Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
1979. június 17. H KM VASÁRNAPI MELLÉKLET JÚNIUS 1I-ÉN ÍRÁSBELIZTEK. JÚNIUS 25-ÉN SZÓBELI VIZSGA' TESZNEK. EZT KŐVETŐEN MEGKAPJÁK A VÉGBIZONYÍTVÁNYT, S A1 TÓL KEZDVE: ÁLLATTENYÉSZTÉSI SZAKMUNKÁSOK. HOVÁ VEZE ÚTJUK A MÁTÉSZALKAI SZAKMUNKÁSKÉPZŐBŐL? Pályák vagy kényszerpályák? A kislétai Bencsik György: — Szakközépbe készültem, ide vettek fel. Megszerettem, maradok a megszerzett szakmánál. Kertész Mihály, aki mátészalkai: — Bútorasztalos szerettem volna lenni. Harmadik helyen jelöltem meg a mezőgazdasági szakmunkás- képzőt. Furcsa volt, de rájöttem: nem lesz rossz. Mikó Anikó Nyírbogairól: — Azt terveztem, ápolónői pályára megyek. Nem sikerült. Itt sem csalódtam. Természetesen tovább fogok tanulni. Baráth Béla Gergelyiugor- nyáról: — Ma sem mondtam le arról, hogy hivatásos vadász legyek. Itt is állatokkal van dolgom, így megpróbálom ezt is. Hit ígér a jövő? Másfelé készültek, itt kötöttek ki. Az egyik a sertés- kombinátba, ha nem megy, a jármi tsz-be készül. A másiknak a máriapócsi szövetkezet kínál állást, a harmadik a naményi tsz-t választja, a lány a nyírbátori szövetkezet állattenyésztője lesz. Egy kivétellel mind szerződést kötöttek már leendő munkahelyükkel. Mit várnak? — Gyakorlaton már megismertük a gazdaságokat — mondja Anikó. Segítettek, s mi is megmutathattuk, mit tanultunk. — Lehet, hogy a beilleszkedés nem lesz könnyű — folytatja Kertész. Az idősebbek, akik nem is szakmunkások a tsz-ben, nem szívesen veszik, ha arra hivatkozunk, amit tanultunk. Bíznak a gyakorlatban. — Nekünk is engedni kell, de elvárjuk hogy teret kapjunk — így Bencsik. Igaz, sok év keLl ahhoz, hogy igazán jó állattenyésztők legyünk. De az iskola nagyon sokat adott nekünk útrava- lóul. — És jó keresetek is kínálkoznak — mondja Baráth Béla. Ha jól megnézzük, a négy és fél ezer forint is meglehet. De a háromezer-ötszáz mindenképpen. — Kivéve nekem — teszi hozzá Mikó Anikó. Egy nő sosem bír annyit. Jó, ha a 2300 forintot megkeresem majd. Bencsik György Ki is alakul nyomban a vita arról, vajon igazságos-e hogy egy lány ennyivel kevesebbet keres. Anikó végül is megadással nyugtázza: ez lesz a tény. És ő ezért vállalja, hogy jó időben kis Ver- hovináján bejár majd Bo- gátról a városba, télen meg fizeti az albérletet. Otthoni vélemények Kérdezem, vajon otthon a szülők miit szóltak ahhoz, hogy állattenyésztő szakmunkások lettek. — Azt akarták, hogy tanuljak tovább. — Belenyugodtak. — Rám bízták a választást. — Azt akarják, hogy végül is vadász legyek. — Még az ösztöndíjat is hajlandók visszafizetni. Vajon miért ez a langyos fogadtatás? A kérdezettek válaszolnak. Beszélnek, hogy Kertész Mihály van előítélet, nem a legelegánsabb szakmának ítélik falun sem az állattenyésztőt. Mások a munka nehézségét jelölik meg. Egyben megegyeznek: a fő ok az, hogy a munkabeosztás igencsak körülményes. — Hajnalban kezdünk, aztán a délelőtt és délután szabad, este újra munka — magyarázza Kertész. Egy fiatal számára ez nem könnyű. Ketté van vágva a nap. Amikor más szórakozni megy, tévézik, akkor mi dolgozunk. — Valamit valamiért — vág közbe Bencsik. Különben is van szabadnap, más már a munkabeosztás. — De nincs ünnep, nincs nyár, karácsony — teszi hozzá a pucér valóságot Baráth. Meg kell ismerni A végzős szakmunkások további terveikről is beszélnek: tanulni kell. Ezt is megtanulták az iskolában, ahol láthatták: az ismeretek jönnek, mennek. — Ezért is van jövőnk. Kiválóak az alapok — mondja Anikó. — Van levelezési lehetőség, vannak tanfolyamok. Biztos, hogy a gazdaságok becsülni fogják a ' tudásunkat. Érdeklődve hallgatom, mint melegednek egyre jobban bele a témába, s menyMiko Anikó nyi szeretettel beszélnek leendő, s igencsak nem elsőre választott szakmájukról. — Miért is ne? — kérdezi csodálkozva Kertész. Azt hiszem, ezzel a szakmával is úgy vannak a legtöbben: nem ismerik. Pedig ez kellene ahhoz, hogy jól választhasson a pályát kereső. — Az ember megszereti az állatokat. Talán nevetséges, de még el is beszélget velük — folytatja Mikó Anikó. Van abban szép, ha látjuk: az állatnak szüksége van ránk. m Baráth Béla — És az eredmény is lehet lelkesítő — teszi hozzá Baráth. Ha tudom, milyen haszna van a munkának, mindjárt szebb lesz. — A baj ott kezdődik, ha valaki eleve úgy kezd hozzá, hogy rossz lesz. Nekünk ugyancsak voltak fenntartásaink. Az első év nem is volt könnyű. De a siker aztán kárpótolt. Látszólag kényszerpályán indultak. Mégis, célba érnek. Nem könnyen. Volt harcuk magukkal, a környezettel. Tartanak a beilleszkedéstől is. De visznek magukkal valamit, a hitet, hogy szükség van rájuk, s hasznosak lesznek. A fogadókon múlik, hogy úgy is legyen. Azt oldalt összeállította: Bürget Lajos Á hanglemezpiacról Válaszol: Gáspár Péter, a Bessenyei Könyvesbolt vezetője — Mik a slágerek? — Minden Omega nagylemez, a Piramis, a P. Mobil, Zorán, Koncz, az ABBA és a Boney M. — Mi nem kapható? — Nem kapható egyetlen Omega, Piramis, P. Mobil, Zorán, Koncz, ABBA és Boney M. — Hogyan jut lemezhez a fiatal? — Előjegyzést veszünk fel. Minden lemezre. Dönt a sorrend és a kapott lemezmennyiség. Ha magyar lemezből 300 érkezik, az legfeljebb két napig van nálunk, a külföldi lemez 2—3 óráig áll a pult alatt. — Feketepiac? — Van. Tudomásom szerint egy Boney M. Raszpu- tyin 500 forint. Jön az idegenforgalmi szezon, jönnek a jugoszláviai, a nyugati lemezek. Magas árak, nagy konjunktúra. szólni, örülünk, ha kapunk. Karácsony táján megélénkül majd a kiadás is. — Milyenek a vevők? — Jók. Könnyűzenei lemezből legalább egymilliós forgalmunk volt a múlt évben. Vannak ugyan tömegjelenetek. akad, aki nem érti meg, hogy elfogyott valami. Ez érthető. Nem rajtunk múlik, hogy kevés. — Mitől függ az érdeklődés? — Döntően a rádiótól. A magyar és külföldi adók slágereit azonnal keresik. Nehéz lépést tartani a sok jó zeneszámmal. A fiatalnak van pénze. Kevés a türelme. A boltnak nem elég a lemeze. Kivirul a feketepiac. Hogy ez is régi lemez? Nos, mi is leforgatjuk. Ötletet! Ülnek a srácok a Kos- ] suth téren, Nyíregyházán. Kérdem a korláton gub- basztóktól: miért? Csak. i így a válasz. Guggolnak a srácok a Gangesz partján. Kérdezem tőlük:'mit csináltok? Semmit. Ennyi a felelet. Falaznak a srácok a Jósában. Kérdezem a hallgatag csapatot: mire vártok? Semmire. És hallgatnak tovább. Sorolhatnám még, merre és hol vannak a csellengők. És közben minduntalan kérdezem: jó ez így? Unjátok magatokat? Ültök? Hallgattok? Miért ? Jöhetne a válasz: hová menjünk? Hol van olyan hely, ahol mondjuk akad egy játékterem? Van olyan szórakozóhely, ahol a tizenéves kis pénzéből is fogyaszthat, szórakozhat? A többség azt mondja: a klub unalmas. Sok a kincstári szöveg. Gyenge a kötelező program. Annál még az utcán is jobb. Legalább friss a levegő. Főleg estefelé. Meg aztán az se egy öröm, ha állandóan csak nevelik az embert. Igazuk lenne? Nos, van ’ valami abban, amit mondanak. De érzek mást is. Az ötlettelenséget. Azt, hogy nem tanítottuk meg fiainkat és leányainkat szórakozni. Tény, az andalgásos séták kéz a kézben ideje lejárt. Mit adtunk helyébe? A focit, ezt az ijesztő monokultúrát? Mit tennék, ha sárc lennék? Ezt kérdezem magamtól. Biztosan lennék jobb, mint ők. De ötjének. Kiharcolnék egy jó kis zugot, ahol terefe- re-klubol lehetne csinálni. Fiatalosat, ahol lehet „arénázni”. Vagy megpróbálnám megszervezni azt, amit miskolci srácok megcsináltak már: kifestették egy sor szürke házgyári épület lábazatát képekkel, karikatúrákkal. Vagy megpróbálnám: vajon hogyan fogadja néhány idősebb ember, ha segíteni akar rajta a fiatal. Vagyis: sokat lehet írni az akadékoskodó idősebb nemzedék számlájára. De nem mindent. Kár lenne készen várni búvóhelyet, játékot, ötletet, vagányságot, jó értelembe vett banzáj-t. Miért ne csinálhatna egy lakótelep terén színpadot magának 50—60 lány és fiú? Miért ne muzsikálhatnának kedvükre este nyolcig, kilencig? Miért ne produkálhatná magát sok tehetséges, csupán önmaga szórakoztatására ? Srácok! Ültök. Csak. Semmit. Semmire. így a válaszok a kérdésekre, mit akartok, mit tesztek. Jó ötlet kellene, s rögvest nem lenne unalmas. Kár a hivatalos hívásra várni. Fiatalok a nyíregyházi Bessenyei Könyvesbolt lemezosztályán. Fiatalok könyvespolca Ifjúsági kislexikon — Meglepő igények? — Vannak. A legnagyobb divatnak látszik a nosztal- giialemez. Nemcsak az idősek, de a fiatalok is nagy mennyiségben veszik a régi slágereket, a régi filmzenéket, virul a Záray—Vámosi kettős minden régi lemeze, kapós az újrapréselt Beatles minden lemeze. — Travolta? — Pár óráig volt kislemeze nálunk is. Úgy hírlik: lesz. A külföldi lemezeknél az a helyzet, ez deviza kérdése. Ezért kevés. A lekötött kontingensnél egy darabbal sem jön több. — Kilátások? — Vegyesek. A magyar könnyűzenei lemezeket újra és újra kiadják. Várunk Omegát is, Piramist is. A külföldiekbe bele se tudunk Időben jött gyorssegély! így örvendezhetünk a könyvnek. A kiadó felismerte: a fiataloknak kell egy olyan segédkönyv, amely gyorsan választ ad egy sor kérdésre, ami a tizenéveseket foglalkoztatja, segít eligazodni a fogalmak erdejében. A fogalmakkal és információkkal zsúfolt világban egyre nehezebb tájékozódni. Fejben tartani még a legszükségesebbet is lehetetlen. A korszerű műveltség egyik tényezője: tudni, hol lehet találni valamit. A lexikonok jelentősége így egyre nagyobb. Különösen szükségessé vált egy olyan korszerű kézikönyv, amely az általános és középiskolás nemzedék modern ismereteihez kapcsolódik. Az Ifjúsági kislexikon tematikus rendet követ. A művészetek és kulturális jelenségek, a történelem és politika, a közgazdaság, az egyéb társadalomtudományok, a matematika, számítás- technika, fizika, a kémia és a biológia, a földrajz, az ifjúsági és gyermekmozgalom, a sport ’és egészségvédelem, a foglalkozások alkotják a fő fejezeteket, melyekhez kapcsolódik az ajánlott irodalom jegyzéke is. A lexikon tehát jól áttekinthető, s miközben ismereteket nyújt, megtanítja a fiatalt arra is, miként kell valamit megkeresni, hogyan kell eligazodni a lexikonok, kézikönyvek nagyon fontos világában. A fiataloknak szánt nagyszerű könyvet Láng László szerkesztette. Szép kiállítás, igen jó tipográfia teszi vonzóvá azt a müvet, amely egy kulturálódó, igényes fiatal könyvespolcáról nem hiányozhat. (Kossuth Könyvkiadó* 1979.) DQu^ Tizenévesek a nyíregyházi Kossuth térén. (Császár Cs. reiv.)
