Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
Móricz Zsigmond és Szabolcs-Szatmór A Sári bíróval Nyíregyházán A láthatatlanná tevő karbunkulus Kígyó fújta varázskövek Egy néprajzos naplójából Hogyan élt, mit alkotott, milyen öröm és bánat érte Móriczot 1910-től 1924-ig? A két évszám összekötése önkényes, csak az indokolja, .hogy 1910-ben világgá röpítette irodalmi riportjában a magyar paraszt — és különösen a szatmári vidék — elmaradottságának igazi okait, mellyel a változtatást sürgette. 1924 pedig az az év, amikor az író tartósabban találkozott a szülőföldjével, megyéjével. De milyen történelmi sorsfordulók jelzik a határkövet e rövid tizennégy év alatt? Első világháború, őszirózsás forradalom, Tanács- köztársaság, fehérterror... 1908-tól 1919-ig huszonkét kötetet tesz Móricz az olvasók asztalára, hihetetlen energiával ír. Regényt, színdarabot, novellát, irodalmi riportot, tanulmányt. Sikerek és kudarcok váltogatják egymást életében. 1910-ben már jól kereső író. Gondosan, sőt túlságosan is takarékosan beosztó felesége, Holies Eugénia — ahogyan Móricz hívta, Janka — kiegyensúlyozott életet teremt a családi fészekben. De a házasság nem felhőtlen, a nagy szerelem szenvedéseket is okoz az írónak. Mój’icz szerelmi, családi vívódásai is új és új műveket teremnek. Egymás után jelennek meg sikerkönyvei: a Tavaszi szél, a Magyarok, a Sárarany, a Sári bíró, vagy az 1914-ben megjelent regénye, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a nyírségi fiatal házasok, Balázs és Pólika vívódásának története. Ezután viszont egy ideig nem az író határozza meg témáit, hanem a történelem, a nagybetűs Sors. De a mondanivaló eldöntésének jogáról és felelősségéről sohasem mond le. Az első világháború kitörésekor még nem lát tisztán, de egy évre rá már megkezdődik a kiábrándulás, s ezeket megkapó novellákkal bizonyítja. így a Kis Samu Jóska című elbeszélése és mások. A tapasztalatok felnyitják a szemét: nem az ellenség, nem az orosz van a másik oldalon, hanem az urak ... A forradalom küszöbén, 1917-ben írja a Fáklyát. Az őszirózsás forradalom hónapjaiban együtt lelkesedik a változást sürgetőkkel, vidékre megy a nép között kitapogatni a forradalom hatását. Maradandó tanulmányt ír a földreformról,, melynek irodalmi „megfelelője” az Üj földesúr című elbeszélése. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja lesz,, lelkesen ír a színházak új közönségéről, a munkásokról, felkeresi 4z első szövetkezeteket Somogybán. Nem jut el, igaz, a munkásosztály történelmi szerepének felismeréséig, de mindvégig kitartó segítője a forradalmi változásokat vállaló erőknek. A Tanácsköztársaság bukása mélyen megrendíti, gyermekkora világába menekül, mert így tudja legjobban kifejezni alapérzését, a félelmet, amely a fehérterror éveiben az emberek többségének mindennapi érzése volt. „Csak a gyermeki szív rejtelmei közt'tudtam megmutatni. amit éreztem, — írta — s talán az egész világ elfogadta, s a gyermek szenvedését látták benne..." Az élet törvénye, a család eltartása is megkívánta, hogy tovább kopogjon az írógép, újabb és’ újabb novellák, regények, színdarabok szülessenek, még akkor is. ha a gondolatot halkabbra kell fogni, ha a történetet olykor színes ruhába kell öltöztetni. De kanyarodjunk visz- sza egy kicsit a még 1909- ben, a fővárosi Nemzeti Színházban bemutatott színművéhez, a Sári bíróhoz, A Tavaszi szél megjelenésekor feleségével. amelyet 1924 decemberében láthatott a nyíregyházi közönség Heltai Hugó társulatának előadásában. A színházi esemény fénypontja az volt, hogy Móricz Zsigmon- dot kérték fel a darab rendezésére, s az író ekkor több napig Nyíregyházán vendégeskedett. A Nyírvídék 1924. december 14-i számában olvashatjuk: „Móricz Zsigmond a Koronában lakik, a 31-es szobában. Ott is étkezik. Úgy él, mint egy remete. Elvonultan az emberektől, hallgatagon, csöndben dolgozik. Mint a szorgalmas méh, úgy gyűjti megfigyeléseit. A napokban a tanyákon is kint járt. Egyébként gén jól érzi magát távol a főváros zajától. De nem pihen. Ma délelőtt elutazott Debrecenbe, ahol felolvasást tart a Csokonai Körben. Azután megint visz- szajön Nyíregyházára, hogy jelen lehessen a Sári bíró próbáin és bemutató előadásán.” A december 20-i Nyírvidék részletesebben ír a darabról. „Holnap, szombaton lesz Móricz Zsigmond nagysikert ért parasztkomédiája, a Sári bíró bemutató előadása. A darabot a kiváló író maga rendezi. A szereposztást itt közöljük: Sári Bíró: — Simon Jenő, Bíróné: — Kovacsics Margit. Jóska: — Sugár Gyula, Terka: — Sz. Patkós Irma ...” A Nyírvidék színházi rovatának munkatársa — ismerve a város közönségének meglehetősen érdektelen magatartását a színházi előadások iránt — egy kis reklámízt is kever a Sári bíróról szóló híradásokba. A legnagyobb „ADU-’ kétségtelenül az író, akiről a továbbiakban ez olvasható: „Móricz Zsigmond ritkán szokott felolvasó asztal mellé ülni. Debreceni barátainak minden ékesszólására szükség volt, hogy rábírják a nyilvános megjelenésre ... Ezekből is látható, hogy milyen kedves dolog Móricz Zsigmondtól, hogy a Sári bírót maga rendezi. Igazán hálásak lehetünk neki ezért az áldozatért, amely érdemes esemény arra, hogy Nyíregyháza város kultúrtörténetének lapjain is megörökítsük Vasárnap este másodszor megy a Sári bíró az illusztris szerző rendezésében ...” Hogy milyennek látta a Sári bírót a nyíregyházi közönség — és a lap kritikusa — arra nem nagyon következtethetünk a másnap, december 23-án megjelent tudósításból. Általános, ünneplő megnyilatkozások kaptak helyet a színházi rovat hasábjain. „Igazi ünnepe volt szombaton este a színháznak. Móricz Zsigmond, a kiváló magyar író jelen volt régi darabjának nyíregyházi bemutatóján. Hálásak lehetünk, mert olyan előadást láthattunk, amely feljegyzésre méltó a nyíregyházi városi színház történetében. Móricz Zsigmond végignézte az egész előadást, amely neki is megnyerte a tetszését. A közönség lelkesen ünnepelte a szerzőt és a szereplőket, kik nem egyszer nyílt színi, viharos tapsot kaptak. Patkós Irma frissen, üdítően játszotta Terka szerepét ...” Ezután a szereplők méltatása következik. A vígjáték érdemi méltatását számon kérhetjük-e a Nyírvidék-be- li kollégától, amikor a többnyire polgári olvasóközönség nem éppen a színműből kiolvasható társadalmi kérdések taglalását várta a kritikustól... ? A Sári bíró nem csupán egy jó humorú, vérbő parasztkomédia, Tianem több ennél. A bíróválasztás mulatságos története — finom, a vígjáték eszközeivel és némi felemás szókimondással — a falu osztálytagozódását érzékelteti. „A falusi bíróválasztás szinte a gazdag parasztok magánügye, a szegények legfeljebb a voksukat adhatják le, vagy legjobb esetben adhatják el” — jellemzi Nagy Péter. A komédiából az is kiderül,, a bíróság nemcsak titulus dolga és tisztségkeresés, vagy legkevésbé az, inkább a tekintély révén szerzett jogtalan előnyök lehetősége. Nagy értéke a műnek az is, hogy a régebbi parasztszínművektől eltérően a Sári bíró reális paraszti figurákat vonultat fel és a,társadalmi képlet a valóságból sarjad. Milyen élményekkel gazdagította az írót és a magyar irodalmat Móricz 1924-es vendégeskedése á Nyírségben? Következik: A bokortanyák riportere Páll Géza Mint akit agyonütöttek. Fekszik a hátán csukott szemmel. Püspöklila trikóján egyenletesen emelkedik, süllyed az elhomályosult felirat: Olympia 1976. Kiütötték. Nem Montrealban. Az ülés mellett őrt állnak a kiürült sörösüvegek. Csaknem egy órája szorongunk a folyosón csomagok, bőröndök között... _ Tekintetünkkel bűvölnénk, hogy ébredjen, de hiába... Ott a nyakán, az ádámcsutkája alatt, észrevettem, egy aprócska, átfúrt követ visel sodrott zsinóron ... Az ősi népi hiedelem azt tartja, hogy érintésével minden bajt meggyógyít, törött végtagot összeforraszt, lehasítja a szemről a hályogot "(ezért a Tiszántúlon „hályogkőnek” nevezik). Másutt kígyókő a nevük ezeknek a titokzatos varázsköveknek. Menny kő és alabástrom A nyíregyházi múzeum is őriz egy ritka darabot közülük. Még a múzeumalapító doktor tekintetes Jósa András vette jegyzékbe az Ür- nák 1916. esztendejében Rák havában (júniusban). Talán egyik xszemfájós betegének nyakából parancsolta le. avagy meddőséget megszüntetni kivánó asszonynak tanácsolt ilyképpen más gyógymódot. Ez itt áttetsző kékesszürke, középen átfúrt gömbölyded kövecske. A népvándorlás korában a szarmata előkelőségek asz- szonyaiit díszítette ez a kal- cedon ékszer. (I. u. ÍV. sz.) Gonosztávoltartó, betegségűző .és termésvarázsló ereje van még néhány simakőnek, a pataki fehér kavicsnak. az alabástromnak, vagy a hozzá hasonló tejszínű kőzetiétéknek is. míg a berill, máramarosi gyémánt és máriaüveg optikai tulajdonságaik miatt, kincskereső Ezt mondta Zoltán és csuklón ragadta félórás feleségét, de Étiké néni Sződligetröl még egyszer visszarángatja. Átadja a kávéfőzőt, a kávéfőzőt, ami az általa ismert kávéfőzők közül a legkávé- ízűbb kávét főzi, ami a Cafe de Brasil értelemszerű adagolásából: a nem agyontöm- ködésből és a nem túl laza belehelyezésből adódik. „De az istenért, nehogy megvárjátok, amíg a kávé felforr! Mihelyt kifolyt, azonnal vegyétek le a gázról, nehogy kifőjenek belőle az illóolajok. De itt még csak kezdődik a kávéivás technikája. Mielőtt kitöltenétek a kávét, a csészébe feltétlenül előre tegyétek bele a cukrot. És porcukrot ám! Az gyorsan olvad. De nagyon keveset, mert egyébként csak édes kávé lesz, nem kávéízű kávé. Keverjetek a cukorhoz két- három kávéskanál tejport, s csak ezután töltsétek rá a kávét. Töltés közben kavar- gatni kell. Ezzel kész a kávé, de még mindig nem fogyasztható. A ikávé szürcsö- lése közben feltétlenül tartsatok a szájpadlásotokon keserű csokoládét. így kell! És megint jön a postás, ragyog a boldogságtól. „Utazzatok az eelet tengereen sok oeroemoet kívaanok een, akkor fordul minden joora, ha kisfiút hoz a gólya féri, vi- gyaazz, hogy a szaad ne taatsd ki, ezt uezeni miska baacsi, suerue elfoglaitsaa- gom miatt nem utazhatok, de leelekben veletek vagyok jozsef, ‘ sohase hagy- jaatok abba nagyon oeruel varázstükrök. A karbunkulus a tolvaj kezében lámpaként világít, de ő maga „láthatatlan marad”. Varázserővel bírnak a különös eredetűeknek tartott kövek is. így nemcsak nálunk, de világszerte ismert varázsereje van a mennykö- nek. A földre hullott meteordarabon, a földben talált kőkori baltákon és lándzsahegyeken kívül így nevezik a villámcsapástól lehasított sziklaszilánkokat és a mezozoikum szivar alakú állatcsont kövületeit, az ún. be- lemniteket is. Amazok gonoszűző és gyógyító varázs- eszközök, az emezzel való si- mogatás pedig fallikus alakja miatt meddőséget, impotenciát és nemibajokat mú- laszt. Sebgyógyító kígyókirály A gömbölyűre csiszolt kő (kvarc, fluorit), őskori -kő-, cserép-, vagy csontékszer régen előkelő körökben is megbecsült szer volt. Bocskai István végrendeletében olvashatjuk: „Az kígyókövet is őfelségének hagyom, ki igen ritka és kedves: torokgyík ellen és torokfájás eleien, róla innya igen hasz- nps.” Jókai Domökosok c. regényében Boldizsár, a furfangos székely gyógyítja ekép- pen az ármányos Apor István sebét: — Párja ez annak a kígyó- kőnek, amit Bethlen Gábor dicső fejedelmünk a testa- mentomában különösen felemleget. Minden szerencséjét annak köszönhette. Az ilyent a kígyók fújják királyuknak a fejére, s aki ezt elkaphatja a. kígyőkirály- tól. csodákat rAívelhet vele. Már a nagy Theophrastus isméidé ennek felséges tulajdonságait. Az ilyen kígyókő minden sebeket begyógyít. Miért éppen kígyókőnek kata, elveszteel, de van meeg remeeny beelus”. Vonuljunk hát oda, vidáman és jókedvűen, autón, taxin, gyalog, buszon, mindegy, amibe férünk, menjünk, ahogy illik, felvirágozva, most aztán kifényesítve és csillogó fogakkal essünk neki az életünknek. Nem kell megrémülni: süketnéma pincérek hordják el előlünk folyamatosan a mosatlant. A süketnéma pincérek máskor egészen olyanok, mint mi vagyunk ilyenkor, de most ők vannak szolgálatba, máskor mi vagyunk — és a szolgálat az szolgálat. Utána nekünk is ugyanilyen jópofán nyomják a kezünkbe a bak- sist, hiszen semmit sem vettünk észre, amit nem kell, de mindenre figyeltünk, amire illik. Mindenki ragyog a boldogságtól! Zoltán kicsit ingerlékeny, de ezt most nem veszi észre senki. Ö meg nem mondja, betömik a száját a papírok, első oldalukon halványkék vőlegény a menyasszonnyal, s az „erre nagyot fogok inni, dini”, üdvözlő szöveggel a másikon. Pedig hát milyen jópofa az élet. Csak "úgy jönnek-mennek a legkülönbözőbb menetek. Most például egy esküvői menet Zoltánnal az élen, aki most ingerlékeny egy kicsit. Sőt, ingerült. Régóta ingerült már. Az unokatestvérének, aki most a menet végén kanyarog, egyszer elmondta egy kocsmában, hogy „tudod, nekem is volt egy első szerelmem. Az első szerelem...” folytatta volna, de az elíonevezte el a népi képzelet? Mert a kígyók teremtik... igen ... Szent György napja előtt nedves árkok mélyén, vagy odvas nagy fák ágai között verődnek össze a cifra fejű, piros taréjú kígyók, hogy követ fújjanak. (így maradt fenn szólásunkban is „egy követ fújnak”, régebbi változatban „egy hályogkövet fújnak”). 'A kő lassan formálódik, eleinte lágy köpéscsomó, mely csaik később kemenyedik meg. Akinek éles hallása van, meghallja a kígyőkő-Túvást, mert ilyenkor a kígyók sípoló hangot adnak. Tűzlégy és kobra Hogyan kapcsolódhatott éppen a kígyóhoz ez a „kő- képzes”? Egy lehetséges magyarázat: Tudni kell, hogy a tűzlégy nőstényét éjjel nagy számban keresik fel a röpülni tudó hímek, melyek a kobrakígyó kedvelt táplálékául szolgálnak. (Indiai folyók medrében található a foszforeszkáló chlorophan vagy fluoritkő, melynek fénye meglepően hasonlít a tűzlégy repülni nem tudó nőstényének testéből sugárzó fényhez.) Minthogy a kobrakígyó szívesen tartózkodik a foszforeszkáló kő mellett, könn.ven kialakulhatott az az igen elterjedt hiedelem, hogy maguk a kígyók fújják az ilyen 'köveket. „Varázskövének” oltalma alatt még mindig békésen hortyog a fiú. Göndör fekete feje odá-odabillen az üléstámlához. Lehúzom az ablakot, az áprilisi szél helyrebillenti lelki egyensúlyomat. Fülelek, és én is hallani védelmi a hangokat a fiatal akácos erdő felől, amint a tavaszi természet parancsa szerint egymás hegyén-hátán sürögve, tajtékozva, párt keresve fújják a követ a kígyók ... Muraközi Ágota gyasztott sörmennyiség elál- mosította, s inkább megint egy kortyot ivott, nehogy elaludjon. „Falnám az izzó port a flaszterről, hogy egy ilyet ki tudjak bulizni magamnak.. Akkor engem úttörőzenekar kísérne az állomásra, zsugorodnátok és döngölnétek a parkettát előttem.” Ilyeneket gondolt az unokaöcsi a fényes menet végén, Zoltán meg azt, hogy ezt még ki kell bírni, miért ne lehetne épp ezt kibírni, aztán úgyis úgy csinálja, ahogy ő akarja. Nem úgy csinálja. Most is itt áll a fényes menet élén, lám a kocsmában hogy elakadt a hangja, talán nem is az elfogyasztott sörmennyiségtől, hanem már akkor tudta, hogy ide fog állni a fényes menet élére, felvirágozva, kifényesítve, s azt fogja majd mondani magának, hogy „azr tán úgyis azt csinálom,, amit én akarok.” Pedig az unokaöcsi a sor végén, már hogy kigondolta, líogy kimondta magában: „ha egy ilyet ki tudnék bulizni magamnakí.” Az unokaöcsi már tudja, és Zoltán is tudja, hisz nem esett a fejére, csak még hitegeti magát, hogy aztán úgyis, de „aztán” nincs, mindig csak „most” van, „a pillanatnak élj öregem”, mondta neki egyszer a kocsmában egy öreg csavargó, s ő akkor nem fogta fel e mondat mély értelmét, mindig csak most van, s Zoltán már tudja, hogy egyre ritkábban lesz ingerlékeny. Ö ’lesz mindnyájunk megismétlődése— nem fog messzi esni a fától. — Ö lesz a kiköpött ők, hisz már elindult a fényes menet élén, mostantól kezdve tulajdonképpen ő is szolgálatban van, nemcsak a pincérek, de a pincéreknek majdcsak letelik a műszak, Zoltánnak mikor? Menjünk hát! KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. május 6.
