Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
Hogyan tovább érettségi után? Hárman háromfelé Ilyentájt valahogy kevesebb az idejük a középiskolásoknak, többet ülnek a tankönyvek mellett, teli a fejük versrészletekkel, logaritmussal, a Waterlooi csatával és hasonlókkal. Érettségire készülnek. Mire ezek a sorok megjelennek, az írásbelin már — megkönnyebbülve vagy idegesen, ki tudja — túl vannak. Jön viszont a feketeleves második adagja, a szóbeli... Amikor három nyíregyházi kölcseys diákkal beszélgettünk, még előtte voltak a ballagásnak, az írásbelinek. Nem is efelől fagattam őket, inkább arról: mi lesz utána? — Talán nekem a legkönnyebb a válasz: repülőtiszti főiskolán fogok tanulni ősztől — mondta Karacs Sándor, a negyedik B tanulója. — A felvételin ugyanis már túl vagyok, és bár a hivatalos papír még nem érkezett meg eddig a napig, Budapesten már közölték: felvételre javasolnak.. . Ami, azt hiszem, eleget mond. — Hogyan döntöttél a repülőtiszti pálya mellett? — Nem volt könnyű a végleges döntés... Az az igazság, hogy világéletemben valami izgalmas, különös pályát terveztem. Először csillagászatra gondoltam — de aztán kénytelen voltam rájönni, hogy ahhoz nincsenek meg a képességeim. A repülés is régóta izgat: pár éve jelentkeztem vitorlázórepülőnek, ám anyám hallani sem akart erről.. . Most is ellene van a repülésnek: félt. De már nem visszakozom ... Péter Margit a Kölcsey egészségügyi szakközépiskolai osztályainak egyikébe, a negyedik C-be jár — s nincsenek továbbtanulási tervei. (Legalábbis —• mint kiderül — egyelőre.) — Dolgozni fogok ősztől. Itt Nyíregyházán, a Sóstói úti kórházban. Tavaly ugyanis, amikor a nyári egyhetes gyakorlatunkat töltöttük ott, s a gyerekosztályon voltam, nagyon megkedveltem az osztályt, azt a munkát. Ott is maradtam egy hónapot dolgozni... Hívtak később, és várnak. Szeptembertől el kell végeznem egy tízhónapos szaktanfolyamot, úgyhogy azért nem maradok tanulás nélkül — nevet. — Meg aztán ... később szeretnék egészségügyi főiskolát végezni. Most sajnos, nem megy: öt kisebb testvérem van otthon, és édesanyám betegeskedik. Ezért van az is, hogy most negyediktől bejáró lettem, addig a kollégiumban laktam. Szükség van otthon a segítségemre. Apu a kállai bőröndüzemben dolgozik, anyu is ott volt, de hát mondom, beteg lett... Harmadik beszélgetőtársam Csoba Judit, ö népművelőnek készül: rögös pályára. (S ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy egy pilóta vagy egy ápolónő munkája'kevésbé nehéz — a maguk területén!) — Történelem-népművelés szakra jelentkeztem a debreceni Kossuthra. Tudom, nem lesz könnyű bejutni, sok a pályázó... Nem is kell kérdezni, tudom mit akarsz mondani: miért éppen népművelő? — legyint. Sokan tették már föl a kérdést. — Azért, mert mindig amolyan nyüzsgő ember voltam ... Ezt úgy értem: szeretek sok mindenben benne lenni, sokféle dolog érdekel. A történelmet sem csak a szakpár miatt választottam! Tagja vagyok már négy éve a Jósa Múzeum baráti körének egy osztálytársammal együtt — szeretek oda járni, roppant jó dolgokat lát-hall az ember. De szeretem a biológiát is. annak idején általánosban kiválóan ment, s ma sem panaszkodhatom. Érettségi tárgynak is azt választottam. Nos, hát, ha sikerülne a népművelői pálya, azt hiszem, ott aztán „kinyüzsöghetném” magam... Ügy legyen! Három arc villant föl. Háromfelé tervezik irányítani életüket. Sikert kívánunk mindannyiuknak a nagy erőpróbához, az érettségihez, s azt: ha e három életút pár év múlva a sors szeszélye folytán újra összefut, hát var lóra vált elképzelésekről számolhassanak be egymásnak ... T. Gy. Á versmondó lány Tv-vetélkedők, ki mit tud- műsorok, különféle művészeti vetélkedők résztvevőinek milliók drukkolnak a képernyők előtt. Ismeretlen arcok válnak kedvessé egyik adástól a másikig, újabb neveket tanul meg a közönség, s valaki ismét elindult a népszerűség útján. Beszélnek róla, aztán vagy hivatásos előadó- művész válik belőle, vagy elfelejtik... Ádám Katalin is így bukkant elő a tv Radnóti szavalóversenyének országos elődöntőjén. Első nekifutásra vitte át a „lécet”, és szerepelt sikeresen a döntő 15 résztvevője között. Nem járta végig az általában szokásos „versmondó-iskolákat” — igen ritkán lép fel például jelentősebb városi, vagy megyei rendezvényen, ünnepségen. Szinte a semmiből lépett az ország nyilvánossága elé. Ezek után a személyes találkozástól azt vártam: egy TESSÉK KÉRDEZNI A munkavállalásról Válaszol: Duhász Gábor, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője Megyénkben idén körülbelül nyolcezer-ötszáz nyolcadikos végez, a középiskolákban összesen kétezer-ötszázán érettségiznek. Menynyien állnak közülük munkába? — Az idén az arányok a következőképpen alakulnak: a nyolcadikosok közül hat- ezer-nyolcszázan tanulnak tovább megyénkben, hétszá- zan megyén kívüli oktatási intézményekben. Körülbelül ezer fiatalra számolunk, akik munkába állhatnak. Az érettségizők közül csaknem kétezer fiatal keres munkát. Van-e ennyi munkahely a megyében? — Van, ennél több is. Csak a megye iparában évente 2600—2700-zaI növekszik a foglalkoztatottak létszáma, s például a szolgáltató ágazatban is várják a fiatalokat. Nagy különbség van-e a városi és a falusi fiatalok munkavállalási lehetőségei között? — Elvileg nincs. Gyakorlatilag a bejárás nehezebb, de semmivel sem könnyebb mondjuk a Bujtosról a gumigyárba kijutni, mint pélBallagó diákok. (Gaál B. felv.) dául Penyigéről Fehérgyarmatra. Intézményesen gondoskodnak-e arról, hogy köny- nyebb legyen a fiatal munkavállalónak a legmegfelelőbb helyet megtalálnia? — Most készült el megyénkben egy kimutatás, mely kategóriába sorolja a megye összes munkaerő-foglalkoztató szervét, s tartalmazza; hol, milyen munka- lehetőség van. takarítónőtől kezdve a jogászig. Azt ajánlhatom: a fiatalok keressék fel a járások, illetve városok munkaügyi osztályát, előadóit, ahol készségesen adnak tanácsot. Ezt a kimutatást a pályaválasztási intézetben is megtalálják az érdeklődők. Közeleg a szünidő, sokan szeretnének nyári munkát vállalni. Kik, mennyit és hol dolgozhatnak? — A jogszabály szerint: a 14. évét betöltött és az általános iskolát a tárgyévben befejező fiatal, a gimnazista, a szakmai gyakorlatra be nem osztott szakközépiskolai tanuló, illetve egyetemista és főiskolai hallgató alkalmazható szünidei foglalkoztatásra munkakönyv nélkül, iskolai engedéllyel, úgy, hogy a szünidőből legalább négy hét pihenő maradjon. — Mennyit dolgozhatnak? Itt az a legfontosabb, hogy a 18 éven aluliak éjszakai, a 16 éved aluliak pedig túlmunkára és készenlétre nem oszthatók be. A legnehezebb kérdés: hol dolgozhatnak? Nem azért, mert nincs elég ilyen munkahely. Sőt, sok kai több van, mint amennyit előre bejelenteni kötelesek volnának. Az üzemekre ezentúl jobban odafigyelünk, hiszen balesetvédelmi, munkavédelmi kérdéseket is érint a bejelentés elmulasztása. — Szeretném felhívni a fiatal munkavállalók figyelmét, hogy a nyári szünidőre is érdemes megkeresni azokat a munkahelyeket, me lyek nemcsak anyagilag ked vezőek, de megfelelnek a pályaválasztásnak, érdeklődési körüknek. A tanárokon kívül a tanácsok munkaügyi előadói is segítséget nyújthatnak ehhez. BE BESZÉLNEK RÓLA magabiztos, sikerre törő, nagy tervekkel teli „művészjelölt” vallomását hallom majd tőle. S ehelyett találkoztam egy talán túlságosan is szerény, vívódó, önmaga helyét kutató, gazdag belső tulajdonságokkal rendelkező emberrel, aki tizenkilenc évével a háta mögött most keresi azokat a pontokat, melyekben megkapaszkodhat. Szülei pedagógusok, három testvére van. tavaly érettségizett Budapesten, s képesítés nélküli óvónőként dolgozik Nyíregyházán. A versmondást a nyíregyházi Széchenyi irodalmi színpad tagjaként kedvelte meg, s a csoport vezetője, Kozma Gizella tanárnő segítő tanácsaira ma is igényt tart. Jelenleg a Bessenyei Stúdió- színpad tagja, sokat remél a csoport új vezetőjének szakmai felkészültségétől. íme ennyi egy siker rövid elő- és utótörténete. Kati még nem tudja, mi lesz majd vele. Bizonytalan tervei között ilyenek szerepelnek: nyelveket tanulni, valami „nyüzsgő” munkahelyen dolgozni és minél több olyan verset mondani nagy nyilvánosság előtt, amit szeret ... Baraksó Erzsébet DISZKÓŐRÜLET „Szombat esti láz" A „Szombat esti láz” című amerikai film nyomán valóságos diszkóőrület kerítette hatalmába az észak- és délamerikai, majd a nyugateurópai lányokat és fiúkát — na, és persze, az élelmes üzletembereket. Mindenki olyan akar lenni, mint a film főszereplője, John Travolta, aki a nyugati ifjúság számára ma a példaképek példaképe, „ö a legfenomenálisabb a Beatles óta” — mondják róla. „Tra- volta-fiúk” milliói tűntek fel a diszkóklubokban, lányok, akik csak Johnnyval táncolnának. Travolta ugyanis nem csinál mást a filmben, mint táncol, táncol és megint csak táncol. Vakítóan fehér öltönyben, egyszer egy héten, szombat esténként a diszkóklubban, hogy feledje a hétköznapok gürcöléseit, nyomorúságát. A filmet milliók látták már, nyomában rafináltabbnál rafináltabban felszerelt diszkópaloták tűntek fel a nyugati nagyvárosokban — természetesen, a „Szombat esti láz” mintájára. A borsos áru belépők leszurkolásáért cserében ígérve mindazt a csodát, amit a kereskedősegéd a filmben átélt. Csak az Egyesült Államokban több mint 15 ezer diszkóklub várja a fiatalokat, akik tavaly legalább ötmilliárd dollárt fizettek ki a Travolta-csodá- ért. „Veszélytelen narkotium” — mondják a diszkóklubról. A filmet nálunk is be fogják mutatni, ami nem baj. Csak félő, hogy a Travolta-láz itt is követőkre talál majd — húsz forintért szombat esténként. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. május 29. l IQILIDIAILIAI
