Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

1979. május 27. KELET-MA6YARORSZÁG 3 Három év után Hosszabb távon ÉRDEMES VOLT öt évre előre gondolkodni a vállala­toknál, szövetkezeteknél. Az utóbbi három év tapasztala­tai azt mutatják, hogy hosz- szabb időre is meg lehet szabni a termés főbb iránya­it, a beruházások alakulását, a munkásokkal való törődés főbb tennivalóit. Ezt mutatja az a vizsgálat is, amelyet a megyei Népi Ellenőrző Bi­zottság végzett a közelmúlt­ban, amikor 15 szabolcsi ipar- vállalat és szövetkezet V. öt­éves tervi munkáját vizsgál­ta. A tervek, amelyeket öt esz­tendő előirányzatait szabták meg, általában jó kiinduló alapot nyújtottak az éves tervek készítéséhez, a napi feladatok megszabásához. Az is igaz viszont, hogy nem mindenütt ragaszkodtak — s nem is ragaszkodhattak — az 1975-ben megszabott el­képzelésekhez, hiszen a köz­ben bekövekezett piaci vál­tozásokhoz alkalmazkodniuk kellett. A részletes és jó terveket komoly elemző munka előzte meg. A gyáregységeknél vi­szont teljes részletességgel nem ismerték öt év előirány­zatait. A vállalati központok általában csak a termelés, fel­futását szabták meg, a lét­számgazdálkodással és a be­ruházásokkal kapcsolatos előírásokat adták meg. Egyes esetekben még a beruházások fontosabb adatait sem isme­rik kellőképpen, mint a Vö­rös Október Férfiruhagyár gyáregységeinél, a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai üze­mében, a demecseri keményí­tőgyárban. A megyében dolgozó vál­lalatokra jellemző, hogy az utóbbi három évben termelé­süket jelentősen bővítették. Mindez megfelel a megyei pártbizottság által előirány­zott fejlődési ütemnek is. Két év' alatt általában 10—15 szá­zalékkal növelték a terme­lést azokban az üzemekben is, amelyeknél nem voltak nagvobb beruházások, de je­lentős emelkedést jelentett a termelésben a szerkezet át­alakítása is. IGEN FONTOS, hogy az export mind nagyobb arányt képvisel a vállalatoknál, szö­vetkezeteknél. Többek között a vizsgált üzemeknél a kon­zervipari termékek háromne­gyede, a Szabolcs Cipőgyár termékeinek 40 százaléka, a VOR öltönyeinek és nadrág­jainak mintegy 60 százaléka más országokba kerül. Több helyen a termelési szerkezet változása új termékek beve­zetésével párosult. A Nyír­egyházi Konzervgyárban a főzelék és gyümölcs bébiétel gyártását vezették be ebben az ötéves tervben, a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyáregységében a falfúró és a hűtőipari berendezések, a húsipari vállalatnál 15 újfaj­ta készítmény gyártásba vo­násával korszerűsítették a termelést. A megyében korábban megszokott volt, hogy a ter­melés növelése együtt járt a létszám hasonló mérvű emel­kedésével. Üjabban megvál­tozott a helyzet, a termelés felfutását főleg a termelé­kenység emelésével kívánják elérni az üzemek. Különösen jelentős ez például a nagy­halászi zsákgyárnál, de ez jellemző a Nyíregyházi Do­hányfermentáló Vállalat, a Szabolcs Cipőgyár tevékeny­ségére is. A BERUHÁZÁSI TEVÉ­KENYSÉGBEN is fordulat következett. Már sokkal ke­vesebb az építési jellegű be­ruházás, helyette a termelés korszerűsítését új gépek be­állításával, a termelékenysé­get fokozó eszközök üzembe helyezésével oldják meg. Több vállalatnál az építési arány a harmadát sem teszi ki a beruházások összegének, mint a dohányfermentáló, a cipőgyár, a MOM mátészal­kai gyára esetében. Napjainkban a nagyobb vállalatoknál már megkezdték a felkészülést a VI. ötéves terv kidolgozására. Ezért az eredmények számbavétele mindenütt fontos, hiszen mind a jó irányzatokat, mind a káros tendenciákat most le­het felmérni. Az eltelt három esztendő megmutatta, hogy csak azoknál az üzemeknél érnek el hosszabb távon is eredményt, ahol jól mérték fel az adott helyzetet, s ennek alapján olyan célokat jelöl­tek meg, amelyek egyeznek mind az országos, mind a me­gyei elképzelésekkel és lehe­tőségekkel. Lányi Botond B erti, a nagyfiú bálba ké­szült. A tízliteres mo­sófazékba vizet öntött, feltette a gázra, s alágyújtott. Az anyja csirkét pucolt az udvaron, ne kelljen holnap bajlódnia a kopasztással, mert úgy döntött, ha nem esik, va­sárnap templomba megy. Nem volt már egy fél eszten­deje, a szomszédok még meg­szólnák. — Nem hogy te is oda mennél inkább — mondta mérgesen Bertinek, aki köz­ben kihozta a diófa alá a la­vórt, a sampont, meg a törül­közőt. s minden pillanatban a konyhába szaladt ellenőriz­ni, nem melegedett-e még fel a víz. Az öreg Bertalan egy kis- széken ülve szórakoztatta Gyulát, a kisebbik fiút, aki nagy érdeklődéssel hallgatta nagyapja háborús történeteit. Csubák András bácsi, a szom­szédban lakó öregember mel­lettük guggolt, nagyokat bó­lintott cimborája szavaira. — Haggya már apám azt az istenverte háborút! — zsörtölődött az asszony, majd nagyott visított, mert rálépett a mellette ólálkodó macska lábára. — Inkább azt mondja el nekik — intett Berti felé — milyen ... milyenek a lá­nyok. Másképpen akarta ő ezt mondani, de az öreg Csubák előtt megszégyellte magát. — Nézze meg, tizenhat eszten­dős, már a jányok után sza­ladgál. Mi lesz ennek a vé­ge? — Már levelet is kapott! — mondta kacagva a kis Gyula. — Nekem adta ide a postás. Az volt a végén, ahány betű, annyi csók. — Téged ki kért rá, tök­mag, hogy árulkodj? Meglá­tod, kitekerem a nyakad, ha sokat beszélsz, — fenyegette meg öccsét Berti. — Még ol­vasni sem tudsz rendesen, de már árulkodik. — Úgyis megmondom, mi volt benne — énekelte csúfo- lódva a kisfiú. — Még szív is volt rajzolva rá. — Na csak mondjad, de azt várhatod, mikor jösz velem horgászni. Az biztos ... — Elhallgassatok már! — parancsolt a két fiúra a nagy­apjuk. — Mintha nem is test­vérek volnának. Mi lesz ve­letek, ha megnőttük? Hogy marják egymást! Majd a lányához fordult: — Hozd csak ki neki a szép fe­hér inget. Hadd lássák, mi­lyen fiú a én unokám. — Fehér inget!? — tette le a csirkét, s csapta össze cso­dálkozva kezét az asszony. — Fehér inget ennek? Hát azt hiszi, kell neki? Mindig ab­ban a foltos farmerdzsekiben jár, mintha nem látná maga is. Lesül a képemről a bőr. Már az utolsó simításo­kat végzik a nyáron át­adásra kerülő nyíregy­házi mezőgazdasági ab­roncsgyáron. Képün­kön: az automata vul­kanizáló gépek vezér­lőpultjait szerelik. (Gaál Béla felvétele) a bärAnyhäzi telepről május hatodikán reggel balajti József juhasz kihaj­totta A NYÁJAT. MIRE A KÉSŐ DÉLUTÁNI ÓRÁKBAN VISSZATÉRT, MEGTUDTA A NAP­PALI ŐRTŐL: KÉT KUTYA DÉL KÖRÜL ÁTHARAPTA 16 BÁRÁNY NYAKÁT. Tannlságok félmillióért Dombrádon Balajti, a dombrádi tsz ju­hásza ezt követően megete­tett, -itatott, majd a 16 kéthó­napos bárány tetemét gon­dosan a boglya alá rejtette. A juhász: — Ügy megzavarod­tam. Csak az járt az eszem­ben, hogy mi lesz a pénzem­mel. Mert hát ugye a bá­rányból van a kis pénz. Fél­tem, hogy kiderül... Áz előzmények Vasárnap a déli órákban két kutya érkezett a bárány­házi telepre. A nappali őr észrevette őket, de mire el­kergette a két kutyát, már késő volt. Logikus lett volna hogy Balajti még vasárnap jelenti-; a történteket Főleg azért, mert a kutyék»t-arnap-' paliőr felismerté.-s Az egyik, a Guszti, valamikor Balajtié volt. Az oltások előtt, tehát áprilisban adta el juhásztár­sának. Az este munkába lépő éj­jeli őr kérdezi Balajtit: — Je­lentetted? — Nem a te dol­god. Intézem — válaszolt. Majd hazament Üjdombrád- ra. Hétfőn — ekkor május hetedike volt — a juhász reggel kihajtott. Se a telepen járt állatorvosnak nem szólt Balajti, de másnak se mon­dott semmit. Sőt, az állator­vos kérdésére, történt-e ve- larni, volt-e elhullás, egyér- — — Hát bizony ... Ezek a maiak már nem szeretik a szépet, — csóválja a fejét az öreg Csubák. — Hej Berti, emlékszel?!... — sóhajtott, s a két öreg pillanatok alatt ötven esztendőt fiatalodott. Fényesre pucolt csizma fe­szült a lábukon, karjukon hó­fehér gyolcsing lobogott. A cigány csárdást húzott, su­hogtak a szoknyák, zenget a „Gém, daru, gém, daru, gém, gém gém ...” B erti az előszobában szá- rítgatta a haját. Az előbb egy ollóval digós- ra igazította frizuráját, elé­gedetten nézett a tükörbe. Az órájára pillantott, majd gyor­san kikapcsolta a hajszárítót, s kirobogott. Kint már este­ledett. Hűvös szél indult. — Na elmentem, szól be a konyhába, s becsapta maga után az ajtót. Az anyja szavait már nem halottá: — Hiszen még vizes a hajad. A két öreg még mindig az udvaron ült, ki tudja hánya­dik nótánál tartottak. Észre sem vették, hogy múlik az idő. Balogh Géza telműen ezt mondta: —Nem történt semmi. Hétfőn este, mikor vissza­hajtotta a nyájat a juhász, ismét etetett, itatott, majd hazament vacsorázni. És csak ekkor kezdett el valami mo­corogni benne. Lehet, kilá­tástalannak ítélte azt, hogy rejtve marad az eset. Aztán az udvarában újra ott volt Guszti, a kutya, a veje ku­tyája társaságában. — Tudom, hiba volt nem szólni — mondja a juhász—, de hát az ember félti a pré­miumot, a kis pénzét. Hiba: volt, most már tudom. A szokatlan zaj Hétfőn este nyolc óra kö­rül Balajti felkereste a tsz főállattenyésztőjét, Rácz Er­nőt. Elmondta mi történt. Rácz Ernő: — Mondtam Ba- lajtinak, üzenje meg a vejé- nek, hogy nem akarom a ku­tyát többet a tanyán látni. Semmisítse meg, zárja be, mindegy. Balajti József: — Mondta a főállattenyésztő, azt üzeni a sógornak, ne engedje a ku­tyát a tanyára, a többit elin­tézzük holnap. Guszti kutyában még élt a hűség. Volt gazdája udvará­ban tanyázott a másik, egy­éves fekete társával, még hét­főn éjszaka is. Miután Balaj- tinak nem sikerült megfog­ni a kutyákat, lefeküdt. Ami ezután történt, arról csak reggel szerzett tudomást. A két kutya a járást jól is­merte. Az oldalsó szellőzőrá­csoknál lehetett a hodályba bebújni. A kutyák azokat az anyákat és bárányokat, ame­lyek ki akaftak törni, halál­ra marták, a többit pedig a hodály végébe űzték, ahol részben összetaposva, részben megfulladva maradt 100 anya. és 182 bárány. Az éjjeliőr szokatlan zajra figyelt fel, de csak nagynehezen tudta el­kergetni a kutyákat. Á döbbenet f w • órai A tsz elnöke, Farkas Tibor: — Amikor hívásra a tanyára érkeztem reggel, úgy három­negyed hat körül, elborzad­tam. Több mint negyedszáza­da dolgozom a mezőgazda­ságban, de ilyen pusztítást még nem éltem meg. Szeret­tem volna sírni. Míg kiértem a tanyára, azon járt a fejem: vajon nem veszett kutyák voltak? Az elnök vélekedésének igazáról. Az előző napokon se a nappali-, se az éjjeliőr nem hallott ugatást. Márpe­dig a támadó kutya ugatni szokott. Kivéve, ha a veszett­ség első stádiumában van. A veszett kutya először szo- morkodik. Utána rájön a kó­borlást hajlóm. Bizalmatlan az emberrel, kerüli. Aztán az emészthetetlen tárgyakat eszi, míg végül — s ez a lé­nyeg — ugatás nélkül támad, mar, harap. Csak ezt követő­en bénul meg, múlik ki. A csendesen támadó két kutya így jogosan volt gyanús. A kutyákat kilőtték. Levá­gott fejüket azonnal Debre­cenbe küldték, ahonnan gyor-j san jött a válasz: 'PeSfkttek.'H Mulasztások, mulasztások... — Amikor Gusztit elad­tam, nem volt még beoltva — így Balajti. Jó kutya volt, hat évig dolgozott velem, so­sem volt vele baj. Az enyi- meket béoltattam. Amikor megláttam mi történt, újra tudtam: hibáztam. — Hibázott a juhász, de a főállattenyésztő is. — mondja Farkas Tibor. Ha hétfőn este szól, vagy intézkedik, meg­előzhető lett volna áz eset. — Balajti nem éppen nagy felelősségtudatról tett tanú­ságot — vélekedik Dankó Fe­renc tsz-párttitkár. A vizsgá­lat során adott válaszaiból nem lehetett érezni, hogy saj­nálja a történteket. — A juhász számára a ku­tya mindig többet ér, mint a juh — mondja Lingvai István főagronómus. Lehet, ezért volt elnéző a Gusztival szem­ben Balajti. Nyilván nem ar­ra gondolt, hogy a közös ál­lománya veszélyben lehet. — Ügy érzem, baj volt a községben már évek óta a fegyelemmel. Az eboltás so­sem ment rendesen — mond­ja Solymosi László, a tanács elnöke. Az idén különösen sokan mulasztottak. Lett is pánik. A tanács né­hány nap alatt 150 kutyát ir­tatott ki, amelyek nem vol­tak oltva. Házról házra jár­tak. Igaz, kissé későn történt a szigor. \ Zárlat, oltás, égetés — Nem az első eset a me­gyében, hogy veszett állat bajt okoz a juhok között — tájékoztatott dr. Czövek László, a megyei állategész­ségügyi állomás vezetőhelyet­tese. Volt ilyen Botpaládon. Nyírtelken is. Ez a mostani a legsúlyosabb. A fertőzés mi­att el kellett rendelni a meg­maradt állomány — 284 anya, 99 bárány, 604 választott bá­rány, 62 kos háromszori ol­tását gyengített, úgynevezett fixszérummal. A területet, ahol az eset történt, fertőtle­níteni kellett. A levágott gyapjút és a bárányok bőrét el kellett égettetni. Értesíte­ni kellett a Lajta-hansági Ál­lami Gazdaságot, hogy a pár nappal korábban vásárolt juhokat vegyék zárlat alá. El­rendeltük az ebzárlatot, a ju­hok zárlatát, ami legalább három hónap. Hatalmas energia, pénz, szervezés kel­lett’ — Térül-e valami a kár­ból? — kérdezem a tsz elnö­két. — A juhászt feljelentettük, a főállattenyésztő ellen fe­gyelmi eljárás indult. Hogy a biztosító fizet-e, azt egyelőre csak reméljük. Pedig a ká­runk tetemes. A veszett ku­tyák több mint félmillió ér­tékű juhot öltek meg. Mindenki okulására Áz események láncolata sok tanulsággal szolgál. Először is -a tanácsoknak. Az eboltás, főleg falun nem tréfadolog. Itt nem lehet elnézőnek len­ni, a sokéves beidegzések előtt meghajolni. Ha a tudat nem változik, időben kell büntetni. A másik: a juhász felelőt­lensége. Igaz, a 49 éves Ba­lajti 17 éves kora óta juhász. Az állattal megtanult bánni. De tudatáig nem jutott el: a rábízott vagyon egy közössé­gé. A saját kis hasznának féltése messzemenően háttér­be szorította kötelességtuda­tát. Elmarasztalható a főállat­tenyésztő, aki ott tévedett, hogy optimista volt. Egy ve­zetőnek baj esetén hivatalból pesszimistának kell lennie. Ha úgy vélekedik hétfőn es­te: ami egyszer megtörtént, megtörténhet máskor is, ak­kor talán nem következik be a kár. A félmillión túl az erkölcsi veszteség se lebecsülhető. Felmerülnek a kérdések: megtett mindent a tanács az állategészségügyért? Elég volt egy éjjeli- vagy nappaliőr a hatalmas tanyán? Dombrádon az eset előtt egy-két nappal volt tanács­kozás a társadalmi tulajdo védelméről. Talán meg kel! ne ismételni. Bürget ' Bál előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents