Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-30 / 151. szám
1979. június 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vonzó példák H amza Sándor fiatal géplakatos Nyírbátorban, a Sallay utcában született. Itt cseperedett emberré, innen jár évek óta az egykori híres Bóni-gyártelepre, a növényolajipari vállalathoz dolgozni. Ha egy ilyen fiatalembert választanak meg szülőhelyén, az 50-es körzetben tanácstagnak, biztosan rászolgált a bizalomra. Hatodik esztendeje végzi ezt a munkát. Ismerik a fiatal város Kossuth utcájának család- i jai. Sándorhoz bizalommal fordul idős ember ügyes- , bajos dolgában, tanácsait I kérik vitás ügyekben. Tapintattal igyekszik az igaz- . ságot képviselni. Szervezett járdaépítést, ültetett I fákat. A gyárban szak- szervezeti bizalminak vá- | lasztotta 40 szaktársa. El- f jár ügyükben, képviseli jogaikat, szól a jó munkás I mellett órabéremelésért, [jutalom üdülőjegyet intéz az arra érdemeseknek. I Sokszor úgy áll ki értük, nem is tudnak róla. Szabad idejéből áldoz az emberekért, a közösségért, ő nem ezt mondja. Számára természetes, amit tesz. Így fogalmaz: „Ha az embert | megválasztják egy posztra, kötelessége jól csinálni.” Szerencsére egyre több az elkötelezett olyan fiatal, akinek sikerélményt jelent, ha örömet okozhat másoknak. Ez sugárzott a fiatalasszony arcáról is, amikor beszéltem vele. Sipos Andrásné a gyár asszisztense, a Vöröskereszt szervezet vezetőségének tagja. Terjeszti a Családi Lapot, véradónapokat szervez, ismeri a 130 véradót, s ha életmentési ügyben cseng a telefon, Ibolya azonnal intézkedik. Eseteket említ, amikor kiszóltak a gyárba, milyen vércsoporttal i menthető meg a balesetet ' szenvedett ember, a szülő anya. Ibolya, az asszisztens, pillanatok alatt I szedte össze az embereket. Küldhették a mentőkocsit. Ö csak ennyit | mond: „A Bónira mindig számíthatnak”. Kaptur Sándor a már említett gyár fiatal esztergályosa tagja az Ifjú Gárdának. Nem régen kapta meg a Kiváló Határőr kitüntetést. Büszkén viseli. Szabolcs színeit képviselte azon az Ifjú Gárda—határőr országos versenyen, ahol második lett a csapat. Sokat áldoz szabad idejéből. „Hetenként egyszer van kiképzés. Ifjú Gárda, KISZ- és más rendezvényeken adunk szolgálatot. Mint az önkéntes rendőrök. Nekem nagyon tetszik. Jó felkészülést ad a kiképzés, mint leendő honvéd- nak.” L ehet-e a fiatalok számára vonzó példa Kaptur Sándoré? Vajon megtalálhatja-e a közömbösséggel vádolt i fiatal örömét a munkájá- f ban, a közéletben úgy, mint Hamza Sándor? Té- het-e a közösségért, az I emberekért örömmel és közmegelégedésre más is úgy, mint Sipos András- ) né? Ehhez kell hozzásegíte- I ni a ma még közömbösö- ket, az útkereső fiatalokat. Megtanítani helytál- I lásra a közéletben. Farkas Kálmán HIDEG ANYAG ÉS ÉGETÉS Kánikulában, ezer fokon Hűsölni lépnek ki egy pillanatra az asszonyok a tűző napra. A szabadban mégis, mintha kisebbnek tűnne a meleg, mint a kemence környékén. A Kommunális Szolgáltató Vállalat csempeüzeme a legkisebbek egyike Nyíregyházán, a termelés kis területen, viszonylag elavult körülmények között zajlik. Mi a véleménye Deme Albert Bodnár József István István Áz alkatrészellátásról A modern építési eljárások sem gátolják a cserépkályha népszerűségét, így a három hazai üzem, a zalaegerszegi, az esztergomi és a nyíregyházi termékein kívül még Romániából is importálunk csempét. Átlaghőmérséklet: 30 fok Kalácssütésre emlékeztet, ahogyan az ügyes kezű asz- szonyok bánnak az anyaggal, formázzák, simítják, míg ki nem alakul a sima vagy a sarokcsempe. Egy hosszú asztalnál állnak nyolcán—tízen, mindegyikük négy darabot készít egyszerre. Jenei János- né éppen most rakta „tálcára” — egy lapra — a száradásra várókat. Kicsit kifújja magát, a harmincfokos melegben nem lehet egyik pillanatról a másikra átváltani. Jeneiné tíz éve formázza az anyagot. — Tulajdonképpen hozzá lehet szokni a meleg munkához — vélekedik. — Az igaz, hogy nyolc órán át állni nem könnyű, ráadásul a meleg is csökkenti a munkabírást. A ventillátorok zúgnak, de legalább megforgatják a levegőt, így nem érezzük annyira a forróságot. Verejték a kemencénél A tizennyolc órán át száradó csempét két férfi rakja a kemence torkába. Itt még nem mindig húzzák fel a kesztyűt, az összefogott hat csempe tíz „hideg” kilót nyom. Négyen két sorra ügyelnek. A mintegy tíz méter hosszú kemence egyre forrósodik, a felső kabát is lekívánkozik az ott állókról. A berakott csempe ezer fokos melegben nyeri el végleges formáját, szilárdságát, majd a kemence végén ugyanaz a két ember szedi le, aki berakta. A tüzes darabokra bőven hulló verej- tékcseppek sisteregve párolognak, még ugyanabban a másodpercben. Takács Pál három éve, Plozsán Mihály tíz hónapja égeti a „cserépkályhának valót”. — Hazudik, aki azt állítja, hogy egykönnyen lehet ilyen hőségben dolgozni — így Takács Pál. — A védőkesztyű is 2—3 nap alatt tönkremegy, ezt éppen ma kaptuk és már lyukas — mutatja az egyiket. — A melegben fél liter tejet és három deci teát kapunk műszakonként — így pótoljuk a folyadékvesz- teséget. — Ez egyrészt védőital is, az ólom használata miatt — teszi hozzá Lázár Antal üzemvezető. — Csipkebogyóból, a C-vitamin pótlására adják, szakorvos határozta meg a mennyiségét. Áz asszonyok „ hűségesebbek" A kemence mellett csak férfiak vállalhatnak munkát, az asszonyoknak viszont még így is jut elég a melegből. Ahol a tiszta csempéket ellenőrzik, egy déli fekvésű Pénteken délelőtt a TE- SZÖV nőbizottsága megvitatta a nők foglalkoztatását, szakmai képzettségét a termelőszövetkezetek kertészeti ágazatában. A termelőszövetkezetek mezőgazdasági ágazatában 15 ezer fizikai munkát végző nő dolgozik. A növénytermelésben dolgozók munkaidejének 60—65 százalékát a gyümölcs- és zöldségkertészeti elfoglaltság teszi ki. 1978-ban a nők közel 2,5 millió munkaórát dolgoztak Szabolcs-Szatmár gyümölcsöseiben, a zöldségeskertekben. Annak ellenéablakkal állnak szemben. Szót váltani is nehéz, a mellettük zúgó ventillátortól. A nap és a benti meleg egyformán „fűti” őket. Seregi Jánosné mégis 18, Ács Sán- dorné pedig húsz esztendeje áll ennél az asztalnál. — A tisztítás mellett, a minőségellenőrzést is elvégezzük — mondja Sereginé. — A kemencébe már csak az ép csempék kerülhetnek. Naponta mintegy ezer darabot vizsgálunk át. Elszívó, ventillátor Kézzel szedik le az odaérkező rakodólapról, majd ugyancsak kézzel pakolják össze a kemencére előkészített darabokat. Mint mondták, nyugdíjhoz közeledve, bármennyire nehéz és meleg munka, 3 és fél ezer forintot jelent nekik. Hol tanulnának be ennyi év után, hogy ezt a pénzt megkeressék? — Évente mintegy hétezer cserépkályhához szükséges csempét gyártunk — mondja Dézsi István igazgató. — A munkakörülményeket a nagy teljesítményű elszívóval és négy ventillátorral javítjuk. így sikerül harminc fokra „csökkenteni” az állaghőmérsékletet. Az üzemből kilépve kellemes levegő csap meg. re, hogy a munka oroszlán- részét a nők végzik, kevés közülük a kertészeti vezető, de még a szakmunkás is. A termelőszövetkezetekben ösz- szesen 215 nő szakmunkás dolgozik a kertészetben. Pedig a metszés jórészt már a nőkre vár. Pénteken délelőtt ugyancsak a TESZÖV rendezésében kereszasztal beszélgetést tartottak a különböző bizottságokban dolgozó nők részvételével, ahol a nők közéleti munkásságát vitatták meg. „Halaszthatatlan a gépjavítás, az alkatrészellátás, a szervizhálózat jobb megszervezése, az infrastruktúra fejlesztése.” (Az MSZMP KB 1978. március 15-i, a mezőgazdaság fejlesztésére hozott határozatából.) AZ IRÁNYÍTÓ: Deme Albert, a nyírmadai Béke Termelőszövetkezet elnöke. — A megye legnagyobb rozstermelői közé tartozunk, az idén 900 hektárról kell betakarítani ezt a növényt. Mivel a rozs később érik az árpánál, nálunk a nagy munka még hátra van. Igaz, pénteken mi is elindultunk, de ez nem jelentős, hiszen mindössze 66 hektár az őszi árpánk területe. — Ez mindenesetre arra jó volt, hogy megismerkedhettünk a gépek műszaki állapotával, és az esetleges hibák kijavítására maradt elég idő. A gépszemléket még a hét közepén megtartottuk, jelentősebb fennakadásokat nem észleltünk. Tizenkét kombájnunk van összesen, ebből 11 menetkész. Nincs különösebb gond a bálázó, kazlazó gépekkel sem, viszont az IFA-k körül problémák vannak, nincs elegendő alkatrész. — Az előbb azt mondtam: kombájnjaink többsége menetkész, ez azonban elsősorban szerelőink és anyagbeszerzőink ügyességét dicséri. Csak ők a megmondhatói, hány helyen kopogtattak, míg megszerezték a szükséges alkatrészt, s ha nem jártak sikerrel, megpróbálták helyben elkészíteni. A FELELŐS: Bodnár József gépcsoportvezető. — Május közepén kezdtük az aratásban résztvevő gépek ellenőrzését, felújítását. Sok dolgunk volt. Azt hiszem mindenki emlékszik a tavalyi roppant kedvezőtlen időjárásra, ami alaposan megnehezítette az aratást. A nehéz aratás meglátszott a kombájnokon is, sok volt a tennivaló rajtuk. Örömmel mondhatom, egy kivételével az összest sikerült időre felújítani. — Sajnos az alkatrész- ellátás még mindig nem tökéletes. Vannak olyan alkatrészek, amelyeknek a beszerzésével szinte minden esztendőben gond van. — Tavaly nagyon jól jártunk az AGROKER-rel, igen sok esetben segítettek rajtunk. Előfordult, hogy vasárnap kora reggel mentünk be Nyíregyházára, és délelőtt 10-kor már be is szereltük az alkatrészeket, mehettek a kombájnok. Az idén is jól jártunk az aratási ügyelettel, nem tudtunk az SZK—6-os kombájnokhoz kerékfékhengert keríteni, s az AGROKER segített rajtunk. A MEGÉV közvetítésével postán rövid idő elteltével megkaptuk, s már be is szereltük a gépekbe. A SZERELŐ: István István, a termelőszövetkezet gépszerelője. — Nagyon jó kapcsolatot építettünk ki a Madai Állami Gazdasággal, s ma már bátran fordulhatunk egymáshoz segítségért. így volt ez most is, mi kaptunk tőlük kiürítő csigát, s cserébe adtunk nekik az SZK—6-os kombájnokhoz konzumcsigát. — Az a baj, mindig azok az alkatrészek hibásodnak meg legkönnyebben, amelyekre senki sem számít. Persze, ezeket csak elvétve lehet megtalálni a raktárakban, s idő kell, míg pótolni tudják őket. Balogh Géza Tóth Kornélia 15 ezer nő a növénytermesztésben KÖNYVTÁR A LAKÓTELEPEN Tiszavasváriban az Alkaloida lakótelepén új könyvtárat épít az EPSZER. A szakszervezeti könyvtár több mint 7,5 millió forintos költséggel épül, tágas olvasóteremmel, klubszobákkal ellátva. (Elek Emil felv.) ^ árván az utakat láttam, I hogy az áramszolgáltató vállalatok meghosszabbítottak több lámpaoszlopot, kerek dróthálókat is szereltek rájuk. Rakama- zon az orvosi rendelő kéményét hosszabbították meg, négy vasrúdra szerelve fészekállványt a gólyáknak. Él is a fészek, szárnyat próbáló fiókákat láttam legutóbb a szélén. Meséink, gyermekverseink, dalaink e kedves nagy madarai évek óta fogynak. Ezért örülök, ha most a fészeképítés biztonságát kínálja nekik egy vállalat. Nem kisebb ez a tett azzal, hogy nekik félteniük kell a vezetékeiket, amelyekben olykor a gólyák tettek kárt, olykor azok tettek kárt a gólyákban. Természetvédelmi törvényeink vannak, de nincs e sajátos házigazdaságra kötelező paragrafus. Annak a rakamazi meghosszabbított kéménynek is egyetlen hátországa van: az ember. Tóparti víkendház horgászó vendége voltam nemrég. Másik történet ez, és másik madár, de rokon, mert az emberről szól ez is. Hallgattam a házigazdám tulajdonosi dicsekvését, megszámoltam Fészkek a fáit és a rózsatöveket, udvariasan dicsértem — a nekem túl díszes — cifra vaskerítését, a lakásnak is beillő házát, amelyik kívülről is tekintélyes volt, hiszen annak is akart látszani. Ismervén házigazdám városi lakását, a kínosan tisztát, de nagyon drágán se kényelmeset vagy szépet, odabent meglepett a meszelt fal, az egyszerű parasztbútor, amit a túlhangsúlyozó rossz ízlés se tudott elrontani egészen. Gint ittunk narancslével, sört is, harmatos falú pohárból, mert sikk az, ha egy kicsit becsíp a vendég. És akkor egészen váratlanul, a hallban ültünk, a fejem felett megszólaltak a fecskék. — Nem így akartunk berendezkedni, — magyarázta a házigazdám — már ki is néztünk egy garnitúrát, de nagyon megjártuk a fecskékkel. Még építkezés közben költöztek be, akkor csak nevettük, nem is törődtünk velük. Itt is költöttek. Amikor kész lett a ház, sajnáltuk leverni a fészket. Az asszony sajnálta a fiókák miatt. Nyitva hagytunk nekik egy ablakot. ősszel elmentek. Tavasz- szal, amikor először kijöttünk, eszünkbe se jutott a fészek. Viszont valahogy, máig se tudom, hogy véletlen-e, nyitva maradt egy ablak. Ezek a dögök megtalálták, egy óra alatt megtanulták a járást. A feleségem ragaszkodott hozzájuk, így hát nem is vettünk rendesebb bútort, ősszel majd leverem innen... Két estét és két napot töltöttem, jobbára magam a házban. Hallgattam a fecskefiókák pityegő beszélgetését, és-, elfelejtettnek hitt Burns- verseket mondtam a tóparti éjszakának. A Burns-kötetet ott találtam a polcon, lakásdísznek hozták, de látszott rajta, hogy elég sokat lapozgatta már valaki. Hiszem, hogy valójában a fecskék tettek csodát, tettek könyveket a nippek helyére, fajansz fácánok helyett festett tányérokat a falra. Hitetem magammal, hogy az ősz se ront majd fészket, és hogy asszonyi ravaszságból majd tavasszal is nyitva marad a házon egy ablak. Barth« Gábor
