Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 17. Versenyben buszvezető és kerékpáros Teszttel az olimpiára Á Nemzeti Színház vendégjátéka Nyíregyházán Nem élhetek mizsikaszó nélkül Jelenet a nyíregyházi előadásból. TÉMA A KOPASZ Nemzetközi tábor Tokajban Minden nyárelő nagy ese­ménye a nemzetközi ornito­lógus tábor. Megyénk mada­rászai és természetkedvelői minden esetben szervezői és aktív részvevői ezeknek az eseményeknek. Még máig emlékezetes az a gyűjtő- és megfigyelőmunka, amit Ti­vadarban végeztek két év­vel ezelőtt. Az idén ismét sor kerül erre a nagy tá­borra. A szervezők minden eddi­ginél szélesebb körű munkát készítenek elő. A Tokajban lévő Kopasz-hegyet szállják meg június 26-án a madará­szok. Mellettük ott lesznek a geológusok, a hüllőkkel fog­lalkozók, a növényeket, a kisemlősöket megfigyelők is. A főleg amatőrökből álló ku­tatógárda minden csoportját hivatásos szakember irá­nyítja. Ez az első alkalom, hogy a Tokaji-hegyet teljes egészében feltérképezik, s állat- valamint növényvilá­gáról pontos katasztert ké­szítenek. Az idei nemzetközi tábor iránt máris nagy ér­deklődés nyilvánul meg, csehszlovák, lengyel, NDK- beli természetbarátok jelen­tették be részvételüket. Kocsma 9 elüti Kevés hely „dicseked­het” azzal, hogy már reg­gel 9 óra előtt szeszesital­lal várja vendégeit. Ezt teszi a Bereg-szálló biszt­rója, amelynél a felmen­tés a szeszárusítási kor­látozás alól állítólag ide­genforgalmi érdekeket szolgál. Nos, ajánlunk egy fogadást: akik meg­adták a felmentést, szá­molják meg, hogy az ott söröző, féldeciző vendé­gek közül kik vannak többen: azok, akik éppen munkába igyekeznek, vagy olyan betérő vendé­gek, akik átutazóban van­nak a városban. A FRIZURA A z elmúlt hét végén JJa egy tanácstalan falu­si nénike állt meg a város közpoiútjában lévő hölgyfodrászai ajtajában. Látszott, hogy nemigen volt még ilyen helyen. Zavartan nézett körül, nem tudta ho­vá tegye le szatyrát. Nehéz volt a nénikét szóra bírni az üzlet női dolgozóinak, akik látva ezt a tanácsta­lanságot, szelíden megmo­solyogták s látszott, hogy mindenáron segíteni akar­nak. Kikérdezték és elmagya­rázta a nénike, hogy holnap, szombaton a kislány unoká­ja fog ballagni és meghagy­ta, hogy hozassa rendbe a haját. Másnap autósorok álltak a Széchenyi úton, ami erre a napra fényes napsütésben pompázott. Egy kis nosztal­giával néztem a felvonuló ifjúság menetét és hallgat­tam a régi-régi búcsúzó dalt. Ekkor az egy szépen ápolt Lada gépkocsiból kit láttam kiszállni, mint az én pénte­ki paraszt nénikémet. Való­ban szépen „kidauerolva”, kezében egy remekül cso­magolt virágcsokorral és amikor mellé ért a menet s felfedezte az ő kislány uno­káját, szinte büszke öröm­mel vitte oda és adta 'át a virágot, figyelve unokájának arcát, hogy mit szól a frizu­rájához. Látva ezt a kedves képet az jutott eszembe, hogy ha elképzelhető volna egy túlvi­lág, akkor most Váci Mihály megilletődve nézné ezt az ijedt, örömmel forgolódó szabolcsi parasztnénikét, aki 1979. májusában életében először kidauerolva jelent meg az unokája ballagásán ... Sarlós Ottó Lehet, hogy egyikük lesz „A legjobb járművezető” megtisztelő cím tulajdonosa 1979-ben. Mindenesetre nagy lépést tettek az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács (és más szervek, intézmé­nyek) által meghirdetett or­szágos vetélkedő megyei döntőjén, ahol mindhárman különdíjat kaptak a kiemel­kedő eredményért. Az, hogy elnyerik-e az említett címe­ket, a hamarosan sorra ke­rülő területi, országos elmé­leti és gyakorlati vetélkedő­kön dől el. Ragány Károly, a nyíregy­házi papírgyár műszaki ügy­intézője —, aki a hivatásos személygépkocsi-vezetők kö­zött versenyez —, most ab­szolút bajnok, mert az eddig megtartott megyei versenye­ken rajta kívül senki nem ért még el 210-nél több pon­tot a megszerezhető 240-ből. — Hét éve, a hadseregben szereztem meg a szakmásított jogosítványt — mondja. — s azóta szenvedélyesen foglal­kozom a közlekedéssel. És vezetek is, ha édesapám, nő­vérem Skodáját, Trabantját megkapom egy-egy útra. Ha nem, akkor a versenyzők mellé szegődök, a legutóbbi Nyírség Rallye-n bíróként működtem. Az országos köz­lekedési versenyre Sztanek László barátom biztatott. Ö energetikai üzemmérnök a gyárban, s tavaly már ne­gyedik volt az országos ver­senyben. — Minden szóra figyelni kell a tesztlapoknál — kap­csolódik a beszélgetésbe a versenytárs Sztanek László. A kisvárdai kórházban 1967 óta rendszeresen összeülnek az orvosok, hogy ülés kereté­ben adjanak számot gyakorló munkájuk közben szerzett is­mereteik tudományos összeg­zéséről. A fiataloknak is biz­tosítanak külön lehetőséget a referálásra. Már 1970-ben volt fiatal orvosok fóruma. Az elmúlt években a fiatal egészségügyiek száma alapo­san megnőtt ebben a gyógy­intézetben is. Dr. Fekete Imre, a kórház igazgatója éppen ezért az if­júsági parlamentet követően úgy döntött, hogy eleget tesz a felmerült igényeknek. Fel­elevenítik az ifjúsági szak­mai fórumot, amelyeken sze­replési lehetőséget kapnak a szakdolgozók is. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében rendezik meg má­jus 17-én a fiatal egészség- ügyiek tudományos tanács­kozását. Orvosok és asszisz­tensek állnak kollégáik elé. örvendetes, hogy a tíz elő­adást sok jelentkező anyagá­ból választhatták ki. Ez is — Együtt készültünk a ver­senyre. Nehéz az ilyen vetél­kedő, mert akik a kérdéseket összeállítják, maguk is tud­ják, hogy akik levizsgáznak, megszerzik a jogosítványt, hamar elfelejtik a KRESZ- ismeretek 80 százalékát. Kosa Ferenc „profi”, nyolc é.ve vezet, két éve Nyíregy­házán a 12-es buszt, korábban nagy teherkocsikkal járt, sok­szor havi 10—12 ezer kilomé­tert is vezetett — fiatal ko­ra ellenére jóval túl van már a negyedmillió kilométeren. — Az országúton, de még- inkább a városban nagyon fontos egymás segítése, csak a kulturált közlekedés segít­het át a csúcsforgalom zsú­foltságán, idegességén — mondja. — Szerintem is meg kellene oldani, hogy aki nem alkalmas a járművezetésre, nyolcszor—tízszer bukik a vizsgán, ne kaphasson jogo­sítványt. Simon Sándor alighanem a legfiatalabb résztvevője (és egyben kategóriagyőztese) volt a megyei döntőnek. A vásárosnaményi 3. számú is­kola hatodikosa, a Lenin raj úttörője, kitűnő tanuló. — A Pajtásban olvastam a versenyről, s mivel nagyon szeretek kerékpározni, gon­doltam, benevezek. Ötéves korom óta van biciklim, a szabályokra édesapám taní­tott meg... A verseny tehát folytató­dik, de nemcsak a szép cí­mekért és a megnyerhető fő­díjért, amely utazás a moszk­vai olimpiára... M. S. mutatja: nem egyszerűen ér­deklődésről, de szakmai igé­nyességről is szó van. Baranyay László kiváló zongoraművész hangverse­nyét hallhattuk május 14-én, hétfőn este 7 órakor a me­gyei művelődési központ hangversenytermében. Ba­ranyay neve nem ismeretlen a nyíregyházi zenekedvelők előtt, több alkalommal mű­ködött közre az ének- és ze­nekarral, még külföldi út­jaikra is elkísérte őket. Hét­fő esti hangversenyén a zon­gorairodalom klasszikusai szólaltak meg, mint Mozart, Beethoven, Brahms és Schu­bert. Hogy mennyi élmény, mennyi emberiesség izzik en­nek a zongorajátéknak mű­helyében, az félreismerhetet­A Nemzeti Színház társu­latának előadásában láthat­tuk május 15-én, a Móricz- tanácskozás második napján az író Nem élhetek muzsika­szó nélkül című vígjátékát. Az 1916-ban megjelent re­gényből maga Móricz Zsig- mond írt vígjátékot, melyet 1928-ban mutatott be a Nem­zeti Színház Hevesi Sándor rendezésében, meghozva ez­zel az írónak végre az első valódi színpadi sikert. 137 előadást ért meg egyfolytá­ban a darab, pazar kiállí­tással, parádés szereposz­tásban. A Nemzeti Színház mosta­ni előadását Vadász Ilona rendezte, jól tudva, hogy ez a gyengéd és derűs, ám pil­lekönnyű magyar zsánerkép ma is csak a „bőkezű” sze­reposztás eredményeképpen érhet el sikert. Ennek a kis vidéki életképnek kitűnő dia­lógusai vannak, szövege ízes, szellemes, a slusszpoénok olyan pontosan kattannak egy-egy jelenetrész végére, mint dobozra a fedél, kitűnő lehetőséget teremtve ezzel néhány művésznek. hogy egy estén át tehetségük min­lenül kiviláglik olyan nagy igényű interpretációkból, mint a mostani zongoraest műsorát megnyitó Mozart-, majd Beethoven-szonáták előadása. Brahms három in- termezzójában és Schubert c-moll szonátájában egy ro­mantikus képzelet és tem­peramentum fogott hozzá a leghatalmasabb klasszikus zeneköltészet remekeinek felépítéséhez. Túl minden fiatalos-romantikus rajon­gáson, meggyőző tudott len­ni ez a tolmácsolás. Bara­nyay játékában van valami előkelőén tartózkodó, enge­delmes művészi alázat. Vikár Sándor den színe, teljes skálája megmutatkozhassék. A duzzogó és kibékülő há­zaspárt Moór Marianna és Oszter Sándor játszották. Annál több, hogy ők duzzog­nak, majd kibékülnek nem is történik a darabban, de ezt elragadóan csinálják. Mint két kedves össze-össze- kapó, de haragjukban is egy­másért remegő moliere-i fi­gura. Ugyancsak moliere-i színnel, elevenséggel, szere- tetreméltóan komédiáznak a három nagynéni és Lajos bá­csi szerepében a kitűnő Gobbi Hilda, Csernuss Ma­riann, Pápai Erzsi valamint Agárdi Gábor. Gobbi Hildát minden megjelenésekor taps­sal fogadja a nyíregyházi kö­zönség, s ez a lelkes hangu­lat uralkodik egész este a színházban. Pápai Erzsit ré­gen láttuk ilyen jónak, az előadás egyik legjobb színé­szi '”teljesítméhyét '"nyújtja. Nagyon jól játssza ebben az „erős” szereposztásban a te­hetséges Farkas Zsuzsa Biri kedves és üde figuráját. Va­dász Ilona rendezése jó rit­musú, a tiszta és világos je­lenetfűzés jellemzi. Jól moz­gatja a „bandát” is, a hégy alaphangszerre redukált ze­nekar, akik bár színészi ér­telemben „civilek”, mégis teljes illúziót tudnak kelte­ni. Csányi Árpád díszletei hagyományosak, Schaffer Ju­dit jelmezei színesek, ötlete­sek, jól jellemzik a figurákat. Mester Attila Vásárosnaményban szeptembertől új általános iskolában kezdik a tanévet a kisdiákok. (E. E. felv.) Móricz-emléktábla Sárospatakon Emléktáblát lepleztek le vasárnap Sárospatakon, a kollégium szomszédságában azon az épületen, amelyet a száz éve született Móricz Zsigmond épített, és amely­ben pataki diák korában. Egy nyírjákói ember a múlt év december elején ösz- szeveszett családjával és el­határozta, hogy elhagyja őket. Üres zsebbel nem akart távozni, felvette hát a postán érkezett majdnem kétezer for rint sztk-járulékát. Beuta­zott Nyíregyházára nővéré­hez, majd két nap múlva el­indult Baktalórántházára. Első útja egy italboltba vezetett, ahol összetalálkozott Varga Zoltán 19 éves bakta- lórántházi fiatalamberrel. örültek a találkozásnak, sört rendeltek egymásnak, aztán megérkezett Berki György 33 éves helybeli lakos is, aki szintén asztaluknál foglalt helyet. A nyírjákói ember neki is sört rendelt, s míg beszélgettek, Berki észrevet­te, hogy ismerősük kabátjá­nak felső zsebében pénz van. Berki úgy látta, ismerősük elég ittas már ahhoz, hogy pénzt lopjon tőle. Átnyúlt az asztalon és kiemelt 170 fo­rintot a zakóból. A férfi ész­revette a lopást, s mivel Berki kérésre nem akarta visszaadni, elvette tőle. A társaság azért továbbra is együtt maradt, sőt ekkor kezdtek „alkotó” eszmecserét arról, hogy egy „jó cigány nő” élettársat szereznek nyír­jákói ismerősüknek. Berki vállalkozott a szer­zésre és elindultak hármas­ban a Mankó utcai cigányte­lep felé. Az italbolt előtt még megálltak néhány pilla­1S94 és 1896 között lakott a nagy realista író. A házat a Sárospataki Városi Tanács eredeti állapotában állíttatta helyre, s a falán helyezték el az emléktáblát, Andrássy Kurta János szobrászművész domborművét. náfra,-"mert a nyírjákói em­ber visszaküldte Vargát egy liter borért, amire ugye nagy szükség lesz a „nászéjszaka” során. Varga meghozta a bort, Berki pedig figyelte, hová teszi ismerősük a visz- szakapott pénzt. Aztán elindultak a telep felé. Rövid ideig a műúton mentek, majd Berki és Var­ga letérítették ismerősüket egy romos ház felé. Berki úgy viselkedett, mintha ré­szeg lenne, meg aztán a vár­ható nagy öröm reményében indokoltnak tartotta, hogy megölelgeti a nyírjákói em­bert. Néhány perc múlva a férfi egyedül maradt, s hiá­ba kereste 1400 forintját, zse­be üresen maradt. Egyedül indult a cigányte­lep felé, hogy megkeresse a tolvajokat, de nem találta őket. Míg a nyírjákói ember tolvajt keresett, addig Berki és Varga kiinduló helyükön, az italboltban nyakára ver­tek a könnyen szerzett pénz­nek. A Nyíregyházi Járásbíró­ság dr. Drégelyvári Imre ta­nácsa a zsebtolvaj Berkit és Vargát 1—1 év szabadság­vesztésre és 1000—1000 fo­rint pénz mellékbüntetésre ítélte, s kötelezte őket az el­lopott pénz visszafizetésé­re. Berki szabadságveszté­sének végrehajtását 3, Var­gáét 2 év próbaidőre felfüg­gesztették. Az ítélet jogerős. FÓRUM KiSVÁRDAH Fiatal egészségügyiek tanácskozása Baranyay László zongoraestje Nászéjszakát ígértek Kifosztották a „vőlegényt“

Next

/
Thumbnails
Contents