Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

4 kelet-masyarország 1979. június 22. Bombázták Somoza „bunkerét" Súlyos harcok Nicaraguában A Sandinista Nemzeti Fel­szabadítást Front egységei folytatják támadásaikat az ország északi és déli frontja­in, a fővárosban pedig a san­dinista légierő Somoza „bun­kerét” bombázta — adták hí­rül csütörtökön hírügynöksé­gi jelentések. A hazafiak teljes ellenőrzé­sük alatt tartják Leönt és megerősítették állásaikat Ma- tagalpában és Masayában is. Ezekben a városokban meg­választották a néphatalmi szerveket. Polgári védelmi bizottságokat alakítanak. Ez utóbbiak elsősorban élelmi­szerelosztással foglalkoznak, de harci cselekményekben is részt vesznek. A sandinisták csütörtökön közleményben jelentették be, a front repülőgépei bom­bázták a nemzeti gárda erő­dítményrendszerét. s bom­bák hullottak Somozának rej­tekhelyére, a „bunkerre” is. Sergio Ramirez Meroado, az ellenzék által létrehozott kor­mány tagja szerint 1978 szep­temberétől több mint 40 ezer ember halt meg a harcok kö­vetkeztében — nagy többsé­gükben a Somoza büntető- egységei által meggyilkolt gyerekek, nők és öregek. A nicaraguai politikus közölte, hogy magában Managuában a somozista fegyveresek napon­ta 300 embert gyilkolnak meg. San Jóséban csütörtökön az új nicaraguai demokratikus kormány képviselői nyilatko­zatban ítélték el az Egyesült Államokat, amiért a nicara­guai eseményekbe való be­avatkozásra akarják felhasz­nálni az amerikai államok szervezetét. Hasonló jellegű, elítélő nyilatkozatot hozott nyilvánosságra a Mexikói Kommunista Párt vezetősége és a kubai kormány is. Látogatás a Szamos menti Állami Tangazdaság ópályi tehenészetében. (Elek Emil felvétele ) (Folytatás az 1. oldalról) készülnek u vízmű tervei. A lakosság másfél millió forint értékű társadalmi munkával segíti a községet. Az általá­nos iskolában az oktatás tár­gyi és személyi feltételei jók, az úttörők elnyerték a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját. A kilenctagú pártvezetőség irányításával a kommunisták, a helyben dolgozó 1200 mun­kás és tsz-tag azon fárado­zik, hogy a gazdasági hatá­rozatokat időben végrehajt­sák, elősegítsék a tovább fej­lődést. Az 5000 hektáron gazdál­kodó helyi Kossuth Termelő- szövetkezet tevékenységéről Bajka Zoltán elnök számolt be. A 137 millió forintos ter­melési értékkel a tsz-ek so­rában a megyében a negye­dik helyen áll a közös gazda­ság. A gazdálkodás eredmé­nyességét rontja a gyakori belvíz, az őszi fagyok, az Ecsedi-láp környékének rossz talajadottságai. Ennek tudha­tó be, hogy a növénytermesz­tés árbevétele a 19 és 48 mil­lió forint között ingadozik. Ezt ellensúlyozza a gazdaság az állattenyésztéssel. A 400 szarvasmarha évente 1,4 mil­lió liter tejet ad, az anyajuh­állományt 2500-ról négyezer­re növelték. Támogatják a háztáji termelést, melyből az ezer tsz-tag évente 25—28 millió forint értékű árut ér­tékesít a közösön keresztül. Azon a kötetlen beszélgeté­sen, amelyet Fock Jenő a község és a tsz vezetőivel folytatott, többek között el­mondta : — Örülök annak, hogy egy járás és város életével részle­tesebben megismerkedhet­tem. Az a benyomásom, hogy megérte az az országos erő­feszítés, amelyet az elmúlt 10—15 évben folytattunk, hogy az iparilag elmaradott megyéket fejlesszük. Ez nem­csak közgazdasági szempont, hanem a társadalmi tudat, az itt élők sorsa szempontjából is fontos. Jóleső érzés, hogy az üzemekben fiatal, jóké­pességű gazdasági és pártve- zetőkkel találkoztam. A to­vábbi fejlődés alapja lehet a hatékonyabb munka. A Politikai Bizottság tagja ezután rövid határszemlén vett részt, megtekintette a tsz lakatos- és fűrészüzemé­nek munkáját, bejegyezte ne­vét a Zalka Máté és a Jedlik Ányos szocialista brigádok naplójába. A délutáni órákban a láto­gatás Mátészalkán folytató­dott. a Szamos menti Álla­mi Tangazdaságban. Szabó László üzemi pártbizottsági titkár köszöntése után Hegy- megi István, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a gazdaság igazgatója be­számolt a 11 ezer hektáron gazdálkodó nagyüzem terme­léséről. A kedvezőtlen adott­ságok ellensúlyozására a he­lyi viszonyoknak megfelelő termelési szerkezet kialakítá­sára törekednek. Eddig kö­zel hatezer hektáron végez­tek meliorációt, a szántóföl­di növénytermesztésen belül a hagyományos kalászosok és kukorica mellett nagy súlyt helyeznek az intenzív fű- és aprómagtermesztésre. Ez ala­pozza meg a sertés-, szarvas- marha- és juhállomány ta­karmánybázisát is. Az állat- tenyésztés eredményeit mu­tatja, hogy a hungarofriz ke- resztezésű tehenek évente 4500 liter tejet adnak. Az 1400 hektár téli almás­sal az ország legnagyobb ter­melői közé tartozik a gaz­daság. Évente 25—27 ezer tonna almát szüretelnek, a 700 hektár fiatal ültetvény­nyel a korszerű gyümölcsre­konstrukciót valósították meg. A tájékoztató után a ven­dégek megtekintették az Ópályi határában lévő kor­szerű tehenészeti telepet, a gazdaság hűtőházát és épülő sűrítményüzemét, valamint az almarekonstrukciót, ame­lyet az egyes ágazatok veze­tői mutattak be, Fock Jenő megállapította, hogy az álla­mi gazdaságban az országos és megyei párthatározatok­nak megfelelően alakítják a termelést, a jövedelmezőség­nek megfelelően alakítják a termelés szerkezetét. Elisme­réssel szólt ezekről a törek­vésekről, s javasolta a jó módszerek elterjesztését a környéken. A tangazdaságban tett lá­togatással befejeződött Fock Jenő programja, aki az esti órákban elutazott megyénk­ből. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál. a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke távi­ratban üdvözölte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnökét a BECS Magyar felszólalás a haderőcsökkentési tárgyaláson W. J. De Vos holland nagykövet elnökletével csü­törtökön megtartották Bécs- ben a közép-európai fegyve­res erők és fegyverzet kölcsö­nös csökkentéséről folyó tár­gyalássorozat 207. plenáris ülését, amelyen felszólalt Fo­dor Zoltán nagykövet, a tár­gyalásokon részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője. Beszédében méltatta a SALT—II. aláírásának törté­nelmi jelentőségét és kifejez­te reményét, hogy ez új táv­latot és lehetőséget nyit meg a bécsi tárgyalásokon is. Rá­mutatott arra, hogy lehetőség van a kölcsönösen elfogadha­tó egyezmények megalkotá­sára más, bonyolult katonai kérdésekben is — ha_ a felek elfogadják és következetesen betartják az egyenlő bizton­ság, a kölcsönösség és az egyenlő jellegű kötelezettsé­gek elvét. Sajnálatos — mon­dotta —, hogy tárgyalásain­kon a nyugati országok fi­gyelmen kívül hagyták ezt az elvet. A magyar képviselő hang­súlyozta, hogy a hadászati támadó fegyverekre vonatko­zó megállapodás aláírásának nincs automatikusan ösztön­ző, minden akadályt leküzdő hatása a bécsi tárgyalások­ra. A haladás csak akkor bontakozhat ki a SALT—II. szerződés teremtette kedve­ző talajon, ha a nyugati résztvevők reális álláspontot képviselnek, keresik a köl­csönösen elfogadható megál­lapodások útját, lemondanak az egyoldalú katonai előnyök szerzésére irányuló kísérle­tekről, felülvizsgálják, majd módosítják irreális — csu­pán feltételezéseken alapuló — követeléseiket, s ezt kö­vetően a kölcsönös kompro­misszumok útjára lépnek — amint tette azt a négy szo­cialista ország az 1978. június 8-i javaslatában. Természe­tesen elengedhetetlen, hogy hivatalos formában és konk­rétan is választ adjanak a fenti javaslatra a nemzetközi kapcsolatokban kialakult el­vek és gyakorlat figyelembe­vételével. Fodor nagykövet végezetül felhívta a nyugati delegáció­kat, hogy hagyjanak fel a létszámkérdésben eddig kö­vetett taktikájukkal, mert ez a tárgyalásokat eltéríti a fő kérdésekről és a fő célkitű­zésektől, ugyanakkor késlel­teti az álláspontok közeledé­sét, a konkrét megállapodás kidolgozását. Ennek kellene az első lépésnek lennie ah­hoz, hogy a tárgyalások" új impulzust kapjanak, s a SALT—II. szerződés után va­lóban konkrét eredmények születhessenek a bécsi tár­gyalásokon is. A haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülésére jövő csütörtökön ke­rül sor. Berlini levelünk Borbélyra várva E gy ismerősöm nemrég nagyon csodálkozott, amikor egy berlini borbélyüzletből egyórás várakozás után borostás arccal kellett távoznia. Azt hitte, ő követ­kezik, s már-már helyet foglalt a székben, amikor a bor­bély megkérdezte tőle, mikorra van terminje? (Azaz előre bejelentette-e érkezését.) Ezt az NDK-ban közismert fo­galmat a turisták zöme nem ismeri, ők csak azt látják, hogy bizonyos üzletek előtt türelmes sorok állnak. így van ez a szolgáltatás minden területén. A jelen­ség oka természetesen az, hogy miközben gyorsan nő a la­kosságnak a szolgáltatások iránti igénye, ezzel nem tud lépést tartani az ipar kapacitása. Az NDK minisztertaná­csa két évvel ezelőtt határozatban intézkedett a lakossági szolgáltatások nagyobb ütemű fejlesztéséről és támogatásá­ról. Ez utóbbinak köszönhető például — mint azt az ille­tékes minisztériumban hallottam —, hogy a fővárosban, Berlinben megállt a kisiparosok létszámának évek óta tartó csökkenése. Az ország mintegy két és fél ezer állami szolgáltató üze­me és szakszövetkezete mellett körülbelül mintegy 67 ezer magánkisiparos dolgozik. A képhez hozzátartozik, hogy az NDK-ban a szolgáltatások közé sorolják — tulajdonképpen logikusan — a városgazdálkodási tennivalókat is, például a közvilágítást, az utcák tisztántartását, a parkok gondo­zását, a lakóházak és környékük rendbentartását. össze­sen 56 féle ilyen és 160 féle lakossági szolgáltatás van. Tavaly csaknem 13 milliárd márka értékű volt az a munka, amit szolgáltatás címén végeztek. Ebben az ötéves tervben 2,2 milliárd márkával fejlesztik a meglévő kapa­citást. Az elmúlt évben különösen nagy volt az előrelépés az itteni patyolatnál. A statisztikák szerint minden háztar­tás 12 kilogramm ruhát és ágyneműt mosatott, tisztíttatott. Az állam minden egyes mosott kilogrammot 54 pfeniggel támogat. A polgárok kilónként egy márkát, illetve házhoz szállítás esetén 1 márka 10 pfeniget fizetnek. A házhoz szállítás egyébként mindinkább elterjedt országszerte. A Rewatex kocsijai kéthetente hozzák-viszik a ruhaneműt. Az a tény sem érdektelen, hogy a sokgyermekes családok, a nyugdíjasok és az egyedülálló öregek, szociális helyze­tüktől függően nagyon keveset vagy egyáltalán nem fizet­nek a mosatásért. A mosatást és vegytisztítást csak Berlin­ben idén 30 millió márkával támogatják. Figyelemre méltó sajátosság, hogy az NDK-ban a ház­mestereknek is pontosan meghatározott munkaidejük van, s kivétel nélkül amolyan ezermesterek. A lakások valamennyi beépített tartozékának javítása és cseréje díjtalan. A munkáslakás-szövetkezetek, illetve az állami házfelügyelőségek — éppen azért, hogy a meglévő kapacitást ne terheljék méginkább — a bérleményekben élő különböző szakmájú lakókkal szerző­dést kötnek. Ebben a formában az NDK-ban is megszüle­tett a másodállás. A szerződésesek hivatalos munkaidejük után — ugyancsak terminrendszerben — elvégzik a kert­munkát, s ennek ellenértékét lelakhatják, vagy kifizetik nekik. Egyébként rohamosan terjed itt is a „csináld ma­gad” mozgalom, de ennek csak egyik oka a szolgáltatók kis kapacitása, a másik a hobbi. Berlin, 1979. június. DCetnef Jßö fitté GALSAI PONGRÁC: éSajúf Qizi játékai 5. Giziké naponta hússzor is megjárta, vagy inkább meg­szaladta az utat a harmadik emeleti lakás és a kávéház között, de mindig úgy lépett be az ajtón, mintha sohasem járt volna itt, s most szülei tilalmát megszegve, kíván­csiságból surrant volna a helyiségbe. Reggel, amikor megjelent, illően köszönt a korai vendégeknek, majd a terem végében fenntartott, családi asztalnál fölhajtotta a reggelijét; aztán tanítás végéig nem mutatkozott; de délben már újra ott volt, táskáját levágta egy székre, kedvessége mindenkire rá­szállt, kivénhedt kártyakibi- cek, az utcán lornyonozó, ká­véházi satrafák, a szeretettől elszokott agglegények hiúsá­gát melengette: de nemsoká­ra el is tűnt; hogy fél óra múlva, valami ürügyet talál­va, megint benyisson az aj­tón, és úgy nézzen körül, oly csodálkozón és riadtan ... Csathó Kálmán legtöbbször a lépcsőházban futott össze vele. „Ha szembetalálkoztunk, a fordulónál, mindig udvaria­san behúzódott a sarokba, hogy szerényen és alázatosan utat engedjen: ha pedig mö­götte mentem, aszerint las­sított, vagy gyorsította tem­póját, hogy tartsa a négy-öt lépésnyi távolságot, s közben, fejét hátra fordítva, bámul­jon az emberre, szorongva, meghatottan és -lelkesen, mintha remélne valamit, amitől fél, vagy félne vala­mitől, amit remél. Nagy őzi­keszemének tekintete mint­ha azt mondta volna ilyen­kor: „Ne tessék hát hara­gudni, hogy én is a világon vagyok, sőt éppen itt vagyok, és magát olthatatlan rajon­gással bámulom.” A fiatal miniszteri tisztviselő és kez­dő író már hódításnak köny­velte el Beyer Giziké tekin­tetét. De aztán: „Otthon diszkréten hallgattam hódí­tásaimról, testvérbátyám azonban hasonló tapasztala­tokat közölt velem Gizikére vonatkozólag, alig egy-két nap múlva pedig ebéd köz­ben kiderült, hogy a kislány nemcsak minket, fiatalem­bereket tüntetett ki áhítatos bámulatával, hanem korra és nemre való tekintet nél­kül, családunk minden tag­ját egyformán...” Vajon szerepjátszás volt már ez a tekintet is? Ez a szeretetet kunyeráló, hiúságot melengető, öreget-fiatalt egy­aránt meghipnotizáló nézés? S mi volt benne több? A kí­váncsiság, vagy a számítás? Az őszinteség, vagy a rokon- szenv kisarcolásának erősza­kos igénye? Az apa mindenesetre kez­dett büszke lenni a lányára. Csak még nem tudta, miért? A kislány a serdülőkor környezetében szerezte be első színházi impresszióit is. De ehhez tudni kell a kö­vetkezőket. Nővére, Beyer Mariska még 1904-ben nőül ment Ábray Zoltán miniszteri ta­nácsoshoz. Ábray huszonkét évvel idősebb volt a felesé­génél: a hivatalban amolyan illatos zsebkendőjű, ropogós cipőjű tisztségviselő, otthon epebajos és szófukar zsar­nok, de hivatalon és házas­ságon kívül lelkes természet- barát s nőfaló. Mellékútjait nem is titkolta felesége előtt. S cigarettáinak füst­jét keresztülfújta az asszony boldogtalanságán. Gizi még az első világháború idején, Mariska váratlan halála után is így írt róla a vőle­gényének: „Tegnap reggel, ahogy kiteszem a lábam, ki­be ütközöm? Zoltánba. Ügy tettem, mintha nem venném észre, később elkerülhetetlen volt, hát beszéltünk egy­máshoz. De a papáékkal csak köszönő viszonyban voltak. Mama sírt és igaz is, ahe­lyett, hogy ez a dög volna valahol a fenében, és a mi édes kis Marisunk volna itt. Hát ezzel kell találkoznunk. Ez az élet és az igazság!” Nos, Ábray nővére Makó Lajos szegedi színigazgató felesége volt. S Makó éven- kint meghívta a Beyer-gye- rekeket: töltsék a nyarat Szegeden. Gizi itt, a direkto­rék barátságos körében is­merkedett meg a színházi világgal: a nyár esti, Tisza- parti sétákat, az ágyából ki­hallgatott, zajos, kártyás te- referéket s egy szegedi kardalnoknővel kötött, sutto­gó barátságát később is gyak­ran emlegette. Itthon részletesen beszá­molt élményeiről a kávéház régi törzsvendégeinek, Pet- hes Imrének. Pethes akkor már a Cyrano-ban és Haumptmann Bundó-jában megalapozta hírnevét, a Nemzeti Színház tagja volt, a fiatalok a „modern stil” fej edelmeként tisztelték; mégis élvezettel becsmérelte a mesterségét. Gizi készsé­gesen pincérkedett Imre bá­csi körül. S föltehetően az ábrándját is bevallotta ne­ki, hogy a szegedi kardalnok- nő pályájára lép. De alig­ha kapott sok biztatást. Pet­hes a „színésznői” pályát kö­vetkezetesen idézőjelek kö­zött értette. A kamaszlány első bátorí- tóját Szrakoniczky Károly- nak hívták. A fiatal újságíró magas, paróka-sárga hajú, evikke- res fiú volt. Rokonszenvesen csúnya jelenség. De kitűnően értett a színházhoz, képző- művészethez, zenéhez. Dél­előtt a Szépművészeti Mú­zeumban dolgozott, mint tu­dományos munkatárs, dél­után az Alkotmány című lap szerkesztőségében javította a cikklevonatokat, este meg bemutatókra járt, vagy a Báthory kávéház bádogasz­talán írta szűkszavú és talá­ló bírálatait. írásainak egészséges arcszíne szinte kivirított az Alkotmány ha­muszürke, klerikális unal­mából. Kár, hogy ezek a korra, ízlésre közönségre is jellem­ző kritikák élve eltemetve pihennek a hírlaptárak sír­kő kötegeiben, egy elfelejtett újság ostyatörékenységűvé száradt lapjain. (Folytatjuk) Magyar vezetők üdvözlete Leonyid Brezsnyevhez és lames Carterhez hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló második szovjet—amerikai szerződés aláírása alkalmából. Losonczi Pál ugyancsak táviratban fe­jezte ki jókívánságait ebből az alkalomból James Carter- nek. az Amerikai Egyesült Államok elnökének. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents