Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

: TESSÉK KÉRDEZNI Több megbecsülést érde­melnek az írógép mellett ülők. s azok is, akik a jövőben ezt a pályát választják. Farkas Kálmán Fiatal munkásnő a nyírbátori cipőgyárban. (Elek Emil felvétele) Mit tesz értük a szakszervezet? Válaszol: Csépke István, az ifjúsági bizottság titkára A Szakszervezetek Sza- bolcs-Szatmár megyei Taná­csának .ifjúsági bizottsága eredményesen segíti a fiata­lokat. Erről beszélgettünk Csépke Istvánnal, az ifjúsági bizottság titkárával. — Mi a bizottság tevékeny­ségének lényege? — Az SZMT-nek tizenhá­rom bizottsága van, a miénk az egyik. Bizottságunk hét tagja az élet különböző terü­letein dolgozik. A bizottság­nak az ifjúsággal kapcsolatos témákban véleményezési jo­ga van. Kezdeményezhetjük, javasolhatjuk bizonyos té­mák megvitatását. Operatív jelleggel dolgozunk, ha példá­ul a fiatal munkások körében sok a baleset, javasoljuk, hogy a munkavédelem ke­rüljön valamelyik szakszer­vezeti fórum napirendjére. A szakszervezetek alapszerve­zeteivel, a munkahelyekkel szoros a kapcsolatunk. Az érdekvédelem mellett nevelő­feladatunk is van. — A tanulók körében ho­gyan érvényesül ez a munka? — A két nyíregyházi főis­kolán a diákok jelentős része szakszervezeti tag. Az iskola után többségük falun lép ér­telmiségi pályára. Segítjük őket abban, hogy a közössé­gért tenni akaró, közéleti te­vékenységre alkalmas em­berként álljanak munkába. Bizottságunk májusban az egyik nyíregyházi szakmun­kásképző intézetben (valószí­nűleg a 110-esben) tartja ki­helyezett ülését. Elsősorban az ipari tanulók munkássá válásához adunk segítséget. — Mit tehetnek a munkás- fiatalokat érintő témákban? — Az alapszervezetekben tevékenykedő ifjúsági felelő­sökkel gyakran találkozunk. Tapasztalatainkról időnként beszámolunk az SZMT-nek. A brigádmozgalomhoz elvi és módszertani segítséget nyújtunk. Mozgósítunk arra, hogv több legyen a fiatal újí­tó. Kitüntetéseknél vizsgáljuk a fiatalok arányát. — Van-e közös feladatuk a KISZ-szel? — A legtöbb feladatunk közös. Ezért is van az, hogy a KISZ megyei bizottságának ülésére rendszeresen meg­hívnak. Közösen vizsgáljuk, elemezzük például az ifjúsági törvény végrehajtását, ősszel együtt rendezzük az ifjúmun­kás napokat. Az ifjúsági par­lamentek tapasztalatait mi is megvitattuk. — Hallhatnánk néhány szót az ifjúsági bizottság előtt álló feladatokról? — Számos üzemben mosta­nában módosítják a kollektív szerződést. Intézkedünk: ahol és amiben lehet, a módosítá­soknál vegyék figyelembe az ifjúsági parlamenteken el­hangzott ésszerű javaslato­kat. Hamarosan érvénybe lép a SZOT egyik döntése, amely rendezi a tanulói alapszerve­zetek jog- és hatáskörét, a döntés végrehajtása is fel­adatok elé állít bennünket. Jövőre lesznek a szakszerve­zeti választások. Előkészítő munkánkkal hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy az eddi­gieknél több fiatalt válassza­nak meg tisztségviselőnek. (nábrádi) Húsz zászló A baktalórántházi gim­názium tanulói az idei ta­vaszon a forradalmi ifjú­sági napok alatt harmad­szor kapták meg a KISZ KB vörös vándorzászla­ját. Megyénkben így már három középiskola dicse­kedhet végleges vándor­zászlóval. Talán véletlen a megoszlás, de az arány mindenképpen jónak mondható. Mármint a „zászlósok” aránya. Sza- bolcs-Szatmár megyében az iskolák mellett két me­zőgazdasági és egy ipari üzem fiataljai kapták meg ezt a megtisztelő kitünte­tést. A nyíregyházi gumigyár kiszesei négyszer, a vásá- rosnaményi középiskola tanulói szintén négyszer, a nyíregyházi Krúdy gim­názium tanulói, a Keme- csei Állami Gazdaság és a nyírbogáti termelő- szövetkezet fiataljai há- romszcr-háromszor nyer­ték el a zászlót. Ez is bi­zonyítéka annak, hogy az említett iskolákban, üze­mekben egyenletesen jó és nem csupán kampány- szerű a kiszmunka. Érde­mes tehát hajtani, többet tenni annál, ami szorosan vett munkaköri, illetve tanulói kötelesség. A hat KISZ-szervezet klubjában, vitrinjében kereken 29 vándorzászlót őriznek. Il­letékes helyen azonban még jócskán van zászló és ezek a zászlók a követke­ző években érdem szerint más KISZ-szervezetekhez is elvándorolhatnak — (n. 1.) BESZÉLNEK RÓLA- M .vnßJöüD Portia iiijv>ßr A népművészet ifjú mestere Kempelen billentyűi mögött Egyedüli Szabolcsban, aki ezzel a kitüntetéssel di­csekedhet. 1977-ben hu­szonkét éves volt, amikor a pályázaton elnyerte a címet. Pestről, a KISZ KB-tól érke­zett a hír a kis faluba, Be- regdarócra a szülői házhoz, ahol kiapadhatatlan és tiszta forrásból kapta az ihletet a beregi népművészet ápolásá­hoz már ötéves korában. A ti­zenkét személyes, zsubriká- val díszített beregi kereszt- szemes mestermunka páva­szemekkel hímzett, melyet a tv-nézők is megcsodálhattak 1978. december 24-én a Fia­talok órája című műsorban. Vasszorgalommal gyűjtöt­te hozzá a mintákat a falu­ban, melyhez hasonlót nagy­mamája és az édesanyja ké­szített valamikor 50—80 év­vel ezelőtt, ó tervezte meg és sok-sok hajnalon, éjszakán öltögette a szálakat. A mes­termű a KISZ Központi. Mű­vészegyüttese székházának egyik vitrinjében féltve őr­zött kincs. Alig volt 15 éves, amikor a Kisjankó Bori-kiál­lításon vitrinbe került Mező­kövesden az első beregi mun­kája. Megcsodálhatták kézi­munkáit Moszkvában és ide­haza, Debrecenben, kiállítot­ták Tihanyban és a Beregi Múzeumban. Legalább há­romszáz beregi mintát ismer, s félszáznál is több azok szá­ma, amelyeket ő tervezett. Legújabb, saját tervezésű munkájához Ady: Felszállott a páva című költeménye adta az ihletet. Ezt a verset tanul­mányozva hímezi vászonra álmait. Ezzel indul a leg­újabb országos népművészeti pályázaton, melyet Nyíregy­házán rendeznek meg. Nagy műgonddal készül a rojtos faliszőnyeg saját tervezésű mintáival, felhasználva és őrizve a hagyományokat is. Ezt terjeszti és ápolja, ha népművészek táborozására szól a meghívása. Ilyeneket készített Tokajban, hírnevet és elismerést szerezve a bere­gi népművészetnek. KEMPELEN FARKAS MAGYAR TUDÓS ÉS POLIHISZTOR VOLT A GÉPÍRÁS ATYJA. Ö ALKOTTA MEG AZ ELSŐ ÍRÓGÉPET MÁRIA TERÉ­ZIA VAK ZONGORAMŰVÉSZ HÚGÁNAK. PARADIS TERÉZNEK 1774- BEN. ÉS CICERÓ RABSZOLGÁJA, TIRÓ VOLT AZ ELSŐ GYORSÍRÓ. És amikor édesanyja, a be- regdaróci népművészeti rész­leg vezetője nyugdíjba ment, ő lépett a helyébe. Járja a környező falvakat, gyűjt min­tákat Darócon és Beregsu- rányban, Barabáson, Geléne- sen, Tákoson, Vámosatyán, tanítja és tanácsokkal látja el a hímező lányokat, asszonyo­kat, bejárnak hozzá kisisko­lások, egy fiatal cigányasz- szony, és öregek. Nyolcvan tagja van ennek a részlegnek, akik olyan munkát készíte­nek, hogy becsülik külföldön is. Évente 1 millió 700 ezer forint értékű beregi kereszt­szemes népművészeti termé­ket varrnak itt. Gajdos Attiláné Ancsa Ka­talin egyetlen vágya: bejutni a népművészeti akadémiára. Levelező úton elvégezni, ta­nulni, mert azt vallja: hagyo­mányt őrizni és azt fejleszte­ni csak úgy lehet, ha képezi magát. Csak éppen azt nem tudja, hogyan lehet oda be­jutni. Nem, nem akarja ő a tiszta forrást itthagyni, mely­ből egész életében meríthet Itt akar élni Beregdarócon, ahol szép új házat építettek és férjével, gyermekével ott­hont teremtett. F. K. Máté Ildikó, Zöldi Judit, Szabó Erzsébet és Nagy Elvira. Nyíregyházán 1909-ben már intézményben tanították a gép- és gyorsírást. Készül 70 éves jubileumára a Nyír­egyházi Gépíró és Gyorsíró Iskola, amelynek növendékei között olyan híresség is akad, mint a világbajnokságot nyert dr. Ulbrichtné Varga Erzsébet, Nagy Éva gépíró és gyorsíró tanárnő tanítványa. Tavaly az országos verse­nyen ennek az iskolának a háromfős csapata állt a do­bogó legfelső fokára. Tudják ezt a tizenéves utódok is, akik közül Máté Ildikóval, Zöldi Judittal, Szabó Erzsébettel és Nagy Elvirával arról beszélgettünk, őket mi vezette a laikusok által oly könnyűnek gon­dolt, valójában nehéz fizikai munkát jelentő pályára. Máté Ildikó másodéves, az iskolai KISZ-bizottság titkára. Egy hónap múlva, június 10—14-én vizsgázik. ..Édesanyám mondta, hogy ide jelentkezzek. Úgy gondol­tuk, így hamarabb kereshe­tek, meg lehetőség van a to­vábbtanulásra. Mi, akik most végzünk, nem tanultunk csak három, tantárgyat: magyar nyelvtant, gépírást és gyors­írást.” Zöldi Judit. Osztálytitkár, elsős: „Több rokonom és ba­rátnőm is itt tanult. Ezért jelentkeztem ide. Az elmon­dások alapján megtetszett. A barátnőm nővére, Balogh Ma­rika is itt végzett. Elmond­ta, jól keres a Teszövnél. Utána érettségizett. Felemel­ték a fizetését, most 3 ezret kap. Valójában a kereseti le­hetőség is vezetett. És ezt a pályát találtam a legmegfe­lelőbbnek.” Szabó Erzsébet: „Tiszavas- váriból járok be minden­nap a húgommal együtt. Egy osztályba járunk, egymás mellett ülünk. Ápolónő akar­tam lenni, de nem sikerült a felvételim. Hugóm ide je­lentkezett, így próbáltam sze­rencsét én is. Nagyon örül­tem, hogy sikerült. Elhatá­roztam, amennyire csak tu­dok, tanulok. Most az osz­tályban a második vagyok.” Nagy Elvira szintén Tisza- vasváriból jár be: „Másod­éves, végzős vagyok. Nagy- kállóba jelentkeztem, az óvónőképzőbe. Nagyon sze­retem a gyerekeket. Hely hiá­nyában nem vettek fel. így jelentkeztem ide. Nem bán­tam meg.” Száz bejáró Százharminckét hallgató tanul az iskola nappali ta­gozatán. Száz a bejáró, Ti- szavasváritól Nyírbátorig. Reggel 5-kor kelnek, vona­toznak, buszoznak, hogy 8 órára a gép mellett üljenek. 1978-tól már 10 tantárgy van. Magyar nyelv és iroda­lom, történelem, matematika, fizika, testnevelés, gazdasági és jogi ismeretek, levelezési ismeretek, irodai ismeretek, gépírás és gyorsírás. Vajon mire számíthatnak? Hogyan képzelik a jövőt? Ildikó: „Nem tudom, hová kerülök. Gyakorlaton egye­lőre a Kemévnél vagyok.” Jutka: „Ha végzek, talán el tudok helyezkedni a Teszöv­nél. Barátnőm nővére meg­ígérte, hogy segít. Ez még nem biztos. Rajtam is múlik, hogyan vizsgázok.” Erzsébet: „Szeretnék nyír­egyházi munkahelyre kerülni, még nem tudom, hová. Nem aggaszt különösebben, tu­dom, hogy nagy hiány van gép- és gyorsírókból, biztosán el tudok majd helyezkedni.” Elvira: „Szeretnék az Al­kaloidába kerülni. Tudják az áfésznél is, ahol most gya­korolok. Az az igazság, nem akarok protekcióval bejutni, csak a tanulásom révén.” megkopott: ma már sokan csak egy lépcsőnek tekintik. Vajon miért? Nincs rangja? Nem becsülik? Mindkettőben van igazság. Egyik tankönyvben olvas­tam, hogy hosszú ideig még a szakemberek is az egészen könnyű munkák közé sorol­ták a gépírást. A munkatudo­mány figyelme a gépírás fe­lé fordult és komoly vizsgá­lat alá vették, mint munkát. Mit gondolnak, hány dekányi munkát végez az a gépírónő, aki percenként 100 szótagos se­bességgel ír, azaz percenként kb. 300 billentyűt üt le? Har­mincszor 300-at, azaz 9000 dekagramm súlynak megfe­lelő munkát végzett. És csak közepes (!) sebességgel gé­pelt. Ez annyi, mintha 90 ki­logrammot olyan magasságra emelt volna fel, amilyen mély­séget az írógép billentyűi a betűkar felemeléséhez megkí­vánnak. Csak egy lépcső? Évente a nappalin 66 gép- és gyorsíró végez. Ennek sok­szorosára lenne szükség. Na­ponta cseng a telefon az igaz­gatóiban. Végzősök iránt ér­deklődnek a vállalatok, in­tézmények. Kevesen marad­nak meg a pályán. A végzet­tek 70—80 százaléka tovább tanul. Ezt tervezi a négy kis­lány is. Elvira a titkárnőkép­ző felé kacsingat és érettsé­gizni szeretne. Jutka is to­vább akar tanulni, Ildikó is. Erzsikének az álmai is túl­szárnyalnak az írógépen. Va­lamikor a gép- és gyorsírói állás egzisztenciát jelentett. Ez az értékítélet alaposan \ Percenként kilencven kiló KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. május 6. ^ '''TO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents