Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-27 / 148. szám
1979. június 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Miniszteri szemle K ülönleges helyzetben van a közlekedési ágazat. Vállalatai rohamosan fejlődnek, a géppark fokozatosan korszerűsödik. Mindez elsősorban a mennyiség oldaláról jelentkezik, a mennyiségi növekedés viszont sok esetben eltakarja a minőségi munkában meglévő tartanokat. Éppen ezért szükséges minden szinten a hatékonyabb munkára gondolni, különösen, ha a következő ötéves terv idején már kisebb mennyiségi növekedéssel számolnak. Ezek a gondolatok mintegy mottóul is szolgáltak annál a miniszteri szemlénél, amelyet a múlt héten tartott Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, a megyében dolgozó vállalatoknál. „Itt már lesz körgyűrű másfél-két év múlva, Pesten pedig még nincs” — jegyezte meg a miniszter a nyíregyházi felüljáró és a körút új szakaszának építésénél. A közúti igazgatóság, a közúti építővállalat vezetői beszámoltak arról, hogy az elhúzódó szanálások miatt késik az építés a körút új szakaszánál. A felüljárónál viszont a tervezett év végi határidő helyett november végére elkészülhetnek. Megszívlelendő volt a válasz: Az építésnél nem szabad elhamarkodottan, a minőség rovására dolgozni. Ha átadják a felüljárót, akkor utána már semmiféle kiegészítő munka miatt nem lehet gátolni a közlekedést. Másfajta hatékonyságról esett szó az Autóközlekedési Tanintézetnél. Nevezetesen a gépjárművezető- képzés eredményességéről. A nyíregyházi intézet korszerűsítésére az utóbbi öt évben 13 millió forintot költöttek. Az oktatást, a vizsgáztatást modern szemléltető eszközök, segédberendezések teszik könnyebbé. Nem elég már a húszharminc éves gyakorlat, hanem a számítógépes irányítású vizsgáztató berendezésé, a technikai eszközöké a jövő. „A nehezebb periódusban időben szükséges alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Ehhez kell alakítani az üzletpolitikát, a kocsiállományt, a szállított áruk összetételét” — jegyezte meg a miniszter a Volán 5. számú Vállalatánál. Mindez a fuvarozásnak arra a jellegzetességére utal, hogy a meglévő kapacitásokat nem lehet elraktározni, tudatos intézkedésekkel szükséges felmérni a várható változásokat. A benzin árának emelkedése például 12 millió forint nyereségkiesést jelent a nyíregyházi vállalatnál. Ez csökkenti a bérfejlesztés lehetőségét is. Ezért érdemes a vállalat vezetőinek megkeresni azokat a módszereket, amelyekkel gazdaságosabbá válik a szállítás. Elhangzott, hogy a teherautók, autóbuszok gazdaságos üzemeltetése nemcsak a forgalmon múlik. A műszaki gárdával együtt kell dolgozni ahhoz, hogy a javítóbázis teljesen ki legyen használva, hogy a forgalomban dolgozóknál is meg legyen a műszaki szemlélet, amely ennek alapján választja meg a kocsitípusokat, alakítja ki a fordulókat. A záhonyi vasúti átrakókörzetben a megbeszélés egyik kulcskérdése a vasutasok munkájával, a nem egyenletesen érkező áru- mennyiség fogadásával volt kapcsolatos. „Vaskövetkezetességgel szükséges fellépni a munkában, vezetőknek és beosztottaknak” — szólt a tanács. Az utóbbi időben ugyanis több olyan intézkedés született, ahol csakis az átrakómunkások megértésére számítva, velük együtt lehetett eleget tenni a feladateknak. Májusban például igen sok volt a kézi átrakásra váró kocsik mennyisége, ezért egyes munkaterületekről átirányítottak embereket. Meg kellett értetni mindenkivel, hogy csak az elvégzett munka után lehet bért kifizetni, az állásidő helyett más területen, produktív munkára van szükség. Az átrakókörzetben szóltak a szervezeti változtatásokról is. A nagyobb önállóságba az üzemfőnökség apparátusa- kezd beleszokni, azonban megfelelő türelemmel, csakis az egyéni érdekeket félretéve lehet olyan szervezetet kialakítani, amelyiknek egyik legfőbb erénye a gazdaságos munka. A miniszteri szemle célja az volt, hogy a megyében dolgozó közlekedési vállalatok mai helyzetével ismerkedjen meg Pullai Árpád. Nem beszámoltatás volt a végzett munkáról, hanem érdeklődés azokról a dolgokról, amelyek elősegítik a jobb munkát, s tájékozódás az eredmények elérését akadályozó tényezőkről. A tapasztalatok kedvezőek, a megyében dolgozó vasutasok, autófuvarozók, útépítők tevékenysége olyan, hogy a kitűzött céloknak eleget tudnak tenni. Lányi Botond A Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri gyárában Orosz Ferenc szeparátor segítségével a szennyeződéseket szűri ki a keményítőtejből. (Császár Csaba felvétele) SZÉP DOLOG, HOGY AZ ÁLLAMI GONDOZOTT GYERMEKEKET NYARALNI VISSZÜK. ÁMBÁR EZ KÉNYSZERLÉPÉS. EGY NEVELŐ KÉRDÉSSEL PRÓBÁLTA EZT MEGMAGYARÁZNI: „KINEK KELLENEK ÓK?” Gondozottak nyara Cégénydányádon, Ökörító- fülpösön, Berkeszen jelenleg 536 gyermeket gondoznak. Közülük a nyáron 120—130 kerül hosszabb-rövidebb időre édes- vagy nevelőszülőhöz, patronálóhoz. A többit táborba, üdülőbe viszik Balatonkenesére, Debrecenbe, Káptalanfüredre, Tivadarba, Sóstóra, Középhutára, Csillebércre, Csengerbe, Ger- gelyiugornyára, Tuzsérra, Ib- rányba. A nevelők ez idő alatt próbálják pótolni a pótolhatatlant. Vágyak „A Balatonnál fürdeni, napozni és vásárolni fogok. — Mit? — Napszemüveget, piros keretűt. Ami csak az enyém lesz.” „Amikor a bazár volt, vettem egy láncot. Van 55 forint spórolt pénzem. Még hajcsipeszre vágyok”. „Tessék nekünk nevelőszülőt keríteni. Mindegy, hogy kit. Még sosem voltunk családban”. „Szeretem a főzést. Kedvenc ételem a tojásos no- kedli.” „Ha kívánni kellene valamit, akkor egy horgolótűt és pamutot kívánnék” — mondja egy 10 éves fiú. „Azon gondolkodom mostanában, hogy a világ másik felén él egy ugyanolyan fiú, mint én. Ugyanazt csinálja, amit én. Ha Afrikában keresem, fekete, ha Kínában, sárga. Nézem a térképet és keresem. Aztán tudom, nekem nem hiányzik semmi, boldog vagyok itt az otthonban.” „A legszívesebben Csehov Anton Pavlovicsot rajzolom. A nyáron Tuzsérra megyek rajztáborba. Nagyon sokat és szépet akarok rajzolni, festeni ott.” „Legutóbb a Tüskevárat olvastam. Én is ismerek egy olyant, mint Matula bácsi. Pazonyban a Szipola Jánost. Jó és erős. Tavaly ott voltam. Most nem visznek. A másikat aki velem volt, a Tejfelt örökbe fogadták. Egyetlen vágyam van: Pa- zonyba akarok menni!” Kapcsolatok „Rádi Alajos budapesti buszsofőr a patronáló szülőm. Hozzájuk megyek a nyáron. Vettek nekem ruhát is, ezt ami rajtam van. Náluk nagyon jó, ott vagyok otthon. Más látogatóm eddig senki nem volt. Levelet is csak tőlük kapok”. „Szüléimét nem ismerem. Még egészen kicsi voltam, amikor eldobtak.” „Rábukkantunk két testvéremre, véletlenül. Az egyik az ököritói, a másik a berkeszi otthonban van. Legalább már van valakihez tartoznom.” „Volt itt egy barátnőm. Hazament. Örökre.” „Azt mondják, Tarpán születtem. Azt sem tudom, mi az. Biztos falu.” „Hol születtél? Nem tudom. Mi van beírva a bizonyítványba 1969. De születési helynek? Azt hiszem Mátészalka. Voltál ott? Nem. Kern is akarok!!!” „Mióta intézetben vagyok, engem még senki meg nem látogatott 12 év alatt. Levelet még nem kaptam sose.” „Enikő írt Szálkáról. Azt, hogy nem tud értem jönni. Más országba megy zongorázni. Mert ő művész. Biztos így van, ha ezt írja.” „Nekem Kisvárdáról Ecse- di Tünde szokott írni. Itt volt egy bábcsoporttal. Nem tudnak értem jönni a nyáron, más dolguk van. Pedig nagyon szeretem.” „Ha jönne az anyám, elzavarnám. Eddig nem kellettem. Nemsokára keresni fogok, most már jó lennék nekik. A magam életét akarom élni. Nélkülük.” „Tavaly tanyán voltam. Fél négykor keltem, kika- róztam a tehenet, disznót etettem, játszottam a kislánnyal, dohányt fűztem. Voltunk egyszer . Nyíregyházán játékot venni a lánynak. Én kaptam egy kempingnadrágot meg egy mézét”. „Megtakarítottam a zsebpénzemből 75 forintot. Ebből viszek a tanyára. Mert Gyöngyi néni jön értem.” „Én mindig itt vagyok az otthonban. Nincs hová menni.” „Anyám valakije jött el egyszer, még elsős koromban. Azóta senki.” „Nekem van egy- saját babám. Azt szeretem.” „Van egy nylon harisnya- nadrágom. A kedvenc névelőmnek vettem egy tálcát.” „Nem vagyok kíváncsi a szüléimre.” „Azt álmodtam, hogy jönnek értem. Elmondtam, pedig álmot nem szabad elmesélni. Most jött a levél: nem visznek haza. Rossz itt!” Nevelők félmondatai „A gyermekek rácsodálkoztak a vattacukorra. A maszeknek mondtam: hozzon holnap pecsétet, mert csak számlára vásárolhatok. Másnap százan nyalták a nekik csodát.” „Ellenségesek, gyanakvók. Mitől lennének mások. A legtöbben, amióta megszülettek, otthonban vannak.” „Nagyon tudják szeretni, aki jó hozzájuk. De csak az közeledjék hozzájuk, akinél nem szalmaláng. Ha csalódnak, tönkremennek.” „Az anyagi körülmények lényegesen jobbak az otthonokban, mint korábban. Egy nevelőre viszont mind több, 35—40 gyermek is jut. A javulás tehát viszonylagps.” „Jövőre nekünk is lesz óvodás csoportunk. Egyre több az állami gondozott. Ez megnehezíti, hogy érzelmileg közel kerüljünk hozzájuk. Pedig ez lenne a fő.” „Vettem mindenkinek egy zacskó napraforgót. A gyermekek kérdezik: hány szem a miénk? Az egész — mondtam. — Nem lesz kiszámolva?” Fogalmak „Az enyém az az egy darab könyv, amit vettem”. „Van maszek kézimunkám. Vettem az anyagot”. „A család az apa, anya, kislány, nagymama, nagyapa és csecsemő. És boldogok lehetnek. Ezt a filmekből tudom.” „Már voltam családnál, a tanároméknál. Miki bácsi vicces, Edit néni jól főz, a kislányuk nevet. Nekem az a krumplipüré a legjobb, amit Edit néni főz. Boldogok, mert vidámak.” „Az a legszörnyűbb, amikor elvisznek valakit. Ilyenkor irigykedek és győlöl- ködök.” „Jött a szülő. — ígért órát, ruhát, játékot. A gyermek riadt volt. Tanító néni — kérdezi —, kik ezek?” „Nekünk a gyermekév azt jelenti, hogy sok a rendezvény, és nem olyan gorombák velünk.” „írtam anyámnak, ne is látogasson. Itt nem tartanak cigánynak. Ha meglátják, akkor nekem rossz lesz.” „Nem tudom, hogy milyen az anya. Nekem nincs.” „A család nem biztos, hogy jó. Anna is soványan, piszkosan jött vissza. Azt mondta, itt jobb.” Epilógus A leírtakhoz nincsen mit hozzátenni, nem szorul magyarázatra. Befejezésül csak annyi: a vallomásokat elmondta: Balogh Csilla III. osztályos, Kalina Tünde negyedikes tanuló, Dudics Emese és Lakatos Olga hetedikes, Szikora Irén ötödikes, Gügyi Ödön negyedikes Kecskés Zsolt ötödikes és Farkas Gusztáv hatodikos tanulók, és még sokan mások. A gyermekek a cégény- dányádi, az ököritófülpösi és a berkeszi gyermekotthonok lakói. íratott mindez 1979-ben. a gyermekek nemzetközi évéKedden ülést tartott a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Kegyelettel emlékeztek meg a legutóbbi MNEB ülés óta elhunyt Katona Lajosról, a megyei NEB volt elnökéről. A népi ellenőrök megvitatták A mezőgazdasági termelési rendszerek szervezése, működése és eredményei címmel tartott vizsgálat tapasztalatait, majd az ipari termelési szerkezet fejlesztésére vonatkozó megyei céHizlaló Vállajon A vállaji Rákóczi Tsz ISV- sertéstelepén március közepétől megkezdték annak az új 944 férőhelyes utóhizlalónak a feltöltését, melyet a tsz épített hétmillió forintos költséggel. Az új létesítményben 1980-ban kezdik meg teljes kapacitással az üzemeltetést. Az itt hizlalt sertéseket az állatforgalmi és húsipari vállalat és a tsz hús- feldolgozó üzemének fogják szállítani. Képünkön a fiaz- tatóban az 1979-es évben 3200 malacszaporulatot várnak. (Császár Csaba felvétele) SZÁZNÁL TÖBB KISIPAROS FEHÉRGYARMATON Több, mint száz kisiparos dolgozik Fehérgyarmaton. Közülük az idei év első felében gépi hímző, fafaragó, órás és gépjárműszerelő szakmákban kaptak új engedélyeket. A város Hazafias Népfront bizottsága a napokban tárgyalt a lakossági szolgáltatásokról, s többek között megállapaították: nagy szükség van még lakáskarbantartó és címfestő kisiparosokra is Fehérgyarmaton. lók megvalósításának utó- vizsgálatáról készített jelentést értékelték. Ezt követően a munkavédelem és balesetelhárítás, a munkahelyi szociális ellátottság, valamint a táppénzes létszám alakulását értékelő vizsgálat megállapításairól készült tájékoztató jelentést vitatták meg a megyei NEB tagjai, majd a népi ellenőrzés múlt évi működéséről szóló központi tájékoztató hangzott el. Szadir Szárigülov: Bűvös kör Á limhan felkereste az igazgatót, és félénken megszólalt: — A volt férjem az önök vállalatánál dolgozik. Száznyolcvan rubel a fizetése, de csak tíz rubel nyolcvanhárom kopejka tartásdíjat fizet. Az iránt szeretnék érdeklődni, hogyan lehetséges ez ... Az igazgató átfutotta Alimhan beadványát, aztán visszaadta neki: — Érdeklődjön a főkönyvelőnél. Jobbra a második ajtó. Alimhan a főkönyvelőnek is elismételte a panaszát: — Száznyolcvanat kap, de csak tíz rubel nyolcvanhárom kopejka tartásdíjat fizet... A főkönyvelő figyelmesen végighallgatta, aztán visszaadta a beadványát: — Menjen a bérelszámolóba. Ott majd mindent tisztáznak. Alimhan benyitott a bérelszámolóba. — A volt férjem fizetése száznyolcvan ... — Értem, értem, de az ügy nem rám tartozik — szakította félbe a tisztviselő. — Forduljon a pénztárhoz, ott majd felvilágosítást adnak önnek. Alimhan nagyot sóhajtott, és a pénztárosnő keresésére indult. A pénztárosnő újból az igazgatóhoz küldte, az igazgató a főkönyvelőhöz, a főkönyvelő a bérelszámolóba, a bérelszámoló a pénztárosnőhöz, az pedig ismét az igazgatóhoz. Á bűvös kör titkát Alimhan csak később tudta meg. Az igazgató az egykori férj sógora volt az új asszony révén, a főkönyvelő szesz- testvére, a bérelszámolóban dolgozó tisztviselő a szomszédja, a pénztárosnő pedig az új feleség legjobb barátnője. De mire mindez kiderült, a gyereknek hosszú fehér szakálla nőtt... (Fordította: Zahemszky László) ben. Bürget Lajos A MNEB megtárgyalta: Munkavédelem és balesetelháritás
