Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-24 / 119. szám
1979. május 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jobb dohányt vár az ipar NYOLCEZER HEKTÁROS termőterületével az ország dohánytermesztésének közel felét adja Szabolcs - Szatmár megye. Ezért is fordít különleges figyelmet a megyére az iparág, amely- nek idei terveiről, a hazai dohánytermesztésről beszélgettünk ■ dr. Móger Jánossal, a Dohányipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával. — Az 1979—80-as gazdasági évre kötött dohányértékesítési szerződésék alapján Szabolcs-Szatmár mező- gazdasági nagyüzemei 7225 hektáron termelnek dohányt, ami a megye dohánytermő területének 92,3 százalékát képviseli — mondta a vezérigazgató. — Néhány jó eredmény jellemzi az idei szezont. A palántanevelő területek mintegy 95 százaléka fólia-, illetve üvegtakarású. A nagyüzemi gazdaságokban általánossá vált a tápanyagvizsgálaton alapuló trágyázás. A vegyszeres talajfertőtlenítést és a herbicideket alkalmazzák, de meg kell jegyezni, hogy elterjesztésük még gyorsabb ütemet igényel. Az agrotechnikai munkák közül a gépi kul- tivátorozás és a növényvédelem megoldott, viszont az ültetvények tetejezése, a hónaljhajtások eltávolítása még csak helyenként alkalmazott eljárás. Sok a tartalék a dohány- termesztésben — tűnt ki a vezérigazgató elemzéséből. A dohány megfelelő érettségi állapotban történő törése, a szárítási technológia előírásainak jobb megtartása, a dohánykezelés javítása jelentős tartalékokat jelent. A MINŐSÉG JAVÍTÁSÁBAN és az export növelésében a dohánytermesztésnek még sok kiaknázatlan lehetősége van — fejtette ki dr. Móger János. — Ezek közé tartozik a termesztett fajták igényeinek megfelelő területkiválasztás, a harmonikus tápanyagutánpótlás, a talajlakó kártevők elleni vegyszeres talajfertőtlenítés. Ezekkel a hozamok fokozhatok, a minőség javítható. Szeretnénk elérni, hogy az exportra alkalmas Virginia-dohányül- tetvényekriél minél több helyen végezzék el a teteje- zést, kacsozást. A dohányipar részt vesz a dohánytermesztés műszaki fejlesztésében, amely lényegében 1972-ben kezdődött, de tennivalói még bőven vannak. Megyénkben már több mint száz kanadai Balthes traktor és közel ötszáz tűsorkeretes szárító üzemel a termelő gazdaságokban. A termesztés továbbfejlesztésével kapcsolatban a vezérigazgató elmondta: a fejlesztés további célja elsősorban az így gépesített művelési rendszer hiányosságainak kiküszöbölése. Szakemberek dolgoznak azon, hogy megvalósítható legyen az automatikus betakarítás, javítsák a letört dohánylevelek szállítását és tűsorkeretbe rakását, s kialakíthassák a gépi válogatási rendszert. A dohányipar összehasonlító vizsgálatokat folytat automata dohánytörő gépekkel. Az idén már hét ilyen gép üzemel, amelyeknek elterjesztésére (ha beválnak) 1980 után lehet számítani Szabolcs-Szatmár megyében. A gépi válogatás előválogatással kombinált módjának kipróbálására az ipar előkészületeket tett Nyírtasson, az állami gazdasággal közösen. Azt tervezik, hogy itt kialakítják egy 3—500 hektáros termelői válogató központ modelljét, amelynek alapján később a termesztés területi megoszlását figyelembe véve több hasonlót is szerveznének. NAGYON FONTOSNAK tartjuk a dohányipar és a mezőgazdasági üzemek közötti információs kapcsolatok javítását — hangsúlyozta a vezérigazgató. — Az ipar a termékértékesítési szerződéssel együtt a speciális dohányfajtára előírt termesztéstechnológiát ad a termelőüzemeknek. A termesztés során a körzeti felügyelői hálózat útján szaktanáccsal segít, összegyűjti és továbbítja a gépmegrendeléseket, összehangolja a vegyszer- és műtrágyaellátást. Az információs kapcsolatok javítása érdekében bővítjük együttműködésünket a dohánytermesztési rendszerrel, ahonnan főleg a gazdaságossági mutatókra vonatkozó információkat várunk. Több szakmai, üzemi bemutatót szervezünk, szorgalmazzuk újabb tanfolyamok megtartását és a szakpropaganda jobb megszerveíésével kívánjuk meggyorsítani a kutatási eredmények gyorsabb bevezetését. Űj cigarettáinkat nagy hatékonyságú füstszűrőkkel látjuk el, a füst hígítását szolgáló klímazónával ellátott cigarettát hoztunk forgalomba, ami a dohányzók fokozottabb egészségvédelmét szolgálja — mondta befejezésül a Dohányipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója. Marik Sándor Az ISG mátészalkai gyárának ebben az új üzemcsarnokában készítik az Univam visszacsapó szelepeket, amelyek iránt a tegnap megnyílt BNV-n is nagy az érdeklődés. (Elek Emil felv.) KIHASZNÁLNI A MUNKAIDŐT Búcsú a túlórától Tapasztalatok a NYÍRTERV-nél — Minden reggel „liftezett” a gyomrom, hogy beérek-e fél nyolcra, összekaptam otthon a legszükségesebbeket, de nem mertem az utolsó buszra várni, mert gyakran késett vagy ki is maradt egy járat. Olyan kényelmetlen volt idebenn „mosakodni”, miért jöttem később. Nem Popovics Miklósné az egyedüli, aki felszabadultabban végzi munkáját, mióta a Nyírségi Tervező Iroda is áttért a rugalmas munkaidőre. Vámosi Ágnes majd minden nap próbál a Szabolcs-Volán táncegyüttesben. Rugalmasan — Szinte naponta elkérez- kedni — a szereplések előtt még korábban — nagyon kellemetlen volt. Idegeskedtem, mit szól hozzá már megint a főnököm? Így viszont ameny- nyivel korábban megyek el, annyival hamarabb kezdem el a munkát. A 110-es szakmunkásképzőben vezetek egy tánccsoportot, s ott sem kell a diákoknak rám várni. — Ügy éreztem, a kérezke- déssel önérzetemben aláznak meg — teszi hozzá Popovics- né. A NYlRTERV-nél 150 dolgozót érint a rugalmas munkaidő. Legtöbbjük fiatal édesanya, akinek egy-két kisgyereket kell elvinnie reggel a bölcsődébe, óvodába. S a gyermekintézményekből sem szabad elkésni. — Állandó idegfeszültségben teltek a reggeleim — folytatja Sarnek Ferencné építész-szerkesztő. — Mire teljesen kifulladva beértem, jó idő kellett, míg komoly munkát tudtam végezni. Most viszont nyugodt vagyok, mert ha 8-ra érek be, hát attól számítják az aznap eltöltött időmet. Kedvező fogadtatás A rugalmas munkaidőt egyértelműen kedvezően fogadták a dolgozók. A 9-től 14 óráig terjedő, úgynevezett törzsidőt mindenki benn tölti, de reggel már 6-ra is jöhet. A „peremidő” délután ■2-től 6-ig tart. Blokk-kártya rögzíti az érkezést és a távozást. A megszabott munkaidőn túl a fennmaradó órákat a dolgozó saját belátása szerint osztja be. A tetszés szerint megszervezhető munkaidőben az asszonyok a háztartási teendőket, a gyerek ellátását említették, a férfiak közül többen mondták, hogy teniszezni, úszni mennek, vagy a kiskertben metszenek, kapálnak. De mit jelent ez a vállalatnak? — Az, hogy az állandó késés miatti izgalom megszűnt, érezhetően javult a dolgozók közhangulata — folytatja Tóth Mihály gazdasági igazgatóhelyettes. — így lehetőség nyílik a munkaidő jobb kihasználására, mert ha sürgős, határidős tervet készítenek, több időt fordíthatnak erre. Ha viszont kevesebb a munka, nem kell csak „idebenn lenni”. A nap jó része rendelkezésre áll dolgozóinknak, így a tanácsra, a hivatalokba is eljuthatnak. Megszűnt a magánügyben aláírt kilépők száma, s 1978. július 1-től gyakorlatilag nincs túlóra a vállalatnál! A rugalmas munkaidő bevezetését sürgették a körülmények is. A vonat, a busz késése,> a nem egyenletes terhelés miatt a munkaidőt nem egyenlő intenzitással hasznosították. Pálosi Lajos szb-tit- kár a budapesti Típustervező Intézetben tanulmányozta a tapasztalatokat, elolvasták az ide vonatkozó szakirodalmat is. Szabadon választható órák — Még az értekezletekre sem kell a munkaidőt elvenni — mondja Pálosi Lajos —, mert kettőkor leblokkol az illető, s akkor kezdjük a termelési tanácskozást. Mind gyakoribb, hogy a dolgozók a munkahelyi követelményekhez igazítják a „szabadon választható” órákat. — A rugalmas munkaidőt eddig 3 vállalatunk, intézményünk alkalmazza — mondja Juhász Gábor, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője. — Kényszeríteni természetesen nem lehet egyetlen munkahelyet sem, de a kedvező tapasztalatok után bizonyára másutt is kedvet kapnak hozzá. Tóth Kornélia Hallgat... M indennapi életünk egyik elengedhetetlen feltétele a telefon. S furcsa módon csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha netán hallgat a készülék, s órákat kell várni, hogy megtudjon az ember valamit. De képzeljenek el telefon nélkül egy olyan gyárat, amely 16 hektáros területen fekszik, a legtávolabbi üzemegységek több mint fél kilométerre vannak egymástól. A nagyhalászi zsákgyár majdnem ilyen körülmények között dolgozik. A gyáregységben a központi irodákon kívül ösz- szesen négy telefon működik: egy-egy a szövődében, a tmk-ban, a szállítási irodán és az energetikusoknál. Ha a főmérnök vagy az igazgató meg akar tudni valamit, akkor legjobb ha veszi a kabátot, s leballag az üzemekbe, mert míg valakit előkeresnek a csarnokokban, l^jár a fél műszak. Pedig a gyárban van készülék, csak éppen nincs aki felszerelje. A telefon- hálózat kiépítésének a terveit még 1977-ben megrendelték a nagyhalásziak, amit a következő évben el is készítettek. Ennek alapján a gyár megbízta a Debreceni Posta- igazgatóságot, hogy szerelje fel a menet közben megérkezett 80 készüléket. A postaigazgatóság 1980-ra vállalta a munkát, amit a gyár érthető módon megpróbált előbbre hozatni. Sürgető levelükre azonban a debreceniek igencsak kemény hangú levelet küldtek: különböző akadályokra hivatkozva 1981-re módosították a határidőt. Í gy áll tehát most az ügy a válasz után, amit nemcsak a gyár dolgozói furcsálla- nak. Mert azt még meg is lehetne érteni, hogy a posta kapacitásgondokra hivatkozik. De hogy ezt is csak a sürgető levélre válaszolva teszik, elgondolkodtatja az embert, s a monopolhelyzet jut az eszébe ... (b. g.) Tyukodi öregek Munkát könnyítő gépek, üzemi étkeztetés, lakásépítés A Zöldért 12 milliója A tyukodi tanács az idős embereknek két napközi otthont tart fenn. A másik Urában van. Az étkeztetésre és egyéb kiadásokra ebben az évben 332 ezer forintot irányoztak elő. A napköziben az idős emberek gondozását öten végzik. Tízórait, ebédet és uzsonnát adnak. A község többi öregembere, akik nem veszik igénybe a napközit, azok segélyt kapnak. Az állandó segélyezettek száma huszonöt. A többiek — mintegy ötve- nen — évente egyszer kapnak támogatást. A tanács a maga módján még arról az idős asszonyról is gondoskodik, aki legfeljebb az orvosnak nyit ajtót. ★ Beszélgetünk. A gyermekkor, a háton cipelt tüzelő, a kölcsönkért só, a hajbókolás az uraság előtt — mert majorból Tyúkodon legalább nyolc volt lóréval meg anélkül, — kerültek szóba. Meg a kegyetlen asszonyi sorsok. Farkas Ilona: — Mire érett nő lettem, akkorra jöttem rá, hogy a házasság nem kényszer, járom, amiben csak az igát lehet húzni. Válás után még az uram nevére sem tartottam igényt. De szemtanúja voltam annak is, amikor a második gyerekét megszült, s messziről hazajött lány a házak mögül akart beosonni szülei béreslakásába. A lányanya szülei ököllel estek a jövevényeknek. Végül is mit tehettek? Bélbász Sándorné: — Mikor férjhez mentem, jöttek a gyerekek egymás után. Tizenhét év alatt kilenc gyereknek adtam életet. Öt lány, egy fiú ma is él. — Ha jó földbe jó magot vetnek, kikéi az — élcelődött a 86 esztendős Virág Lajos. — Valahogy nem vagyunk urai a világnak — gondolkodott hangosan a 82 éves Pel- lei Pál. — Felépítik a szülők a szép, nagy lakásokat, a fiatalok meg elmennek. Nincs ez így jól. Legalább egy gyereknek a szülei mellett lenne a helye. Én is itt nyűz- gölődök magamban. Nem megyek egyik gyerekhez sem. Tyukodi vagyok. Itt vár a temető. — Én elmentem, a lakást is eladtam, budapesti lakos lettem, — igazolja az öreget Farkas Ilona —, de vissza is jöttem egy-kettő. Idegen volt ott nekem minden. Hosszú időre többet én el nem hagyom a falut. Igaz, otthon unalmas lenne egyedül. De itt a napköziben a leélt életet, a sok nehéz sorsot megszépülve éljük át. ★ — Kihíztok ott a mi zsírunkon, mondta nekem minap néhány korombeli idős asszony — vette át a szót a 68 éves özvegy Fásy Móric- né. — Irigykedjetek csak, mondtam nekik. Ha betegek vagytok, nincs aki rátok nyissa az ajtót. Mi pedig, ha nem érünk be időben a napközibe, a gondozónők már szaladnak nézni, hogy mi van velünk. ★ A mikor a három osztályt elvégeztem — mu- mutatkozott be a 77 éves Győrfy Imre —, odajött apámhoz a tanító, s így szólt: „Ferenc! Ne vegye ki ezt a gyereket az iskolából!” Apám pedig így válaszolt: — „Elég annak az iskola. Nem lesz abból jegyző.” Az öreg rászólt: Főjegyző igaz nem lett a fiából, de tanácselnök az 50-es években igen. És ahogy beszélgettünk, nemcsak a nehéz sors elevenedett meg, az uradalmi szalmakazlak tövében felbukott öreg béresek pusztulása. Kitárulkozott az idős emberekről gondoskodó, kényelmesen berendezett napközi mindennapi élete. Az otthon meghitt melege. Sigér Imre A Zöldért Vállalat munkáinak zöme szezonjellegű. Munkát könnyítő gépeik nagy igénybevétellel működnek. Még ma is sok náluk a kézi erővel mozgatott áru. A helyzet további javítására a vállalat ebben az esztendőben ötmillió-hétszázezer forintot költ a kézi munkát könnyítő, embert kímélő gépek vásárlására, valamint a munkavédelmi körülmények javítására. A megye különböző pontjain lévő telephelyeikre dolgozóik zöme bejár. Ezért igen jelentős — kétmillió-háromszázezer forint — a munkás- szállításra költött összeg. Munkásjárataikat úgy szervezik, hogy dolgozóik minél kevesebb időt töltsenek el utazással. A buszra várakozás idejére klubokat, melegedőhelyiségeket tártának fenn. Mivel munkáslakás-akció nincs náluk, ezért dolgozóik lakásépítési támogatását sajátosan oldják meg. A kislakásépítőket a vállalatnál kamatmentes kölcsönnel segítik. Erre a célra 1979-ben hétszázötvenezer forintot tartalékoltak. Minden nagyobb telephelyen megszervezték az üzemi étkeztetést. A vállalati költségvetésben ezekre a kiadásokra egymillió 60 ezer forintot állítottak be. A vállalati kulturális élet támogatására háromszázezer forintot tartalékoltak. A vállalatnál működő sportkörök és a tömegsportmozgalom segítésére száztízezer forintot szánnak. A nagyobb telephellyel rendelkező városokban, községekben négyszázezer forinttal járulnak hozzá gyermekintézmények, óvodák, bölcsődék építési kölcsönei- hez. A szociális, kommunális kiadások összege így ebben az évben meghaladja a 12 millió forintot, (s.)