Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

1979. június 17.

KELET-MAGTAROR6ZÁG

3

Á nyári ülésszakon

Szembenézés önmagunkkal

T

évedtek, akik az eddigi gyakorlatból arra következtettek, hogy az országgyűlés nyári ülésszaka amolyan „sima” tanácskozás lesz. Korábban ugyanis a zárszámadás — tehát az előző évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés — megvitatása nemigen hozott parázs vitát. Ezúttal azonban a képviselők nem mentek el szó, méghozzá kemény szó nélkül az ország tavalyi „háztartási" kérdései mellett. Már a miniszteri expozé sem takargatta a meglévő — és sajnos, az elmúlt évben tovább gyarapodó — gazdasági gondokat, melyek gyökere nem csupán a határokon túl, a világgazdaságban található meg. Változatlanul gátolja gazdasági egyensúlyunk helyreállítását, megszilárdítását a szervezetlenség, a pazarlás, a kifogásolható minőség. Mindezek tetejébe — sajnos — nagyon sokan még ma sem érzékelik kellően a meglévő bajokat, nem látják tisztán, hogy állami dotációval már nem szabad tovább mélyíteni a szakadékot az árak és a valós érték között, mert ez fájdalmasan visszaüthet. Nemcsak ez a határozott hang volt figyelemre méltó a nyári ülésszakon, hanem az igény is: mielőbb meg kell találni azokat a módszereket, amelyekkel egyszersmind konszolidáljuk és rugalmassá tesszük gazdaságunkat.

Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, aki a Központi Bizottság nevében vett részt a vitában, erről így fogalmazott: „Az állami gazdaságirányító szervek az eddiginél határozottabban vessenek gátat a felelőtlen gazdálkodásnak, a mások rovására történő költekezésnek. Szigorúan, személy szerint is vonják felelősségre azokat, akik a népgazdaságot károsító hibákat elkövetik.” Azokra a vállalatokra és személyekre értette ezt a felszólaló, akik meggondolatlanul, a többszöri erélyes figyelmeztetés ellenére túlköltekeztek.

Jobban dolgozni, takarékoskodni, ésszerűbb, racionális fogyasztást kialakítani: az egész ülésszakon ez a szellem uralkodott. Sokan sürgették — miként ez a miniszteri összefoglalóban markánsan megfogalmazódott. — hogy a felismerés mellett a cselekvés felelősségét is fokozzuk munkánkban. Ehhez szükséges a megfelelő értékarányok kialakítása, amely nem csupán árrendezés kérdése. Meg kell különböztetni — és meg kell becsülni — a jó munkát, s nem szabad elnézőnek lenni a szakszerűtlen, a gazdaságtalan, a hányaveti munkával szemben.

Szabolcsi szemszögből nem csupán azért volt emlékezetes ez az ülésszak, mert két megyebeli képviselő is szót kapott; mind Szabó Béla, mind Szabó Gusztáv a mezőgazdasági termelés fontos — ha úgy tetszik kényes — kérdéseit vetette fel: ellentmondás a hitelpolitikában, korszerűtlen szakemberképzés, aránytalanság az ágazatok között, égetően szükséges differenciálás a tájegységek között, stb. Ezért is vártuk izgalommal a pénzügyminiszter válaszát, amelyből kitűnt: meglévő, lényeges kérdésekre tapintottak a szabolcsiak, s már több mint ígéret, hogy az új szabályozás siet majd kiküszöbölni a mezőgazdasági termelést akadályozó, még meglévő ellentmondásokat.

Megyénk képviselői láthatóan örültek annak a határozott hangnak, amely kétségtelenül felerősödött a nyári időszakon tógazdasági élet hiányosságaival szemben. Széles Lajos így fogalmazott: „Nekem különösen az tetszik, hogy nem általában szólnak a képviselők a gondokról, nem szépítik a szavakat, hanem megcímezik a mondanivalót a legilletékesebbeknek. Szükség van erre, mint arra is, hogy minden munkahelyen szigorú önvizsgálatot tartsanak, vessék fel a felelősséget rangtól, címtől és beosztástól függetlenül.” Tóth Géza a munkaerőgazdálkodás, a munkaerő-átcsoportosítás kérdéseit figyelte fokozottan. „Megyénkben is van tennivaló, nálunk is van kapun belüli munkanélküliség, tennünk kell azért, hogy mindenki a neki megfelelő helyen dolgozzék. Természetesen mindezt nagy körültekintéssel, humánusan, de határozottan kell elvégezni."

Valójában a fegyelmezettebb munkát szolgálja az állami pénzügyekről elfogadott törvény is, mely áttekinthetőbbé, jobban ellenőrizhetőbbé teszi az eddigi, szerteágazó szabályozást.

A nyári ülésszakról abban a reményben távoztak a képviselők — köztük a szabolcsiak —, hogy eredményeink fokozásához új lendületet adott a vita.

Angyal Sándor

Rajtra készen a gépek

ARATÁS 79

Utolsó csavarhúzások és munkára kész a kombájn Bakta- lórántházán (a szerző felvétele.)

Csütörtökön reggel napsütéses idő volt Nyíregyházán. Vásárosnaményban már borús, szeles idő fogadott. Nem kellett soká várni, megnyíltak atf ég csatornái, ömlött az eső.

Rádió a kombájnban

— Ejh, nagyon jókor jött

ez az eső — dörzsöli a tenyerét Siket Gyula, a vásárosna- ményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. — Többet ér ez, mintha két napig öntöztünk volna. Persze nem hagyjuk abba, továbbra is üzemeltetjük a berendezéseinket, Szüksége van a kukoricának meg a cukorrépának a vízre., *>•

Szüksége van, de a kalászosok jobban mégsínylik a szárazságot. Már a kezdeti jelek mutatkoznak rajtuk, de még semmi sincs veszve.

— Tavaly 1100 hektáron vetettünk búzát, ebből 300 hektárt elvitt a belvíz és a fagy — folytatja az elnök. — Rozsunk százötven hektáron van. A mostani állapot szerint július elején kezdhetjük az aratást. Már kijavítva a tizennégy SZK ötös és hatos, valamint az E—512-es. Alkatrészproblémánk nincsen, mert folyamatosan vásároltuk és a rossz gépekből is kivettük a használható darabokat.

Ezzel a gépparkkal két hét alatt le tudják aratni a kalászosokat. Az előző évekhez hasonlóan most is segíti majd a betakarítást a szövetkezetben a rádió adó-vevő, amit a kombájnokba beszerelnek.

Tarlórépa búza után

Az eső Baktalórántházán is rendületlenül esik. Inkább most, mint aratáskor, pláne ha olyan nagy szükség is van rá. A Dózsa Termelőszövetkezetben kilenc rajtra kész barna óriás várja az aratás kezdetét. A régi gépeket felújították, előkészítették, s a két új SZK-ötös is jelentős mértékben hozzájárul majd, hogy tíz-tizen- négy nap alatt befejezzék a betakarítást.

— Homoki téesz vagyunk, így nyolcszáz hektár a rozs, a búza pedig 315 — mondja Köbli György, a szövetkezet elnöke. — A fagy és a belvíz mindössze nyolcvan hektárt károsított-. Nem a legrózsá- sabb a mi kalászosaink helyzete sem.

Ezt nem állja meg szó nélkül Kovács György üzemegység-vezető:

— A szárazság miatt igaz, hogy elmaradt a fejlődésben a búzánk meg a rozs is. De tegnap jöttem haza a Dunántúlról és az Alföld nagy részén még ilyen sincs a kalászos. Ez az eső pedig rátett hektáranként legalább két-három mázsát.

Bár a próféta beszélne belőle, gondolhatja ilyenkor az ember, de maradjunk a mánál.

— Egy hét múlva tartjuk a gépszemlét, amikor is felsorakoznak a kombájnok, a szállítójárművek, a bálázók, a talajművelők — mondja Harsányt János gépesítési főágazatvezető. — A javításnál akadt problémánk. Nem lehet kapni a vágóadapterhez konzol csigát, ígérték, hogy lesz. Az 1,8 miHió forintos raktárkészletnek több mint a negyede kombájnalkatrész.

Baktalórántházán minden évben gyorsan elvégzik az aratást. Most is így tervezik, utána kölcsönadják a gépeket.

— A betakarítással egyidő- ben mennek a bálázó és szalmalehúzók is — veszi át ismét a szót az elnök. — A kombájnokat a jól bevált gyakorlat szerint szerelők vezetik, s mellettük szakmunkástanulók lesznek a segédvezetők. Nagy gondot

fordítunk a másodvetésre is. A kalászosok után tarlórépát vetünk a juhoknak és a háztáji állatállomány ellátására.

Aratás

csak bérmunkában

Kevés olyan termelőszövetkezet van, mint a székelyt Búzakalász. Hogy miért? Ezt Kovách Levente elnök magyarázza:

— Kicsi a területünk, a közös szántó nincs nyolcszáz hektár. Ezért nem termelünk kalászost. Ellenben kukoricát 350 hektáron, emellett silónak valót is nagyobb területen vetettünk az állatok ellátására. A gazdaságunknak két NDK-gyártmányú E—512-es típusú kombájna van. Aratás idején, júliusban mindig segítünk a kalászosok betakarításában a szomszédos termelőszövetkezeteknek. Bérmunkában végezzük, s szalmát kapunk érte. Nagy szükségünk van rá a juhtenyésztésben, meg a kacsáknak készítünk belőle tojófészket.

Még javítják a kombájnokat, amit alkatrészhiány is késleltet. Aratásig persze kész kell, hogy legyen — mondja befejezésül az elnök.

★

Szabolcs-Szatmár megyében 1979-ben 93 ezer hektár kalászos vár aratásra. Ebből 55 ezer hektár a búza.

Sipos Béla

Névtelen

egjosztanalc ne- vüktől falvakat. fi /U irritál,

I H/S ha Vásárosna- /■■ ményon átutaz- I W m va azt olvasom Gergelyiugor- nyán vagy Vit- kan: Vásárosnamény II., III. kerület. Mert kerület Pesten Óbuda, Csepel, Rákospalota is. Van számuk, hogyan is lehetne meg a közigazgatás számok nélkül!, de megmaradt a név, mely történelemre, hagyományra utal. Vagy vegyük a Varsánygyürét, a Hetefejércsét, ami nem egyszerű szóficam, de egyben szép, történelmi falunév megsemmisítése is. Van, amikor ezek az erőszakos hivatali képződmények jól sikerülnek, de többnyire fiaskó lesz a dologból.

Dolgokat rendezni, ha kiderül, hogy nem a legjobban sikerült a megoldás eddig, nem szégyen. Én mindenesetre szót emelek a történelmi, sok esetben XII—XIII. századi helységnevek érdekében. Féltem a honfoglalás utáni neveket is. Nem nyelvészeti, nem egyszerűen történelmi okok miatt. Hitem, hogy a falu neve egyben a kötődés első neve is, amit egy tájon megtanulunk. Egy-egy község, város nevének levegője, muzsikája, szép zengzete van.

A bürokrácia, a hivatal lassan-lassan egyre több esetben teszi rá kezét a nevekre. Elvesz születési helyet, elrabol falunevet. Jó lenne megállítani azok kezét az átirogatás közben, akiknek talán nem mond semmit az. ami másoknak a haza. Nem vitatom: közigazgatási rendre szükség van. De úgy, hogy közben ne bántsuk ezrek érzéseit.

B. L.

30

táborozóhely

Több mint 30 táborozóhelyet jelöltek ki a bükki és a zempléni hegyvidéken az ország különböző részeiből érkező általános és középiskolás diákoknak. A gyerekek Miskolc környékén, a Ga- radna-patak völgyében, Miskolc-Tapolca szomszédságában, a dédesi vár körül vakációzhatnak.

GALAMBOS LAJOS:

Átok Vénuszra

T

öbb szenvedélye volt Szőlősi Jenőnek: igen szerette a munkát, a családját és az italt — a kártyáról nem is beszélve. A vasútnál a teherkocsik felújítási munkálatait vezette nyugdíjazásáig, aztán másodállásban a városhoz közeli termelőszövetkezet alma-láda üzemében tevékenykedett, természetesen vezetőként. Egy alkalommal, fizetési napon felutazott Záhonyig; volt munkatársaival tíz-húsz filléres alapon ultizott, majd, minthogy ez a játék nem sokat hozott ji „konyhára”, pókerre tértek át.

Veszélyes játék a póker. Ismeretes a történelemből, hogy hazafelé utaztában miként vesztette el az atomenergia felszabadítási lehetőségének atyja a teljes Nobel- díját pókeren; annyi pénze sem maradt, hogy hazaérvén, az állomáson taxiba szálljon. E tényt rendkívül szatirikus formában azonnal megírta Magyarországon Rejtő Jenő (vagy P. Howard, ahogy tetszik) ; ő is értett a pókerhez, egészen annyira, hogy egy fillérje sem volt, amikor az inkriminációs rendelet alapján a frontra hurcolták munkaszolgálatra; Voronyezs alatt fagyott meg a magyar támadó állások kiépítése közben. Támadó, vagy védelmi állások — mindegy — télen! ötvenfokos hidegben! Ott pusztult a teljes második magyar hadsereg nyolcvan százaléka — itt búcsúztattuk őket, amikor indultak, Nyíregyházán, a főtéren; a mai ötvenévesek, vagy az annál korosabbak jól emlékezhetnek rá. Amikor a támadást elrendelte vitéz Jány, nagy januári éjszaka volt, süvítve hordta a szél a havat. Ök, a jó meleg bunkerben öten, hu- szonegyeztek. A soros osztó mindig kimaradt. Vitéz Jány Gusztáv első lapja zöld ász volt.

Rátette egyhavi fizetését készpénzben, vagyis ötezerkétszáz pengőt! Mai értékben mintegy ötvenkétezer forintot. A játéktársak megadták. Vitéz Jány második lapja a zöld alsó volt. Arca se rez- dült. Kérte a harmadik lapot. A piros ászt kapta. Fuccs. Akkor jelentették neki a hadsereg vereségét. Arca se rezdült ismét. Csapot- papot hagyva hazarepült, hogy hősiességéért átvegye az akkori legmagasabb katonai kitüntetést. Természetesen a magyar nép sem maradt neki adósa, a népbíróság doktor Major tanácsa kötél általi halálra ítélte őt 1945-ben. ö a fellebbezésében golyót kért. Minthogy katona — mondotta, ez kijár neki. Nem járt ki neki, mint ahogyan Bárdossy Lászlónak sem, á nem-politikus miniszterelnöknek, a „nem-politikusnak”, aki „egyszemélyben” üzent hadat, minden törvényes jóváhagyás nélkül a

Szovjetuniónak, az Angol Királyságnak és az Észak-amerikai Egyesült Államoknak. A kivégzés előtti éjszakán megengedték nekik, hogy kártyázzanak.

Nem nyertek.

Három játszmát játszottak, pénzük nem lévén csak az életüket tehették föl a játékra; nem nyertek.

Az akasztófa küszöbén ösz- szerogytak, összecsinálták magukat, nem maradt semmi tartás bennük, a nem is oly régi élet-halál uraknak. Nos, Szőlősi, még annak idején mellettük teljesített szolgálatot a különvonaton; még az is a tisztéhez tartozott, hogy itallal szolgáljon a nagyuraknak. Játszani nem játszhatott, de az úri szenvedély beléje ivódott örökre. Ott nézte a bunker sarkából, hogyan megy az uraknak a

játék, s hazatérvén kipróbálta szegény munkatársain.

Teljes fizetésüket elnyerte.

Másnap, még Szőlősi Jenő aludt, jöttek ám az asszonyok.

— Jaj, Szőlősi néni, a maga ura elnyerte kártyán az uram fizetését.

— Az én férjemét is.

— Az én emberemét is, teljesen.

Ment a jajgató kórus:

— Mit csináljunk, mit tegyünk, mit adunk a gyerekeknek enni?

Szőlősiné felállt, kikutatta az alvó férje zsebeit, megtalálta a rengeteg pénzt, s visz- szaadta az asszonyoknak, ki- nek-kinek annyit, amennyit mondtak.

Azok nagy köszönömökkel elmentek.

Felébredvén Szőlősi, nézte mindjárt, mennyi a vagyona, de a saját pénzén kívül egy kummával se talált többet.

— Hol a pénzem, asszony, ég a meszes gödör, italt akarok venni.

— Miféle pénz? Még a fi- i zetésedet se adtad ide.

I ' —- Á fizetés itt van, tessék. De a nyereségem?

— Visszaadtam a síró asz- szonyoknak.

— Te?

— Én.

— Hogy merészeltél egy férfi szórakozásába beleszólni?

— Sírtak, mondom.

— Verjen a cigányok istene. Életemben többé soha nem fogok nyerni. Elvesztem az életem, ha még egyszer kártyát veszek a kezembe. Mit tettél velem?

— Az élethez nem kell a kártya, uram.

— Nem?

S valóban. A következő fizetési napon Szőlősi Jenő a teljes járandóságát elvesztette. Annyija sem maradt, hogy egy doboz Cigarettát vegyen magának. Nemhogy italt, egy doboz cigarettát se.

Azóta nem kártyázik, játékból se, ingyen se.

— Rajtam az átok már — mondogatja —, az ördög bibliája, meg az asszony kibabrált velem.

S aszalódik azóta, mint az őszi szilva, se étel, se ital nem használ neki. Néha felnéz a csillagos égre, megkeresi a Vénuszt, a kártyások védőcsillagát, s átkot mond reá.