Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

1979. június 22. KELET-MAG YARORSZÁG 3 A kommunisták példamutatásával Csökkenteni a veszteséget D dén is keményen meg kell küzdeni azért, hogy a betakarításra érett ter­mésből a lehető legkevesebb menjen veszendőbe. Szükség van erre azért is, mert a szeszélyes időjárás jelentős kárt okozott a mezőgazdaságnak. Ombolyon például az őszi árpa felét kiáztatta a belvíz, Tiszavas- váriban szintén a belvíz miatt nem sikerült a napraforgót elvetni, Ramocsaházán vi­szont a víz, pontosabban az eső hiánya mi­att 30 százalékos kár érte a réti kaszálót. A fagy és a jégverés aránylag nem nagy kárt okozott, de a fölösleges és a hiányzó víz annál többet. Nem maradhat egy talpalat­nyi föld sem bevetetlenül, raktárba kell juttatni minden deka termést, mert csak így lesz biztonságos a megye és az ország ellátása, csak így tudunk eleget tenni ex­portkötelezettségünknek. A veszteség csök­kentése érdekében a pártszervezetek is so­kat tehetnek. Az agrárszakemberek, a mezőgazdasági üzemek vezetői értik a feladatukat. Szak­tudásuk, akaratuk, szervezőkészségük ön­magában azonban nem hozhat sikert. Szük­ség van a pártszervezetek, a mezőgazda­ságban dolgozó kommunisták példamutató helytállására is. Az ömbölyi Kossuth Tsz-ben például június 18-án pártvezetőségi ülést tartottak. A pártvezetőségnek a főmezőgazdász szá­molt be arról: mit tettek a belvíz okozta hiány pótlására és hogyan készülnek a nagy nyári munkára, az aratásra. Elmond­ta, hogy a belvíz által kipusztított őszi ár­pa helyére szarvaskerepet és bükkönyt ve­tettek és vetnek, mivel az állatállomány­nak nagy szüksége van a takarmányra. Ed­dig négy kombájnja volt a tsz-nek, most várják az ötödiket. Azért áldoztak újabb kombájnra, hogy a vágásra érett kalászo­sok betakarítása egy napot se késsen. Saj­nos, így is lesz némi veszteség, az eső hiá­nya miatt a kalászok nincsenek olyan kö­vérek, mint ahogy azt szeretnék az ömbö- lyiek. Hasznos intézkedésnek értékelte a pártvezetőség, hogy a szállításban részt ve­vőket brigádba sorolják be az aratás ide­jére. A pótkocsik tömítettségét a brigád­vezető közreműködésével rendszeresen el­lenőrzik, hogy a kövesútra egy szem búza sem kerüljön. Egy pótkocsin ideiglenes műhelykocsit rendeznek be, amely állan­dóan ott lesz a kombájnok közelében. Az érdekelt párttagoknak ideiglenes pártmeg­bízatást adnak. Természetesen ez a megbí­zatás a betakarítást segíti. Az ófehértói tsz-ben a szakmai vezetés és a pártvezetőség úgy döntött, hogy a kom- bájnosokat nem csak mennyiségi, minőségi munkára is serkentik. Ha 5 százaléknál ke­vesebb veszteséggel aratnak, célprémiumot kapnak. Öt százalék alatt a szemveszteség- csökkenéssel arányosan nő a prémium. Az ófehértóiak különösebben nem panaszkod­nak: egy-egy fellegből májusban és június elején is kaptak esőt. De kora tavasszal ki­fagyott 20 hektár búzájuk, 50 hektár ro­zsuk és számos dohánypalántájuk nem fo­gant meg. Nem törődtek bele az elemi csa­pásba, a másodvetésük sikeresnek ígér­kezik, a pótlólag elültetett dohánypalán­ták tövére az asszonyok locsolóval hordták a vizet. Az ófehértói határban annyi zöldséget termelnek, hogy a község ellátá­sához elegendő legyen. A tsz vezetői önkri­tikusan bevallják: több lehetne a zöldség, ha gondot fordítottak volna az öntözésre. A ramocsaházi Rákóczi Tsz fiatal párt­titkára arra panaszkodott, hogy legjobb akaratuk mellett sem tudnak öntözni föld­rajzi helyzetük miatt. Ezért fonnyadt és apró a borsószem, a kaszálón 30 százalékos a veszteség, a búza egy része megsínylette az aszályt. Elkezdték a borsó permetezését, hogy azt ne érje még nagyobb károsodás. Elővették a hagyományos, lóvontatta ge- reblyét és a kaszálón összegyűjtöttek csak­nem minden szál szénát. Követendő pél­da, hogy Ramocsaházán idén nemcsak a kombájnosok kapnak célprémiumot, ha­nem a gépkocsivezetők is. így még érde­keltebbek abban, hogy a platóról egy szem se peregjen le. A tsz-ben huszonnégy párt­tag van, legközelebbi taggyűlésükön konk­rét felajánlásokat tesznek a veszteség csök­kentésére. I B^ ó példaként említhetjük a tiszavasvári 1 Vasvári Pál Tsz-t, ahol a későn le- EJ vonuló belvíz miatt nem tudták el­vetni a napraforgót. Helyette rövid te­nyészidejű kukoricát vetettek. A vasváriak a rendszeres öntözésre is gondot fordíta­nak. A gávavencsellőiek a Tisza vizét, a székelyiek a csatorna vizét hasznosítják öntözésre. A kocsordi tsz-ben sem bízzák a termést a fellegek szeszélyére. Százhúsz hektár kertészetet és ötven hektár egyéb növényi kultúrát öntöznek rendszeresen a Szamos vizével. Közös és egyéni érdek a termés bizton­ságba helyezése, a veszteség csökkentése. Erre mozgósítanak most minden erőt a ter­melőszövetkezetek pártszervezetei. Nábrádi Lajos F erdinánd nagyon sze­relmes volt. Az ilyen­fajta szerelmet mindig halálosnak nevezték a szín­padokon a narrátorok. Igen ám, de Lujzika nem viszonozta a szerelmet. Néki Albert tetszett. Lujzika gyö­nyörű volt és Ferdinánd, aki sok narrátor magyarázatát hallgatta végig a színházak­ban, elhatározta, hogy meg­válik életétől, mert Lujzika nélkül nem érdemes élni. Elhatározását tett nem kö­vette, mert Ferdinánd rájött arra, hogy szerelmi ügyben leginkább csak a XIX. szá­zadban tértek az emberek a másvilágra, a XX. század má­sodik felében legalább még egy ok kell az ilyen elhatá­rozáshoz. Mi legyen ez az ok? Az egyik Lujzika, a másik le­gyen az állásából való elbo­csátás. De miért küldenék el? Lelkiismeretesen dolgozott, mindig dicsérték munkáját. Mi lenne, ha sikkasztana? Ha más módon is megkárosí­taná a vállalatot? Most már úgy követte a tett az elhatározást, mint a jól nevelt kutya a gazdáját. Debreceni utazásának költ­ségszámlájába beírta, hogy „pörkölt hemendex 312 fo­rint”. Másnap hívatta a főköny­velő: — Kedves barátom, rosszul írta a hemendexet. Nem sza­bad fonetikusan írni. Javítsa ki, kérem „ham and eggs”-re. És kifizették a 312 forintot, holott a kis napidíjban ben­ne volt az étkezés is. Ferdinánd legközelebb 500 forintos költségszámlát nyúj­tott be „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele” címen. A pénzt megkapta és eb­ből arra következtetett, hogy hiába számítana fel ezer fo­rintot napfelkelte és kétezret naplemente címén, akkor sem rúgnák ki. Erre elsikkasztott 35 ezer forintot. Nem vették észre. Ügyszin­tén a százezret sem. Most mit csináljon? Rengeteg pénze volt, Lujzika Alberttel járt, de ez még mindig csak egy ok volt az öngyilkosságra, és ő változatlanul úgy vélte, hogy két ok szükséges ... Mit csináljon? Elköltse a pénzt? Nem... Ez becste­lenség lenne. A bűnözésből nem akart hasznot húzni, csak okot a halálos elhatáro­zásra. Hosszas töprengés után a pénzt bevitte az igazgatóhoz. A pörkölt hemendextől kezd­ve egészen a százezerig mindent elmondott, azt is, hogy próbára akarta tenni a vállalat ellenőrzését. Az igazgató megölelte és közölte vele, hogy nagy szolgálatot tett a vállalatnak. — Kinyitotta a szememet — mondta hálatelt hangon. — A főkönyvelőt meneszteni és magát teszem a helyére! Mi lett volna, ha egy több mil­liós tételnél jövünk rá az ellenőrzés hiányosságára ? Köszönöm, köszönöm! Lujzika pár nap múlva megtudta, hogy Ferdinánd főkönyvelő lett. Erre ott­hagyta Albertet és visszatért Ferdinándhoz. Nemrég megkérdeztem a boldog főkönyvelőtől: — Hogy csinálta ezt? Bér­elszámoló-helyettesből egy­szerre főkönyvelő? — Megsúgom a receptet — válaszolta —, elsősorban szükség van egy ingatag Luj- zikára, másodsorban három- száztizenkét forintot kell pörkölt hemendexért felszá­mítani ... Palásti László Senki sem állt odébb Nyírbátorban A tét: új profil Nagy mennyiségű és ér­tékű futóműgyártásra ren­dezkedett be a MEZŐGÉP vállalat nyírbátori gyár­egysége. Ecsedi Lajos, a gyáregység igazgatója sze­rint 1979-ben már 7—8 ezer futóművet gyártanak, me­zőgazdasági pótkocsikhoz és egyéb mezőgazdasági gé­pekhez. A 9 féle futómű a vállalat több mint 400 mil­lió forintos készáru terme­léséhez kapcsolódó kooperá­ciós termelés. A futóműgyártás érdekes­sége nem a már leírt ada­tokban van. Inkább mélta­tásra kívánkozik, ahogyan Nyírbátorban a termékszer­kezet-váltást és az ehhez szükséges új gyártási rendet kialakítottak. Az igazgató szerint: egy szeg sem maradt a régi helyén. Űj üzemcsar­nokokat, gyártó- és szerelő­sorokat kellett teremteni. Mindezt úgy, hogy közben a készárutermelés egy percre sem szünetelt. Kiverték a közfalat is A profilváltás klasszikus menetrendje közismert. Az átállás nagyságának függvé­nyében kisebb vagy nagyobb összegű beruházásokkal mű­helyeket építenek, gépeket vásárolnak. Nyírbátorban minden rendhagyó módon történt. — Az új profil fogadására és honosítására — mondta Ecsedi Lajos — egy fillér be­ruházási keretet, fejlesztési alapot nem kaptunk. Csak a feladatot határozta meg a központ és a központi szak­emberek segítettek, amiben tudtak. Ki kellett verni pél­dául a műhelyek közfa'ait, át kellett helyezni a gépein­ket. Ez nem egyszerűen kő­művesmunka. Gondos szerve­zést, statikai számítási: igé­nyel. Szerencsére van egy emberünk, Tóth István ter­melési csoportvezető, aki né­hány évig az építőiparban dolgozott, a számításokat ő végezte el. Mindez nagyon egyszerű­nek tűnik, pedig nem volt az. Négy hónapig sem nyugtuk, sem szombatjuk, sem vasár­napjuk nem volt az embe­reknek. Hajtani kellett. — Ha a gazdasági vezetés magára marad, nem tudom mi történik — gondolkodott hangosan Ecsedi Lajos. Mert néha azt hisszük — hajiunk erre —, hogy a kollektívára való hivatkozás csak szólam. Hát nem az. Nálunk nagyon erős a szocialista brigádmoz­galom. A Mező Imre Szocia­lista Brigád — műszakiak — vállalták, hogy az átalakítás­sal kapcsolatos terveket el­készítik, a kivitelezést irá­nyítják. Jöttek szombaton, vasárnap — A fiatalok, a KISZ pat­ronálták a munkát. A többi brigád szabad szombatra, va­sárnapra vállalt társadalmi munkát. Az emberek 60 szá­zaléka volt benn szombato­kon, vasárnapokon. Hát így történt. A túlórán, a célpré­miumon kívül szinte min­den ingyen van. Nyírbátorban ma már ha­vonta 500—600 futóművet ké­szítenek. Januárban erre sokan gondolni sem mertek. Hiszen nem csak új üzem- . csarnokok, gyártó- és szere­lősorok kialakítása volt a tét. Az emberek, a szakmunkások gyors átállására is szükség volt. — Simábban történt, mint hittük — vallja az igazgató. — Az új termékkel a munka jellege is változott. Eddig sok lakatossal dolgoztunk, most több forgácsoló szak­munkásra van szükség. Me­net közben 30 felnőtt szak­munkást részesítettünk spe­ciális átképzésben. Az embe­rek szívesen vállalták. Ez nem járt semmilyen hát­ránnyal, keresetcsökkenéssel, sőt ki-ki az eddigiektől job­ban megtalálta a számítását. A megváltozott helyzet miatt senki nem lépett ki a válla­lattól, hogy másutt próbál­jon szerencsét. Természete­sen néha el kellett beszélget­ni az emberekkel, brigádok­kal. Ebben sokat segítettek a pártszervezet, a társadalmi szervek. Ügy tűnik, év végé­ig teljesítjük a tervezett 158 milliós termelési értéket. Hasznos volt Ha már kimondta az igaz­gató a másfélszáz milliót, ak­kor legyen ez a szám alapja a termékváltás előnyét bizo­nyító viszonyításnak. Tavaly a gyáregység 213 fizikai dol­gozója 95 milliós értéket ter­melt. A létszám idén mind­össze 8 fővel , növekszik, a termelési érték 63 millióval. Hasznos volt tehát a profil- váltás. Különösen így, beru­házás nélkül. Seres Ernő Fogat és ital N égy és fél hónap alatt három halálos üzemi baleset történt megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben. Ja­nuárban Vásárosnaményban, márciusban Pátrohán, május közepén pedig Penyigén követelt emberéletet a gon­datlanság, a könnyelműség. Figyelmeztető, hogy két esetben az alkohol főszerepet játszott az előidéző okok között. Az egyiknél például maga a termelőszövetkezet brigádvezetője kínálta munka köz­ben a későbbi áldozatot. Az ital nem első esetben okoz súlyos, életet követelő szerencsétlenséget. Nem volna szabad megengedni egyet­len munkahelyen sem, hogy valaki, vagy valakik ittasan álljanak munkába, fogják meg a szerszámot, a volánt, vagy éppen a gyeplőt. Az ilyen embereknél bármelyik percben várható, hogy balesetveszélyes helyzetet teremte­nek, s nemcsak maguk, hanem mások testi épségét is ve­szélyeztetik. Ha másként nem megy, szondáztatni kell. Erre a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osz­tálya intézkedést is hozott, mely szerint kötelezően be kell vezetni az alkoholszondázást! Nem szabad elmulasztani a balesetvédelmi oktatást sem. Ez ne csak formális legyen, egy aláírással ellátott pa­pír, amivel a baleset megtörténte után védekezni lehet, ha­nem ténylegesen kapják meg a dolgozók az oktatást. A penyigei ügyben szereplő fogatosnak nem volt hajtási en­gedélye. Ennek ellenére alkalmazták. Ki tudja, hány ilyen fogatos van még a termelőszövetkezetekben? Keserű tanulság a halál. Csak kemény, határozott és következetes intézkedéssel lehet elérni, hogy az ital és más fegyelmezetlenség — amely előidézője az üzemi balesetek­nek,— több emberéletet ne követeljen. A betakarítás időszaka még csak ezután kezdődik a mezőgazdaságban, de három tragédia már megtörtént. Megálljt kell parancsolni a továbbiakban! (sípos) ^ Épül a Nyíregyháza—Nagykálló regionális vízmű. A 27 kilo­méteres vezeték 8200 méteren készült el Tiszabercel határá­ban. Képünkön: a vizműépítő vállalat szakemberei a 600 milliméteres csövet fektetik. (E. E. felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents