Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 16. Vízitábor és alkotóhoz Korszerűbb munka — színvonalasabb közreműködés öt év telt el a közművelődési párthatározat megjelenése óta. Ezt az öt évet tette „mérlegre” a közelmúltban a vásárosnaményi városi pártbizottság, azt vizsgálva: mi történt a határozat, majd az azt követő megyei pártbizottsági irányelvek, illetve a helyi feladat­terv nyomán? Mindenekelőtt: a település időközben nagyközségből várossá lett. Ez is eredményezhetne egyfajta szemléletváltást a kulturális életben, szerencsére eddig sem ettől tették függővé a közművelődés rangját. Ami a tárgyi feltételeket illeti, itt található a megye egyik legkorszerűbb művelő­dési központja, a 20 milliós költséggel épült városi-járá­si művelődési ház. Gyerme­keknek való olvasóteremmel gazdagodott a könyvtár ez időszak alatt. Korszerűsítet­ték a mozit. A múzeum új épületrésze a raktározás gondjait enyhíti. Üj klub­könyvtárat kapott a III. ke­rület, tavaly avatták fel a Rákóczi-szobrot, ugyancsak tavaly adták át a vízitábort, a Tisza partján, ahol az idén az alkotóház is megnyílik. A személyi feltételek A közművelődési intéz­ményhálózatban dolgozó szakemberek képzettségét te­kintve — még van tenniva­ló! Az egyik kulcshelyen, a városi-járási művelődési központban is dolgoznak szakképzetlen, bár nagy ta­pasztalattal rendelkező nép­művelők. A városi-járási könyvtár hat könyvtárosa közül három szakképzett, hárman tanulnak. A négy körzeti és város környéki klubkönyvtár vezetői közül kettő tanul, két helyre vi­szont szakképzett népműve­lőre, könyvtárosra volna szükség. A múzeum is kapott ez idő alatt keretet újabb munkatárs függetlenítésére. Szezonra készülnek a Ti- sza-parton. Nagy társadalmi összefogással épült alkotóház utolsó festési műveletein dol­goznak az emberek. (Elek Emil felv.) A művelődési központ munkáját a szokásos tevé­kenység mellett a leginkább talán az méltatja, hogy több, mint 1200 taggal 28 különfé­le „kis csoportot” — szak­kört, művészeti együttest, klubot stb. tart fenn. A leg­eredményesebben működők közé tartozik a szocialista brigádvezetők, az értelmisé­giek, a nyugdíjasok klubja, a fafaragó szakkör, a kórus és a bábegyüttes. A művészeti csoportok műsoraikkal ha­vonta körbejárják a járás községeit. Kiváló könyvtár A kulturális élet másik központja a könyvtár. Több mint 42 ezres állományának érdekessége, hogy 226 darab szakdolgozatot is őriznek a kíváncsi kutatók számára. Kétszer nyerték el a kiváló címet. Ezerötszázon felüli ol­vasójuk közül ezernél több a felnőtt! Tavaly közel 60 ezer kötet volt a kölcsönzött összpéldányok száma. Ez a megyei és az országos átla­gos fölött van! Javítani szük­séges viszont a városperemi klubkönyvtárak tartalmi munkáját. Hasonló kulturális cent­rum a Bereg Múzeum — el­sősorban keresztszemes gyűj­teménye, illetve vasöntvé­nyei miatt híres. Ritkaság- számba menő szolgáltatása, a kerékpárkölcsönzés ked­velt lett. Tanulságos képet mutat az üzemi kulturális alapok „fel- térképezése”: például a ve­gyesipari szövetkezetben 1000 forintot terveznek egy dolgo­zóra, a ládagyárban pedig csak 590-et! Erre is jobban oda fognak figyelni a jövő­ben! Az üzemektől a közös kasszába is érkezik pénzt, ezt a tanács használja kulturális célokra. Kiemelkedik ezek közül az ÁFÉSZ tavalyi 70 ezres támogatása, de vi­szonylag bőkezűen tett a kultúra asztalára a vegyes­ipari szövetkezet is. Figyelem a munkás- művelődésre A párthatározat hatását vizsgálva az egyik izgalmas kérdés: mi történt az üze­mekben? A legfontosabb fel­adat a szakembergárda ki­alakítása volt: több mint nyolcszázan szereztek ez idő alatt magasabb szakmai vég­zettséget. A dolgozók iskolá­ját 210-en végezték el, a gimnázium levelező tagoza­tán 183-an érettségiztek. Ezen a téren élen jár a forgácslap­gyár, ahol kihelyezett faipa­ri szakközépiskolát is indí­tottak. Mindezeket ^ értékelve, a városi pártbizottság azt ál­lapította meg, hogy egyre nagyobb mértékben növek­szik az ifjú városban a köz- művelődés, a kulturális élet szerepe. Éppen ezért koráb­ban elhanyagolt területekre is felhívja a figyelmet: pél­dául a munkásművelődés korszerű formáinak kialakí­tására, a kulturális célokra szánt összegek ellenőrzésére és tervszerűbb hasznosításá­ra, illetve lehetőség szerint, közművelődési társulás meg­alakítására. Baraksó Erzsébet JOBB ELLÁTÁST ÍGÉR AZ ÁFÉSZ f Eled a strand Eltüntetik a tél nyomait Ezekben a napokban élén­kült a forgalom a gergelyi- ugornyai strancj környékén. Egy-egy napra diákok tucat­jai lepték el a környéket, hogy rendezzék a partot, el­tüntessék a két téli áradás okozta sebeket. A fák ugyan hamar kiheverték a derékig érő vizet és jeget, az ár vi­szont elvitte, kidöntötte a ke­rítéseket, felborította a pado­kat, a hordalék ellepte a kü­lönben füves részeket. A há­rom általános iskola és a gimnázium fiataljai azon szorgoskodtak, hogy megtisz­títsák a környéket, míg a tö­rött fákat, rönköket a láda­gyár munkásai, gépei szállí­tották el. — Iszap lepte el az épüle­teket, felül kell vizsgálni mindent, hogy rendbe tegyük a tábort — mutat körbe az úttörőtáboron Herczeg And­rás gondnok. — A társadal­mi munkások sokat segítet­tek benne. A tanács költségvetési üze­mének dolgozói szintén a Ti- sza-parton vannak, végzik a szükséges javításokat. A két árvíz okozta károk kijavítá­sára viszonylag kevés anyagi eszközük áll rendelkezésre, ezért veszik szívesen a helyi üzemek, intézmények jelent­kezését a társadalmi munká­ra. Így az IGV-ből a keríté­sek, padok helyreállításán fáradoznak, a festés, vízveze­tékárok ásását az úttörőtá­borhoz az ipari tanulók vál­lalták. — Csak javuljon egy ki­csit az idő, lesznek itt bőven — mondják, akik kint dol­goznak. Az úttörőtábornak például már nagyjából körvonalazó­dik a programja. Eszerint a nyáron kórus-, honismereti és sporttábort rendeznek meg, s a szokásokhoz híven lengyel pajtásokat várnak csereüdülésre. Alakul egy ví­zitábor is — a strand túlsó végén lesznek faházaik. Ne­kik 12 hajót vásárol a me­gyei sporthivatal, hogy evez­ni, kajakkal, kenúval bánni megtam ljanak a vizet sze­rető úttörők. A z elhagyottnak tűnő Tisza-parton szokat­lan, hogy hétköznap délelőtt kalapács hangja, hegesztőd inaimó zümmögé­se verje fel a csendet. Az Irodagépiipari Vállalat vá­sárosnaményi gyárának munkásai szorgoskodnak. — Alacsonyra sikerült ez a faház — mutatja Fodor István. — Az árvízkor 25 centis víz volt benne, hiá­ba áll lábakon. Ezért most megemeltük az egészet, az asszonyok pedig rendet csi­nálnak benne. A karbantartók most a rendes munkaidejükben javítják a faházat, de sok­szor van úgy, hogy a mun­kaidő letelte után fognak munkához. — A vállalat vezetése hozzásegített, hogy egy jó pár helyen dolgozzam — mondja Fodor István. — Itt, a Tisza-parton is, meg a városiban a szökőkút épí­tésénél. Mindezt úgy hívják, hogy társadalmi munka. A parton önzetlen cselekedet azért, hogy szebbé tegye lakóhe­lyét és környezetét. Az el­ismerés egy jó szó, egy kö­szönöm, április 4-én a ki­váló társadalmi munkás kitüntetés. — Az a jó érzés, ha vé­gigmegy az ember a vá­rosban, és látja, hogy tet­szik másoknak is, amit ő csinált. És én még többet szeretnék tenni, mert meg­szerettem Vásárosnaményt, idevalónak vallom ma­gam. Pedig a hajdúdorogi Fo­dor István korábban nem nagyon ismerte Vásárosna- ményt. A munkája szólí­totta először, a kórház épít­kezésén dolgozott mint köz­pontifűtés-szerelő. Itt is­merkedett meg azzal a lánnyal is, aki felesége, három gyermekének édes­anyja lett. Ám ekkor még mindig nem gondolt Vásá- rosnaményra. Budapesti építkezésen dolgozott, majd Hajdúdorog környékén ta­lált munkát. Csakhogy jöt­tek a gyerekek, lakás pe­dig nem volt. így nem volt nehéz hallgatni a feleség rábeszélő szavára, költöz­zenek Vásárosnaményba, építkezzenek, teremtsék meg itt a boldogulás lehe­tőségeit. — Nem mondom, van még mit tenni a ház körül, de arra is jut idő. Az én szakmám meg olyan, ami­ből hiány van ezen a kör­nyéken. Ezért hét végén működési engedéllyel dol­gozom. A feleségem nagyon sokat segített mindenben. Ö csecsemő-gyermekápoló a kórházban, de a házunk építésén ' ugyanúgy dolgo­zott, mint én. — És ezt a -Tisza-parti házat kipróbálta már? — Arra még nem volt lehetőség. Azt mondta tré­fásan a szakszervezetisünk, hogy nem adják, mert én már négyszer voltam ben­ne. Mármint ennyiszer dol­goztam itt, hogy helyrehoz­zuk. Igaz, a vállalatnál ki tették, hogy a balatonlellei üdülőbe is lehet jelentkez­ni, de most még nincs rá lehetőségünk. — Akkor marad a tár­sadalmi munka? — A gjierekeikkel köny- ny en ki tudok a Tisza- partra jönni. A brigádunk is így gondolkodik. Ami pedig a társadalmi munkát illeti úgy gondolom, hogy helyes, hogy a tanács azt szervezi. Sőt még többet kellene segíteni mindenki­nek a mostanitól, mert ha nincs elég pénz, akkor csak így tudunk eredményt el­érni. — Nagyobb ételválasztékot, jobb ellátást kívánunk adni a Tisza-parton — fogalmaz­za meg az ÁFÉSZ céljait Varga István, a Bereg-szálló üzletigazgatója, aki a ven­déglátásért felel. A tervek szerint az igé­nyektől függően több kész­ételt is árusítanak a frissen- sültek mellett, főzelék is sze­repel majd az étlapon — a gyermekekkel érkezők kí­vánságára. Tovább bővül a zöldség-gyümölcs ellátás is, valamint három új konténe­res pavilonnal javítják a gyors kiszolgálást. A szövetkezet javítóbri­gádja teljes irammal dolgo­zik a árvízkárok elhárításán. Kicserélik, felújítják a konyhai gépeket, így többek között új fagylaltpultot állí­tanak üzembe, melegvíztáro­lókat kap a konyha, felújít­ják a gáztűzhelyeket. A szokásoknak megfelelően a fürdőidényben az ÁFÉSZ állandó dolgozói mellé egye­temistákat és főiskolásokat vesznek fel kisegítőnek, va­lamint tervezik a másod- és harmadéves tanulók munká­ba állítását is. Előfordulhat, hogy nagy meleg esetén, ami­kor több ezren keresik fel a fürdőt, nehezebb lesz hozzá­jutni mindenhez. Különösen az üdítőital-ellátásban kí- vának javítani mozgó büfék beállításával. A gergelyiugornyai Tisza- parton az úttörőtábor és az ÁFÉSZ pavilonjai mellett mintegy ötven faház áll, ja­varészt vállalatok tulajdoná­ban. Az építési kedv most sem szünetel, de a városi ta­nács már úgy tervezi, hogy a tiszai fürdőt összekapcsolja a leendő melegvizes fürdővel, ennek az alapján alakítják ki az új üdülőnegyedet. Az oldalt összeállította: Lányi Botond KICSI Á SZÁLLODA Növekvő idegen- forgalom Egyre több külföldi és az ország más részéből érkező keresi fel Vásárosnaményt, a beregi Tiszahátot. Bár több­ségük hivatalos küldetése so­rán ejti útba a várost, azon­ban gyarapodik azoknak a száma is, akik az itteni látni­valókkal szeretnének megis­merkedni. A vendégek fogadására épült fel a Bereg-szálló. Az országos átlagtól jóval ma­gasabb a kihasználtsága, szinte egész évben foglalt minden szobája. A szállodá­ban naponta 60—70 embert tudnak elszállásolni. Már vannak visszatérő vendégek is, hiszen egy NSZK-ba va­ló vadász harmadik alkalom­mal jelentette be igényét szállásra. A várossá válással, a több ipari létesítménnyel egy idő­ben megnövekedett a válla­lati, intézményi kiküldöttek száma is, akik szintén a szál­lóban laknak. Mellettük vi­szont egyre több kiránduló­csoport jelenti be, hogy leg­alább egy ebédet szeretne Bereg „fővárosában” elkölte­ni. Az étteremben szívesen látott vendégek, akik az IBUSZ, a NYÍRTOURIST szervezésében megyejáró körúton vesznek részt. Tíz kép a városnak Hangulatos tiszai tájképek, Vásárosnamény, Csaroda, Tarpa utcarészletei eleve­nednek meg a festő művein. Minderről meggyőződhetnek azok, akik a városi művelő­dési házban megtekintik Os- váth Miklós festőművész ki­állítását. A szegedi születésű művész kedvence a Tisza, annak környéke, emberei. Az éledő tavaszban, a perzselő nyár­ban mutatja be a tájat, sej­teti a hangulatot. Első kiállí­tása a tokaji művésztelepen volt 1955-ben. A vízfestés technikájának ragyogó is­meretével látja és láttatja a vidéket, az embereket. Osváth Miklós nemes gesz­tussal kiállításának tíz képét felajánlotta a városnak, hogy ezzel is elősegítse egy maj­dani helyi kisgaléria létreho­zását. A rendezők úgy dön­töttek, hogy a közönségre bízzák: melyik legyen az a tíz festmény, amely legjob­ban megnyeri tetszésüket. A kiállítást szombaton dél­után nyitották meg. Bevezető ismertetőt Gomola György költő tartott a művészről, ki­állított képeiről. A Bereg Múzeum híres öntöttvas-gyűjteményeiből né­hány az épület előtti parkot díszíti. A lü5 VASÁROSN AMÉNYBAN

Next

/
Thumbnails
Contents