Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
1979. június 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Környezet, közérzet S zikesednek a legelők — panaszkodott vala^ ki Vásárosnamény- ban. S hozzátette: nem jól sikerült a belvízrendezés Beregben. Tiszta olajfolt a lakásom — siránkozott egy ismerősöm, s megmagyarázta: a ház előtt engedik ki a fáradt olajat, s a gyerekek minduntalan beletévednek a foltba. A balkonunk állandóan szotyolahéjjal van teli — mutatta egy asszonyka, és felvilágosított: a felső emeletről köpködik nap mint nap. A házunk előtti kiskertnél áll meg mindennap a munkásszállító busz. Félórákig tapossák a várakozók a nehezen ültetett gyepet. — így egy Sóstói úti lakos. Belefúlnak a gyerekek a porba — bizonykodik egy szülő, és mutatja a kopár Robin- son-várat, melyet elfelejtettek befüvesíteni Nyíregyházán. Döglik a hal — s a halőr a Túr vizére mutat, melybe ki tudja honnan belefolyt a növényvédő szer. Marokkal csapják a tésztát a strandon a levesbe a vendéglátó büféjében — fakad ki egy tizenéves lányka. Piszkosak a nyíregyházi szobrok — emlegeti egy férfi, s mutatja, mint lepi be csendben a guánó Kossuth és a Vénusz fejét. Aprónak tűnő dolgok, olyanok, amelyek nap mint nap érintenek. Hozzátartoznak a szűk környezet képeihez, eseményeihez, s ingerelnek. Mert az embert többnyire ezek az apróságok hozzák ki a sodrukból, bosszantják fel. Pillanatok alatt rossz lesz tőlük a közérzet. Egy tusakodás a buszon, mert nincsen hátul automata, megkeserítheti az egész napot. Egy rádöbbe- nés cserekor' arra, hogy a szövetkezeti lakás öt éve nincsen telekkönyvezve, hetes ingerültség szülője lehet. Egy munkaidőben munkásokkal teli csehó a kisvárdai kórházzal szemben (!) lehangoló látvány, és sokáig elkísér. Az ember hangulata, napi közérzete sok esetben ilyen, kicsinek tűnő események, látványok, benyomások függvénye. Próbáljuk észre nem venni, nem túllihegni, mégis hatnak. Éppen azért, mert állandónak bizonyulnak, vissza-visszatérnek, kísértenek. Van, amikor a hatósági beavatkozást, máskor az emberi belátást, egyszer az ellenőrzés hiányát, másszor a lelkiismeretet hiányoljuk. Ritka, amikor tenni tud az egyén is valamit. És mi adódik ebből? A beletörődés, az állandósult rosszkedv, s végül a közöny. Sokszor mondjuk: a kis jó dolgok nagy örömök szülői. Éppúgy áll ez a sok kis rosszra, ezek a nagy bosszúságok melegágyai. Gyökerük legtöbbször a kispolgári önzésben, a nemtörődömségben, a mások levegőnek nézésében rejlik. Nekem könnyebb, nekem jobb, nekem kell kevesebbet dolgozni, tenni, nekem nem kell intézkedni. Én és újra az én, az egyén kényelme, kellemes élete dominál, sokan nem jutnak túl azon, hogy csak a saját környezetük pillanatnyi javát lássák. Életünk kis közösségeinek apró környezetei azonban minduntalan ölelkeznek, átfedik egymást. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezt tudomásul vennénk, s megtalálnánk az egymással érinti kező és egymást fedő körök érdekazonosságait! Kis háborúságaink és kellemetlenkedéseink közben de sokszor számon kérjük a világ nyugalmát, a nagy nemzetközi légkör javulását, türelmetlenül sürgetjük a világközérzet jobbítását. De gondolunk-e arra, hogy az ennél egyszerűbb, saját kis világunk békés egymás mellett éléséért, szebbítéséért, javításáért, bajoktól tisztításáért mi mit tehetünk? N éhány évvel ezelőtt Párizsban egy, ember és környezetével folyó UNESCO-szemináriu- mon ezt mondta az angol előadó: „Higgyék el uraim, olyan korban élünk, amikor idegrendszerünket tépni kezdi az eltépett buszjegyet eldobó mozdulata, a hetedik emeleten barkácsoló, a kipufogógázzal növényt irtó, a tisztviselő unott arca, a park füvén heverő hippi, a zsúfolt járművön mellettünk szorongó könyöke, a mosolytalan ember." Túlzásnak véltem szavait. Pedig igaza volt. A környezetvédelem ott kezdődik, amikor ezek között a dolgok között teszünk rendet. Igaz, erre törvény nincs. Nincs? Bürget Lajos Munkásnők a Nyírségben. A BEAG kisvárdai gyáregységében gyakorlott női kezek készítik a kábeleket a további felhasználáshoz. Június 30: Próbaüzem az abroncsgyárban Nincs semmi akadálya annak, hogy június 30-án megkezdhesse részleges próba- üzemelését a Taurus Gumiipari Vállalat új nyíregyházi mezőgazdasági abroncsgyára — jelentették be a minap a több, mint egymilliárdos beruházásban közreműködő vállalatok vezetőinek nyíregyházi tanácskozásán. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy még az esztendő végéig terven felül 40 ezer darab textil-radiálköpenyt gyártanak az új létesítményben. Az itt készülő, s a mezőgazdaság gépeihez használatos abroncsok nagy előnye, hogy alkalmazásukkal jelentős mennyiségű energia — üzemanyag — takarítható meg, s ugyanakkor növekszik a munkagépek vonóereje is. 1980 januárjától évenként 210 ezer darab mezőgazdasági abroncsot gyártanak a 125 ezer négyzetméter területen fekvő új nagyüzemben. Termékeik 60 százalékát a tőkés piacokon értékesítik, míg 20—20 százalék a szocialista országokban és hazánkban talál felhasználókra. A június 30-án induló próbaüzemelés során nemcsak a generálkivitelező Kemév, s más hazai vállalatok, »hanem öt ország szakemberei is a helyszínen tartózkodnak, hogy az esetleg felmerülő problémákat idejében és gyorsan orvosolhassák. ZSEBBEVÁGÓ ÜGYEK A VOLÁN-NÁL Haladás kevesebb üzemanyaggal HALLOTTAM PANASZKODNI AZ EGYIK GÉPJÁRMŰVEZETŐT, MERT TÁRSA ÜRESEN JÁRATTA A MASINÁT. ÖSSZE IS KAPTAK. — Igaza volt annak, aki szólt, mert az üzemanyag- pocsékolás az ő zsebét is érinti — jegyzi meg Berencsi Gyula, a Volán 5-ös számú Vállalat pb-titkára. — Az is a dolgozók zsebét érinti, hogy az R-alap terhére fizetjük a takarékosságban legjobb eredményt produkálókat — fűzi hozzá Erőss Károly igazgató. A legjobbak Csaknem 1400 gépjármű- vezető dolgozik a vállalatnál. A takarékoskodók listáján 200—250 van közülük. Vannak kiválóak is. Mint Nyit- rai Miklós gépjárművezető, aki tavaly 5170 liter üzemanyagot takarított meg. Ezt 4245 forinttal honorálták. Ferenczi Károly 3406 forintot kapott. S még plusz 2—2 ezer forint jutalmat a tröszttől is. Energiaigényes vállalat a Volán. Nyíregyházán reggel 3,50 órától 0,25-ig 36 autóbusz, egy nap 890 járatban közlekedik. (Naponta 75 ezer (!] embert szállítanak.) Évente a városi forgalomban közel 2 millió 700 ezer kilométert futnak a buszok. Erre a norma szerint 1 millió 215 ezer 1. Járván a szatmári részeken, munkám végeztével kötelességemnek tartottam megkeresni régebbi tanárbarátomat, Futó Józsefet. Csendes borozgatás és víg anekdótázás közben megkérdeztem: — Nem lehetne-e áthívni a szomszédból a másik Józsefet? — Keserűt? — öt. — Nem. — Miért? Egy iskolában taníttok, jó barátok vagytok, te ismertettél meg vele legutóbb, amikor erre jártam. — Rég volt, tán igaz sem volt a mi barátságunk. — Ugyan! 2. Történt pedig — folytatta később — még a múlt őszön, hogy a járandósági földön leszedtük a napraforgóbugát. A járandósági földből mindenki olyat választhat, amely neki kedvére való. Kukoricást választanak leginvá tegye az ember azt a rengeteg olajat, hogy meg ne pimpósodjék. Így is két litert régebbi boros üvegbe töltöttünk, s oda tettük a konyhai asztalra, a spájzban nem volt már Galambos Lajos: Olaj és bor kább, marharépát, cukorrépát tán senki; én napraforgót választottam. Leszedvén a termést, a magot visszaadtuk a szövetkezetnek s kaptunk érte elvben 30 liter friss olajat. Aki ennyit felhasználni nem tud, a különbö- zetet megkaphatja készpénzben. Mi csak öt litert váltottunk ki természetben, hisz hohely, hisz ismeretes, milyen szűkek ezek az új lakások. No de a feleségem örökségeként van nekünk egy kis szőlőnk is, tán háromszáz öl. A napraforgó, meg a szőlő egyszerre érik. A lakáshoz tartozó pincében már régebben elhelyeztünk egy 150 literes hordót, gyönyörűen kiforrt ott a borunk. Ha kiforrt, a konyhai asztalon szintén literes üvegekben, hogy ne kelljen állandóan a pincébe mászkálni, volt valamennyi ital. Ezen a napon még nem volt kiforrva a bor. S hogy igazán jó legyen, hol volt még annak a lefejtése?! Átjött Keresd. Nézte az asztalt. — Meg se kínálsz? — kérdezte. — Mivel? — Ott az ital az asztalon. — Az nem ital — mondtam —, étel. — Annál jobb — vélte Keserű. — Adjad csak. — Nem érted, hogy nem ital? — Azt majd én megmondom. Fogta az üveget, kihúzta a dugóját, szájához emelte a flaskát és jót húzott belőle. — Ez a legprímább, olajos bor — mondta. — A világon ilyen jó, olajos bor tán nem is terem, mint nálad. Adj még! — Ne. — Adj, kérlek. — Nem. Akkor még egyszer meghúzta az üveget és a többit illetlenség elmondani. Nagyon nagy illetlenség lenne elmondani, nem is mondtam senkinek, rajtad ■kívül. — Átmegyek hozzá akkor én — mondtam —, még sem lehet két tanár így! Nyilván ő is tudja, hogy ő vétkezett. — Ahogy akarod. — Áthozom. — Ahogy akarod. — Akarom. — A szégyenből már barátság soha sem lesz. 3. Lett. liter gázolajat használhatunk fel, melynek a költsége 4 millió 617 ezer forint számol az igazgató. Hol lehet itt takarékoskodni? És főleg hogyan? Eredményes volt a szakoktatás, a pártcsoportokban történt beszélgetések. Így tavaly már a 100 kilométerenként 45 literes norma helyett csak 43,7 litert használtak a kocsik. — Ezt is soknak találtuk. Az idén a cselekvési programban még 0,2 literes csökkentést jelöltünk meg — jegyzi meg Berencsi Gyula. Sok két deci... Ha az egész vállalat gépparkját vesszük alapul, akkor ez a „csak” 0,2 százalék csaknem 100 ezer (!) liter benzin- és gázolaj-megtakarítást eredményezhet. Vajon mit tesznek azért, hogy ez elérhető legyen. Nem elégednek meg azzal, hogy „lelkére” beszélnek az embereknek. Bár minden fórumon fő téma az üzemanyaggal való takarékosság. A lényeg: a műszaki alapszervezet pártmegbízatásként vállalta, hogy az összes gépjármű üzemanyagellátó rendszerét felülvizsgálja. Ezt elvégezték. Megszűntették a folyásokat, csepegése- ket a gépkocsikon. Az üzemanyag-tartályokat zárható szűrőbetéttel látták el. Nem lehet üzemanyagot szippantani! A 2-es szemlék alkalmával műszeres fogyasztás- mérést végeznek. Ha túlfogyasztást mérnek, feltárják az okait. Újra szabályozzák, s ha szükséges, alkatrészeket cserélnek. — Ennyivel sem elégedtünk meg — egészíti ki Erőss Károly. — A gépkocsivezető, a garázs művezetője és a forgalmi szolgálatot teljesítő ellenőrzik minden beérkező gépjármű üzemanyagfelvételét és a megtett kilométert. Ha a kettő nem áll arányban egymással, vagyis normán felül történt fogyasztás, a gépjárművet azonnal javításra küldik. Nem lehet magyarázkodni. Ha azt látjuk: „nem a készülékben van a hiba”, hanem másban, a felelősségrevonás sem marad el — fűzi hozzá az igazgató. — Volt-e már ilyen eset? — Idén száz fegyelmiből 60 az üzemanyag indokolatlan túlfogyasztása miatt történt. De nem csak büntetnek, jutalmaznak is. Büntetnek, jutalmaznak — Üj ösztönzési rendszert vezettünk be — mondja a pb titkára. — Tavaly a "2 millió forintot jelentő megtakarításért csaknem 400 ezer forint jutalmat fizetett ki a vállalat. A helyi járatokon a vezetők havonta 400 forint pótlékot kapnak. Ezt a Volán 25 vállalata közül egyedül mi alkalmazzuk. Idén másodszor rendezik meg az energiatakarékossági vetélkedőt. A legjobb gép- járművezetők 5, 3, 2 ezer forintot nyerhetnek. Tavaly a versenyben ötszázan indultak. — Azt szeretnénk, ha a legtakarékosabb gépkocsivezetők átadnák tapasztalataikat a többieknek. Eddig csak elméletben oktattuk az energiatakarékos vezetéstechnikát. Ősszel felszerelünk egy tangépkocsit. Így oda ülnek a legjobbak mellé a „tanítványok”, s átadják nekik a tapasztalataikat — újságolja az igazgató. Ott takarékoskodnak, ahol tudnak. Mégis sokszor filléres alkatrészek miatt kénytelen a vállalat komplett alkatrészegységeket megvásárolni, drága pénzért. Ezekből házilag keveset tudnak pótolni. Olajregeneráló Nagykállóban — A fáradtolaj visszanyerése azonban még nincs teljesen megoldva nálunk sem — ismeri be az igazgató. — Ez a mi hibánk. Késik a nagykállói olaj regeneráló elkészülése. Ezzel legalább 120 ezer liter fáradtolajat tudunk majd újra felhasználásra alkalmassá tenni. lA Volán egyik legtakarékosabb vállalata a 25 közül a nyíregyházi 5-ös. Az országos tröszti versenyben most is dobogóközeiben vannak. — Igyekszünk az emberek szemléletén is változtatni. Szeretnénk elérni, hogy mindenki nagyon komolyan vegye a takarékosságot. Ez pártmunkánk egyik fő feladata — summázza a teendőket Berencsi Gyula, a párt- bizottság titkára. Farkas Kálmán
