Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

Kedves szülők! Önök négyen nemrégiben levelet kap­tak a gyáregységvezető és a párttitkár aláírásával. Azt kérték, hogy fiuk ügyében legyenek szívesek megkeresni a gyár vezetőit. Négy fiúról és négy szülőről volt szó, de sajnos három le­vélre nem érkezett válasz. Önökkel tu­datták, hogy gyermekűik súlyos fegye­lemsértést követett el, ezért büntetést kaptak. Fizetésüket is csökkentették és más, alacsonyabb munkakörbe helyez­ték őket. Csodálkozom közömbösségükön. Arra gondolnak, hogy Önök már letettek ne­velésükről? Ez már nem a szülőik dolga, s azért van az üzem kollektívája, a veze­tők, hogy most már foglalkozzanak őfc a fiatal szakmunkások nevelésével? A negyedik fiú — egy marós szak­munkás — édesapja mégiscsak vette a fáradságot, és beutazott Nyíregyházára. A gyáregységvezető és a párttitkár be­szélgetett az apával, elmondták neki fia fegyelmezetlenségeit. Ha a négy fiú vi­selkedése nem keltett volna megbotrán­kozást a többiek előtt, ha nem zavarta volna a közmorált, ha nem okozott vbl- na felháborodást a gyárban, nem lenne közügy. így azzá vált. Valójában mit is csinált ez a négy fia­tal szakmunkás? Alig dolgoztak három­négy órát a második műszakban, ami­kor — úgy szürkülettájban — előre megbeszélték: otthagyják munkahelyü­ket. a felújításra váró 'esztergapadokat. Átléptek a gyárat körülölelő drótkeríté­sen, és utána az egyik presszóban leitták magukat. Feltűnt eltűnésük művezető­iknek is. Keresték a fiúkat, de nem ta­láltak őket sehol a gyár területén. Este a gyárat hívták telefonon a rend-, őrségről, s azt kérdezték az ügyeletes művezetőtől, nem hiány zik-e négy fia­taljuk a második műszakból? Mert ha igen, ne keressék őket, „jó” helyen, a rendőrségen vannak. Leititák magukat, randalíroztak, összeszólalkoztak a presz- szó vezetőjével, á pincérrel, megfenye­gették, mert nem akarta őket kiszolgál­ni. Az URH-f iS ' értesítették, így került a négy fiú felügyelet alá, ideiglenesen. Igaz, a kijózanításért, s azért. hogy em­beri ábrázatáikat újra visszanyerték, fi­zetniük kellett. Ezt a mellényzsebükből kiegyenlítették. Igen. mert amit a gyár­ban keresnek, s ezt ők több ízben han­goztatták, „csak zsebpénz” részükre. A gyáregység vezetőjétől és az idősebb szákmunkásoktól tudom, hogy négyőjük közül háromnak gépkocsija van. Aján­dékba kapták — Önöktől. Nem is lenne baj, ha megérdemelték volna, ha nem kérkednének lépten-nyomon azzal, hogy ők a menők, ha. nem nézik le azökat a srácokat, akik ugyancsak megdolgoznak a két és fél ezerért, akik gyalog járnák munkába, vagy a fakaruszon bumliznak reggel és este. Ezeknek nem jut öt-ihat- száz forint zsebpénzre, és nem megy sír­ni, könyörögni anyjuk a rendőrségre, hogy ne büntessék meg nagyon a kisfiát, mert ittasan vezetett, karambolozott. Nem is gyűjtenek nekilk elegánsabb ko­csira. Ki. vagy kik és hol rontják el ezeket a fiatalokat? Tudom, amikor a gyárba kerültek, még szerény, szolgálatkész fiúk voltaik. Egyikük 5 tantárgyból bu­kott a szakmunkásképzőben, amolyan befejezetlen ember. De mert édesanyja a „szemefényéből” embert akart farag­ni, megkérte a szakoktatót, ajánlja, be a gyárba, és kérje: „kezdjenek a fiával valamit”. Idős, tapasztalt laik&tosök, ma­rósok tanítják a mesterség fogásaira a fiúkat, bajlódnak velük, próbálnak em­bert és jó szakembert faragni belőlük. Ki fizet ezért a kenyerüket itt és csakis itt kereső tapasztalt .munkásoknak? Ezt nem is kívánják. De ki köszöni meg a fáradozásukat: Tévednek a kedves szü­lők. ha úgy gondolják, hogy ezekért a fiatalokért csalk a munkások, kizárólag a gyáriak a felelősek. Nemcsak az ő fel­adatuk a fiúk nevelése. Az Önöké, a szülőké is. akik ezt a négy fiút tejben- vajban fürösztiik. és sokszor érdemtele­nül és drága ajándékokkal járnak ked­vükbe. mert van miből. Kinek használ az effajta „szeretet”? Szeretet-e ez egyáltalán? Ezekről kívántak szót váltani Önök­kel a gyár vezetői, akik érzik a fiatal szakmunkások neveléséért a felelőssé­get. Levelük azonban válasz nélkül ma­radt. És őket azóta sem kereste Önök közül senki. Scholtz Bélával, az HTESZ megyei titkárával £ Hogyan kapcsolódnak be a műszaki w szakemberek a megye társadalmi életé­be Ön szerint, aki a NYÍRTERV főmér­nöki beosztása mellett látja el társadal­mi megbízatását? — A műszaki értelmiség létszámban és tudásban egyaránt megnövekedett az utóbbi évtizedben. Ez azt is eredményezte, hogy a korábbinál sokkal nagyobb mértékben vesz részt — munkahelyi feladatain túl — a me­gye fejlesztésében. Mint az élet sok más te­rületére, a műszaki szakemberekre is jellem­ző: egy részük a itársadalmi életben aktív, minden lehetőséget megragad, hogy a fejlő­dést előmozdító ötleteit, javaslatait, szaktu­dását a nagyobb közösség számára is 'kama­toztassa. Mások szőkébb szakterületükhöz kapcsolódnak, s így fejtenek ki élénk mun­kát, de vannak olyanok is, akik a gyárkapun kívül nem kapcsolódnak be a társadalmi életbe. A Lapunkban is többször beszámoltunk már arról, hogy a tudományos egyesüle­tek rendszeresen készítenek tanulmá­nyokat, javaslatokat egyes ágazatok fej­lesztéséhez. Milyen keretekbe illeszke­dik ez a munka? — Sza.bolcs-Szatmár megye gazdasági szerkezete átalakult az utóbbi években. Megváltozott a foglalkoztatás struktúrája, növekedett az életszínvonal, nagyobb lett az emberek műveltsége, korszerűbbé vált a te­lepüléshálózat, felgyorsult az urbanizáció. Mindezekben fontos szerépe van a jól hasz­nosuló szellemi erőnek, a műszaki, közgazda- sági élet' sokirányú kibontakozásának. A me­gye nagyrészt fiatal műszáki értelmiségének felelősségteljes munkája is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy városainkban, egyes nagyközségeinkben az ipar fogadóképességre talált, célszerűen tudták felhasználni a me­gyei és központi erőforrásokat. Mindebből következük, hogy a megye továbbra is számít a szervezetileg megerősödött műszáki, köz- gazdasági és természettudományi értelmiség­re. A .korábban készült értékes tanulmányok adtak ösztönzést, hogy a megyei tanács (a tudományos koordinációs bizottság útján) a tudományos egyesületek véleményét, javas­latát ezúttal már hosszabb távra szóló fon­tos megyei témákban kérje. Ezek kidolgo­zása kezdődött meg néhány hónapja. A Engedjen meg egy közbevetett kérdést. w Hogyan adnak újabb értéket a tudomá­nyos egyesületek, hiszen tagjaik mind­egyike egyébként is megyénk termelő­üzemeiben. vagy az irányításban dolgo­zik, tehát munkahelyén is tudása legja­vát adhatja? — A munkahelyen végzett tevékenység az esetek többségében nem terjed ki megyei szintre, egész iparágra. A jó műszaki szak­emberben pedig általában él a vágy, hogy tudását, érdeklődését ne csak addlig fejthesse iki, ameddig munkaasztalának hivatalos ha­tárai. vagy vállalatának lehetőségei enge­dik. A szellemi erők szélesebb körű kibonta­kozásához pedig az egyik legjobb lehetőséget éppen a tudományos egyesületek jelenthe­tik. Ezekben a gyakran nagyon eltérő mun­kakörökben dolgozó, de azonos érdeklődésű és hasonló célért tevékenykedő szakemberek találkoznak, folytatnak vitákat, tapasztalat- cseréket. A Említette: ágazati tanulmányok készül­nek a tudományos egyesületekben a kö­vetkező középtávú tervjavaslatok előké­szítéseként. Kérem, mutasson be ezekből példaként néhányat. — A mezőgazdasági tudományok területén az agrártudományi egyesület keretében a megye gyümölcsrekonstrukciós tervének olyan elemzését végzik, amelynek során azt kívánják feltárni, hogy a tervezett 55—60 ezer vagon téli alma termesztésének, értéke­sítésének, feldolgozásánák feltételeit miként lehet megteremteni. A szakemberek egy má­sik csoportja a HUNNIACOOP feldolgozó­kapacitásának, megfelelő termelési háttér ki­alakításának lehetőségeit elemzi. A műszaki tudományok területén az építőipari szükség­letek és kapacitások regionális vizsgálatával, a munkásszállítás megoldásának feladataival is tudományos egyesületi munkacsoportok foglalkoznak. Több ágazatot érintő, érdeklő­déssel várt tanulmányt készítenek közösen az építőipari, a gépipari és az agrártudományi egyesület szakemberei a megyei vonzásköz­pontok gazdasági, műszaki helyzetéről, a megoldandó feladatokról. ^ Kész tervekről van szó? — A kérdést .másiként kell megközelíteni. Természetesen nem mi készítjük el egy-egy ágazat hosszabb-rövidebb időre szóló megyei tervét. A tudományos egyesületekben össze­függéseket, problémákat tárunk fel, lehetősé­geket mutatunk be, javaslatokat teszünk, amelyeket a döntésre hivatott testületek fi­gyelembe vesznek a végleges tervek összeál­lításánál. A döntéssel azonban a ml munka- csoportjaink tevékenysége sem szűnik meg, sőt ezután is komoly feladatok következnek. £ Hogyan lehet ezt példával érzékeltetni? — Kettőt említenék szűkeblb szakterüle­tem, a tervezés-építés példáiból. Ázt már tudjuk, hogy az építőiparnak a következő években is mindig több munkát kell elvégez­nie és főiként a létszám növelése nélkül. Szakmailag ez azt jelenti, hogy el kell ter­jeszteni a könnyűszerkezetes építési módot. Ez azonban nemcsak a szakmai munka mi­nőségi változását igényli, hanem komoly szemléleti változást is. Erre. az építőipar, az építésigazgatási hatóság és a beruházók szakembereit is fel .kell készíteni. Ez a mun­ka több éve zajlik az MTESZ tudományos egyesületeiben, s hogy indokolt, az is jelzi: a könnyűszerkezetes építési módot még az építőiparban dolgozó fiatal mérnökgeneráció sem tanulta az egyetemen — tehát nem is­meri. Egy másik nagyon izgalmas kérdés: az 1980-as évektől fokozottan előtérbe kerül a rekonstrukció. Tizenöt-lhúsz évesek lesznek a mi modern lakótelepeink is, s időszerűvé vá­lik a felújítás. A nem szakember számára is érdekesek ezek a fejtegetések. Vajon közkinccsé tudják tenni az ilyeneket? — Konkrét elképzeléseink vannak. A ta­nulmányok készítése csak egyetlen láncszem a tudományos egyesületi életben. A műszaki értelmiséget az is foglalkoztatja, miként tud­ja majd korszerűbben megoldani a követke­ző évtized szakmai feladatait. Az idei mű­szaki hónapot például arra kívánjuk felhasz­nálni. hogy ezzel kapcsolatos ismereteinket bemutassuk a szakmai közvéleménynek és más érdeklődőknek. Tavaly a 'hatékonyság és minőség jegyében rendeztük őszi eseményso­rozatunkat; e témákról most is szó lesz. de elsősorban a nyolcvanas éveik elején alkal­mazásra váró technológiákat szeretnénk be­mutatni. Mindezekhez elengedhetetlen, hogy friss és gazdag információ álljon műszaki ér­telmiségünk rendelkezésére. Hogyan jut­nak hozzá ehhez megyénkben? — Részekre kell bontani a választ. A mun­kahelyen szükséges gyakorlati, szakmai in­formációk fő forrása természetesen a válla­lat, az intézmény. Az elméleti információk egy része szintén hozzáférhető a munkahe­lyen. Am ezek nagyobb hányadát és a megye társadalmi életét tükröző információk szá­mottevő részét a tudományos egyesületekben szerezhetik meg. De felhívnám a figyelmet egy további gazdag információs lehetőségre, amelyet a'még oly magasan képzett műszaki értelmiség sem nélkülözhet: az évtizedes gyakorlattal rendelkező szakmunkások, ki­váló újítók révén szerezhető ismeretekre. Az MTESZ munkája során ezt célozza például a szakszervezetekkel az utóbbi években kiala­kított együttműködés, amelyet fejleszteni szándékozunk. f — Újszerű és ígéretes a Debreceni Akadé­miai Bizottsággal tavaly ősszel felvett kap­csolat. A DAB egyes szakbizottságai — a me­zőgazdasági. a matematikai, a fizikai — azóta már rendezvényeket tartottak megyénkben, s a bizottság tudományos apparátusával szá­mottevő segítséget tud nyújtani a megye mű­szaki értelmiségét foglalkoztatő kérdések megoldásához is. Az utóbbi években megnőtt a külföldre utazó megyei szakemberek száma. Ta­pasztalataik hogyan járulnak hozzá Szabolcs-Szatmár műszaki életének fej­lesztéséhez? — Először is egy kritikai élű megjegyzést szeretnék tenni. Többen utazhatnánk- kül­földre. de a nyelvismeret olyan szegényes, hogy jelenleg ez nemcsak a külföldi utazáso­kat, hanem a világnyelveken megjelent szakirodalom ismeretét is gátolja. A jövőben igyekszünk ezen javítani a mi eszközeinkkel is. Ami a külföldi utakat illeti, örvendetesen megszaporodtak. Évente 70—80 műszaki szakember utazhat külföldre a testvérszer­vezeteink meghívása alapján. A kapcsolatok legélénkebbek a szomszédos szocialista or­szágokkal: a kassai szlovák, a rzeszówi lengyel, az ungvári szovjet és a távolabbi, mihajlovgrádi bolgár testvérszervezettel. A mi kapcsolataink gyakran alapozzák meg a vállalatok szélesebb körű együttműködését, a személyes kapcsolatokat is. Hasznuk kettős: kitekintést adnak az egyes szakmák nemzet­közi helyzetére és szerencsés esetben szak­embereink a gyakorlatban is hamar megva­lósítható ötleteiket hoznák. Például Lengyel- országban figyeltek fel szakembereink a nagyfeszültségű Villamoshálózat-építésnél felhasznált speciális betonoszlop alkalmazási lehetőségeire. Hazatérve nemcsak javaslatot dolgoztak ki a mi viszonyainkra, de az oren- burgi gázvezeték-építéshez kapcsolódó villa­moshálózat-építésnél már eredményesen al­kalmazták is. Az ilyen és hasonló példákat szeretnénk szaporítani, ezért is indítjuk út­nak küldötteinket minden alkalommal konk­rétan meghatározott úticéllal. A Az MTESZ név korábban szinte csak a gyakorlati, műszaki ismeretekhez kap­csolódó rendezvényeket jelzett. Most egyre többet hallunk a szervezet esemé­nyei között az elméleti tudományokról és például a szervezéstudományról. Ezek hogyan kapcsolódnak az MTESZ szerve­zeti kereteihez? — A szervezeti keretekhez egyszerűen, hi­szen a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége nevet viseli szerve­zetünk. Fontosabb ennél az élő munkakap­csolat. Úgy vélem, nem kell különösebben bi­zonyítani: a műszaki tudományok mai fej­lettségi főikén szinte természetes, hogy ma­tematikus-, fizikus-, kémikusszákember kö­zös munkával keresheti az újat a gépésszel, építésszel, agrárszakemberrel. Elég talán a mezőgazdaságban alkalmazott sokféle vegy­szerre utálni, vagy például a már említett anyag- és statikai vizsgálatokra hivatkozni, esetleg a megye egyik legnagyobb üzemét, az Alkaloidát említeni, amely el sem képzel­hető az alap- és alkalmazott tudományok művelőinek sokoldalú együttműködése nél­kül. Ebbe a gondolatmenetbe ís jól illeszke­dik a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság . munkája, hiszen eredményeink nagymértékben függnek a munka jó szerve­zésétől, az élenjáró és tudományos módsze­rek mielőbbi gyakorlati alkalmazásától. A A megyei műszaki és természettudomá- w nyi értelmiség fejlődése folyamatos. Ho­gyan alkalmazkodik az új helyzethez a műszaki értelmiség társadalmi szerveze­te? — 1962-ben hat egyesületi csoport mintegy hétszáz tagja képviseletében alakítottuk meg az MTESZ megyei szervezetét. Ma huszonegy egyesület mintegy négyezer tagját tömöríti szervezetünk. Ha arra hivatkozom, hogy 1977-ben az MTESZ 20. megyei egyesülete­ként a Neumann János Számítógéptudomá- nyi Társaság megyei szervezetét hívtuk élet­re, már az elnevezésből kitűnik, hogy egy új tudományág, a számítástechnika, számító- géptudomány bázisa is létrejött. 1978-ban a textilipar .korábbi kis szakmai csoportját fej­lesztettük nagy egyesületté, mivel olyan új gyárak épültek, mint az újfehértói, demecse­ri. nagykállói, mátészalkai textilipari üze­mék. amelyek sók új szakembert, korszerű technikát foglalkoztatnak. Tehát a megye fejlődéséhez kapcsolódik a műszaki értelmi­ség szervezetének fejlődése is. A Hogyan vehetnek részt a tudományos w egyesületi életben a megyeszékhelyen kívül dolgozó műszakiak? — Természetesen az ipari központokban, elsősorban Nyíregyházán legélénkebb a mű­szaki élet. hiszen a műszakiak itt élnek leg­nagyobb számban. De már városi intéző bi­zottságaink működnek Mátészalkán, Kisvár- dán. Nyírbátorban. Nemrég éppen Nyírbátor­ban tanácskozott az MTESZ elnöksége. Tu­dományos egyesületeink készítik például a város korszerű fűtésére vonatkozó javaslatot, ami azért fontos, mert ettől függ, milyen la­kásépítési technológiát választanaik majd a következő évekre. De tartalmas a szervezeti élet néhány nagyközségben is. Záhonyban például a közlekedéstudomány, Tiszavasvári- ban a kémiai tudomány egyesületi csoportja dolgozik. Mind nagyobb jelentőséget tulajdo­nítunk a<z üzemi csoportoknak, melyek a ter­melőmunkához legközelebb álló tudományos egyesületi fórumok. — Nagy kérdés a fiatal műszakiak ügye. A pályakezdés időszakában sokűknaik nehéz a beilleszkedés, lefoglalja őket a munkahelyi elismerés megalapozása. Természetesen igyekszünk őket is bevonni munkánkba, aZ MTESZ ifjúsági és a KISZ megyei bizottsá­ga együttműködése bizonyos lehetőségeket már teremtett — de ebben még adósságaink vannak; a fiatal műszákiak segítésében a megyei szerveret és az egyes tudományos egyesületek közösen tehetnek többet. ^ Köszönöm az interjút. Marik Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. május 6. ^Vasárnapi UNTERJÜ a műszakiak közéletéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents