Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

1979. május 20. Népi építészetünk Új kiállítás a Jósa András Múzeumban MEGYÉNK TÁJAIN BmSEÉBÉMM Vándorkiállításaink közül eddig keveset láthatott a nyíregyházi közönség. Ennek főként az az oka, hogy a tab­lók feliratai idegen nyelve­ken készültek. Szakítva ezzel a gyakorlattal, mostani kiál­lításunkat orosz és magyar nyelvű szöveggel is elláttuk, így nincs akadálya annak, hogy a- márciusi ungvári be­mutatkozás után Nyíregyhá­zán is megtekinthessék az érdeklődők. Húsz tablón elhelyezett több mint száz fotóval kíván­juk bemutatni a megye népi építészetét. A sort a házfor­mák fejlődése témával indít­juk. A fényképen ábrázolt lakóházak az egyszerű, a mai csőszkunyhóhoz hasonló ősi háztípustól a kétosztatú föld­házakon keresztül a század- forduló óta elterjedt három- osztatú házakig több típust mutatnak be. Közülük ki­emelkednek a szatmári és be­regi lakóházak szépén fara­gott elő- és oldaltornácuk­kal. A kisnemesi házak a legfejlettebb vonásokat mu­tatják. Itt már nem faoszlo­pos, hanem ún. kőlábas tor­nácok tartják a tetőt. A következő téma: a gaz­dasági udvar és építményei. E témakör első tablóján kü­lönböző kis- és nagykapu formákat, valamint kerítés­típusokat mutatunk be. Külön tablók mutatják be Nyírbátor és Tarpa kiemel­kedő jelentőségű építészetét. Nyírbátorban nagyon sok, a nyírségi mezővárosokra jel­lemző épület maradt fenn, ezeket most a fotókon is lát­hatja a közönség. Tarpán jel­legzetesek az esztergált tor­nácoszlopos, rédelyes torná­cok, a magas kőalapzatra emelt lakóházak. Az egyházi építkezést a pa­rasztácsok által készített, er­délyi hatást tükröző szatmá­ri, beregi harangtornyok be­mutatásával kívántuk ábrá­zolni. Külön tabló foglalkozik a tákosi református temp­lommal és annak országos hírű, festett kazettás meny- nyezetével. .Van néhány olyan műem­lék malom is a megyében, amellyel érdemes — ha csak fotón is — megismerkedni. Ilyen a túristvándi vízima­ták be magukat. Itt a század­parancsnokuk felhívására — mint helyi ismerettel ren­delkezők — még aznap ön­ként jelentkeztek a Tiszán átkelésre a Tisza bal partján a román erők felderítésére, figyelőpont kiválasztására, berendezésére és a felderítés bevezetésére... De soha rosszabb szolgála­tot! Éjjelenként — persze a századparancsnokuk tudta és engedélye nélkül — fel­váltva rendszeresen hazajár­tak családjaikhoz, élelem­utánpótlásért és természete­sen a román megszállókról is híreket szereztek. De reggel­re mindig időben visszajöt­tek ... És most vajon mi lesz? A cimborák ma nem jöttek vissza ... Összeköttetés a századdal nincs... A romá­nok pedig alig kőhajításnyi- ra itt „karattyolnak” mellet­te. .. Ügy érezte, hogy a re­megése mellé még a hasme­nés is környékezi. — Biztosan elfogták a ka­tonatársaimat. A románok pedig egyenesen értem jöt­tek !... — vágódott a tuda­tába. Még a lélegzete is ki­hagyott erre a gondolatra. El innen de minél előbb és mi­nél messzebbre. Hirtelen sikoltozás hasítot­ta szét a baljós csendet. Azt látta, hogy a gátőr cselédlá­nyát két román katona húz- za-vonszolja át a töltésen, be a füvesbe és alig néhány méterre búvóhelyétől először ezek ketten, majd utána még néhányan megerőszakol­ták. A katonák távozása után, félelmét leküzdve, odakú­szott a meggyalázott, szeren­lom, a Szentendrére átszállí­tott vámosoroszi szárazma­lom, valamint a tarpai szá­razmalom épen maradt ke­rengősátra. Az épen maradt, eredeti helyükön megőrzött népi építészeti emlékek mellett más megőrzési forma is tért hódított Európában, így ha­zánkban is. Ilyenek a szabad­téri néprajzi múzeumok, amelyek között a sóstói mú­zeumfalu is fontos helyet foglal el. Az idén szeptember végén megnyíló múzeum Szabolcs- Szatmár népi építészeti emlé­keit kívánja megőrizni az utókor számára. Teljes be­építése után kb. 90 népi ob­jektum várja majd a látoga­tókat. Az itt bemutatott fotó­kon a kész épületek mellett nyomon követhető egy-egy épület építésének néhány mozzanata, valamint megte­kinthető az új építési terület részletes betelepítési terve is. Külön tablót szenteltünk a szentendrei szabadtéri nép­rajzi múzeumnak is. Itt 1974- ben nyílt meg a Felső-Tisza- vidék építkezését szemléltető kiállítás, ahol négy tel­csétlen teremtéshez. Eloldot­ta a feje felett összekötött bő szoknyáját, betakarta lemez­telenített testét és megpró­bálta életre kelteni. De majdnem vesztére! Mert Ma­ris, magához térve — a ka­tonaruhát meglátva — őrült sikoltozásba kezdett. Szeren­cséjükre, erre most már sen­ki nem volt kíváncsi. Majd amikor Janit megismerte, egy szuszra elhadarta: „Me­nekülj Jani! Ezek érted jöt­tek! Éppen hozzád akartam szaladni, amikor a románok letepertek.” Majd zokogva folytatta: „Miért is nem szóltam már az este neked! Pedig a gazdám, az uradal­mi vincellér és a csendőr­tiszthelyettes már az este megbeszélték, hogy ha állami emberek akarnak maradni a románok alatt is, akkor most gyorsan kell valamit tenni az itt leselkedő vörös felderí­tők ellen. A vincellér vállal­ta, hogy elvágja a telefon­drótokat, a csendőrtiszthe­lyettes azt, hogy szemmel tart benneteket a románok megérkezéséig, a gátőr pedig békocsizott a faluba jelente­ni. Menekülj Jani, amíg nem késő! Szaladj már, hát nem érted? De Jani most már tökéle­tesen értette! Sőt még azt is látta, amit Maris még nem látott... És most már azt is belátta, hogy elkésett! Ugyanis ekkorra már a ro­mánok volt figyelőpontja mellett lövésre tartott kara­bélyokkal hallgatták a csendőrtiszthelyettest: „...An­nak az egy vörös bitangnak pedig valahol itt kell lennie! Még napkeltekor is itt kucor­góit ebben a gödörben ... Messzire még nem juthatott, ken mutatják be a jellegzetes épületeket. Ezek mellé tele­pítették át a nemesborzovai harangtornyot, a mándi templomot és a vámosoroszi szárazmalmot. A tablókra rágasztott fényképeken kívül makettek segítségével térben is ábrá­zolunk néhány épületet, egy egész parasztportát és egy szárazmalmot. Több nagymé­retű dia teszi színessé bemu­tatónkat. Az Ungváron már nagy si­kert aratott kiállítás forgató- könyvét Erdész Sándor írta, a technikai kivitelezés Mol­nár Szilárd és Erdélyi Zsu­zsa munkája. A rendezést Páll István irányította. A ki­állítás anyagát a sóstói mú­zeumfalu, a Jósa András Mú­zeum, a nyírbátori Báthori István Múzeum, a vásárosna- ményi Beregi Múzeum és a szentendrei szabadtéri múze­um gyűjteményeiből válogat­tuk össze. Az ungvári bemu­tatóhoz magyar és orosz nyel­vű vezető is készült, amely­ből az érdeklődők további információt szerezhetnek. lova nincs, ladikja sincs, a telefonvezetékét már hajnal­ban elvágtuk, meglógni sem­miképpen nem tud!... Itt kell kussoljon valamelyik kubikban! De óvatosan, mert karabély van nála ... Az egyik román katona először a színes ruhában le­vő Marist, majd a mellette lapuló katonát vette észre. Karabélyát vállához kapta és lőtt, majd ismételt és újra lőtt... Molnár János, a Vörös Hadsereg volt felderítőjének holttestét a Tisza nyolc nap után vetette fel. Kocsordos alatt fogták ki a tiszadobi halászok. A halott arca a felismerhetetlenségig össze volt zúzva. Még a közvetlen hozzátartozói sem tudták megbízhatóan azonosítani. De a kis cselédlány szavához nem férhetett kétség. Maris — aki magát is okolta Jani haláláért — a felismerhetet­lenségig összeroncsolt kato­na zubbonya zsebéből elő­húzta azt a szál vörös szeg­fűt, amelyet kegyeletből Ja­ni halála után — de még a Tiszába vonszolása előtt — ő rejtett el benne. ★ Én tiszadobi születésű va­gyok. Ennek a kis történet­nek a magját még gyermek­koromban, a szüleimtől hal­lottam. Hogy kegyeletet ne sértsek, illetve a történeti hűségét ne csorbítsam, a szereplők nevét megváltoz­tattam. Dr. Szendi József nyugállományú ezredes, a hadtudományok kandidátusa Jó helyen ütöttek tanyát Gyüre őslakói. A vízparti község sokban különbözik megyénk településeitől. Nagy­szerű légi felvételt lehetne készíteni Gyüre felett. Ezen a felvételen több párhuzamos vonal lenne kivehető. A fő­utcával párhuzamos a Zá­honyt Mátészalkával össze­kötő vasútvonal, szintén a sínek vonalát követi az új te­lepülésrész. A község határá­ban folyik a Tisza, az utolsó házakkal szinte párhuzamos a Holt-Tisza. Négy évvel ez­előtt szabályozták a folyót, egy újabb kanyart vágtak le, így „új Holt-Tiszája” is van a községnek. Mándoktól Újke­nézen át egészen Nyírmadáig egy dombvonulat húzódik. Ez a vonulat szinte követi Gyüre vonalát. Megyénknek ez a vonzó tá­ja amolyan átmenet a beregi síkság és a szabolcsi „domb­ság” között. Másfelől, a Tisza túlsó partján a tiszaszalkai torony látható, a füzes azon­ban eltakarja a beregi falut. A dombvonulat másik olda­lán Gemzse lelhető, amely már jellegzetes szabolcsi te­lepülés. A földrajzi témát le­zárva említsük meg, hogy bemutatásra szánt községünk határos Nagy varsánnyal. Oly­annyira, hogy a határvonalak el is mosódtak. Az egykori határvonalon találjuk a kor­szerű tanácsházát és a még újnak mondható postát. A tanácsháza bal oldali szom­szédtelke a régi értelemben véve gyürei, a jobb oldali szomszédtelek nagyvarsányi. A két szomszédos,-sőt egy­beolvadt község 1973-ban közigazgatásilag is egyesült. Hat évig ez állt a hivatalos bélyegzőn: Nagyvarsányi Községi Közös Tanács. Ez év januárjától megváltozott az elnevezés és a bélyegző is. Az Elnöki Tanács hozzájárulásá­val most Varsánygyürének nevezik az egyesült települé­seket. Miért volt szükség erre a névváltoztatásra, az itteni­ek kérvénye mi végből ke­rült az említett magas fó­rumra? — kérdezzük Szűcs Endre vb-titkártól. — A pénz elosztásánál, a fejlesztésnél néha vita kere­kedett a két település tanács­tagjai között. A névváltozás kiváltója azonban nem anya­gi, hanem érzelmi okokra ve­zethető vissza. A gyüreiek kifogásolták, hogy települé­sük régi és jól csengő neve nem szerepel sem a bélyeg­zőn, sem a hivatalos beszé­dekben. Most már a pecséten is szerepel a név, igaz, kis gyével. — A hivatalos elnevezésen kívül mi változott, illetve mi változik még Gyürében? — Épült belső kövesút, évente fejlesztjük, cseréljük a könyvtár állományát. Az is­kola napközijét bővítjük még ebben az évben. Nagyvar- sányban felépült és hamaro­san megnyílik az új húsbolt, ennek mindkét település lakói hasznát veszik. Jövőre az óvoda konyháját fogjuk kor­szerűsíteni. A fejlesztésre fordítható pénzt igazságosan, arányosan osztjuk el. Függet­lenül a névtől és a fejlesztés­től, ki-ki gyüreinek, illetve nagyvarsányinak vallja ma­gát. Az egészséges lokálpat­riotizmust tiszteletben tart­juk. A kedélyek lecsillapod­tak, a bélyegzőn és minden szempontból egyek vagyunk. Egészségházzal és gyógy­szertárral is dicsekedhet Gyüre. A két falu lakói (sőt a kisvarsányiak is) recept­jükkel hamarabb elérik ezt a gyógyszertárat, mint a vásá- rosnaményit. A termelőszö­vetkezetek is egyesültek, a domb és a Tisza vonalában közös a határ. Mándi Gyula, a pártvezető­ség titkára egyben tanácsel­nök-helyettes és tsz-elnökhe- lyettes is. Minden fórumon jelen van, aktív résztvevője, alakítója a helyi politikának. — Mind a pártvezetőség­ben, mind a tanácsban ará­nyosan, sőt egy kicsit ará­nyon felül képviseltetik ma­gukat a gyüreiek. Almát te­lepítünk idén és jövőre 120 hektáron, 60 hektárnyi terü­let gyürei részre esik. Ugyan­csak ott építjük a szabadtar- tásos tehenészeti telepet. Az egyesülésnek kimutatható mind a politikai, mind a gaz­dasági haszna. A község kellős közepén találkoztunk Gerő Lajossal, a tanács főelőadójával. Jól ápolt gyümölcsösében dolgo­zik, s mutatja a ház előtti hatalmas platánfát, amely­nek korát 120 évre becsüli. Az őszülő hajú férfi régen közéleti ember a községben, így tőle kérünk információt a múltra vonatkozóan. — A felszabadulás előtt Fillender és Grün tulajdona volt a határ. Az úgynevezett belterületi földkönyvből tu­dom a földosztás történetét. A szó igazi értelmében nem is földet, inkább szőlőt osz­tottak. Kevés volt a szántó, sok volt a szőlő. A falu új gazdái a számítgatások után úgy döntöttek, hogy gyerme­kenként 65 öl szőlőt osztanak. Akinek tehát három gyerme­ke volt, az 195 öl szőlőt ka­pott. így jutott szőlőhöz pél­dául a Katona család. Ez a család most is ápolja a sző­lőt. Hozzáteszem, hogy az it­teni, direkttermő szőlők nem nagy ápolást igényelnek. Fő­leg személynévre „hallgató” szőlőket telepítettek ide a háború előtt. így létezik most is a Feri szőlő, Dani szőlő és Elvira szőlő. — Tudomása szerint a mai gyüreieknek mire van legin­kább igényük? — A közlekedés most már szinte kifogástalan, a keres­kedelmi ellátás is jó. A régi tűzoltószertárból kialakított klubszobánkat kinőttük, na­gyon kellene egy modern és tágasabb klub a fiataloknak és a nem éppen fiataloknak. Útbaigazítóink szerint a kultúrházzal szemben, egy orgonasövénnyel övezett nagy házban lakik Zsoldos Berti bácsi, aki régi történetek tu­dója és jó beszélőkészséggel áldotta meg a természet. Kár, hogy nincs itthon, kiment a szőlőjébe, de az is lehet, hogy valamelyik rokona, vagy barátja szőlőjében él­vezi a tavaszi napsütést. Majdnem szemben lakik az öccse családja. Zsoldos Lász- lónét otthon találjuk. — Akad munka itthon és a kertben is. Hosszú a gyümöl­csösünk, a háztáji szőlő mű­velése is munkával jár. Ha az időjárás engedi, a tsz-be is behívnak dolgozni. A kö­zösben főleg a dohányter­mesztésben foglalkoztatnak. A közepesnél jobban fizet a tsz, az alma meg a szőlő jó kiegészítésnek számít. Igaz, a szőlőtől egyre többen igye­keznek megszabadulni. Ez­zel mi is így vagyunk. Régen a feriboroktól megszédült fi­úk bolondságokat is elkövet­tek. Már megváltozott az em­berek szokása, többen kólát, vagy sört isznak. Meg leköti a fiatalokat a diszkó. Az én lányom is gyakran átjár a diszkóba, ott jó helyen tu­dom. Jó, fürdésre is alkalmas hely volt a Holt-Tisza köze­pe az 1970-es áradásokig. Most kint a tábla télen-nyá- ron: Fürödni tilos! Beszélik, hogy a folyó és a holt ága az évtizedek során több gyürei fiatalembert magával sodort. A jól szigetelt csónak azon­ban biztonságot nyújt, ilyen csónakja van Fodor András hivatásos halásznak. Kissé meglepő, hogy az öreg ha­lász vasutas sapkát visel. Mint mondja, azért, hogy ne süssön a nap a szemébe és jobban tudja tekintetével pásztázni a vizet. Hozzáteszi, hogy a községben sok a vas­utas, a veje is az, tőle kapta a sapkát. — Busát és amurt telepí­tettek a holt ágba, de sok­fajta hal tenyészik itt. A zsákmány egy részét itt érté­kesítem, másik részét bevi­szem Naményba, a maradé­kot meg leadom munkahe­lyemen, a fehérgyarmati Ha­lászati Termelőszövetkezet­ben. Érdemes itt a parton vé­gigsétálni. A víz partján sok a gém, meg a pézsmapat­kány. Az utóbbi állat bőréből sokan pénzelnek. Hogy én mennyit keresek, az a sze­rencsétől és az időjárástól is függ. A kirakott varsák közelé­ben, a magas parton szembe­tűnik egy kiérdemesült, öreg vasúti tehervagon. Nehezen juttatták ide, hogy fedélül szolgáljon a vasutas sport­horgászoknak. 1959-ben a vasútvonalnak ezt a szakaszát felújították. Főleg ekkor szegődtek sokan a vasút szolgálatába. Ifjabb Hencz Sándor például Zá­honyban mozdonyvezető. Most szabadnapos, de a szak­mai könyveket bújja, idősza­kos vizsgára készül. Az apja nyugdíjas vasutas, a barátai is azok. A község férfinépé­nek csaknem a fele a vasút­nál keresi kenyerét. Ifjabb Hencz azt mondja, ezen a vo­nalon is szokott továbbítani vonatokat. Amikor ideér, mindig különös érzés fogja el. Tiszteleg Gyürének. Nábrádi Lajos Páll István Tákos református templomában a fakazettás mennyezet középső kazettáján ez áll: „Én, Asztalos Éándor Ferenc csináltam Isten se­gedelme által 1766. 30. Juny. Barát Mihály Egyház fiságában.” Még abban az évben készült el a szószék, egy évvel később pedig á dí­szes, pávafejes pad. (Elek Emil felvétele) KU VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents