Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-26 / 147. szám
1979. június 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Széna vagy szalma? M egyénkben 76 ezer hektár a gyepterület, aminek a harmadát kaszálják, a többit legeltetéssel hasznosítják. Emellett közel harmincezer hektár a pillangós takarmányok vetésterülete. Erre a területre van a megyében százhatvanezer szarvasmarha és háromszázezer juh. A gazdaságok az állatállománynak megfelelően elegendő területtel rendelkeznek. A probléma ott adódik, hogy ezen a területen kevesebbet termesztenek, mint lehetne, s a hiányt abraktakarmánnyal pótolják, ami jóval drágább a szálasoknál. A megyei átlag 23 mázsa volt tavaly szénából. Ez az országos átlag alatt van. A megengedhetőnél nagyobb mérvű az abrakfelhasználás. Mivel lehetne intenzívebbé tenni a szálastakarmányok termesztését? Az egyik leggyorsabb intézkedés — ami mellesleg pénzbe sem kerülne — a vezetők szemléletbeli változása lenne. A legelők nagy részét szabad legeltetéssel hasznosítják. Az állatok szinte végigszaladnak a legelőn, a kevésbé ízlő növényeket ott hagyják. így 30—40 százalékot is elérhet a taposási és egyéb veszteség. Pedig a villanypásztor használata ezt megelőzné, beszerzése minimális kiadást jelent, mégis kevés van belőle. Nagyon csekély azoknak a gazdaságoknak a száma, ahol koncentráltan odafigyelnek a takarmánytermesztésre. Azt mindenütt jó előre tudják, hogy a búzából, vagy az almából kevesebb, vagy több fog teremni. De azt már kevésbé tartják számon, hogy mennyi lesz a legelő, vagy éppen a lucerna hozama. Ahogy esik, úgy puffan •— mondván tavaszig csak kihúzzuk valahogy, s utána majd meglátjuk. Az is a helytelen szemlélethez tartozik, hogy minimális a betonozott silótárolótér. Enélkül pedig a szilázsok és a sze- názsok beltartalmi értékének vesztesége elérheti a harminc százalékot is. A másik és talán a legfontosabb tényező a műtrágyafelhasználás. A megyében a műtrágyázott takarmánytermő területek átlagban 120 kilogramm hatóanyagban számolt tápanyagot kapnak. Ez az ossz gyepterületre vetítve alig haladja meg a fél mázsát. S ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy nem elégséges a betakarítógépek száma a nagyüzemekben, akkor látszik csak, milyen elhanyagolt a takarmánygazdálkodás. Azért van a megyében néhány termelőszövetkezet, amelyben nagy gondot fordítanak a takarmánytermesztésre. A szatmárcsekei Haladás Termelőszövetkezetnek ezer hektáron felül van a termőterülete. Az elmúlt három év átlagában hatvan mázsa volt egy hektár hozama. Ehhez hasonlóan jól termelnek Tyúkodon, Tiszakerecsenyben, Tiszaszalkán. Az már kevésbé jó, hogy ezen termelőszövetkezetek szomszédságában, vagy hasonló adottsággal rendelkező gazdaságokban jóval kevesebbet termelnek. Jelenleg a vásárosnaményi járás nagyüzemei maradtak el a betakarításban a megye többi gazdaságaitól. Később kezdték a kaszálást, lassan haladnak, s már több helyen elvirágzott, elvénült a fű. Ezzel a széna beltartalmi értéke csak töredéke az idejében kaszált- nak, sokszor a szalmával egyenlő. P edig az állatállomány nem csekély értéket képvisel. Egy-egy termelő üzem jövedelmezősége állhat, vagy bukhat az állattenyésztésen. Ebben az évben aztán igazán nem panaszkodhatnak az időjárásra sem. Tavasszal még csapadék is volt, a kaszálás idején pedig száraz volt az idő. Ettől kedvezőbb időjárásra — a takarmány- termesztésben — aligha számíthatunk az elkövetkezendő esztendőkben, ae remélhetőleg jobb gazdálkodásra igen. S. B. Úszókotró Tiszalökről Sólyatér is épül T iszalökön, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság hajójavító üzemében a száznegyvenöt dolgozó nemcsak javít, épít is. Vontatóhajó kivételével szinte mindent: uszályt, úszó munkagépet, árvízvédelmi felszereléseket szállító hídmezőket. Uszályból az idén kettőt kell gyártaniuk, az elsőt a napokban eresztik vízre. A 38 méter hosszú, öt és fél méter széles, kétszáz tonna áru — elsősorban kő — szállítására alkalmas járművet az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnak készítették, közel fél éves munkával. A hajóépítő szakmunkások irányításával huszonöt fős — elsősorban hegesztőkből, szerkezeti lakatosokból álló — brigád keze munkáját dicséri a 2,2 millió forintba kerülő, avatásra váró uszály. Az úszó munkagépek — a hajósok szerint — az uszályok leghűségesebb, ma már egyre nélkülözhetetlenebb társai. Ezek tulajdonképpen kotrógépek, velük emelik ki az uszályokból a terméskövet, megkönnyítve a hajósok munkáit. E gépek hordozására gyártják Tiszalökön a negyven tonnás úszótesteket, amelyekből eddig tizenegy darab készült el. Az idén először olyan úszókotrót is gyártott az üzem, amely a csatornákban, halastavakban, víztározókban lerakodott iszap eltávolítására alkalmas. A tiszalöki gyár az ország egyetlen, vízügyi igazgatósági kezelésben lévő üzeme, így a különböző igazgatóságok hajóit, vízi járműveit is itt javítják. Az üzem egyébként ellátja a tiszalöki vízlépcső karbantartási feladatait is, s ezzel, valamint a hajók építésével, javításával termelése az idén eléri majd a huszonötmillió forintot. Az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával saját kivitelezésben nemrég kezdtek két, egyenként 24x24, illetve 30x24 méteres üzemcsarnok építéséhez. A tizenhárommillió forintos beruházást az építők jövőre szeretnék átadni, s annak elkészültével a hajójavításhoz szükséges sólyatér építéséhez fognak. KOTRÓMESTER REFLEKTORFÉNYBEN Szelidebb lesz a Szamos A tunyogmatolcsi zsilip építése. Tunyogmatolcs határában, az öreg gátőrház közelében, a töltés lábánál akkora gödör tátong, hogy egymás mellett elférne benne két falusi tömblakás. A gödör közepén légnyomással működő gép püföli a földbe a vezércölöpöt. Itt készül a komplex zsilip, amely ár- és belvíz- védelmi szempontból egyaránt hasznos lesz, elősegítheti a mezőgazdasági területek öntözését, még a haltenyésztésnek is használhat. Fent, a gödör szélén nagy teljesítményű kotrógép működik, amikor leengedi óriás karját, egyszerre háromnegyed köbméter földet emel a mellette álló ZIL rakodóterébe. Kemény helytállás A kotrógépet birkózó kinézetű, hatalmas izmú férfi kezeli: Kovács József kotrómester. Kell is az erő és az ügyesség ehhez a munkához. A gép kabinjában több mint negyven fokot mutat a hőmérő, a kapcsolók működtetése sok mozgást igényel. A parton kihunyt reflektorok állnak, éjszaka sem szünetel a munka. — Társammal 12—12 órás műszakban dolgozunk. A gép így júniustól szinte egyfolytában működik. Nem lehet megállás, a jövő év végéig temérdek földet kell megmozgatni. Bashalmon lakom, egy héten csak egyszer megyek haza a családhoz. A kényelmes, de meleg lakókocsiban alszom, itt főzöm a vacsorámat. Néha babgulyás, vagy halászlé is rotyog a fazékban. Ettől még melegebb lesz a lakókocsi. Az embernek nincs nyugta a melegtől, a töltés és a fák közt alig jár a levegő. Lent a gödörben is kemény helytállásra van szükség. Három ácsmester közreműködésével készítik a szádfalat. A munka éppen most kezdődött, csak a második vezércölöp áll a helyén. A vibráló levegő porral keveredik, körben meg feljött a talajvíz, a szivattyúnak is dolga akad. A munkások fentről várják a vizet, az enyhet adót. A brigádvezetőjük Vadász Pál: — Kilencfős brigádunk sokféle munkát csinál ebben a katlanban. Kövezünk, betonozunk, szivattyúzunk, deszkázunk, szádfalat verünk. Huszonöt éve vagyok a vízügynél, több brigádtársam is régen dolgozik a szakmában. Minden munkát el lehet rontani, de jól meg is lehet csinálni. Mi, tapasztalt öregek arra fogadkoz- tunk, hogy minden jó minőségben és határidőre adunk át. „Itt volt Ómatolcs..." A most épülő zsilip mellett egy ugrásnyira van a régi. Az öreg vasszerkezeten fehér tábla, rajta ez áll: „Schlick-féle Vasöntöde 1904”. A sokat igénybe vett, kiszolgált műtárgyról ezt mondja Kiss Imre gátőr: — Évtizedekig ellátta feladatát, a fölösleges vizet elvezette, máshol meg pótolta, a hiányt. Itt a közelben, a holtág másik partján ' feküdt Ömatolcs sok házzal és még több szilvafával, diófával. A házak rég eltűntek, tizennégy évvel ezelőtt a fákat is kiirtották az utolsó szálig. De azóta is szükség volt védelmi feladatára, hiszen az új falu is védelemre szorul. Sajnos, 1970-ben az öreg masina igen kis teljesítményűnek bizonyult, a gátőrházba is bejött a víz. A vízügyi igazgatóságnak az a terve, hogy az új üzembehelyezése után a régi zsilipet lebontják. A szép formájú gátőrház is a lebontás sorsára jut és új gátőrházat építenek a helyébe. Mozog 21 ezer köbméteres föld Most azonban minden erőt a zsilip építésére kell fordítani. Ez a beruházás nem kevesebb mint húszmillió forintba kerül. Az építkezés nagyságát kifejező, a jellemzőbb adatokat Hadas Antal építésvezetőhelyettestől halljuk: — A műtárgy hossza ötven méter lesz, de a Szamos irányába ötven, a Holt-Sza- mos irányába százötven méter hosszú csatornát. kell vágnunk. Ez év végéig megmozgatunk 21 ezer köbméter földet, beépítünk 560 köbméter betont. Az új zsilip másodpercenként 30 köbméter víz átbocsátására lesz képes. Jelentőségét szerintem az is növeli, hogy az Ecsedi-láp folytatásáról elvezetheti a belvizet és a holtágba telepített halaknak friss vizet engedhet. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói 1980 végére fejezik be a munkálatokat. Ezt követően szelidebb lesz a Szamos, a térségben az emberek jobban szolgálatukba tudják állítani a vizet. Nábrádi Lajos ZÖLDSÉG, GYÜMÖLCS Jöhet minden mennyiségben A Nyíregyházi Konzervgyárban évről évre emelkedik az egyéni termelőktől vásárolt zöldség- és gyümölcsfélék mennyisége. Habár, ha a gyárban feldolgozott termékek összmennyisé- gét vesszük, ez a szám csak a töredékét teszi ki, de mindenképpen hasznos, a népgazdaságot pozitívan érintő jelenség ez. A gyár helyet biztosít a gyár területén a felvásárlásnak amit a nyíregyházi ÁFÉSZ bonyolít, immáron második esztendeje. Már kora reggel hosszú sorban állnak a hobbikertek gazdái, hogy kis tételben értékesítsék termékeiket. Most a köszmétének, a meggynek, cseresznyének, a piros ribiszkének van a szezonja, de később minden más gyümölcsöt vásárolnak, így almát, körtét és szilvát is. Emellett keresettek a zöldségfélék; az uborka, a paprika, a paradicsom és a zöldbab. Az ÁFÉSZ a gyümölcs- és zöldségféléket minden meny- nyiségben átveszi. Ez jó a termelőnek is, meg a feldolgozónak is. Reggelenként a frissen szedett áru kerül a felvásárlóhoz, onnan pedig rövid úton a feldolgozóhoz. Naponta 100—150 mázsa gyümölcs és zöldség kerül ilyen úton a gyárba, majd a konzerves üvegekbe és dobozokba. Ez az ÁFÉSZ napi felvásárlásának — ami 600—700 mázsa a mezőgazdasági nagyüzemektől átvett mennyiséggel együtt — közel a negyedét teszi ki. A kistermelőknek helyben fizetik egy ösz- szegben a konzervgyárban érvényes napi felvásárlási árat. Mindenképpen hasznos a felvásárló és a feldolgozó üzem ilyen irányú együttműködése. Szerencsére tavasszal nem volt jelentős fagy a kertekben, s a hideg nem tizedelte meg a fákat, a gyümölcstermő bokrokat. így g legtöbb gazdaságban és a kiskertekben is jó a termés csonthéjasokból és bogyósokból. Már pedig a megtermett gyümölcsöt nem szabad veszni hagyni, pláne ha jó áron el lehet adni. FOROG A KORONG Forog a korong. Ütemesen, azonos sebességgel hajtja a láb, jobbról balra. A közepére kerül az agyagpogácsa, s kezdődik az élete az addig holt anyagnak. Vizes kéz, fürge ujjak formálják, alakítják, mélyítik, miközben pillanatról pillanatra más és más képet mutat. Végül elnyeri a végleges formát, s életre kel az agyag. Csak ennyi lenne az egész? Ilyen könnyű a fazekas mesterség? Életre kél az agyag — Ez csak a látszat, ami csal. Addig, amíg az ember keze alól kikerül valamilyen cserépedény, hosszú az út. Ezt idős Dávid Menyhért, tunyogmatolcsi fazekas mondja. S ő igazán tudja. Hatvankét éves és ötven esztendeje készítette az első korsót. Azóta szinte fel sem állt a fazekaskorong mellől. Most is vidáman forog a korong és meséli élete történetét. — Apám is ezzel foglalkozott, matolcsi mestertől tanulta a fortélyokat. Volt akkoriban nyolc fazekas is a községben. A dinasztiát, mert hát a fiam is ezt csinálja, sőt most már az övé az ipar, én csak nyugdíjasként besegítek, legalább száz évre lehet visszavezetni. Apám kilencven éves múlt, amikor meghalt és hatvan évig fazekas- kodott. Beszéd közben fel-felnéz, a vázát már csak rutinból készíti. Olykor letörli kezéről az agyagot, belemártja a vizes edénybe és formálja tovább a képlékeny anyagot. — Én apámtól lestem el, tanultam meg a korongolást. Tőle örököltem ezt a korongot is, amin dolgozom, meg a mesterség, a hivatás szere- tetét. Enélkül nem lehet dolgozni, szép darabot készíteni. Keze alatt megnyúlik az agyagpogácsa, kezdi felvenni a váza körvonalát. — Voltak már itt sokan, szerették volna megtanulni a fazekasságot. Csak az a baj, hogy egy napnál, egy hétnél többet nem nagyon akartak rászánni. Pedig ezt a mesterséget legalább tíz évig kell állandóan tanulni, gyakorolni, csak utána mondhatja el az ember, hogy minden fortélynak a birtokába jutott. Ezután már álmában is elkészít egy korsót, vagy egy cserepet. Az ujjak finoman simítják a gyorsan forgó nyers vázát. Még egy utolsó simítás és elkészül a mű. Egy darab vékony cérnával elválasztja a korongtól Menyus bácsi a vázát, két kezével oldalról óvatosan megfogja, s leteszi maga mellé az asztalra. Maga is gyönyörködve nézi a remekbe szabott művet. Nem sokáig, mert újabb agyagpogácsát helyez a tányérra, s kezdődik minden elölről. — Az agyagot a Szamospartról hozzuk. Egyszerre egy évre valót is begyűjtőnk, majd áztatjuk, aztán összepakoljuk egy kupacba, s megdaráljuk. Most már villanydarálóval, de régebben ezt kézzel végeztük. Legvégül vízzel gyúrjuk össze, amennyit rövidesen felhasználunk. Ez így elmondva gyorsan megy, de több napot is igénybe vesz, amíg teljesen simára, képlékenyre eldolgozzuk az anyagot. Keze egy pillanatra sem áll meg a beszélgetés idejére sem. Most egy csecses korsót formál. Készítése majdnem úgy megy, mint a vázáé, csak a száját be kell tűrni, s fület kell ragasztani az oldalához. — Most a legkeresettebb darabok a vázák, a korsók, de például télen nem győzünk elegendő csirkeitatót készíteni. Régen is, és most is csak a nők festettek. Kitűnő keze van a menyemnek, dicsérik is a munkáját a környező falvakban, ahová árulni visszük a cserepet. Menyus bácsi, amióta nyugdíjas, csak délelőttönként dolgozik. Ahogyan ő mondja, ennyi is elég, hiszen aktív korában volt olyan nap, amikor háromszáz cserepet is megformált. Az elkészült darabok a kemencébe kerülnek, majd festés után elnyerik végleges külsőjüket, hogy sok lakás díszévé váljanak. Sipos Béla
