Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-19 / 141. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 19, 79-től megyénkből is Rendszáma: XX Ma még ritkaságszámba megy, hogy egy család a balatoni nyaraláshoz autót béreljen magának. Az ország jónéhány városában pedig már van erre lehetőség. Sza- bolcs-Szatmár megyében az idei év az első, amikor XX-es rendszámú, bérelhető személyautókkal rendelkezik a Volán 5-ös számú Vállalata. Munkások — bérautón — Húsz ilyen személyautót kaptunk — mondja Szabó József személyforgalmi osztályvezető. — Tulajdonképpen 7 plusz 1 üléses mikro- buszokról van szó, de hivatalosan csak akkor minősülne mikrobusznak, ha még egy ülés lenne az autóbuszban. Év elején a Volán Tröszt és az Üttröszt megállapodást ikötött, s ennek értelmében 20 autót kaptunk, amelyet azonnal a Közúti Építő Vállalat bérelt ki tőlünk munkásszállításra. Azt még nem hallottuk, hogy magán személy is igénybe venne bérautót . . . Az üzemanyagot és a gépkocsivezetőt a KÉV adja, akárcsak a bérautóbuszoknál. A javítás költségei a Volánt terhelik. A közlekedési vállalatnak a bérautók forgalmazásában az az üzlet, hogy havonta autónként 5670 forint használatbavételi díjat ahol műszaki és üzembiztonsági szempontból vizsgálják át a teljesítményüket. Évente egy alkalommal műszaki vizsgán ellenőrzik a bérautóbuszokat. Egy félév elteltével pedig a fékek műszaki állapotát vizsgálják, 4—5 ezer kilométerenként cserélik le az olajat. — A bérautóbuszok üzemeltetése a leggazdaságosabb forma mindkét i vállalatnak — folytatja Szabó József. — Nem kell alkalmazkodni a dolgozóknak a menetrendhez, átszálláshoz, a különjáratokkal szemben is előnyösebbek. A bérlőnek jó, mert a dolgozói biztosan beérnek a műszakkezdésre, és a Volánnak is gazdaságosabb a menetrend szerinti járatoknál. Az a hátránya, hogy nem tudják teljesen kihasználni a busz kapacitását, mert saját munkásaikon kívül mást nem Kirándulás — bérautóbuszon? Nemsokára néggyel növekedhet a bérautóbuszok száma. mert a Száév jelenleg négy szerződéses buszt is használ. Ezeknél az üzemanyagot és a gépkocsivezetőt is a Volán adja (ellentétben a bérautóbuszokkal), itt viszont drágább viteldíjat számlázhat a Volán. Amint a Száévnek több D-kategóriás autóbuszvezetője lesz, a szerződéses járműveket is bérbe adják az üzemeltetőnek. és 2,50 forint kilométerpénzt kapnak a KÉV-től. Sokkal többet hoz a konyhára és már 9 éves múltra tekint vissza a bérautóbuszok forgalma. Jelenleg négyet bérel a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, kilencet a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat és egyet a nagykáLlói posztógyár. Ezeknél is az üzemeltető gondoskodik gépkocsivezetőről és vásárolja meg az üzemanyagot. Kihasználatlan kapacitás Bérautóbuszként csak a nullára futott járműveket hasznosíthatja a Volán. Ezek azonban változatlanul üzemképes autóbuszok, feljavítják a műhelyben és üzembiztos állapotban adják át a bérlőnek. 2000 kilométerenként úgynevezett egyes szemlére viszik ezeket a járműveket, Igaz, hogy a bérlő szinte korlátlanul rendelkezik ezekkel az.autóbuszokkal, de nem egy esetről hallottak a Volán vezetői, hogy hosszabb hét végi kirándulásokra vitte az adott vállalat á dolgozókat a bérautóbusszal. Ezek a járművek biztonságosan üzemeltethetők egy rövid, oda- vissza járaton, de nem valók a szerpentinre. Ha véletlen közúti ellenőrzés során találnának ilyen autóbuszt, figyelmeztetéssel vagy a szerződés megvonásával lehetne élni a Volánnak. Amire viszont nagyon kicsi az esély, így marad az a megoldás, hogy az üzemeltető vállalat a saját dolgozóinak épségét, biztonságát nézi egy kirándulás megszervezésével. Ami biztonság hétköznap, köny- nyen kockázattá válhat hét végén... Tóth Kornélia Az' 1979-es évben 155 ezer darab leánykaruhát és -szoknyát készít szovjet exportra a BFK mátészalkai gyára. Veres Mária az elkészült ruhákat ellenőrzi. (Császár Csaba felvétele) Ötven év a gyerekekért Óvónő Császáriban Nevetés, kiabálás, lárma, önfeledt hempergés a homokban. Pattogó labda, röppenő hinta, félkész homoktorta. Figyelő gyerekszemek, ökölszorító drukkolás a mesehősnek. Őszinte kérdések, őszinte válaszok ... Bőven volt ezekben része a hosszú évek alatt. — Kimaradt a leglényegesebb, a szeretet és a türelem — igazít ki Boriska néni. — Hiszen ezek nélkül nem lehet jól gyereket nevelni. ötven éve óvónő Nyírcsászáriban. Ma már nyugdíjas ugyan, de még örömmel bejár dolgozni. Azt mondja, „szerencsére” most is kevés a munkaerő, így együtt lehet az apróságokkal. Pedig öt hónapja mankóval vagy bot segítségével tud csak járni, egy súlyos, lassan gyógyuló lábtörés miatt. — Sajnos, az én életemből kimaradt a család, a saját gyerek, így nem csoda, hogy csak itt, az óvodában érzem jól magam. Megszoktam már a zsivalyt, a nyüzsgést. Nem volt sem örömtelen, sem gondtalan az elmúlt időszak, ezt végképpen nem mondhatom, hogy unatkoztam. Az óvodásokkal való elfoglaltság kötött le akkor is, és még most is. Ismerek szinte név szerint mindenkit a faluban ha tudtam vagy tudok, szívesen segítek problémájukban Úgy érzem, ők is tisztelnek, szeretnek. Több mostani kis- óvodásnak még a nagyszüleit is én vigyáztam, gondoztam. Nem tudom összeszámolni, de talán ezernél is több gyerekkel foglalkoztam az ötven év alatt. Hazafelé mondta felháborodott hangon feleségének és dühösen nézett az elsuhanó Lada után. Csodálatos nap volt. Amikor a cukrászda előtt megálltak egy fagylaltot enni, gyerekkori jóbarátjával, Jóskával találkozott össze. Jóska meg akarta hívni egy italra, de ő elhárította: „kocsival vagyok” — mondta és jólesett tartóból cigarettát húzott elő és rágyújtott. — Vigyázz! — hallotta felesége kiáltását. Örült csikorgással állt meg az autó. A buszmegállóban egy fiatal pár állt és csodálkozva néztek a fékező Trabantra. Az asszony serényen letekerte az ablakot és gorombaságok tömkelegét zúdította a párocskára. Azok semmit sem értettek az egészből. Mazsola Elemér érezte, hogy neki is tennie kell valamit, hát serényen kiugrott az autóból. — Mit szórakoznak? Ilyenek miatt kerül börtönbe az ember! A fiatalember csodálkozva kérdezte: „De hát miért fékezett? Még csak le sem léptünk.. — Igen, csakhogy oda se figyeltek az útra! Mennek, mint az állat! — üvöltötte Mazsola Elemér és egy pillanatra zavarba jött, — hiszen ő volt az, aki nem figyelt. Gyorsan bepattant a Trabantjába és elviharzott. Császár Csaba — Az akkori kezdeti körülményeket össze sem lehet hasonlítani a mostanival. A ma pályakezdőknek szerintem könnyebb a feladatuk, s talán el sem tudják képzelni, milyen is volt 1929-ben, Nyír- császáriban egy óvoda. Nos, egy hatalmas istállót alakítottak át, vagyis takarítottak ki, abban dolgoztunk. Ott ettünk, aludtunk, játszottunk és tanultunk. Különösen a nyári és őszi mezei munkák idején volt nagy a zsúfoltság, mert aki bírt, kijárt dolgozni a földekre. — Eszközünk. játékunk annyi volt, amennyit a kicsikkel együtt készítettünk. Hej. micsoda boldogság volt akkoriban egy-egy rongylabda. vagy még egy csutkababa is. Papírból készítettünk csákókat, állatokat, s azokkal játszottunk. Nagyon sokat meséltem nekik, és szívesen énekeltük a kedves gyermekdalokat, mondőkákat. Mindennel le lehetett kötni a gyerekek figyelmét. Sokszor elnézem a mostaniakat, s azt látom, hogy a kevesebbet ők is jobban megbecsülik. — Mire emlékszem a legszívesebben? Nagyon sok kedves emlék, történet gyűlt össze az ötven év alatt, nem tudok közülük választani. Csodálatosak voltak a készülődések az ünnepségekre. Kevesebb volt a csillogás, szerényebb anyagi lehetőségeink voltak, de a gyerekek boldogsága pótolt mindent. — Vigyázz a hintánál, Marikám! — kiált közben a kislányok felé, mert a szeme természetesen a csöppségeket figyeli. Rögtön felfigyel a csínytevésre, jóra. Szigorúan dorgál, simogatva dicsér. Azt monjdák, az ember arcán nyomot hagy az élete során rá leginkább jellemző kedélyállapot. Boriska néni szeme körüL mosolygóráncok csokra... N. K. A bőség zavarában küszködhet a jegyzetíró, annyi mindenről lehetne, kellene írni a múlt műsorhétre visszagondolva. Így aztán csak rövid észrevételekre próbálok szorítkozni ezúttal. A Rátóti humorfesztivál a tévében most még jobbára a régebbi, sikeres vidám produkciók felújításában jelentkezett, kivéve a Vidám Színpad korábbi, gyenge-közepesnek is alig minősíthető Észnél legyünk .. _ kabaréműsora felvételének sugárzását. Tulajdonképpen A hét kitűnő, a fesztiválbúcsú napjáról készített riportjából kaphattunk ízelítőt a „rátóti” jó hangulatból, s az egész ügy „spiritus rectorától”, Nos, a továbbiakról szerdától sorjában, legalább érintőleg. Gáspár Margit szerzői estje, a Történetek Thébából kellemes, kulturált szórakozást nyújtott, némi — elviselhetően — eltúlzott panaszos felhanggal a könnyű műfaj, „a múzsák neveletlen gyermeke” méltóbb elismertetésének nehézségeiről. Pedig, ha ilyen igényesen művelik, a siker sem maradhat el. Külön is meg kell emlékezni egy remek betétről a „mindenkit' meghallgató” Feleki Kamill brilliáns alakításával. A Mire megvénülünk tévéfilmsorozat végeztével bizonyára sokan sajnálkozunk. Bár helyenként terjengős, sőt egyes részleteiben kissé unalmas, naiv és vadromantikus volt, dehát a mese, a cselekmény, a túlzásaikkal is a kort markánsan kifejező jellemek, a szenvedélyek ' plasztikus megjelenítésének mindig megvan az elandalodásra hajlamos, hálás közönsége. Szóval, jöhet a következő Jókai-regényadaptáció... A sorozat forgatókönyyét író Liszkay Tamás és a rendező Horváth Ádám talán jobban tömöríthette volna a cselekményt, kurtíthatta volna a párbeszédeket. De mi maradt volna akkor Jókai varázsából ? Már Maigret felügyelő sem a régi . . .? Hát bizony ez a francia feldolgozás, a Barátom Maigret meg sem közelítette a korábbi angolokat. A mackósán kedélyes, emberien közvetlen Rupert Davies-Maigrét — úgy látszik — jobban belopta magát a szívünkbe és belevésődött az emlékezetünkbe, semmint hogy a szenvtelen Jean Richard nyomozását élvezni tudtuk volna. (Ezen még a kitűnő Sinkovits Imre szinkronja sem tudott segíteni.) Ráadásul a történet is felette érdektelen volt. Merkovszky Pál Ügy látszik, nemcsak a nevelés, a környezet (a jelen esetben a nyelvi környezet) hatása, hanem adottság dolga is, ha valaki szépen tud beszélni a köznapi érintkezésben, képekkel, hasonlatokkal, metaforákkal fejezi ki gondolatait, érzéseit. Különösen akkor, ha általa megélt vagy tapasztalt dolgokról, eseményekről mesél. Ezt igazolta Kispista Istvánnak az a műsora a Falusi esték sorozatban, amelyben egy, a nyolcvanhoz közeledő eper- jeskei nyugdíjas tsz-taggal, Zakar Józseffel beszélgetett. Az öregemberek bölcsessége olyan erőteljes, kifejező nyelvi köntösben nyilatkozott meg, amely nemcsak színeivel, hanem szellemi frissességével is megragadta a hallgató figyelmét. Kispista István egyébként is régi mestere annak, hogyan kell (hogyan lehet!) a beszélgető partnerben esetleg meglévő szorongást feloldani, s nemcsak szóra bírni, hanem társalgásra rávenni. (A társalgáson nem üres fecsegést értve ezúttal.) Igen élvezetes műsor kerekedett ebből a találkozásból. író esetében követelmény a nyelvi erő, a tömörség. Sokat és figyelemmel olvasó ember nagyon tudja értékelni a kifejezés, az emberábrázolás leleményes módjait, eszközeit. Értékeli, de természetesnek tartja mindezt egy írónál. Természetesnek, ugyanis egyebek mellett azért is író az író, mert rendelkezik ezekkel az eszközökkel. Van úgy azonban, hogy meglepődik az olvasó, mint magam is most, a hét végén, amikor a rádió újra felfedezte számomra (s remélem, sok ezer más hallgató számára is) az 1923-ban meghalt angol írónő, Catherine Mansfield írásművészetét. A boldogult ezredes leányai című novelláját Domokos János .mutatta be. Az írás átala-' ikítva, párbeszédes formában, színészi megjelenítésben jutott a hallgató elé. A novella az írónő az Egy csésze tea — magyarul többször is — megjelent kötetében megtalálható. Lényeges kérdés, hogy sikerült-e Catherine Mansfield írásainak lényeges vonásait: emberábrázoló erejét, gazdaságos szerkesztését, lapi- dáris, tömör stílusát egyetlen novellával bemutatni, érzékeltetni. Azt tartom, hogy igen. Sikerült bemutatni azt a manapság meglehetősen ritka és eléggé nem érzékelhető stílust, amely néni azért nevezhető tömörnek, mintha szűkszavú lenne, hanem azért, mert a gondosan megválogatott szavakkal még a dialógusokban is jellemez, sőt, saját véleményét is kifejezésre juttatja anélkül, hogy külön írói kommentárokat fűzne hozzá. A bemutatás sikerében nagy részük van a közreműködő színészeknek, Benkő Péternek, Cser- nus Mariannák, Komlós Jucinak, Kovács Károlynak,. Tolnay Klárinak. Seregi István Csalt, lopott — megbüntették Nyolc éve garázdaságért, aztán csalásért, később elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopásért, legutóbb ismét lopásért ítélte már el a bíróság Horváth József, 27 éves, kis- várdai lakost. Horváth a büntetés letöltése után is ült fogdában, mert megszegte a pártfogói felügyelet szabályait, s munkát is hol két hétre, hol két hónapra vállalt, tavaly augusztus óta pedig csak alkalmanként dolgozik egy kisiparosnál annyit, hogy italra jusson neki. Horváth a múlt év decemberében albérletbe költözött, s mivel nem volt bútora, elhatározta, hogy lopni fog néhány berendezési tárgyat. December 27-én kétszer is bement a kiszemelt ház szer- számoskamrájába, ahonnan 2 fotelt szerzett, harmadszor pedig egy szőnyeget sikerült neki szerezni. Horváth 1300 forint kárt okozott, amiért a kisvárdai járásbíróság 2 év 4 hónapi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kötelezte, hogy a szabadságvesztés letöltése ala*t kényszerelvonó-kezelés- nek vesse alá magát. A bíróság elrendelte Horváth szigorított őrizetét is. Az ítélet nem jogerős. □képernyő [TTiíil AiftnWMEmTT hm azsola Elemér feszítve hajtott végig vadonatúj Trabantjával a város elcsendesült utcáin. Érezte az elfutó kilométereket. A villanyrendőrnél kicsit megreccsent a sebességváltó, de azért nem jött zavarba. Ügyesen manőverezett el két kerékpáros mellett. Asszonya büszkén ült a kárpitszagú ülésen, szeme sarkából ismerős arcokat keresett a „gyalogosan” közlekedők között. Mazsola Elemér lelki szemei előtt felvillantak a falun töltött nap emlékképei: édesanyja, apja, s a sógora, ahogyan végigmustrál- gatta a kocsit. Anyja szemében a büszkeséggel párosuló aggódás, a sógoréban meg az irigység. — Hoppá! — a fene ezeket a suhanco- k at. Úgy hajtanak, mint az őrült — hallania a bűvös szót: KOCSIVAL vagyok. A nagykorúira érve kihúzatta az autót és gyorsan felpörgette hatvanig. A kesztyű-
