Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-17 / 113. szám
1979. május 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Művelődés a munkásszállásokon VALAKI EGY ALKALOMMAL azt mondta, ne kívánjon senki eszményi művelődési lehetőséget a munkás- szállásoktól. Azt is hozzátette: a munkásszállások nem művelődési intézmények, azért vannak, hogy tisztességes pihenési, alvási lehetőségük legyen az ott lakóknak. Ez az elsődleges hivatásuk, minden más csak eztán következik ... Ki is vitatná a megállapításnak azt a részét, amely az elsődleges szerepkörre vonatkozik. Való igaz, a munkásszállások elsősorban a kulturált, otthonos, ízléses belső és külső környezetükkel, az ott kialakuló emberi, baráti kapcsolatokkal, a közösségi élet hétköznapi epizódjaival nevelik, művelik az ott lakókat. Igaz azonban az ellenvetés, hogy a munkásszállásokon másféle művelődésre van szükség, mint az üzemben, vállalatnál, intézménynél, lakóhelyen. Itt mindig számításba kell venni, hogy a váltakozó műszakok és speciális munkák miatt kik azok. akik képtelenek figyelni, érdeklődni, mert egyszerűen fizikailag fáradtak. A „DIREKT” MŰVELŐDÉSNEK is helye van a szállásokon, előkészítve, módjával és minél több kötetlenséggel. Ezekre jó lehetőségeket nyújtanak a közvetlen találkozók írókkal, képzőművészekkel, közös zenehallgatás, egy tévében látott műsor megvitatása és így tovább. A megyében mintegy 1500 —1800 dolgozó él munkás- szállásokon. Legtöbben Nyíregyházán a három nagy építőipari vállalat, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, az ÉPSZEFL és a Kelet-magyarországi’’' Közmű- és Mélyépítő Vállalat, valamint a TITÁSZ munkásszállásain. A megyeszékhelyen kívül Záhony, Kisvár- da, Mátészalka munkásszállásain időszerű még a kérdés: nyújt-e valamilyen művelődést az olykor vendéglátói szállodai elhelyezést, kényelmet adó munkásszálló... Mindenütt van egy minimális követelmény, újság, .folyóirat, kölcsönözhető könyvek, társasjátékok és hasonló eszközök, legalább egy klubszerű sarok mindenképpen kell, hogy legyen. Nemrég a nyíregyházi városi pártbizottság egyik munkatársa tájékozódó felmérést végzett a munkásszállásokon lévő közművelődési tevékenységről. Tapasztalatai meglehetősen változatosak. A négy nyíregyházi vállalat — SZÁÉV. KEMÉV, ÉPSZER, TITÁSZ — összesen hat munkásszálláson van ugyan letéti könyvkölcsönzés, de megoldatlan a könyvek vásárlása, az üzemi, vállalati könyvbizományok nemigen jutnak el, helyben pedig nincs ilyen társadalmi munkát végző ember. A kölcsönzött kötetek, a beiratkozott olvasók száma „szemre” jó képet mutat, de kérdés, mit olvasnak és milyen nyomokat hagynak a művek a szállások munkásolvasóiban. Erre, sajnos nincsenek adatok, felmérések. LEGELGONDOLKODTA- TÓJ3B az, hogy a szállásokon nincs legalább egy négyórás, vagy tiszteletdíjas művelődési dolgozó, így zömében a szállók „kultúrfelelősei” maguk a gondnokok. Jó lenne, ha a szállón lakók közül sikerülne mindenütt megbízni, felkérni valakit, aki már megtette az első lépéseket önmaga művelődéséért, aki szervezné a helyi eseményeket, színház-, mozijegyet, bérletet intézne, kapcsolatot tartana a városban lévő köz- művelődési intézményekkel, jelezné társainak, mit érdemes, mit kell feltétlenül megnézni színházban, moziban, múzeumban. Az előbbrejutást nehezíti az a szemlélet — sajnos nem egy munkahelyen kap hangot — amely kettéválasztja az üzemi, vállalati — és a munkásszállások közművelődési dolgait. Pedig ezt „büntetlenül” aligha tehetik bárhol is, hisz a saját munkásaik művelődésében megvannak külön a munkahelyi és .a munkásszállásokon rájuk váró tennivalók. Ödabíz- ni a ’szálláskollektívára, vagy gondnokára nem szabad. Az üzemi közművelődési bizottságok nem téveszthetik szem elől a szállásokon végzendő művelődési munkát, amely természetesen sohasem lehet öncélú, vagy a statisztika szebbítését szolgáló buzgólkodás. ÉLETMÓD, ÉLETSZEMLÉLET, ízlés, viselkedéskultúra formálódik a szállókon, s a kapott segítségtől is függ, milyen eredménnyel és intenzitással válik a dolgozók hasznára, szellemi épülésük gyarapítására. Páll Géza Értékes gyapjú mázsaszámra Géppel nyírják a juhokat A juhokat tartó gazdaságokban évente egyszer végzik el a juhok értékes gyapjújának lenyírását. Van olyan gazdaság, mely saját embereivel oldja meg e nehéz és fárasztó munkát, akad amelyik bérmunkában végezteti el a csak jiulhnyírással foglalkozó szakemberekkel. Ilyen szakemberek — férfiak és nők — találhatók Palkó István túrkevei juhnyíró brigádjában is. A brigádnak összesen nyolc tagja van. Február .végétől július végéig járják az országot, s egy-egy ilyen szezonban 70 ezer juhot nyírnak meg. Palkó István országosan is elismert embere a szakmájának. Az elmúlt évben, második helyezést ért el az országos versenyen. S arra nagyon büszke, hogy 1976-ban tagja volt a Szovjetunióban megrendezett nemzetközi jUhnyíró versenyen harmadik helyezést elért magyar csapatnak, ahol 17 ország vett részt. A jó nyírás titkáról így vall: — Gyorsan szecska- és darabmentesen kell dolgozni. A brigádban a szakmai utánpótlás biztosított, mivel a brigádtagok zöme a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Palkó István 25 éve végzi ezt a munkát. Ma már köny- nyebb, mint amikor kezdte. A villanynyírógép sokat könnyít s rövidebbé is tette a munkát. A juhnyírókkal a. fényes- lit'kei Tisza Gyöngye Tsz ju- hászatánál találkoztunk. Ahol közel 2 ezer darab juhot nyírtak meg. Munkájuk eredményeként közel kilencven mázsa jó minőségű gyapjú került a raktárba, a szaibolcsveresmarti tölgyesszögi juhászati telepen. A juhnyíró család újabb munkahelyére a tiszaeszlári Kossuth Tsz-be ment, hogy 3200 darab juh gyapjúját jó minőségben vágja le. Palkó István a munka közben készül a május 27- én Budapestien megrendezésre kerülő országos juhnyíró versenyre. Vincze Péter Átlagosan 70—80 darab juh nyírását végzi el egy nyíró naponta. Vizeink Megyeszerte már javában folyik a permetezés. Tekintettel a nagy gyümölcskultúrákra ez a munka egész éven át tartani fog. A növényvédelem e fontos része a sok jó mellett tartogat veszélyeket is. A tapasztalat ugyanis az: sok közös gazdaságban nem ügyelnek arra. hol alakítják ki a permetszerkeverő telepeket. így aztán előfordul, hogy a vegyszer az élő vizekbe kerül, s nagy károkat okoz. Jó, ha a termelőszövetkezeti növénytermesztők és vegyszerezők előveszik a rendeletet, amely pontosan, méterre megszabja a szerkeverők telepítési helyét, azok módját, biztonságos elhelyezését. Óvjuk vizeinket, hiszen nem külön munkát, csupán figyelmet igényei a keverők kialakítása. Aki ma feledékeny és hanyag, holnap talán éppen azért dohog majd, hogy a környék vizei szennyezettek, azok élővilága pusztulásnak indul. Ügyeljünk tehát, mind- annyiunk érdekében. A u r ír. ír | I t I ■. rr rr ■ szögmérőtől a lezeres kitűzőig Az építkezés hírnökei Soha senki nem tiltotta meg, hogy nők is menjenek geodétának. A gyakorlatban viszont úgy alakult, hogy a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál a megalakulás óta eltelt hét esztendő alatt egyetlenegy asszony sem akart földmérő lenni! — Nincs ebben semmi titok — magyarázza Pampuch István csoportvezető. — A mienk teljesen „férfimunka” maradt. Igaz, a nők nem is szívesen vállalnák a mostoha körülményeket. Esetenként napi 10 kilométert gyaA mikor a napokban összeállítottam elintézetlenül maradt ügyes-bajos dolgaim listáját, egysizerre világos lett előttem: ennyi mindennel sohasem tudok megbirkózni! Oly sok mindenkinek tettem ígéretet és annyi mindent elvállaltam, hogy ez már szinte szélhámosságnak tűnt. Nézzük például a mai teendőimet ! Színházjegyről kell gondoskodnom egy barátom részére, az egyik ismerősömnek pedig egy igen ritka orvosságot beszereznem. Továbbá: fölkeresni a fiiam osztályfőnökét, beszélni a lányom edzőjével, elvinni az ágyneműt a Patyolatba, felhívni a szerelőt az elromlott hűtőszekrény ügyében, elhozni a karórámat a javítótól, csekkeket befizetni, kiegyenlíteni a fcönyvfartozá- somat; Ugyanakkor be kell hajtanom a barátomtól a kölcsönadott köteteimet, ezenkívül hivatalos vagyok egy tucat értekezletre, s le kell bonyolítanom vagy száz telefont és megbeszélést. Egy szó, mint száz, rettenetesen nagy időzavarban szenvedek! Elhatároztam éppen ezért, hogy felfogadok egy személyi titkárt. De hát hol találtatok manapság olyan készséges, rátermett és odaadó ember, laki egyúttal korrekt is, és aki tudja, mi az, amit esetleg el lehet halasztani, s mi intézendő el azonnal Aki V. Linov: Én és a titkáron* tisztában van azzal, hogy mikor mit s kinek hogyan kell válaszolni ... És ekkor támadt egy zseniális mentőötletem: magamat alkalmazom tulajdon titkáromként! Az első telefonihíváskor egy zsebkendőt borítottam a kagylóra, és így szóltam: — Tessék! Itt Vlagyimir Szergejevics személyi titkára beszél! Hosszabb szünet után utasított egy hang a vonal másik végéről, hogy milyen üzenetet adjak át a főnökömnek: valami X. Y. polgártársnak kellett volna két repülőjegyet szereznem az Adler felé induló járatra. Néhány másodpercig haboztam, majd így felleltem: — Jegyeztem kérését. Vlagyimir Szergejevics azonban, sajnos, hivatalos ügyben elutazott. Azt javaslom, forduljon közvetlenül az Aeroflot légitársaság jegyirodájához. — Tudja, kérem — igyekezett megértetni magát remegő hangon a következő telefonáló —, arról van szó, hogy egy elvtársunknak gyógykezelésre lenne szüksége. — Értem — vettem tudomásul a dolgot —, de Vlagyimir Szergejevics, legnagyobb sajnálatomra, csak egy hét múlva lesz újra itthon. Kérem, keresse fel inkább a szakszervezet illetékeseit. Ügy gondolom, ha valóiban sürgős esetről Van szó, ők hozzá fognak járulni a beutaláshoz. — Aztán megadtam az üdültetési osztály címét és telefonszámát, valamint az osztályvezető családi és utónevét, majd letettem a kagylót. Aznap még kerítenem kellett egy kitűnő műbútorasztalost, be kellett szereznem az egyik turisztikai folyóirat legutóbbi teljes évfolyamát, el kellett intéznem egy kétéves kislány bölcsődei felvételét, majd segítséget nyújtani egy lakáscseréhez, megint másnak pedig egy sziámi kandúrt kellett folhaj tanom. Am a titkárom mindany- nyiszor kitett magáért. Valamennyi esetben precíz és kimerítő felvilágosítással szolgált. A harmadik napra a telefonálók száma már egyharmadára csökkent. A titkárom így végül azt is megengedhette magamnak — akarom mondani: magának —, hogy a saját ügyeimmel foglalkozzék. És — csodák csodája — egy hét alatt most több mindent sikerült elintéznem, mint azelőtt egy hónap alatt. Egyre jobban haladnak a dolgaim, kezdem végre utolérni magam. Csak egyvalami nyugtalanít. Az, tudniillik, hogy a barátaim és ismerőseim, akik telefonon érintkeznek a titkárommal, kezdik őt elcsábítani. Meseszerűen csodás munkafeltételekkel hozakodnak elő: napi négy óra munkaidő, jó fizetés, évi két hónap szabadság — hogy a felkínált többi kezdvezmény- ről ne is beszéljek ... S zó, ami szó, az ajánlataik annyira kedvezőek, a feltételek olyannyira csábítóak, hogy most már valóban fontolóra veszem a dolgot: vajon ne az ő alkalmazottjukként folytassam-e inkább tovább titkári ténykedésemet ? Juhani Nagy János fordítása logolunk egy kitűzésnél, a hidegben, sárban, szélben a súlyos műszeres ládákat cipelni, hát nem éppen asszonyoknak való elfoglaltság. Változik a felszín A csoport fiataljai viszont éppen a szakma romantikus oldalát nézik. Nincsenek helyhez, íróasztalhoz kötve, a szabadban töltik xmunka- idejük jó részét. — Irigyelnek is bennünket nyaranta, jóval hamarabb lebarnulunk, mint a többiek — folytatja Ilku György. — Valójában azért tetszik ez a szakma, mert jelen lehetünk minden beruházás „születésénél”. A mi méréseinktől nagyon sok függ, minden pillanatban adatok sokasága megy át a kezünkön. Még a kiviteli tervet ösz- sze sem csomagolják a tervezők, amikor a geodéták már megjelennek a beruházás színhelyén és elvégzik az első méréseket, ök az építkezés hirnökei. Ha módosítani kell valamit, közösen megbeszélik a tervezővel. Néhány óra alatt változik egy-egy terület felszíne, nemhogy a tervezés kezdetén mért adatokhoz képest! A földmérőknek sokszor meg kellene kísérelni a lehetetlent: kivárni az „abszolút” nyugalmi időt, amikor semmi nem zavarja a méréseket. A zaj, az esetleg ott tartózkodók jelentősen nehezítik munkájukat. Például a záhonyi átrakókörzetben egyetlen pillanatra sem állt le a személy- és a teherforgalom, s nekik mégis nagy biztonsággal kellett megállapítani, hogy a MÁV- beruházásokat hol lehet kezdeni, a kitűzéseket a valóságban hol is rögzítsék. A geodéták még nagyapáink szögmérőit is használják, de mellettük már ott találhatók a modern optikai és elektromos távmérők. Mindennapos munkaeszközük a lézeres kitűző műszer. Amikor teljes felszereléssel megjelennek egy építkezésen, a legtöbb építésvezetőség támogatja a .eodétákat, nem „szurkapiszkálásnak” veszik, ha egy-egy építmény létrehozásánál a földmérőknek eltérő az elképzelésük. Egy beruházás alaprajzát nem elég egyszer kitűzni. Amikor az ott levő épületeket szanálják, a földmérők készítenek egy ideiglenes térképet. Majd pontosítják, végül harmadszor az ellenőrző méréseket is elvégzik. Attól a perctől kezdve, hogy megjelenik az első földmérő és a „figuráns” segédmunkás a helyszínen, az építmény pontos kitűzése már a beruházás gyakorlati kezdetét jelenti. Sokoldalúan képzettek A geodétának nemcsak saját szakmáját kell alaposan elsajátítania, hanem a vállalatnál alkalmazott mintegy harminc mesterséghez is értenie kell valamit. Ahhoz, hogy ne szaladgáljon minden percben a tervezőhöz vagy egy műszaki emberhez, a földmérők tisztában vannak a magasépités, az út- és vasútépítés, a közműberuházások számtalan kérdésével. A csoport fiataljai közt két gyakornok is van, akik az építő és vízügyi szakközépiskola elvégzése után egy idő múlva földmérők lesznek. A Székesfehérváron működő geodéziai főiskola adja nekik idehaza a legmagasabb képesítést. A csoportvezető után most már ketten is a főiskolai felvételi gondolatával foglalkoznak... Tóth Kornélia
