Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

1979. június 17. O VÁLTOZÓ ÉLETÜNK, Házak és emberek 250 éve hatszázötvenen érkeztek A rakamazi telepesek Megyénkben is színesebb, változatosabb volt a falusi utcakép régen, mint ma. Sok ügyeskezű mester alkotásait még napjainkban is megcsodálhatjuk. Kevés pénzből, sze­rény keretek között is tudtak olyan otthonokat teremteni, amelyek megfeleltek alapvető funkciójuknak, ugyanakkor szemre is tetszetősek voltak. Dr. Balogh István írta egy monográfiában, hogy Sza- bolcs-Szatmár megye nem­csak földrajzilag tagolható jól körülhatárolt tájegysé­gekre, hanem településtörté­nete, a falutelepülés-forma és a iakóház'típusok szerint is több önálló tájegységre bont­ható. A következő idézet Tóth János Népi építészetünk hagyományai című könyvé­ből való: „A Felső-Tisza-vi- déki házak . tetőgerince, kontyélei mindenütt íves át- menetűek. E terület famű- vessége fejlett volt. A tor­nácoszlopok gazdag faragá­sai is erre vallanak, például Komoron, Lónyán. Tyúko­don.” Hűvöst adó, esőtől védő tornácot nemcsak az emlí­tett szatmár-beregi részen, •hanem a Nyírségben is bő­ven találunk. A tornácoszlo­pok magassága és száma az egykori tulajdonosok, anyagi helyzetére is utal. Erdész Sándor Nyírség című köny­vében ez olvasható: „A nyír­ségi parasztság társadalmi rétegződése a legjobban az építkezésekben mutatkozott meg. Ezért a Nyírség háztí­pusait három csoportba osztva ismertetjük. Külön kell beszélnünk a cselédek, napszámos emberek földhá­zairól, a parasztság két, il­letve több osztató lakóházai­ról és a Nyírség sajátos kis- nemesi házairól. A földhá­zakból a múlt század végén különösen Laskodon, Leve­leken és Nyíradonyban még igen sok állt. Elöl volt a pit­var, hátul a szoba”. A lakóházak nagysága, a kerítések cifrasága ma már nem tükrözi annyira a tár­sadalmi rétegződést. Egy-egy család anyagi helyzetét nem mindig fejezi ki a lakóház. A házak előtti kerítések azon­ban mindig ízlésre, vagy íz­léstelenségre vallanak. Jár­miban például láttunk túlci- comázott, díszes vaskerítést, Nagyhalászban egy termés­kőből rakott kerítésen akadt meg a tekintetünk. A kerí­tésbe épített terméskövek kékre, meg zöldre voltak festve. Változnak a házak, meg az előttük húzódó kerí­tések. A kórókerítés, a léc­kerítés lassan feledésbe me­rül, szóhasználatunkból is eltűnt már a cselédház, a fecskeház. De újabb háztípu­sok, illetve újabb házak je­lentkeztek szókincsünkbe. Ilyen a belvizes ház, vagy a C-lakás. Apropó C-lakás. A cigány­telepek felszámolásával je­lentősen javul a falukép, így van ez például Paszabon. A falu végén katonás sor­rendben állnak az egyforma, esőnek, meg a belvíznek? is ellenálló lakások. Egy oi- gányasszony, Varga Ferenc- né a tanács kirendeltsége előtt hivatalos iratokat bön­gészget, a C-lakásuk építé­sével kapcsolatos iratok ezek. Idén, vagy jövőre nekik is téglaház épül — nyugtatják meg a tanácson. Paszabon, az egyik dom­bos részen régi, ám igen tet­szetős ház vonja magára a figyelmet. Ablakaira új fá­ból, de régi és illő stílusban készült a spaletta. A kisebb szoba glőtt jókora veranda. Itt hűsölni lehet a tágas és kényelmes, vesszőből fonott fotelokban. A nagyszobában egy hosszú csíkban halvá­nyabb a deszka. Jól látható, hogy itt húzódott valaha a mestergerenda. Akkor távo­lították el, amikor bevezették a villanyt. Érdekes, hpgy a mestergerenda nélkül is sta­bil a mennyezet és a padlás. Biró Lászlóné, a ház asszo­nya ezeket mondja: — A fiam az NDK-ba nő­sült. A német vendégsereg­nek nagyon megtetszett a ház. a díszes tornácú nyári­konyha, meg az udvar. Fényképeztek is sokat a házban és az udvaron. A gyep mellett most sódert és homokot láthatnak. Kerítést akarunk építeni, de olyat, ami illik ehhez a százéves házhoz. A kirendeltségen Czeglédi Lászlóné, a Tiszabercel—Pa- szab Közös Községi Tanács elnöke tart fogadónapot. — Társközségünkben, Pa­szabon is változtak az épít­kezési szokások, de emeletes ház még nincs. Elkészült ugyan egy lapos tetős ház, de erre csak a későbbi évek­ben fognak emeletet ráépí­teni. Tiszabercelen viszont már több emeletes ház ma­gasodik. Egy hegesztő szak­munkás például most építi a szép, emeletes házát. Ibrányban a forró napon illesztgeti az építőanyagokat Kató István kőműves kisipa­ros. Munkája éppen olyan nehéz, mint mondjuk a bal­ladából ismert Kőműves Ke­lemené volt. Persze a fal itt összeáll. De a modern ház építése is nehéz fizikai mun­kát igényel. — Az ötvenes években gyakran építettünk sárfalat, vagy ahogy népiesen nevez­ték, fecskefalat. Az így ké­szült fal olcsó volt és jól szigetelt. A sárfalas házak nyáron hűvösek voltak, té­len melegek. Mostanában bontással is foglalkozom. A sárfalú házakat alig tudjuk szétverni. A hatvanas évek elején még divat volt a vá­lyogház. Mostanában téglá­ból, szilikátból húzom a fa­lat. A most épülő háromszo­bás lakóház alatt garázs és betonpince lesz. — Szokott-e építeni eme­letes házakat? — Tudnék építeni, de nincs rá engedélyem. Csak az a kisiparos építhet emele­test, akinek megvan a mes­tervizsgája és természetesen daruval, lifttel is rendélke- zi'k. Van egy maszek kollé­gám, aki már épített emele­test. — Változtak-e az építke­zéssel kapcsolatos szókások? — A kaláka, vagyis a cso­portos segítségadás divatban maradt. Az elkészült falra, meg a tetőre már nem tesz­nek sallangos vászonkendő­ket. De kezd elterjedni egy régi divat: az alapba pálin­kát, névsort, meg egy üze­netet teszünk. Nem árulják el, hogy mit üzennek az utókornak. Az viszont nem titok, hogy eb­ben a hatalmas területen fekvő nagyközségben a jövő az emeletes házaké. Az ibrányi tanács fiatal elnöke Berencsi Béla. — Az ifjúsági parlamen­ten többen is felvetették, hogy sürgessük a többszin­tes, telepszerű építkezést. Az ilyen építkezési módnál ugyanis kedvezményt kap­nak a fiatalok. Ha a fiatal építkező két gyermeket vál­lal, hatvanezer forinttal ol­csóbb a lakása. Az Ady End­re utcát emeletes övezetnek jelöltük ki. Már épült itt há­rom emeletes ház és újabbak is épülnek. Gyors ütemben csak 1982 után kezdjük ki­építeni az Ady utcát, ugyan­is ekkor fejezik be a nagy­község közművesítését. A Felszabadulás utcát elsősor­ban a fiatal házasöknak nyi­tottuk meg. Szép házak épültek ebben az utcában. Valóban szépek, tágasak, csak nagyon hasonlítanak egymásra. Á' kényelmes, két- három szobás lakásokon egy­formák az ablakok, magas az alap mindenütt, így az ajtók­hoz lépcsőkön lehet feljutni. Kertes házak, magas lépcső­vel. Felfelé kell haladni, ha be akarunk jutni ezekbe a házakba. Az idősebbek em­lékezetében kontrasztként megjelenhet a földbe vájt kunyhó, vagy a pincelakás... A házfalak emelkedése jelképes is lehetne. De hall­gassuk tovább az ibrányi ta­nácselnököt. — Nagyközségünkben épí­tőipari szövetkezet is műkö­dik. Igaz, hogy a szövetkeze­ti építők mostanában szinte teljes erejükkel Nyíregyhá­zán építkeznek az újfajta angol, úgynevezett No-fines technológiával. Már biztos, hogy a következő ötéves tervben a szövetkezet nálunk is alkalmazza ezt a techno­lógiát, tehát Ibrányban angol módra fognak épülni az emeletes házak. Egyébként 1975 óta nálunk folyamato­sain nő a lakosság száma és az építkezési kedv. Jellemző, hogy idén az építőipari szak­mával rendelkezők közül [tí­zen váltottak ki iparenge­délyt. Hatan főállásban, né­gyen mellékállásban űzik az ipart. Nagy és emeletes házak épülnek falun. Örömünk azonban nem lehet teljes, ha a szürke egyformaságot lát­juk. Szintén Erdész Sándor Nyírség című könyvében ol­vastuk: „A hagyományos építkezési mód továbbfej­lesztése elmaradt, erről a feladatról, amely a szülőföld szeretetén alapulhat, az egyéb tennivalók között megfeledkeztünk. A nyírségi nép ízlésétől távolálló sátor­tetős kockaépületek, a szapo­rodó vaskerítéskreációk las­san a falusi utcák sajátos hangulatát is feledésbe bo­rítják”. A mai mérnökök semmit sem mentenek át a múltból? A mai építkezők csak két-három féle kiviteli terv közül vá­laszthatnak? Kérdéseinket Kalocsai Istvánnak, a NYlR- TERV igazgatójának tettük fel. — Néhány tervező a régi vonalakból is átment valamit. Rengeteg típusterv létezik, csak ezek a tervek nincsenek kellően propagálva. Megyénkben családiház-tervpályázatot hirdettünk. A pályázat anyagát feldolgoztuk, de ez sajnos még nem terjedt el a gyakorlatban. Itt van az 1977/78. évi országos katalógus, amelyben nem kevesebb mint 94 csa­ládi ház típusterve található meg. A tanácsok többet tehet­nének a jó és esztétikus tervek népszerűsítése érdekében. Szemléletformálással változatosabb lehet az utcakép. Az ibrányi példa még nem jellemző. A következő 15 évben is kertes családi ház lesz az újonnan épült házak többsége. Nem mindegy hát, hogy mit és hogyan építünk. Nábrádi Lajos Rakamaz történelmi múltra tekinthet vissza. A régészeti leletek alapján már a kő­korszaktól kezdődően lakott terület volt. Nevével először az 1067-es százdi apátsági alapítólevélben találkozunk, amely szerint a Zalkodot és Kűrévet összekötő nagy út mentén fekszik. 1241 áprilisában a tatár csapatok a nagy úton vonul­tak fel és a közel két évig tartó tatár pusztítás minden emléket megsemmisített, Ra­kamaz is elnéptelenedett. Rakamaz a Gutkeled nem­zetség legrégibb szabolcsi fészke, övék volt Al- és Fel- Rakamaz, utóbbi a szentke­reszt egyházával. Leszárma­zottaik a Bereckek, Bátoriak, Szokoliak, Zakoliak és a Ra- kamaziak. A mohácsi vész után Ra­kamaz 450 lakosával a na­gyobb szabolcsi települések közé tartozott, földesura a tokaji kamara lett. A kettős királysággal, Er­dély leválásával, majd a tö­rök megjelenésével, a tokaji vár szomszédságában a har­cok állandósultak, a házakat leégették, a lakosság elpusz­tult vagy elmenekült. 1572- ben a töröknek fizettünk deftert (adót). Pár éves nyugalmat I. Rá­kóczi György uralkodása je­lentett, amikor 46 jobbágy­ős 10 halászcsaládot tartot­tak nyilván, akiket szőlőmű­veléssel foglalkoztattak. Ha­lálával ismét rosszra fordult a hadihelyzet és Rakamaz újra elnéptelenedett. II. Rákóczi Ferenc 1704- ben, a katonai összeírás so­rán 19 családfőt írattatott össze. A szabadságharc bu­kása után a tokaji kamará­hoz csatolták Rakamazt. 1728-ban 8 adófizető csalá­dot tartottak nyilván. Szerződ é.s Falck Ionossal III. Károly uralkodása alatt, 1722-ben a temesi Bán­ságba, Mainzból 600 német családot telepítettek át sike­resen. 1728-ban a temesvidé- kihez hasonlóan, az elnépte­lenedett, termékeny földű Rakamaz betelepítéséhez kö­tött szerződést a királyi ka­mara Falck Jánossal. A szer­ződés szerint Falck kötelezte magát 150 német család átte­lepítésére. A települők kizá­rólag császári alattvalók le­hetnek, akik a föld- és sző­lőművelésben jártasak. Az átköltözők szabad útlevelet kapnak és minden magukkal hozott dolgaik vám- és har- mincadmentesek. Falck minden beköltözött család után 4 frt-ot kap a kamarától. Az utazás fejében a Dunán le Budáig, 1 frt-öt fizetnek. Budától a kamarai hivatalnokok ingyen szállít­ják a beköltözőket Rakamaz- ra. Minden települő 20 bécsi öl széles és 30 öl hosszú ház­helyet, 30 bécsi hold szántó­földet, 6 hold rétet és szabad legelőt kap. Az épületfát a sóhivatal mérsékelt áron ad­ja, a települők 4 évi részlet­ben fizethetik meg. Tűzifa- szerzésre a beregi erdőben jelölnek ki részükre terüle­tet, ingyen, csak az erdő ki­pusztítását nem engedik meg. A települők csakis katoli­kusok lehetnek. Papot is hozzanak magukkal, fizetése 150 frt, 150 mérő gabona. 15 akó bor és 15 öl fa. készen. A templomot és paplakot a kincstár építteti fel. Anyagi kedvezések Minden települő 300 frt készpénzt köteles magával hozni. Az egésztelkés telepü­lő négy ökörrel, vagy négy lóval 30 napi robot munkát fog végezni és évi 12 frt adót fizet. A féltelkest a tehernek csak a felére köteleztetik. A letelepüléstől számított hat A korabeli rakamazi anya­könyv: „I. Kötet. Keresztel­tek és Halottak anyakönyve 1729—1749.” évig semmiféle adót nem fi­zetnek. Ami a robotot és ti­zedet illeti, első évben ezt sem szolgáltatnak, második évben azonban már fél robot­tal és fél tizeddel adóznak: harmadik évben pedig az egészre kötelezettek. Falck az egyezség megkö­tése után hozzálátott a to­borzáshoz. Célja az volt, hogy 200—300 német családot kivezessen és sikerült is eze­ket a mainzi, trieri. pfalzi választók, badeni, darmstadti őrgrófok, birckenfeldi, zwei- brückeni hercegek és a spe- yeri püspökhöz tartozó terü­letekről összeírni. Miután 38 családot szeren­csésen útnak indított, egy­szerre némi akadály merült fel. A kivándorolni akarók mindenüket eladták, hogy a kikötött összeg rendelkezé­sükre álljon. Amikor útnak akartak indulni, földesuraik az elbocsátás fejében olyan összegeket követeltek tőlük, hogy maguknak az útra sem maradt volna. Egy év telt el. míg a kamara rendelettel el­intézte az ingyenes elbocsátá­sokat és így csak 1729 júliusá­ban érkezett meg Schram Jó­zsef pap. későbbi rakamazi plébános vezetésével az első csoport. Az adóösszeírásból meg­állapítható, hogy 1729-ben 38. 1730-ban 6, 1731-ben 8. 1732- ben 30. 1733-ban 20 és 1734- ben 8 család érkezett Raka- mazra. Az anyakönyv szerint ér­keztek gyermekek, ifjak, fel­nőttek. idősek, összesen 650 személy. A letelepülő csalá­dok magukkal hozták a szü­lőket és nagyszülőket. Sok családnál a tagok száma a tíz főt is meghaladta. Egy családból sem hiányzott a 30 év körüli stabil munkaerő. Panaszok a tokaji kamarának Az áttelepültek kiszolgál­tatottságát tanúsítja, hogy 1766-ban a tokaji kamarához adták be panaszukat; sokan közülük nem akarták a me­gyei és urasági terheket vi­selni; ha a falu erre kénysze­ríteni akarta a húzódozókat., azok mindjárt bérességet vagy kerülőséget vállalva igyekeztek az adó alól ki­bújni és ezzel is súlyosbítot­ták a többiek terhét. Az egyházi anyakönyvből megállapítható, hogy több német iparos telepedett meg Rakamazon. Minden letele­pedett iparosnak 15 évi adó- mentességet biztosítottak. Ki­kötés csak az volt, hogy ki­zárólag mesterségüket kell folytatniuk és telket nem szerezhetnek. Rakamaz központi fekvésé­nél fogva nem zárkózhatott el a környezetétől és 1828- ban már az egész lakosság beszél magyarul, 1860-ban már teljesen magyarnak mondható. Rakamaz környe­zetébe való beolvadásával szakított a német nyelvvel és szokásokkal, szívesen vették fel az ezer év óta itt lakók nyelvét, magyaros szokásait. A német telepesek utódai, akiket már csak a nevük emlékeztet származásukra, a múlt örökségét felhasználva, kiemelkedő szorgalmukkal dolgoznak a szocialista jelen építésén. Perénvi Károly A /lemet telepesek első papjanak kezeírása az anyakö nyvben: „Ecclesia Rackama- sensis. 1729. 1 July — 1749. 8. .. Keverendő Domine Joseph Schram p... primo pastori ca- tholica Germania.” (Elek Emil reprodukciói) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET ; X Kot A-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents