Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

Tartalmas szervezeti életet Befejezte munkáját az úttörővezetők országos konferenciája Szerdán Kecskeméten, a megyei művelődési központ­ban befejeződött az úttörő­vezetők VII. országos kon­ferenciájának háromnapos tanácskozássorozata. A dél­előtti plenáris ülésen Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára emlékezte­tett arra, hogy államunk évente 33 milliárd forintot költ a gyermekekre. S ha ma még van is olyan iskola, amely napközigondokkal, tor- nateremhiánnyal küzd, a kor­mány azon fáradozik, hogy mielőbb megszűnjön az okta­tási intézmények, a gyerme­kek nevelési feltételei közöt­ti aránytalanság. Az idén 15 új úttörőházzal és 200 más gyermekintézménnyel gyara­podik a hálózat. Falukon márványtábla hirdeti majd: „Épült a nemzetközi gyer­mekévben”. — Az eltelt időszakban új színekkel gazdagodott a szakszervezetek és az úttö­rőközösségek kapcsolata — mondotta Sólyom Ferenc, a SZOT titkára. Hozzászólásá­ban nagyra értékelte az üze­mi kollektívák, a szocialista brigádok és a diákok „test- vérkapcsolata”-it. Nagy Ta­más, az OTSH elnökhelyette­se kifejtette: közös erővel kell munkálkodni azon, hogy a kisdiákok természetes igé­nye legyen a reggeli és az es­ti torna. A szünidei játékok­ban is mind több mozgási le­hetőséget kell biztosítani a kicsinyeknek. Erre kiváló alkalom kínálkozik a nagy anyagi áldozattal épült tan­uszodákban, a vakáció ide­jén is nyitva tartó sportud­varokban, ifjúsági létesítmé­nyekben. A több mint 1 millió paj­tást tömörítő gyermekszerve­zet munkájáról, feladatairól három napon át folytatott vi­tába százkilencvennyolcan kapcsolódtak be. Az elhang­zottakra Szűcs Istvánná, a szövetség főtitkára válaszolt. Ezt követően a konferencia újra fogalmazta, pontosította működési szabályzatának né­hány részletét, majd határo­zatban rögzítette az úttörő­szövetség időszerű feladatait. A határozat a többi között leszögezi: pártunk gyermek­szervezete alapvető köteles­ségének tartja, hogy hozzájá­ruljon szocialista elkotele- zetségű, közösségi, közéleti, cselekvő ember formálásá­hoz. Jelenleg a szövetség legfontosabb feladatának tart­ja: az iskolával, a családdal, az állami és a társadalmi szervekkel együttműködve úgy valósítsa meg a gyerme­kek szocialista nevelésében vállalt feladatait, hogy érde­kes, tartalmas, a kisdiákok öntevékenységére és játékos­ságára épülő szervezeti életet biztosítson. A vonzó közössé­gi élet megteremtésével elő­mozdíthatja a gyermekkor tartalmasabbá, vidámabbá tételét is. Az öntevékeny kö­zösségi élettel arra ad lehe­tőséget, hogy a gyermekek — a felnőtt vezetők közvetett segítségével — közösen ha­tározzanak saját dolgaikról, tervezzenek, szervezzenek, vezessenek, cselekedjenek — vagyis gyakorlati , munkájuk révén tegyenek szert társa­dalmi tapasztalatokra és él­ményekre. A határozat szorgalmazza a szövetség és a gyermekek nevelésében részt vevő álla­mi, társadalmi szervek együttműködésének bővíté­sét. Hangsúlyozza: rendkívül fontos, hogy az úttörőcsapa­tok ismertessék meg prog­ramjukat a szülőkkel is, kér­jenek segítséget tőlük az út­törőélet megszervezésében. A küldöttek végül újjává­lasztották a Magyar Üttörők Szövetségének 107 tagú or­szágos tanácsát, amely ezt követően megtartotta első ülését: megválasztotta a 15 tagú országos elnökséget és tisztségviselőit. A Magyar Üt­törők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkárává ismét Szűcs Istvánnál, az MSZMP KB tagját, választották. Az országos tanács titkára Mol- nárné Kozma Erzsébet és Feith Bence lett. A választást követően foly­tatódott a konferencia plená­ris ülése: Szűcs Istvánné a megválasztott tisztségviselők, tanácstagok nevében köszö­netét mondott a bizalomért, majd Maróthy László üdvözöl­te az újjáválasztott országos tanácsot, kívánt eredményes, jó munkát az úttörővezetők- nék. Az úttörővezetők VII. or­szágos konferenciája a DlVSZ-induló hangjaival ért véget. Sikeres összekapcsolás a Szálját—6-tal Szerdán a Mező Imre úti temetőben katonai díszpom­pával, sok ezer tiszteletadó mély részvétele mellett he­lyezték örök nyugovóra a spanyol polgárháború legen­dás hírű tábornoka, Zalka Máté hamvait. A Mező Imre úti temető díszravatalozója előtt díszzászlóalj sorakozott fel csapatzászlóval, s a rava­talozóban — ahol bíborpár­nákon helyezték el a nemzet­közi brigádok hírneves Lu­kács tábornokának kitünteté­seit — koszorúkkal övezett koporsója körül veteránok, egykori harcostársai álltak díszőrséget. Ravatalánál fejet hajtottak a Központi Bizott­ság, a Minisztertanács, a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront, a Magyar Partizán Szövetség, az írószö­vetség, szülőföldje: Szabolcs- Szatmár megye képviselői, a Magyar Néphadsereg, s a társ fegyveres testületek parancs­noki karának számos tábor­noka és tisztje. Részt vettek a gyászszertartáson a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének képviselői, valamint Zalka Máté lánya, Natalia Zalka és hozzátartozói is. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a kormány, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa nevé­ben Czinege Lajos hadsereg­tábornok, honvédelmi minisz­ter búcsúzott a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosától, a magyar nép hű­séges fiától, a kimagasló ka­tonai vezetőtől, a forradalom ügye iránt elkötelezett író­tól: — Zalka Máté a szatmári tájon, Esze Tamás földjén, a forradalmak termékeny tala­ján indult el nagy útjára. A sokat próbált kommunista forradalmár, az oly sok győz­tes csatát vívott katona, szent eszméinkért, a nemzetközi munkásosztály ügyéért életét áldozó internacionalista évti­zedek után végleg hazatért szülőhazájába, s hamvait visszaadjuk a szülőföldnek, amelyet szíve utolsó dobba­násáig lángolón szeretett. — A hazától, a szülőföldtől sok ezer kilométerre élte át a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új rendet terem­tő viharát. Százezernyi ma­gyar hadifogolytársával együtt őt is magával ragad­ta a Nagy Október, orosz osztálytestvérei, a bátor har­cosok sorába állt, s a 20 esz­tendős Zalka Máté, mint a szibériai és távol-keleti hadi- fogolytáborok lelkes propa­gandistája, elindult a forra­dalmárok útján. Fegyvert fo­gott a fiatal szovjet hatalom védelmében, a Vörös Hadsereg katonája, egyik legendás hírű parancsnoka lett. Igaz internacionalistaként, mint a magyar vörösgárdista egysé­gek, majd a nemzetközi ez­red parancsnoka, végigharcol­ta a polgárháborút, a szibé­riai tajgáktól Ukrajna föld­jén át a Fekete-tengerig. Mé­lyen átérezte, hogy orosz föl­dön a magyar haza szabad­Lukács tábornok hamvai ágyútalpon. Natalia Zalka, a forradalmár leánya A képen jobbra ságáért és függetlenségéért, a magyar munkások és parasz­tok hatalmáért is harcol. Az októberi forradalom után te­vékenységét egész életén át a szocialista hazafiság és a pro­letár nemzetköziség mély ér­zése vezette. — Zalka Máté a forrada­lom tüzében, az intervenció- sok és fehérgárdisták elleni kemény csatákban edződött harcos kommunistává, s vált kimagasló parancsnokká. Ki­emelkedő katonai érdemeiért, példamutató bátorságáért és hősiességéért a szovjet kor­mány 1926-ban az akkori idők legmagasabb elismeré­sével, a Vörös Zászló rend­del tüntette ki — mondotta, majd így folytatta: Az elsők között ismerte fel, értette meg a nemzetközi mé­retekben előretörő fasizmus veszélyét, s megfékezésére minden áldozatra kész volt. Zalka Máté Spanyolországba Lukács Pál néven érkezett. Megérkezését követően rövid időn belül a nemzetközi bri­gád parancsnoka lett, a köz- társasági kormány tábornok­ká nevezte ki. Lukács tábor­noknak, mint a 12. nemzet­közi brigád, majd a 45. had­osztály parancsnokának neve összeforrt a spanyol nép sza­badságának sorsfordulóival, győztes csatáival. A parancs­noki gépkocsijában oltotta ki életét a fasiszták gránátja 1937. június Xl-én Huesca alatt. — Egész életpályája, ma már legendás hősi harcai, ki­emelkedő elkötelezett írói munkássága, maradandó al­kotásai a szocialista hazasze­retet és a proletár interna­cionalizmus kimeríthetetlen forrásait jelenti hazánkban és határainkon túl is a mai és a további generációk szá­mára. Zalka Máté egész har­cos élete tanúságtétel, s min­dig arra tanító példa, hogy az igaz hazaszeretet, a szo­cialista rendért folyó küzde­lem és a nemzetközi proleta­riátus ügye, az internaciona­lizmus elválaszthatatlan egy­mástól. Czinege Lajos beszédét kö­vetően a Spanyol Köztársa­ság védelmében fegyvert fo­gott harcostársak nevében Gyáros László idézte a szün­telen ádáz csatákban a spa­nyol és a magyar nép, vala­mint a világ valamennyi el­nyomott népének szabadsá­gáért, a fasizmus ellen har­coló hős emlékét. Felsorolta azokat a fontosabb és na­gyobb hadműveleteket, ame­lyekben részt vett és ame­lyekben csodálatra méltó személyes bátorságot, kiemel­kedő hadvezetői képességet tanúsított. Emlékeztetett ar­ra, hogy a felszabadulás után a spanyolországi nemzetközi brigádok 246 volt magyar ön­kéntese tért haza, hogy részt vegyenek a szocialista haza felépítésében. Ma már csak kilencvenen élnek közülük. Az ő nevükben búcsúzott a magyar nép hős fiától, szere­tett parancsnokától, Lukács tábornoktól és valamennyi hősi halált halt nemzetközi önkéntestől. Zalka Máté koporsóját a Magyar Néphadsereg hat ez­redese helyezte a vörös dra­périával borított páncélautó vontatta ágyútalpra, majd ünnepélyes gyászzenével dísz­őrség kísérte végső nyughe­lyére, a Munkásmozgalmi Panteon sírsétányához, ahol díszlövések közepette temet­ték el. Sírját elborították a kegyelet, a megbecsülés és az emlékezés virágai. A kegye- letes esemény az Internacio- nálé hangjait követően a Zalka Máté emléke előtt tisz­telgő díszzászlóalj díszmene­tével fejeződött be. A szűkebb szülőföld, Szabolcs-Szatmár képviselői tisztelegnek Zalka Máté ravatalánál Hosszú estéje, sőt éjszaká­ja volt az újabb nemzetközi űrpárosnak: a kedd esti rajt után éjszaka az első három forduló alatt ellenőrizniük kellett a Szojuz 33 űrhajó minden berendezésének mű­ködését, majd végrehajtották az első szükséges pályamódo­sítást is ahhoz, hogy űrhajó­juk a megadott időben ta­lálkozzék a Szaljut 6 űrállo­mással. A szovjet Rukavis- nyikov és a bolgár Ivanov kettős így csak a hajnali órákban térhetett pihenőre. Az előttük álló nagy feladat: az összekapcsolás előtt az irányító központ hosszabb pihenőt határozott meg szá­mukra, így munkanapjuk csak moszkvai idő szerint dél­után négy órakor kezdődött újra. A szerda reggeli szovjet lapok vezető helyen számol­nak be az Interkoszmosz- program folytatásáról, köz­ük a TASZSZ jelentését a Szojuz 33 indításáról, a szov­jet és a bolgár űrhajós élet­rajzát. Számos jelentés kie­meli, hogy a rajtra az űrha­józás nagy ünnepe, április A Szojuz—33 űrhajó nemzetközi legénysége, a szovjet Rukavisnyikov és a bolgár Ivanov (balra) a világűrben. (Kelet-Magyarország telefotó) 12-e küszöbén került sor: ezen a napon emlékezik meg az emberiség arról, hogy 18 év­vel ezelőtt indult el elsőnek a világűrbe Jurij Gagarin. Az évfordulóról egyébként szerdán délután ünnepi ülé­sen emlékeztek meg Moszk­vában. Az első bolgár űrhajós startja egész Bulgáriában óriási visszhangot keltett. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke, aki hivatalos baráti látogatáson Kubában tartóz­kodik, Havannából intézett táviratot Georgi Ivanov szü­(Folytatá* a 4. oldalon) AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVI. évfolyam, 85. szám ARA: 1,20 FORINT 1979. április 12., csütörtök HARCOS ÉLETE TAMÚSlGTÉTEL, TANÍTÓ PÉLDA 18 ÉVVEL AZ ELSŐ NAGY ŰRSIKER UTÁN Magyarország Vfcsi Mcal ZUR MflflA.

Next

/
Thumbnails
Contents