Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

1979. május 29. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Hagy Lászlóval, a KISZ megyei bizottsága első titkárával Á fiatalok megítéléséről — mondta ön és legfőbb érvként egyet­len dolgot ismételgetett: „A gyermekek tegezik a szüleiket. A szülő és gyermék viszonya túlzottan bizalmas és ez előbb, Mostani beszélgetésünk aktualitását az adja, hogy ülésezik a KISZ országos ér­tekezlete. Ha ott felszólalna, miben jel­lemezné röviden megyénk ifjúságát? kifejezhető arány, az üzemi vezetők nem tartják fontosnak taníttatásukat. Pedig sen­kinek sem lehet közömbös és különösen nem mindegy, hogy mi lesz velük. vagy utóbb rossz dolgot szül.” Szó szót követett és ön elmesélte éle­tének egyik „sorsdöntő” epizódját. Ap­ja gazdálkodott és az volt az akarata, hogy a fiai is azt tegyék. De maga nem akarta. Kijelentette: nem kapál tovább, szakmát tanul. Az apja felpofozta, Ön a nagybátyjához, a szomszéd községbe költözött. Két hét volt a türelmi idő, akkor az apja késsel a kezében kény­szerítette a hazamenetelre. Mindebből a tanulság, amit levont: az apja akaratát tisztelte, de apját sohasem szerette. ön már idős ember. Élete nagyobbik felét olyan világban élte, amelyben a vezetőrétegnek az uralmi eszköze az el­nyomás és kizsákmányolás volt. Az erő­szak, a hatalommal való visszaélés azonban nem csak a vezető réteg privi­légiuma volt. Basáskodni a kis közsé­gekben, a családon belül is lehetett, sőt illett. Megvolt ennek a tetszetős ideoló­giája is. Járta a mondás: „Az asszony neve hallgass” a gyermek viszont sem­milyen jogot nem élvezett. Apja akarata ellenére a fiú nemcsak hogy szakmát nem tanulhatott, de a legtöbb esetben feleségül is csak azt ve­hette el, akit számára kiválasztottak. A gyermek — kiváltképpen falun — kis- béres, béres, cseléd volt a szülői háznál. Ha jussolni akart valaki, annak tűrni és szenvedni kellett a szülői akarattól. Ebből sem tisztelet, sem szeretet nem fakadt és ha volt is jóérzés a gyermek szívében a szülők iránt, az gyakorta gyűlöletté változott. Rosszul nevelik most a gyerekeket? Néhány kirívó esettől eltekintve: meg­szűnt a mindennapos verés. Sem a szü­lő, sem az iskolai tanító, sem más nem pofozza. Nem bottal, de jó szóval, pél­damutatással oktatják a gyermeket a jóra. A munkára nevelés sem a fékte­len megterheléssel, a zsenge test felnőtt erőt is megpróbáltató hajszával törté­nik, hanem úgy, hogy a munka jó íze, öröme és nem kínkeserve tudatosul. A gyermeknek a családon belül jogai vannak és van felelőssége. A gyermek joga nem az, hogy a szüleit tegezi — ez csak meghittebbé, közvetlenebbé te­szi, vagy teheti a kapcsolatot. Játék, ta­nulás, szakma, és párválasztás követi egymást és nem szülői akarat érvénye­sítésével, de szülői tanáccsal. A szülők nem a gyermek nélkül, hanem vele együtt döntenek bizonyos dolgokban. A tíz éven felüli gyermek már joggal ve­het részt a családi tanácsban, ami Vele, sorsának további alakulásával kapcso­latos. Ez a helyes módszer. Hogy vannak csibészek, csavargók, sőt fiatalkorú bűnözők is? Egész biztor san nem azért vannak, mert a rossz út­ra tért, megtévedt gyermék valamikor tegezte az apját és anyját. A rosszra való hajlam inkább ott nevelődik, ahol a gyermek nem tegezi a szülőt, de lát­ja az iszákosságot, tanúja, sőt szenve­dője az erőszaknak, amikor a szülők ütik egymást és a szülők együtt és kü- lön-külön verik a gyermeket. Mi lett volna önből, ha akkor, évti­zedekkel ezelőtt, amikor akarta, szak­mát tanulhat? Valószínűleg az, ami most, tisztességben és becsületben meg­őszült ember, de néhány alapvető kü­lönbséggel. Apjára tisztelettel és szere­tettel gondolna, a munkára pedig úgy, hogy kedvére dolgozott. Igen, a gyermeknevelés korunkban alapvetően más, nem olyan mint az ön korában volt. De ebben a szülő és gyer­mek tegező viszonyának szinte alig van jelentősége. Mélyebbre nyúlnak a gyö­kerek. — Nem szólam, hanem tény, hogy a me­gyénkben élő százharmincezer harminc éven aluli fiatal — amelynek egyharmada tagja a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek — döntő többségében becsülettel dolgozik és tanul. A legfontosabb, amit elmondhatnék, ez. A Ez az Ön megítélése. A közvéleményben ^ azonban nem is olyan régen felerősöd­tek az ifjúságot elítélő, a csak, vagy el­sősorban külső jelekből következtető vé­lemények. Mit gondol, sikerült ezen vál­toztatni? — Gyorsan megváltozott a megítélés. A párt ifjúságpolitikai határozata és természe­tesen az azt követő ifjúsági törvény is sokat segített ebben. Persze a fiatalok munkája, magatartása, az életről való felfogása, a fele­lőssége is rengeteget változott. Csupán önma­gában az a tény, hogy 1974 óta minden má­sodik évben ifjúsági parlamenteken szólnak a fiatalok helyzetéről a munkahelyi vezetők, s az, hogy az ifjúság a korábbi kérés, igény- benyújtás helyett a tartozik és követel oldalt egyformán szemléli, nos, ez is mutatja: az if­júság megítélésében való változás nem a be- létörődés, vagy a véletlen műve. Azt akarja mondani, hogy a szabolcsi if­júság a korábbinál jobban segített a me­gyei feladatok megoldásában? — Tulajdonképpen igen, de másképp fo­galmaznék. Nem jó, ha azt mondjuk, hogy megyénk fiatalsága segít a szabolcsi, szatmá­ri fejlődésben. Az ifjúság ugyanis részese en­nek a munkának. Mégpedig olyan részese, amely nélkül nemigen lehetne hatékony, színvonalas munkát végezni. Fiatalságunk műveltebb lett, többet tud az általános, a szakmai és a politikai ismeretekből, mint ko­rábban. És az ő ismeretei természetesen kor­szerűbbek is, mint az idősebb nemzedékeké. Vagyis, ha közben felnőtt egy korszerű sza­bolcsi ipar és mezőgazdaság, vagy közleke­dés, kereskedelem, szellemi élet — és sorol­hatnám tovább—, akkor ebben a harminc éven aluliaknak is nagy részük volt. Most pedig — a mind nagyobb követelmények tel­jesítésében — már oroszlánrészük van, illet­ve lesz. A kérdésre visszatérve még annyit: korábban a KISZ-ben is mondtuk, hogy te­vékenységünk termelést segítő. Ezt a szótá­runkból töröltük. Minőségi különbség ugyanis valamit végezni, vagy csupán segíteni. Az iparban, építőiparban és a többi fontos ága­zatban dolgozóknak a fele harminc éven alu­li, a mezőgazdaságban 18 ezer fiatal dolgozik, a középiskolákban húszezer, a főiskolákon és egyetemeken mintegy ötezer szabolcsi fiatal tanul. Ez is mutatja, döntő a súlyuk a gazda­sági életben. Különösen akkor, ha a megye munkásságának átlagéletkora harminckét év. A .Hogyan sikerül megfelelni ennek a biza- ^ lomnak? Mert azt hiszem, azon nem le­het vitatkozni, hogy az új, modern gé­pek kezelése, a nagy értékekkel való bá­nás lehetősége bizalom ... — ... ugyanakkor felelősség is, amelyet vállalva épülnek az új gyárak, lakótelepek, készülnek a hazai és külföldi igényeket is ki­elégítő termékek. A szabolcsi munkásfiatalok mind nagyobb százaléka szakmunkás. Egyre több az érettségizett munkás, és nem kevés azok száma sem, akik két szakmával is ren­delkeznek. Ez azt is mutatja, hogy a fiatalok tanulási kedve nagy. Ma már nem gond, hogy kit küldjenek tanulni az üzemek. A Ugyanakkor viszonylag magas a megyé- v ben a nyolc általánost el nem végzettek száma, még ebben az oktatási évben is. Nem talál ebben ellentmondást? — Nem, bár a gond, sajnos, létező és nem kicsi. A fejlődés azonban a korábbi időkhöz viszonyítva itt is jelentős. Minden eddiginél több gyerek végzi el az általánost, jár középiskolákba. Óriási dolog, hogy jelen­leg is tízezren tanulnak megyénk szakmun­kásképzőiben. Nagy számban tanulnak to­vább fiatalok különböző üzemi szaktanfolya­mokon, továbbképzőn, átképzőn. Tulajdon­képpen alig van fiatal, aki sehol nem tanul. Igaz, ez nem feledtetheti a nyolc osztályt el nem végzettek sorsát, helyzetét. Jelentős ré­szük hátrányos helyzetben élők gyermeke, akikért a társadalomnak — tanácsnak, isko­lának, úttörőszervezetnek — többet kell ten­ni. Később sem mindegy, hogyan fogadják őket a munkahelyeken, hogyan törődnek majd velük. Néhány nagyobb üzemünk kihe­lyezett osztályokat működtet, az üzemi KISZ- szervezetek — és nemcsak a KISZ — erőfe­szítéseket tesznek, hogy elvégezzék a nyolc osztályt a munka mellett, akiknek ez koráb­ban nem adatott meg. Gondunk inkább ab­ban van, hogy néhány munkahelyen csak 3— 4 ilyen fiatal van, és mivel ez a százalék alig A A KISZ érthető módon nem jelenti az w ifjúság egészét, súlya sem csupán a lét­számában jelentkezik. Mégsem közöm­bös, milyen a szervezettsége. Beszélhet­nénk erről? — Most öt éve, hogy a KISZ-tagok iránti követelmény megnövekedett. Azóta évenként minősítjük a tagság és a kollektívák munká­ját. Ez egy minőségileg jobb munkát és ter­mészetesen jobb összetételt is takar. Nagyra értékelem, hogy Szabolcs-Szatmárban is na­gyobb az ifjúsági szövetség befolyása, mint a szervezettsége. Nem csupán 40 ezer ember mozog egy-egy esemény kapcsán, és a mun­kában sem csak ennyien vállalnak részt. A fiatalok óriási tömegeit mozgósítják társa­dalmi akcióink, tömegrendezvényeink, vagy akár kommunista műszakjaink. A Gondolom, a KISZ érdekvédelmi tevé­kenysége sem csak a tagjaira vonatko­zik? — Jogosítványunk van a fiatalok ügyei­ben véleményezésre, döntésre, egyetértésre. Nem a KISZ-titkárnak, hanem a tagságnak, a KISZ-nek, és az ifjúság egészét érintő bár­milyen ügyben. Különösen sokat kell tenni a szövetségnek szociálpolitikai kérdésekben, mint például lakás, különböző juttatások, bérkérdés, a fiatalok továbbtanulása, elisme­résük. Élnek-e vele és ha igen, hogyan? Mert találkoztam olyan KISZ-titkárral is, aki az üzemi négyszög ülésén megitta a ká­véját, s ezzel a szerepe véget ért. — Az ifjúsági parlamentek létrehozása óta különösen sokat javult az érdekképvise­leti és érdekvédelmi munkánk. Ennek ma már talán a legfontosabb feltétele, hogy a KISZ-t a különböző tárgyalásokon hozzáértő és aktív ember képviselje. Hozzáértés híján beszélhetünk bármiről! Fontos, hogy például városaink fiatal tanácstagjai hozzáértően és bátran emeljenek szót mondjuk az ifjúság szórakozásáért, az üzemi szakszervezeti taná­csokban — ahol pedig az utóbbi években je­lentősen nőtt az ifjúság részaránya — sür­gessék a minőségi bérezést, a fiatalság szociá­lis helyzete javítását, stb. Ez a lényeges, nem a részvétel. Mondta korábban, hogy a túlzó igények visszaszorultak, s mindinkább kitapint­ható a felelősség. Adunk-e a megye if­júságának jó programokat? — Vallom, hogy ahol a fiataloktól kér­nek, számukra programot fogalmaznak, mint mondjuk a sportpályaépítési akció, az Együtt Nyíregyházáért, vagy a megye városainak egyéb társadalmi programjai — sok fiatalt, kollektívát állíthatnak maguk mögé. Van mögöttes háttér és aktivitás! • Mire lehetünk az eredmények közül a legbüszkébbek? — Sok mindenre büszkék vagyunk. Kö­zel hatezerrel nőtt a taglétszámunk. Tartal­masabb, vonzóbb a KISZ-élet. Sok új ifjú­sági brigád alakult, nagy sikerük van a szak­mai versenyeknek, pályázatoknak. Az Alkotó ifjúság, vagy a Szakma ifjú mestere pályáza­tokon, vetélkedőkön általánossá vált a rész­vétel. Jelentős tapasztalatcserére adott ez le­hetőséget. Külön jó, hogy ma már ezek sem csupán a KISZ rendezvényei, hanem az üze­mek sajátjai is. A védnökségeink sem általá­ban, hanem konkrétan fogalmazódnak. A Taurus nyíregyházi építkezésénél több me­gyei nagyvállalat KISZ-bizottsága — TI- TÁSZ, KEMÉV, Taurus, stb. — segít s bármi fennakadás áll be, menet közben szólunk a fiataloknak, s ők rávernek. A védnökség ezek szerint konkrét he­lyen, konkrét tennivaló. Korábban is így volt ez? — A lényeget érintette. Régebben elap­róztuk ezt a tevékenységet. Védnökséget vál­laltunk például egy üzem udvarának tiszta­sága felett. Másrészt: túlságosan általánosí­tottunk, olyasmiért is vállaltunk védnöksé­get, amiben egyszerűen nem segíthettünk. A védnökség ma már fontos és jó célokért tör­ténik. A Tisza II. öntözőrendszer fölötti véd­nökségünk, a fásítási program, de a számító- gépes program is igen lényeges. Mindenütt szakemberek vállalnak védnökséget és saját posztjukon, így természetesen jelentős a ha­szon. Aláírom, hogy ez, vagy az oktatástech­nikai eszközök fejlesztése, a könnyűszerkeze­tes építési mód elterjesztése, az állattenyész­tő telepek hatékonyabb hasznosítása kevésbé látványosak, mint annak idején a Hanság le- csapolása volt. Az is igaz, hogy ez a védnök­ség még nem megy mindenütt kitűnően. De nagy dolog, hogy már tudjuk, miben kell se­gíteni, s azt is, hogyan. 0 A KISZ jelentős mozgalmai közé tarto­zik az építőtáborozás. Egy hónap és a tá­borok kaput nyitnak. Aktuális tehát a kérdés: megfelelő ott is a részvételünk? — Ami a mennyiséget illeti: évente mint­egy négyezer közép- és főiskolás dolgozik a táborokban. Nálunk a megyében — Kisvár­dán és Nyíregyházán — annyi a jelentkező, hogy a KISZ-nek az érdemeket figyelembe véve kell közülük válogatni. A munka minő­ségéről: az országban mindenütt elismerik a szabolcsi diákok, fiatalok munkáját. Sók he­lyen már eleve szabolcsiakat kérnek. 0 Nélkülözhetetlen a tartalmasabb, von­zóbb KISZ-élet. Arra lennék kíváncsi, jól ismerik a KISZ-vezetők a fiatalok ilyen igényeit és vajon az ifjúság is ilyennek tartja a KISZ életét? — Óhatatlan: a KISZ-t mindenki úgy ítéh meg, ahogyan saját környezetében látja. Ifjúsági szövetségünk módszere a reá jellem­ző kell, hogy legyen. A KISZ nevében is sze­repel: ifjúsági. Én ezt aláhúznám, mind­emellett a mi viszonyaink közepette, amikor otthon mindenki megtalálja a tévét, a mag­nót, a lemezjátszót, fokozottan nagy a szere­pe a közösségnek, amely önmagától is vonzza a fiatalt. Ha a közösség tartalmas ottlétet nyújt, ha korszerű és igazán baráti, akkor a fiatal szívesen oda fog menni. Ez egyformán vonatkozik a munkahelyekre és a lakóhe­lyekre. Jó néhány helyen van ma már ifjú­sági ház, kulturális intézmény, de sajnos, nem mindegyiket lakják. Pedig a klub, a sportpálya ... és ha úgy tetszik, a disco ne­künk, értünk van és egyáltalán nem szégyen ezeken a helyeken is ott lennünk. A megye fiatalságának több, mint fele naponta eljár munkahelyéről dolgozni. A vonzóbb progra­mok hiányát ez sem indokolhatja. Tény: mert foglalkoznak vele, szép eredményeket mutat­hatunk fel énekben, zenében, versmondásban, klubok versenyében, cselekvő ismeretterjesz­tésben, játékos turizmusban. Sok fiatal azon­ban nem jut el idáig. Sokszor mi is beletörő­dünk abba, hogy a munka, meg a tanulás miatt. Mintha a KISZ helyenként megfeled­kezett volna arról, hogy a munka meg a ta­nulás csupán eszköz, amelynek nyomán az ember jobban él és jobban érzi magát. A já­ték, a dal, a tánc, a sport után a munka is jobban megy. g Maradjunk a kérdés egy másik részénél: vonzó szakma-e megyénkben a mező- gazdaság? Helyesebben: eléggé vonzó-e ahhoz, hogy a korszerűsödő, gépesedett mezőgazdaság jó minőségű szakember­utánpótlást kapjon? — Nehéz téma, s a helyzet nem meg­nyugtató. Az állattenyésztő, a kertész, a nö­vénytermesztő szakmák népszerűsítéséért ne­künk is többet kell tennünk például a pálya- irányítás javításával. A mezőgazdasági mun­ka ma már közel sem olyan nehéz, mint akár tíz éve és még jövedelmező is. Ha mégsem marad a falun szívesen a fiatal, akkor annak elsőrendű oka, hogy ott még mindig sáros az utca, hogy egy árva italbolt az egyetlen kö­zös szórakozási lehetőség, stb. Ahol ez már nem így van, ott nemigen gond a fiatalok megtelepedése. Tehát az élet körülményeit kell alapjaiban megjavítani, ez pedig a falu minden illetékesének alapvető feladata, hi­szen a település jövője is ezen múlik. Ehhez tartozik: itt az ideje a többhasznosítású há­zak létesítésének, amelyekbe a tanács, a tsz, a KISZ, az ÁFÉSZ, az MHSZ, stb. társul anyagiakkal. Egy épületben jól megfér a mű­velődés, a szórakozás, a sport és a presszó — mint azt nagyon sok ország már kipróbálta. A Az ember, a termelés mind fejlettebb. Korszerűsödik az életmód, a gondolko­dás, a munka. Az okos életet tanulni kell. És természetesen tanítani. Mit te­het ezért a KISZ? — Sok mindent. Nem utolsósorban olyan fiatal vezetők nevelésével, akik maguk is korszerűek, akik tudnak a megnövekedett anyagi javakkal úgy élni, ahogyan a ma és a jövő emberének kell. Szervezeti életünket is javítani szükséges. Hogy a fiatalok közül a legnagyobb tekintélyt élvezők, az érdekeiket legjobban képviselni tudók, a számukra leg­vonzóbb programot nyújtók kerüljenek a ve­zetőségekbe, az a fiatalokon múlik! Ne emel­jék fel a kezüket, ha nem ilyet javasolnak megválasztásra. 0 Köszönöm az interjút. Kopka János ^Vasárnapi L INTERJÚ ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents