lány maradt hozzájuk képest konzervatív. Leegyszerűsítve: Szántó Péter valami olyasmit mond el ezzel, hogy fiatalon is meg lehet öregedni (gon­dolkodásban), és viszont: „öregen” is lehet fiatalosan gondolkodni. Persze az is lehet, hogy az egész egy görbe tükör, melyben a fia­taloknak az öregektől (a szülőktől) való minden áron való különbözni akarása jelenik meg, kissé nagyobb­ra torzítva. Egyébként nem véletlenül használtam a re­cenzió elején azt a kifeje­zést, hogy „ ... nem szokvá­nyos reagálásokra készte­ti”. Ugyanis — tisztelettel adózva a szándéknak — azt is megmondom, hogy vala­mi kimódoltság érzik ezen a hangjátékon, a szituáció­kon, a fejtetőre álított rea­gálásokon, még akkor is, ha belekalkuláljuk a lány viselkedésének motívumai­ba azt, hogy talán maga sem tudja, mit akar, s ez­zel szintén zavarokat okoz. E bíráló megjegyzéssel együtt is bevallom, szíve­sen halgattam ezt az üde, jól pergő hangjátékot, leg­inkább Vajda László (Pi- pec) és Szabó Éva (a lány, Éva anyja) játékáért, egyéb­ként pedig a darab többi figurájáért is. A légkör hi­telét Siklós Olga rendező teremtette meg. Seregi István

Next

/
Thumbnails
Contents