Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Bűneink és büntetéseink Egy festmény a múzeum gyűjteményében Pünkösdi király Rakamazon Az ősember doronggal szolgáltatott magának igazságot, a rabszolgatartó bármikor megölhette rabszolgáját, István király törvénykezése súlyosabban büntette, ha valaki vasárnap nem ment templomba, mint ha a földesúr megölte jobbágyát. A kapitalizmusban a magántulajdont védte, a Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalmi rendszert, később a hitleri és hazai fasizmust támogatta a törvény. A felszabadulás után a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásához, a demokratikus államrend védelméhez, a spekuláció letörésére és a közellátás védelmére volt szükség hatékony jogszabályokra, ma az ember, az emberi jogok és eredményeink védelme áll a törvény középpontjában. Korok, társadalmi rendek változtak, s e változásokat követte mindig a jog, aszerint, hogy a jogalkotók mitől és kiktől akarták megóvni rendszerüket. és az itt elítélt külföldi saját hazájában állja ki a. rá rótt büntetést. A törvényesség és a szocialista humanizmus eszméjét szolgálja az a paragrafus, amely szerint magyar állampolgár más államnak nem adható ki, s azok sem, akik hazánkban menedékjogot kértek. Ki ne emlékezne a történelemből Koppányra, akit István király felnégyeltetett, mert nem tért rá a keresztény hitre, s ez lázadás volt az államalapító törvénye ellen. A magántulajdon, a földesurak vagyonának védelmében megcsonkították, aki megéhezett, s lopni merészelt. Nyilvános botozások, kalitkába zárások, boszorkányperek szolgálták az államot, a támaszukat jelentő egyház érdekeit, mígnem 1878-ban megszületett az első, előrelépést jelentő liberális törvény. A jogalkotás gyökerei ennél korábbra, a XIX. század első felére nyúlnak vissza, amikor Kossuth, Széchenyi, Szemere és a haladó szellemű emberek előtt világossá vált, hogy csak szilárd alapokon nyugvó büntetőjog lehet alkalmas a feudális jogi anarchiával és önkénnyel való következetes leszámolásra. Javaslatukból nem lett törvény, de a kiegyezés után megszületett az első magyar büntetőtörvény, amely szakított a feudális büntetőjogi rendszerrel. Hivatása — mint minden jogrendszernek — az akkori társadalom védelme volt, különös szigorral lépett fel a magántulajdon ellen irányuló minden támadással szemben, politikai bűncselekményeket szabályozó rendelkezései pedig az akkor kibontakozó munkásmozgalom ellen irányultak. Bármilyen liberális jellegű volt a törvény, bárhogyan is próbált elszakadni a feudális büntetőjogtól, éppen megyénkben szolgáltatott példát maradiságára. A tiszaesz- lári vérvád középkori hiedelmeken, babonákon alapuló kirakatper volt, mert ez szolgálta akkor az uralkodó osztály antiszemita politikáját. Büntetőjogrendszerünkben a felszabadulás hozott alapvető változást, bár 1950-ben a Büntető Törvénykönyvnek csak egy általános része született meg, mert az egész büntetőjogi szabályozást magába foglaló törvénykönyv megalkotásának még nem voltak meg a feltételei. E törvény már a szocialista büntetőjog elveinek megfelelően alakította át a felelősségi rendszert, bevezette az egységes szabadságvesztést, új intézményként meghonosította a javító-nevelő munkát. Sok évi előkészítő munka után 1961-ben született meg az első átfogó szocialista magyar büntető törvény, amely másfél évtizednél tovább eredményesen védelmezte szocialista társadalmi rendünket, az emberek jogait, s hozzájárult a közrend, a közbiztonság megszilárdításához. A hetvenes évek elején újabb folyamat indult: megkezdődött a büntető jogszabályok korszerűsítése. 1971-ben a bűncselekményeket bűntettekre és vétségekre osztották fel, szűkítették a halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények körét, módosították a közlekedési, a népgazdaság elleni és a vagyon elleni bűncselekmények szabályozását. Két év múlva a büntető eljárásról szóló törvénnyel létrejött a büntetőjogi felelősségre vonás gyors, hatékony rendszere, 1974-ben a szigorított őrizetről szóló jogszabály a különösen veszélyes visszaeső bűnözőkkel szembeni védekezés egyik hatékony eszközét teremtette meg, 1975-ben pedig új szabályok jelentek meg a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról. Az 1961-ben alkotott törvény elérte célját: hazánkban az elmúlt másfél évtizedben nem nőtt a bűnözés, szemben a fejlett kapitalista országok többségével, amelyekben rohamosan emelkedett az elkövetett bűncselekmények száma. Miért kellett akkor új büntető Törvény- könyvet alkotni? A kérdésre dr. Márkája Imre igazságügyminiszter adta meg a választ. — Egyszerűen azt szeretnénk, ha büntetőjogi szabályozásunk a lehetséges módon teljes összhangba kerülne a társadalmi, gazdasági és tudati viszonyainkban bekövetkezett változásokkal, még jobban kifejezné a gyakorlatban is bevált büntetőjogi elveinket, büntetőpolitikai célkitűzéseinket és az eddigieknél korszerűbb, hatásosabb, a társadalmi fejlődéssel jobban összhangban álló eszköztárát teremtené meg a bűnözés elleni eredményesebb küzdelemnek. A cél pedig, hogy védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes magatartásokkal szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására, a törvények tiszteletére. Mi változott hát az új Büntető Törvénykönyvben ? Például a hatálya, amelynek éppen július elseje után lesz a legnagyobb jelentősége. A bűncselekményt ugyanis az elkövetés idején hatályban lévő törvény alapján bírálják el a bíróságok; ám ha az új törvény szerint nem bűn- cselekmény, akkor eszerint döntenek, ha pedig a régi Btk-ban enyhébb az elbírálás, akkor azt kell figyelembe venni. Területileg a hazánk területén elkövetett cselekményekre terjed ki a törvény hatálya — ide tartoznak a külföldön járó magyar hajók és repülőgépek is — s azokra a cselekményekre is, amelyeket magyar állampolgár külföldön követ el. Az új Btk. módot ad arra, hogy a külföldön kiszabott büntetést hazánkfia itthon tölthesse le Jogtudósok gondolkodnak azon: miként lehetne megszüntetni a büntetéseket. Mindez azonban utópia addig, amíg a bűnözés létezik, mert addig büntetésnek Is kell lennie. Az új Btk négy főbüntetést és hét mellék- büntetést ismer, s ezek közül választ olyat a bíró, amely arányban áll az elkövetett cselekménnyel. A főbüntetések között legsúlyosabb a halál, ezt a szabadságvesztés, a javító-nevelő munka és a pénzbüntetés követi. Mellék- büntetés a közügyektől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás, a kiutasítás, a vagyonelkobzás és a pénzmellékbüntetés. Üj az is, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés alsó határa 30 nap helyett 3 hónap lesz. A szabadságvesztésnél a büntetésvégrehajtás érdekében a törvény a fokozatok számát háromra csökkentette: megszűnik a szigorított börtön, marad a fegy- ház, a börtön és a fogház. A javító-nevelő munka legrövidebb tartama 3 hónap helyett 6 hónapra, leghosszabb tartama másfél évről két évre emelkedik. Az új Btk- ban egyes mellékbüntetések főbüntetésként is kiszabhatok, például közlekedési bűn- cselekményeknél kizárólag járművezetéstől való eltiltás is alkalmazható. Mód lesz ezután a járművezetéstől és foglalkozástól való végleges eltiltásra is, amelyet a közvélemény már régen sürget. Az új törvény kidolgozásakor a jogalkotók nem csak a hazai viszonyokat vizsgálták, hanem a nemzetközi bűnözés helyzetét is, amelyek a mi társadalmunkra veszélyes új jelenségeket is létrehozhatnak. Nemzetközi összefüggések miatt biztosít büntetőjogi védelmet az új törvény a terrorcselekmények, a muzeális értékek fosztogatása, rongálása, illetve az ország területéről kivitele ellen, s fokozza a kábítószerrel és kábító hatású anyagokkal kapcsolatos cselekmények büntetőjogi fenyegetettségét. Változik, pontosabban szűkül július 1-től a bűncselekmények köre, hiszen több cselekmény ellen hatékonyabban lehet küzdeni szabálysértéssel, vagy fegyelmi felelősségre vonással. Több olyan jellegű büntetendő magatartás van a vagyon elleni cselekmények között is, amelyeknél a bírósági eljárás szükségtelen, éppen ezért emelte az új törvény 500-ról ezer forintra a szabálysértési értékhatárt. Lehetetlen lenne felsorolni, mi minden változik meg július elsejétől büntetőrendszerünkben, hiszen az új Btk. 367 paragrafusból áll, lényege azonban talán e rövid ismertetésből is világossá válik. Büntetési rendszerünk fejlődése Lenin gondolatait igazolja, aki azt fejtette ki, hogy a szocialista építés előrehaladásával a hagyományos büntetéseket a nevelés, a meggyőzés eszközei váltják fel. Tény, hogy ma még korai lenne a megkérdőjelezni a szabadságvesztés szükségességét, de új törvényünkben már egyre inkább előtérbe kerültek a nem szabadságvesztés jellegű büntetések, amelyek védő, nevelő, egészségügyi intézkedésekkel, utógondozási rendszerrel egészülnek ki. Ezek szolgálják a bűnelkövetők egyéniségének megfelelő, az újabb bűnelkövetést megelőző intézkedések rendszerének létrehozását oly módon, hogy az semmiképp ne gyengítse a társadalom védelmét. Balogh József kis méretben, de bravúrosan megfestve. Talán éppen az a rakamazi pünkösdi király- választás a témája, amelyről már a Honderű egyik 1846- os száma tudósít: „Van azután hahota és nevetség, midőn egyik, vagy másik szaladtában elesik, s mint pályavesztett, sompo- lyodva visszatér... az ily bukottak kitöröltetnek a legények sorából. A szaladok és Laci bácsi akasztotta le a falról a megsárgult esküvői fénykép mellől. Nem közvetlenül a temetés után. Nem. ö tapintatos ember volt. Ügy fél év múlva, mikor az özvegy első fájdalma már enyhült. Mikor kezdte sorra eladogatni negyven esztendős házasságuk ereklyéit. A megboldogult után csekély nyugdíjat kapott. Laci bácsi csaknem egy évtizede tartotta számon azt a különös festményt a falon — a hajdani pünkösdi királyról. Ismerte, milyen lángoló napsütésben félig behúzott Wágner Sándor festménye a nyíregyházi Jósa András Múzeumban dégelni. A király ezen egész évben lovát és ökrét nem őrzi, ő csak parancsol, s parancsát a kisbíró hajtja végre.” Bartholomaeides László már 1673-ban említi a gömö- ri magyar falvakról, hogy pünkösdi királyt szoktak választani. Bél Mátyás (1736) a Pozsony megyei Csallóközben a királyválasztással kapcsolatos táncokat jegyzi fel. A szomszédos szláv népeknél is elterjedt szokás feltehetően már a 16. századnál jóval korábban ismert volt. A lóversennyel vagy másfajta ügyességi versennyel összekötött „királyválasztás” bizonyára a magyarság valamely régi tavaszi „pogány” ünnepe helyére lépett, hiszen pl. a mongolok a mai napig is tartanak tavasszal hasonló ifjúsági lóversenyeket, sportversenyeket. Festményünk azt a pillanatot rögzíti, mikor a vágtató mezőnyből már biztosan tör az élre a leendő pünkösdi király, arcán a győzelem biztos mosolyával. Mögötte a tömegből egy-két karakteres fej tűnik elő, az előtérben rúdra tűzött gubáját lobogtatva gatyás, lajbis férfialak magasodik. A háttérben az éggel egybemosódó fasor, talán folyóvíz és zászlókkal ékesített tömeg. Mindezt valami könnyű, leheletfinom pára lebegi körül, amiben szinte röpülnek a lovasok. A kép elnyújtott téglaformája kitűnően segíti a rohanás, a lendület érzetének kifejezését. Igazi tavaszünnepi hozsánna... Részlet a képből: A pünkösdi király. — Császár Csaba reprodukciói zsalugáterek árnyékában, ismerte napnyugtakor ellenfényben, télen és nyáron... mindenkor... s megszerette, birtokolni akarta. Wágner Sándor festményeit különben is kedvelte. Pátoszát, amiben őszinteséget érzett, dinamizmusát, amelyben nagy szakmai tudását sejtette. A Dugonics Titusz önfeláldozását megnézni többször is elzarándokolt Pestre. A másik nevezetes — A debreceni csikósverseny — felséges kép — ... ez itt a párja, lovasok alatt pedig csak úgy reng a föld, s az, ki első ér a célhoz — nyeri el a királyságot, a második, ki őt nyomba követte, kisbírónak neveztetvén. A királynak a kisbíróval ismét futni kell, és pedig azért, mert ha a kisbíró a királyt el nem éri, tartozik a királynak annyi bort fizetni, mennyit ö magassága meginni képes, ha pedig a király a kisbíró által eléretik, büntetésül a király köteles alattvalóit illendően megvenEz hát a kép rövid története, a festményé, amely csak rövid ideig derítette föl Laci bácsi kedélyét. Mert ő is meghalt. Meghalt, és sok örömmel-vesződséggel összehozott gyűjteménye a múzeumba került. Nyíregyházára, ahol Petrikovics László egykor szlovák ajkú jobbágyősei kapták a letelepülési oklevelet gróf Károlyi Ferenc- től, a vidék nagy hatalmú földesurától: „Petrikovics János részére Anno 1753”. Muraközi Ágota Űj töltés a nyíregyházi Bujtoson. Soltész Albert rajza. / KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. június 3.
