Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-16 / 139. szám
1979. június 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fogadónap w t gyes-bajos dolga- ikkal a szatmári emberek gyakran keresik meg a fehér- gyarmati városi-járási pártbizottság munkatársait. Fogadónapokon kopogtatnak a legkülönbözőbb kérésekkel, bejelentésekkel. Az egyik tsz-tag bérügyben kérte a pártbizottság segítségét. Mint kiderült, ez nem csupán bérügy, vagy egyéni ügy volt, hanem sokkal több annál. A panasztevő tsz- tagot elküldték növényvédő tanfolyamra, a hivatalos papírokat az elnök távollétébert az elnökhelyettes és a főkönyvelő írta alá. A hiúságában megsértett tsz- elnök kijelentette, hogy az illető önkényesen (!) ment el a tanfolyamra, ezért a bérét letiltatta. A tsz-elnökkel a pártbizottság megértette: a kétgyermekes családapa elsősorban a közösség érdekében ment a tanfolyamra, s természetesen a fizetés jár neki. Az egyik községből többen panaszolták, hogy a tervezők melléfogása miatt a kövesút rossz helyen és rossz irányba épül, az építkezés kárt okoz a kiskertekben. A pártbizottság a járási hivatal közreműködésével megnyugtatóan intézkedett. A panaszok nyomán gyakran az „állami vonal”, vagyis a tanácsok intézkedését kéri a pártbizottság. Természetesen csak körültekintő mérlegelés után kérhetik a tanácsok intézkedését. Akkor például, ha a lakásigénylő összes körülményeit nem vették figyelembe. A várossá válás után Fehér- gyarmaton is megnőttek a lakásgondok. Százhú- szan, százharmincán várnak mielőbbi lakáskiutalást. A fogadónapos politikai munkája szükségmegoldást eredményezhet, de a vigasztaló, türelemre intő szavaknak is megvan az eredményük. Néhány panasz esetében (nemcsak lakásügyeknél) indokolt esetben az is kérhető, hogy a tanácsi ügyintézők ne alkalmazzák mechanikusan a jogszabályokat. Az ügyintézésnek emberi és politikai oldala is van, gyakran erre hívják fel a figyelmet a pártbizottság munkatársai. N. L. — Nem a legjobb érzés ilyenkor a határban dolgozni — mondja a mellettem álló Kórik László. — De ahol lehet, igyekszünk változtatni. A tiszalöki határban öntözik a zöldségtáblákat. Három ember fáradhatatlanul telepíti a csöveket, egy a szórófejeket szabályozza, többen zsákokkal a nyakukban kézzel szórják a műtrágyát. — Ha nem öntöznének — jelenti ki Kórik László — ez a paprika már régen a földön hasal. Marózi Sándor viszont arról beszél, hogy a kilenchektáros részre már negyedszer térnek vissza. — Egy hónapja osztottak be ide minket, azóta nincs megállás. Ezt a paprikát meg is lehet nézni. A tiszalöki Szabadság Tsz tagjainak már bőven ad munkát a betakarítás is. Sok a rét, nagy az állattenyésztés. A kaszáló első jövedékét, az anyaszénát a régi majorban kazlazzák. Az önrakodó pótA tiszalökiek telepítik az öntözőcsövet. Szabolcsi termék Ferihegynek Profilváltás a közúti gépellátónál A Közúti Gépellátó Vállalat nyíregyházi telepén öt évre szóló szerződést kötöttek a Csepel Autógyárral, aminek értelmében itt készítik az Ikarus autóbuszok légrugótartó bakjait. E 70 kilós szerkezetet Csepelen, a csuklós buszok középső kerekei közé építik, s arra erősítik az utazást kényelmesebbé tevő rugókat. A szabolcsi egység jó munkáját bizonyítja, hogy eddig a nagymúltú partnerüknek sem minőségi, sem mennyiségi kifogása nem volt. Az idén húszezret gyártanak a tartóbakokból 66 millió forintért. Tavaly a Ferihegyi repülőtér korszerűsítéséhez is kaptak egy célfeladatot. A beton kifutópálya építéséhez 835 darab formasínt kell készíteniük. Ebből már ötszázat legyártottak. A többit az idén adják át felhasználóiknak. Amikor ezt a megrendelést kielégítették, azonnal hozzálátnak a téli közlekedést biztonságosabbá tevő Veisser típusú sószóró gépek gyártásához. Az ehhez szükséges turbómotorokat az NSZK-ból vásárolják. E gépeket elsősorban a KPM-tár- cához tartozó vállalatok kapják meg, — mint például az autópálya, repülőtér-karbantartók, illetve a közúti igazgatóságok. Ugyancsak a balesetmentes közlekedést hivatott szolgálni a szentesi, valamint a csongrádi hidak felújításához készülő, elemekből összeállítható, s megépülés után összesen mintegy 2 kilométeres acélkorlát-szerkezet. (Cselényi) kocsik sűrűn fordulnak és a két villásemelő egy-egy markolással 5—6 mázsa szálast emel a magasba. A kazal tetején vagy tizenöt ember szorgoskodik. — Ehhez jó a meleg — mondja az egyik gépkezelő — ha a széna nem ázik meg, kitűnő a minőség. Szól valaki: inkább esne az eső, mert a szénát már megmentenénk, de mi lesz azzal, ami még nincs. Tiszadadán a nagy munkát most a borsó jelenti. A kitartó meleg ennél a növénynél némileg módosította a szakemberek elképzelését. A tervezettől néhány nappal előbb kellett indítani a gépeket. — Ez mindenképpen az elérhetőnél kevesebb termést jelent — mondják. A zümmögő, zakatoló borsócséplők mellett Vígh Károly telepvezetővel és Józsa Lajos konzervgyári megbízottal pontosítjuk az általános véleményt. A dadai Kossuth 120 hektáron termeszti a borsót. — Ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen volt az idő, akkor az első napok eredménye után ítélve a termésátlag nem is olyan rossz — vélekedik Vígh Károly. — Az igaz, hogy a szárakon kevesebb a cső, a csövekben a szem, de hektáronként harminc mázsa, vagy a feletti a termés. Egy kis viszonyítás: pár éve 21 mázsás termés még jónak számított. Azóta az intenzív termesztés, a fajtaválJó minőségű az idei borsó — mondják a dadaiak. tás a fejlődés széles lehetőségét tárta fel. A 60 mázsás átlag tehát nem lenne irreális, dehát a csapadékhiány ... — A minőség viszont kiváló — ezt a gyakran mért adatok alapján jelenti ki Józsa Lajos. — Eddig csak első osztályú árut hoztak be a telepre a vontatók. A jó minőség egy kicsit enyhít azon a gondon, amit a csökkent mennyiség okoz. A borsó betakarítása, csép- lése éjjel-nappal történik. Két műszakban — egy-egy műszak tizenkétórás — 42 ember hajt azért, hogy a konzervnövény haszna minél nagyobb legyen. Jövedelmező ágazat. Úgy is, hogy a borsószalmát silózzák, príma takarmány lesz belőle. Seres Ernő Mi a véleménye? Keresztesi Pálné Peszle Béla Nyíregyházi Magdolna Á munkásszállításról „Tovább kell javítani a városi személyszállítást, a munkásszállítás színvonalát és kulturáltságát.” (A megyei pártbizottság 1978. december 19-i határozatából.) A SZERVEZŐ: Keresztesi Pálné, az ÉRDÉRT mátészalkai telepének megbízott gépkocsi előadója: — Négy Ikarus, két Ro- bur, és egy NISA-gépkocsi- ja van a telepnek, ezzel hozzuk és visszük dolgozóinkat. Egyszerre százötven ember szállítására képesek a járművek, s ezzel nagyrészt sikerült megoldani a kényelmes utaztatást. — öt járatot indítunk, s ez hatszor ismétlődik meg naponta, hiszen a fizikai állomány két műszakban dolgozik, s ehhez jön még az adminisztratív létszám, akik reggel nyolckor kezdenek. Aki egy kicsit is járatos ebben a témában, láthatja: a buszvezetők sem unatkoznak, szinte mindig úton yannak. A BEJÁRÓ: Nyíregyházi Magdolna, a BFK mátészalkai gyáregységének dolgozója: — Nagyecsedről járok be minden nap, s jó ideje már autóbusszal. Van ugyanis nekünk a Volánnal egy szerződésünk. A gyáregység másfél évvel ezelőtt egy Ikaruszt vásárolt, azt átadta a Volánnak, s ennek fejében a vidéki buszjáratok megállnak a gyár előtt. A menetrendet úgy állították össze, hogy figyelembe vették a munkaidő kezdetét, illetve végét. — Nálunk negyed hatkor kezdődik az első műszak, s a busszal már itt vagyunk háromnegyed ötkor. Ha pedig végzünk negyed kettőkor, van időnk fürdeni, átöltözni, s ha sietünk, még ebédelni is, hiszen a busz két órakor indul. Megáll itt a gyár előtt, s a szó szoros értelmében háztól házig szállít bennünket. — Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, milyen jól jön ez nekünk. Korábban vonattal jártunk be, s hogy ezt elérjük, hajnali háromkor már talpon kellett lenni. Ha pedig délutánosok voltunk, éjfél is elmúlt, mire hazaértünk. Persze vannak közöttünk olyanok is, akik vonattal utaznak. Itt a városban nekik sem sokat kell gyalogolniuk, hiszen a helyi járatok is a munkaidőhöz vannak igazítva, így a vasútállomás köny- nyen megközelíthető. A LEBONYOLÍTÓ: Peszle Béla, a Volán mátészalkai állomásvezetője: — Mátészalka gyors fejlődését az utasok és a járatok számának növekedése is jelzi. Jelenleg nyolcvannyolc távolsági, és huszonhét helyi járatot indítunk, s mintegy háromezer- hétszáz—négyezer ember utaztatását oldjuk meg nap, mint nap. Hozzátartozik még a képhez: ötvenkilenc autóbusszal rendelkezünk. Sok ez vagy kevés? Ilyenkor nyáron megfelelő, télen viszont mindenképpen kevés. Akkor a legtöbb ember leteszi a kerékpárt, a motorbiciklit, a személygépkocsit, s a tömegközlekedési járműveket veszi igénybe. — Örömmel mondhatom, jórészt sikerült egyeztetni a menetrendet a munkaidővel, s kezd kialakulni a lépcsőzetes munkakezdés. Nagy segítséget jelent ez nekünk, hiszen arra képtelenek lennénk, hogy mindenkit azonos időben szállítsunk be a városba. Ügy érzem, jó kapcsolat alakult ki a Volán és a szálkái üzemek többsége között. S ha elő is fordulnak kisebb kellemetlenségek, nem csinálunk belőle nagy ügyet, hiszen egymásra vagyunk utalva. Balogh Géza V izi László, a TITÁSZ nyíregyázi üzemigazgatóságának főművezetője megszokta a magasságot. Szinte tagjaiban érzi az oszlopok sok mázsás súlyát, a gyaloglás, a határjárás is hozzátartozik munkájához. A Szovjetunióban, a Szövetség gázvezeték építésénél azonban szokatlan méretekkel találkozott. Munkaterületén a táj hol sziklás, komor volt, hol meg lankás és szelíd. Most a kényelmes széken meglazíthatja hatalmas izmait és jóleső érzéssel emlékezhet „Kóla” pilótára, a grúz csirkére, az éhes farkasra, a hófedte hegycsúcsra ... Pár napja csupán, hogy a gázvezeték építőinek budapesti ünnepségén Kiváló munkáért kitüntetésben részesítették. Kint az építkezésen a múlt év november 7-én a „Szovjet szocialista munkaverseny győztese” kitüntetést adományozták neki. Mert folyón át, zuhatag alatt, meg tátongó szakadék mélyén is húzta a vezetéket társaival. Hozták az áramot, amely meghajtotta a gépeket, megvilágította a szapora tempóban épült szállókat, házakat, Egy kitüntetés előzményei középületeket. Szerelésvezetőként irányította a kis csoportot. A gázvezeték építésénél segítették létrehozni az ipari bázist, a kompresszor- állomás építésénél látványos és bonyolult feladatokat teljesítettek. Kint a határban azok a nagy oszlopok óriásoknak tűntek, elég volt rájuk felnézni. Mínusz 20—25 fokos hidegben bele-belefújtak a kesztyűjükbe, tánclépéseket is tettek, nem éppen jókedvükben. Gázoltak az egyméteres hóban, néhol meg térdig ért nekik a latyak ... Többnyire elcsigázva értek a kényelmes szállásra, ahol Vizi László az egyik éjjel fáradtan sem tudott aludni. Azon törte a fejét: miként lehetne a magyar drótkötelet másként csomózni, úgy, hogy a roppant nehéz oszlop mozgatása biztonságosabb legyen. Kihúzta a cipőfűzőjét, azon próbálgatta a csomózást. Talán a görög felfedező sem kiáltott hangosabban mint ő: „Megvan!” Meglett az aprónak számító újítás, amely az ottani munkálatoknál óriásnak számított. Feltalálta magát akkor is, amikor a tolmács a műszaki fordítást nem vitte tökélyre: ki- húzótt egy kis cetlit és a ceruza, meg a tíz ujja segítségével mindent lefordított. Ha meg gép, vagy szerszám hiányzott, segítséget kért, intézkedett és a társvállalatoktól érkeztek a szovjet, az NDK-beli, vagy csehszlovák masinák. Vizi László a vállalatnál pártalapszervezeti titkár. A gázvezeték építésénél segítette a nyilvános pártnapok szervezését, lebonyolítását, számos kommunista szombat megtartására is buzdította társait — úgy, hogy ő ment elöl. A barátairól beszélgetünk. Arról, hogy egy Kolja nevű pilótával összebarátkozott, s estenként a magyar büfében itták a jó hideg kólát. A pilóta is rászokott a finom nedűre, ezért a későbbiekben Kólának becézték. Kint a határban a szovjet kollégákat megtanították öhömt főzni. Cserébe ők grúz csirkével kedveskedtek. Esetenként géppel mostak az edzett, kemény férfiak, közben heccelték egymást, lánynevet is ragasztottak egymásra, hogy jobban teljen az idő. — El is telt az bizony tartalmasán — folytatja a főművezető. Van mit mesélni a két. gyermekemnek. A kinti építkezés alatt feleségem egyedül nevelte a gyermekeket, a lakásban meg a ház körül helyettem is dolgozott, így volt ezzel minden társam felesége, több volt az otthoni munkájuk. Kérem, hogy ezt is írja meg. Nábrádi Lajos „...Nincs megállás...11 Serény munka Tiszalökön, Tiszadadán
