Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 17. A hét bécsi kérdése Az Osztrák Köztársaság elnöke Rudolf Kirchschläger és Kreisky kancellár Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter társaságában a Hofburgban. (Kelet-Magyarország telefotó) A türkizkék borítású, fehérarany berakásokkal díszített, három és fél méter hosszú asztalt már elhelyezték a bécsi Hofburg államtanácsi termében. Ezen a bútorremeken, amelyet még Ferenc József kívánságára készített el 1860-ban az udvari főasztalos, írják alá hétfőn, tehát holnap délben a SALT—2. megállapodást. Addig is folyamatosan tartanak a bécsi csúcstalálkozó tárgyalásai. A csúcsdiplomáciában nincs munkaszünet, Leonyid Brezsnyev és James Carter vasárnap is háromszor találkozik egymással. Ha a nukleáris tömegpusztító fegyverzet korlátozását célzó SALT-témát a kérdések kérdésének nevezik, — akkor alighanem jogos, ha heti ösz- szefoglalónkat is ennek az egy problémának szenteljük. Hiszen csaknem 7 esztendőn keresztül folytak a beható tárgyalások a terjedelmes, 80 oldalasnak mondott okmány megfogalmazására, amelyet végül is a csúcs előestéjén sikerült végleges formába önteni. S magának az újabb szovjet—amerikai, magas szintű párbeszédnek rendkívüli jelentőségét mutatja, hogy legutóbb 1974 novemberében, Vlagyivosztokban bonyolítottak le hasonló jellegű eszmecserét. S engedjen meg az olvasó, egy személyes mozzanatot: amikor ezeket a sorokat írom, a bécsi Hofburg sajtóközpontjában, körülöttem egyszerre 190 írógép kattog, és a zajt tetézi, az az 52 rendkívüli vonal, valamelyiken Tokió, Moszkva, Washington, Buenos Aires vagy Budapest hívja a telefonhoz különtudósítóit, akiknek felszabaduló helyén azonnal új kommentár írásába kezd a már várakozó újságíró. A SALT—2. aláírása úgy fejez be egy eseménysorozatot, hogy rögtön megindít egy új fejezetet. Természetesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a fegyverzet korlátozása, egy közös felső szint meghúzása a nukleáris eszközöket célba juttató rakétáknál, stratégiai bombázóknál és atom tengeralattjáróknál, önmagában még nem jelenthet radikális leszerelést. Csakhogy mégis először sikerült közös nevezőre jutni az atomfegyverek szabályozásának olyan területén, amely alapvetően érinti a két nagyhatalom s az egész világ biztonságát. Ezzel a SALT-szerződés kiemelkedő helyet kapott a szovjet—amerikai kapcsolatrendszerben, amelyben húsz év alatt nagyon sok — kb. hatvan — megállapodás és más, a különböző részterületeket érintő fegyverzetkorlátozó egyezmény született. A hangsúly érthetően a hogyan tovább kérdéseire összpontosul, s a továbblépéshez nagy segítséget adhat a SALT—2. bizalomépítő hatása, valamint magának a csúcstalálkozónak ténye, tfgyanakkor a bécsi megfigyelők joggal óvnak minden megalapozatlan és túlzott optimizmustól, miután az eddigieknél is bonyolultabb ügyek kerülnek napirendre. Mindenekelőtt a SALT—3., amelynek célja már a fegyverek mennyiségének valóságos csökkentése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok természetesen sok más világpolitikai kérdésben érdekelt, a fegyverkezési verseny általános mérséklésétől, a válságterületek gondjain át az energiajövő- ig. A hétórás, kétoldalú beszélgetés lehetőséget nyújt majd számos probléma érintésére, de a pontos tárgyalási dossziéról csak az eszmecsere befejezése után, az elhangzott tájékoztatások nyomán lehet majd képet alkotni. Annyi bizonyos, hogy a csúcstalálkozó már régóta érett, de létrejöttének elengedhetetlen feltétele volt a SALT—2. tető alá hozása. A folytatáshoz most különösen kedvezőek a lehetőségek, de ehhez szükséges az is, hogy a Szovjetunió által már többször hangsúlyozott konstruktív tárgyalási szándék mellett hasonló következetes törekvés valósuljon meg az Egyesült Államok részéről is. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert a szélsőséges héják nem fújtak visszavonulót az amerikai politikában. Miután a SALT-aláírást már nem tudják meggátolni, a szenátusi ratifikálás ellen lépnek fel, és azt remélik, hogy nem sikerül majd megszerezni a törvénybe iktatáshoz szükséges 67 szavazatot, a száztagú testületben. A nyugati sajtó egy része nagy szenzációként tálalta, hogy két, eddig ingadozó szenátor a SALT ellen foglalt állást, ezáltal a 40—45 helyeslő szavazat mellett 22 biztos ellenszavazat ígérkezik, s a nagy számú ingadozótól, határozatlantól függ végső soron még mindig a ratifikálás sorsa. Pedig mind nyilvánvalóbb, hogy a SALT-megálla- podással a körülmények adta legkielégítőbb kompromisszum született, amelynek során, akár Helsinkiben, nem voltak nyertesek és vesztesek, hanem a békés együttműködés erősödésére nyílott lehetőség. A csúcstalálkozó komolysága nem tette lehetetlenné azt a kedves eseményt, hogy a Bécs környéki szőlősgazdák hat négyzet- méteres „birtokot” ajánljanak Brezsnyevnek és Charternek, kiemelve: ha beérik a termés, hat-hat liter leszerelési nedűvel ajándékozzák meg őket, immár saját borukból. Remélhetőleg jó termés lesz, kedvező időjárással és politikai klímával. Réti Ervin GALSAI PONGRÁC: fóajop ífizi játékai 4. Önzetlenségéről is anekdoták vannak forgalomban. Jórészt a „híres ember gyermekkora” címszó alatt felsorolható, érzelmes szuperlativuszok- ban. De ezek a félbe tört vajas kenyerekről, ajándékokra költött zsebpénzekről, magára vállalt gyermekcsínyekről szóló esetkék nem alkalmasak a jellemzésre. Az utókor könnyen jósol. Ha a későbbi szatíraíró nyelvet ölt valamelyik ebadta társára, a majdani zeneszerző megbámulja az udvarukon működő kintornást, vagy a jövőbeni színész kigúnyolja a tanárait — máris megszületik az „antedatált jóslat”: a szatirizáló hajlam, a különleges zenei érzék, vagy a színészi tehetség csalhatatlan jeléről. Az utókor a fejlemények ismeretében sohasem téved. Persze, az „utólagos prognózis” lehetősége itt is megkísért. A nagyapa gyúlékony természete? Az apa tüskésfölényes okossága? Az anya kedélyhullámzásai? Továbbá a gyermekkori érzékenység, színjátszókészség, szereplési vágy? Ezek az alkatrészek már elegendők lehetnének a pszichológiai barkácsolásra. S arra is, hogy megjövendöljük, ami már bekövetkezett. De várjunk még a jellemrajzzal. 1905 májusában a Kálvin tér s a Kecskeméti utca sarkán bóbiskoló hordárok és parádéskocsisok hatalmas, csörömpölő zajra riadtak. Egy anarchista társaság betörte a Báthory kávéház tükörablakait. Morvái Ferenc urat, a tulajdonost, akinek termetes adóssága s négy neveletlen gyermeke volt, egészen letaglózta a veszteség. Idegösszeroppanással szállították a „Napóleon-gyárba”, azaz a Schwartzerba. Az asszony megkérte jó barátjukat, Beyer Marcellt, hogy amíg a férje fel nem épül, vegye át az üzlet vezetését. A férj betegsége hosszan tartott. így aztán Gizi édesapja, egyévi kisegítő munka után, megvásárolta a Báthory kávéházat. Át is költöztek az Erzsébet kőrútról a Kecskeméti utca 14-be, a kávéház épületében lévő, háromszobás lakásba. A Kálvin tér, az egykori Szénás-piac, a század elején még a város alvége volt. A régi Pest és a mai Budapest a lerombolt Városkapu helyén érintkezett a falusias alvéggel, a vidékkel. A Báthory kávéház teraszán La Valliere-nyakkendős költők ültek, világvárosias pózban, s hallgatták, két verssor közt elrévedve, a tér közepén hencegő márványkút csobogását. De a Soroksári út felől be- hömpölygött a falusi idill is: csizmás, turisöveges, szűrös- tarisznyás parasztok botozták fel a gulyát a vágóhídra. Az ökrök nagyokat lefetyeltek a kút márványmedencéjéből, amelyen oly ábrándosán függtek a poétatekintetek. Amikor Beyer Marcell megvásárolta a kávéházat, Gizi tizenhárom éves volt. Ez a környezet lett második otthona, s a gyermekkori sámlidobogó után az első színpada is. A kávéház, amely a század eleji Budapesten a lázongok tanyája, a tunyaság fészke, közéleti csarnok, terefere fórum és pletykaközpont is; ez a mindennapos, sűrű nyilvánosság, TELEX HELSINKI A Béke-világtanács felhívással fordult a világ béke szerető és demokratikus erőihez, hogy támogassák a libanoni nép harcát. A nyilatkozat élesen elítéli a palesztin menekülttáborok, libanoni falvak és városok elleni újabb izraeli légitámadásokat, melyeknek sok ártatlan ember esett áldozatul. STOCKHOLM Svédországban egyre több családapa él azzal a törvény adta lehetőséggel, hogy otthon maradjon gyermeke mellett. A legutóbb a svéd posta főigazgatója vállalta, hogy ellátja az anyai teendőket héthónapos fia mellett, lehetővé téve ezzel, hogy felesége zavartalanul elláthassa újságírói hivatását. NYUGAT-BERLIN A nyugat-berlini szenátus bejelentése szerint a jövő héten hivatalos tárgyalások kezdődnek a nyugat-berlini amerikai szervek és NSZK- kormányszervek között a náci párt egykori dokumentációs jíözpontjának sorsáról. A Nyugát-Bérlinben lévő központ — amely a Hitler-párt személyi anyagait őrzi — amerikai kezelésben van és sorsa évek óta élénk viták tárgya. A tárgyalásokat az teszi időszerűvé, hogy az eddig titkosan kezelt adatok az amerikai törvények szerint hamarosan nyilvános levéltári anyaggá válnak. Bonn most azt szeretné, ha a központ Nyugat-Berlinben maradna, de a szövetségi köz- igazgatási bíróság kezébe kerülne: ily módon továbbra is titkos anyagként kezelnék a mintegy 100 millió dokumentumot. PÁRIZS Ű.iabb merényletsorozattal hívták fel magukra a figyelmet a szombatra virradó éjszakán a korzikai szeparatista szervezet. az FLNC aktivistái: a Földközitengeri -francia szigeten és Párizsban összesen mintegy másfél tucat robbantást hai- tottak végre. A detonációk nem okoztak sebesülést, csak anyagi károkat. A robbantásokra a korzikai szeparatis- ták párizsi perének kezdete után került sor — az FLNC 21 aktivistáját állították az állambiztonsági bíróság elé. heten közülük „hazaárulás” vádiáért felelnek és elvben halállal is büntethetők. ahol a nagy elhatározások és olcsó szóviccek születnek; ez az éjjel-nappal kivilágított kirakat, amelybe némelyek csak belépnek, míg mások egy ültő helyükben, a széken száradnak el. Mennyi alkalom a megfigyelésre! Különösen a Báthoryban, itt a belváros és a „vidék” érintkezési pontján, ahol egyaránt otthon érezte magát a nem- zetes úr, a polgár, s a félproli. A gyermeklány számára, akinek az emberi adatgyűjtés majd művészi kötelessége lesz, keresve sem találhatnánk jobb környezetet. Gizi már tízvalahány éves korában annyi társaságot, embertípust és helyzetet ismert meg, mint más polgárlár; ok — akiket az illem kiutasított ebből a nyilvánosságból — asszonykorukban sem. Persze, az apa nem nézte örömmel Gizi kávéházi szerepléseit. Honnan is tudhatta volna, hogy mindennap egy-egy lecke, amelynek mint színésznő látja majd hasznát? Beyer Marcell legszívesebben kitiltotta volna lányát a kávéházból. De a körülmények kényszerével szemben tehetetlen volt. — S aztán a kislány elgyöngítő nézései! Az öregúr bajusza cincog- ni, muzsikálni kezdett, ha ezt a tekintetet látta. (Folytatjuk) A barátság ezer szála „Egymás mellett, vállvetve, egy sorban leszünk önökkel az elkövetkező években is.” így fogalmazta meg az egész bolgár nép üzenetét Todor Zsivkov pártunk legutóbbi kongresszusán. A tömör mondat összefoglalja a magyar— bolgár kapcsolatok elmúlt három és fél évtizedének, jelenének és jövőjének lényegét: a baráti együvé tartozást, a szabad akaratból választott közös utat. Amennyire magától értetődő, hogy azonos célokért küzdő országok egymást se- gítve-támogatva haladnak előre, annyira természetes az is. hogy újra és újra felmérik a megtett utat, számba veszik az együttműködés tapasztalait és tanulságait, feltérképezik az együttes munka további lehetőségeit.- S minél sokrétűbbek, szélesebb körűek a kapcsolatok, annál fontosabb, hogy rendszeres legyen a tapasztalat- és véleménycsere. Gyakorlattá és hagyománnyá tettük a kapcsolatok kezdete óta az együttműködésnek azt a formáját, hogy Bulgária és Magyarország legmagasabb rangú, s legtöbb felelősséggel rendelkező vezetői időről időre összeülnek közös dolgaink megvitatására. Hol nálunk, hol barátainknál tanácskoznak, ami egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy közvetlen közelről megismerkedjenek a másik nép életével, hétköznapjainak örömeivel és gondjaival. Most is, mint hasonló alkalmakkor, politikai életünk meghatározó erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak első titkára látogat el párt- és kormány- küldöttség élén bolgár barátainkhoz. Magyarország és Bulgária kapcsolatai már oly kiterjedtek és annyira felölelik az élet és a munka minden területét, hogy akárcsak néhány hónap alatt is seregnyi új tapasztalat, megoldásra váró feladat, döntést követelő kérdés halmozódik fel. Természetesen mindenekelőtt az intenzíven fejlődő gazdaság szféráiban. Együtt dolgozunk, termelünk egy sor iparágban, közösen végzünk kutatásokat s cseréljük egymás között nemcsak áruinkat, hanem tudásunkat, ismereteinket is. Az árucsere-forgalomban a jelenlegi ötéves tervben immár bizonyosan túllépjük az egymilliárd rubeles határt, ami az ipari-gazdasági együttműködés rendkívül gyors növekedésére utal, hiszen megalkotásakor ez a terv még jó 200 millióval kevesebbet tűzött ki célul. S ezt a kiemelkedő eredményt a leghatékonyabb és legkorszerűbb módon sikerült elérni, amit jól jelez a tény, hogy a kétoldalú áruforgalomban a kooperáció és a szakosítás alapján gyártott termékek aránya már meghaladja a 40 százalékot. Sorolhatnánk még az együttműködés számos szép és kölcsönösen hasznos példáját. Közös vállalataink, mint az INTRANSZMAS és az AGROMAS, már nem csupán országaink határain belül, hanem nemzetközileg is ismertek, sőt elismertek. S a Bulgáriát járó sok ezer magyar turista számára jóleső érzés, hogy hazai árukat lát az ottani kirakatokban, ahogy nálunk is hozzátartozik a választékhoz a Made in Bulgária felirattal ellátott termékek egész sora. Évről évre több értéket állítunk elő közösen: természetes hát, hogy a távoli múltban kialakult barátságunk ezernyi szála napról napra erősödik. A testvéri együttműködés elvei a hétköznapok gyakorlatában öltenek testet. Ez az alapja annak is, hogy vállvetve a többi szövetséges szocialista országgal, együtt léphetünk fel közös céljainkért a világ létfontosságú dolgaiban. Magyarország is, Bulgária ,is kis ország, de példaadó együttműködéssel képes olyan hatásos külpolitikai cselekvésre, amely a területi nagyságnál hasonlíthatatlanul nagyabb tekintélyt biztosít a nemzetközi politikai életben, s állandó törekvéseinkkel megfelelően szolgálja az enyhülés és a világbéke mindennél fontosabb ügyét. Persze, mozgékony és változó világunkban folyamatosan kell vizsgálnunk összefogásunk módozatait, állandóan egyeztetnünk kell elképzeléseinket és cselekvésünket. Különben érdekeink és céljaink alapvető, tartós azonossága mellett sem lehetnénk kellően hatékonyak tetteinkben. Ez is a rendszeres eszmecserék fontosságát és nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza, minden újabb találkozó — így a most sorra kerülő is — tovább vezet a közös úton. űz elűzött sah Mexikóban A kedves (pénzes) vendégnek kijáró tisztelettel., (A teheráni Kaytian karikatúrája)
