Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

1979. júnitíS 2. KELET-MAGYAROR8ZÁG 7 GYERMEKVILÁG GYERHEKPOSTA Látogatás a vasútnál, kirándulás Lillafüredre Tartalmas beszámolót küldtek a Gyermekpostához a Nyíregy­házi 13. számú Általános Iskola hatodik osztályosai. ,,Már ötödik éve, hogy kapcsolatban állunk a MÁV-állomás dolgozóival, KISZ- eseivel. Ez az együttműködés sokféle formában nyilvánul meg. Legutóbb például a gyermekna­pon a KISZ-fiatalok Lillafüred­re vitték kirándulni a rajunkat — nagy élményt szerezve mind­annyiunknak. De máskor sem feledkeztek meg rólunk. Üzem­látogatáson voltunk a vasútnál — pályaválasztási tanácsadást is hallgattunk. A raj több tagja részt vett már a KlSZ-gyülése­ken, megismerkedhettünk a KISZ-esek életével, munkájával egyaránt. A forradalmi ifjúsági napokon közös vetélkedőt ren­deztünk. Emlékezetes a hulla­dékgyűjtés, ahol segítettek ne­künk a KISZ-tagok, s az így ke­resett pénzből anyák napjára vásároltunk ajándékokat szülé­inknek. Ezúton is szeretnénk kö­szönetét mondani az alállomás fiataljainak!” Szívesen helyet adunk a levél­nek, s várjuk, hogy más úttörő­rajok is beszámoljanak a Gyer­mekpostában hasonló kapcsolata­ikról, élményeikről. Bodnár István: Ezüstvályú Szil, szál, szonda száll. Aluszol-e már? Fönn az égen ezüstvályu csillag-csoda száll. Törd a fejed A MÜLT HETI GYERMEK­REJTVÉNY NYERTESEI: Bónis Gyula Márk, Csomáli Angéla Pa­pos, Kiss Katalin Nyíregyháza, Margitai Csaba Fehérgyarmat, Pótor Zoltán Szamoskér. Vincze Andrea Jánkmajtis, Krakó Edit Tiszavid. (A helyes megfejtés: Sárospatak, Gyula. Debrecen, Szeged.) Ecsettel, ceruzával Tizenöt gyerek jár rendszere­sen a Nyíregyházi 15. számú Ál­talános Iskola rajzszakkörébe — mindannyian ötödik vagy hato­dik osztályosok. Sokféle techni­kával munkálkodnak a gyerekek, alaposan megismerkednek a raj­zolás-festés műhelytitkaival. Munkájuk eredményét dicséri, hogy nemrégiben a megye egyik nevelőotthonának ajándékoztak több linómetszetet, hogy azokkal tegyék hangulatosabbá az állami gondozott gyermekek otthonát. „Juhász” — Kalenda Mihály ha­todikos tanuló metszete. •A Képek a gyermeknapról Host láthatod a természetben Munkában a szakkör tagjai. (Gaál Béla felvételei) Úttörő kéktúra Hazánk hegységeiben 910 km hosszan húzódik az országos kéktúra jelzés, Sümegtől a Nagy-Milicig. A Magyar Ter­mészetbarát Szövetség ennek rövidített változatát, 300 kilo­méteres távot hirdetett meg az úttörők részére. A 910 km-es túra nyolc na­gyobb távegységre osztható: Balatonfelvidék, Bakony, Vér­tes-Gerecse, Pilis—Budai-hegy­ség, Börzsöny—Cserhát, Mátra, Bükk—Aggteleki hegység, Cse­rehát—Zempléni hegység. A résztvevő úttörőknek egy-egy tájegységben legalább 50 km- es túrát kell megtenniük, így elnyerik az úttörő kéktúra táj­egység jelvényt. Ha össztelje­sítményük eléri a 300 kilomé­tert, akkor kapják meg az út­törő kéktúra jelvényt. Egy-egy csapatnak legalább hat főből kell állnia. A túrázó egységet az úttörőraj vagy a természetjáró szakkör szervez­heti. Meg kell vásárolnia min­den résztvevőnek Az országos kéktúra útvonala című igazo­ló füzetet. Ez az Ezermester és Üttörőboltokban kapható. A füzetet a kijelölt ellenőrző pontokon kell bélyegeztetni és dátummal ellátni. A túraútvonalakat be lehet járni vándortáborozás kereté­ben, iskolai szünetekben vagy a vakációban szervezett több napos kirándulások alkalmá­val, vagy a nyári táborból ter­mészetjárások során. Ha egy-egy 50 km-es útvona­lat bejártatok, vagy már a 300 km-t teljesítettétek, a túra vezetőjének írásbeli jelentést kell készítenie. Ezt aláírja a csapatvezető, s elkülditek a Magyar Természetbarát Szövet­ség címére: 1054 Budapest, Ro­senberg házaspár u. 1. A je­lentésben írjátok meg az úttö­rőcsapat címét, a túrákon részt vevők nevét, a progra­mot, a jelentősebb tűraesemé- nyeket. Küldjétek el a kéktúra igazolófüzeteket és a túráról készített közös naplót, rajzo­kat, fényképeket. A kéktúra jelvényeket a Ma­gyar Természetbarát Szövet­ségtől kapjátok meg. Ezt az út­törőigazolvány szakpróba ro­vatába is bejegyzik. Gyárfás Endre: Á hét Hetvenkedem hétfőn: korán kelek kedden, szántok-vetek szerdán, csordát hajtok csütörtökön, pendelyt varrók pénteken, szüretelek szombaton, vígan vagyok vasárnap! Kitűnően sikerült a mátészalkai gyermeknap rendezvénysorozata: az egyik legkedveltebb színhely az aszfaltrajzverseny volt a dél­utáni majálison. A rajzok témája a nemzetközi gyermekév volt, ki­ki a maga fantáziája szerint „vethette aszfaltra” elképzelését. A nyírbátori gyermeknapon kéte zer gyerek és szülő vett részt. A délutáni vásáron nagy sikerük volt a kállósemjéni gyerekek által készített ajándéktárgyaknak. A képen: áll a vásár. (Kósa György felvétele) A gyurgyóka Sokfelé találóan méhészmadár­nak is nevezik hazánk e gyako­ri, rendkívül színpompás tolla­zatú faját. Termete kb. gerle- nagyságú. Hajlott, hosszúkás csőréről, megnyúlt középső farktollairól, de legfőképpen ra­gyogó tollníhájáról egykönnyen felismerhető. Torka fényes na­rancssárga. Begye és hasa élénk kékeszöld, míg hátoldala rozsda­vörös, szárnyain 'két barnássár­ga folttal. Meredek, háborítatlan homok­falak környékén járva, ha arra alkalmas fészkelőhelyet talál, szinte mindenhol megtelepszik. Lágy duruzsoláshoz hasonló énekét a levegőben nyilallva is hallatja. Ha türelmesek vagyunk és figyeljük, megláthatjuk, amint a homokfal meredek ré­szébe maga vájta fészkére száll. 1—2 méter hosszú járaton ke­resztül jut el tágasabb üregbe, ahová tojását rakja. Igen érdekes látvány, amint ezt a madárvilágiban máshol is előforduló „lakóhelyet” készíti. Mint egy kis bombázó, úgy zu­han bele a falba, mindig egy- egy kis darabka homokrögöt ki­szakítva. Méhészetek közelében való megtelepedése valóságos csa­pás. Táplálékának nagy részét ugyanis legyek, darazsak és ha teheti, méhek teszik ki. A méhcsaládok kitelepítését megelőzően, figyelmes körülte­kintéssel, de semmi esetre sem a madár elpusztításával elkerül­hetjük, hogy rövid időn belül szinte csak a kaptár maradjon. Ugyanis .ha nagyfelületű homok­falat talál, rendszerint telepesen fészkel, s ez esetben méhpusztí- tása is jelentős lehet. Agárdy Sándor A farkastól tanultam Valamikor réges régen jó ba­rátságban élt a róka, az orosz­lán és a farkas. Kiválasztottak egy nagy barlangot és elhatároz­ták, hogy ott együtt fognak en­ni. Mindennap külön-külön jár­tak vadászni, az elejtett vadat pedig hazavitték. Egy nap a ravasz róka fölfalta a zsákmányt, és üres kézzel állí­tott be a barlangba. A falánk oroszlán se vitt haza semmit. Csak a farkas hozta elejtett bir­káját, galambját és egy fürjet. Amint az oroszlán meglátta a zsákmányt, megparancsolta a farkasnak, hogy tegye középre, s így szólt hozzá: — Hadd lássuk, hogyan osztod el hármunk között ezt a három állatot! A farkas az oroszlánnak adta a birkát, magának a fürjet, a ga­lambot pedig a rókának. — Azt hiszem, barátaim, test­vériesen osztottam el. A falánk oroszlán akkorát csa­pott mancsával a farkasra, hogy nyomban elpusztult. Azután a rókához fordult, hogy most ő ossza el a zsákmányt. A róka először a galambot ve­tette az oroszlán lába elé, és így szólt: — Ez uraságod reggelije. Azután a fürjet: — Ez meg a früstök uraságod- nak. Végül a birkát is az oroszlán lába elé vetette: — Ez pedig, hogy jóllakjék uraságod. Az oroszlán meg volt elégedve ezzel az osztozkodással. Megkér­dezte a rókát, hogy kitől tanul­ta. A róka a kinyúlt farkasra mu­tatott : — Ettől a szegény farkastól ta­nultam, akit te egyetlen csapás­sal leterítettél — felelte. (Tasnádi Edit fordítása) Hamupipőke Romhányi József mesejátéka a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház gyermekszínpadának előadásában Fényképezte: Elek Emil HAMUPIPŐKE: Enyém volt ez! Kedves gerlék ajándékba hozták nem rég. De ha kérik, nekik adom, én már többé nem hordha­tom. Lábam táncra úgy sem szökken, míg 6 lenn ül a börtönben. BOLOND: És mér fogoly az ebadta? HAMUPIPŐKE: A mos­tohám bezáratta. Elfogta a Pitvarmester. KOVÁCS: Mifajta az a legényke, hogy szived úgy eped érte? HAMUPIPŐKE: Mézes­bábos inasféle, vidító a kedvessége... KOVÁCS: Külleme mi­lyen forma? Talán éppen ilyen volna? HAMUPIPŐKE: ő az! És nincs láncraverve! ÖTZSÁKNÉ: Nicsak! Itt az az átkos mézesbábos, az a csaló kalácsfaló. PITVARMESTER: Jaj, nem szabad ... fékezd ma­gad ... KOVÁCS: Mézesbábos, súlyos a vád! BOLOND: Engedd, hadd védje meg magát! GÁSPÁR: Bevallom én minden vétkem! Majdnem a rossz útra tértem. Ez a lányka igen tetszett, de jött egy más, jött a legszebb sziromruhás tündérálom, megláttam a fényes bálon. Fejem kábult, hogy rámné­zett, pillantása megigézett, és a szédült bűvöletben őt már majdnem elfeledtem. Most már bánom, már saj­nálom, örülök, hogy újra lá­tom. KOVÁCS: És milyen volt az a másik? GÁSPÁR; Mint ő! A megszólalásig! Ha megbo­csát, boldog leszek, gyere kedves, nyújtsd a kezed ... KOVÁCS: Várj még! Nem jött el az óra, semmiféle kézfogóra. BOLOND: Titokzatos me­se, furcsa! A topán a titok kulcsa! Ez kisebb vagy két hüvelykkel! Nesze szép lány, ezt is vedd fel! ARANYKA: Ne, ne kell­jen! ÖTZSÁKNÉ: Dobd ki, dugd el, semmi kincsért ezt ne húzd fel! KOVÁCS: Parancsolom, s ha ez kevés, majd követi a büntetés! ÖTZSÁKNÉ: Jaj, most mi lesz? Most pórul jár! GYÖNGYIKE: Úgy kell neki, hiába is erőlteti. Ezt te ugyan fel nem veszed. ÖTZSÁKNÉ: Tartsd a szád, te eszeveszett! GYÖNGYIKE: A másikat kicibálta, bőrét tágra rán­cigái ta! ARANYKA: Árulkodás! GYÖNGYIKE: Irigy, go­nosz! ARANYKA: Jaj, hogy karmol! GYÖNGYIKE: Harap, po­foz! ÖTZSÁKNÉ: Jaj,' jajaj, térjetek eszetekhez, mit ci- vódtok, veszekedtek! BOLOND: Vígan telik majd a nap, három bolond hajbakap! KOVÁCS: Elég legyen! Csituljatok, rossz asszony, egy percet adok ha beval­lód minden vétked, talán megbocsátunk néked ... BOLOND: ítélj király! Sújtsd a porba! Ez itt ör­dög — az boszorka! ÖTZSÁKNÉ: Te meg bo­lond, ügyefogyott... jobb ha szád is befogod. GÁSPÁR: Ezt már ne tűrd, Felségapám! KOVÁCS: Palástod már rádadhatnám! Érjen véget végre most már a maska­rás álarcosbál. ÖTZSÁKNÉ: Jaj! A ki­rály! Irgalom, kegyelem! ARANYKA: Jajjajajajaj! Mi lesz velem? GYÖNGYIKE: Nézd csak, herceg lett a bábos! KOVÁCS: Ugye milyen mulatságos? Én meg ko­vács, takács, szakács. (Folytatjuk) o

Next

/
Thumbnails
Contents