Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. április 8. Magánügy-e a magány? K i ne ismerné a szorongató érzést? Mindenkinek az életében adódhat olyan helyzet, amikor — rövi- debb-hossza'bb ideig — szörnyű súlyával ránehezedik a magány. Sokan szenvednek „magóny-lbe- tegségben” ma is. A magány érzése megfakítja az élet színeit, felőrli az életkedvet. A magányosság bénító érzése egyformán támad meg fiatalt, öreget, férfit és nőt. Magánügy a magány? Nem. Társadalmi ügy. Történnek társadalmi intézkedések a magányosok gondjainak enyhítésére (magányosok klubja, „Négy évszak-”- házasságkereső szolgálat, Négy Évszák című lap, Te meg én mozgalom, Lelki elsőse- | gély telefonszolgálat sth.), de ez még mindig nem oldja meg intézményesen a magányosok helyzetét. Egyénileg minden magányosnak önmagának kell többet tennie magánya felszámolására. A „minden mindegy” hangulaton felülkerekedve erőt kell gyűjteni a magányosság elleni harcra. Sokan talán úgy vélekednek: könnyű mondani, de hogyan fogjak hozzá? Elsősorban úgy. hogy többet törődünk külső megjelenésünkkel. A vonzó külső „útlevél” a társaságba. Keresni kell azokat a lehetőségeket, ahol a társra találás kellemes körülmények között megoldható (magányosok klubja, levelező- és kirándulópartnerek keresése, Ibusz-utazások, természet- járó túrák síb.) Nem szabad lemondani a rokonok, ismerősök által rendezett összejövetelekről sem. A mércéről is egy pár szót... A legtöbb magányos ember azért is marad egyedül, mert .nem reális, hanem túlzott igényeket támaszt a partnerrel, vagy az eljövendő társsal szemben. A magány ellen ezerféleképpen lehet harcolni. Elűzi a magány érzését a jó könyv, a rádió érdekes műsorainak hallgatása, a tévé .nézése, de megszünteti a magány érzését, ha többet törődünk más bajával. És végül: gondoljunk arra, hogy milyen sok ember él társ .nélkül. Keresni kell a 'társat, hátha ebben a „niagy körben” egyszer csalk egymásra talál két magányos ember és egymáshoz igazítják lépteiket. Üres üveg és kutyaadó M/ van a családi Nem lepődtem meg túlsá- ! gosan, amikor szemérmes ‘ hallgatás fogadta a faggató- • zást néhány felkeresett csa- i Iádnál — a kérdések lénye- i ge ugyanis az volt: mennyit | és mire költenek? Valahogy 1 nem akarózott teljesen őszintén válaszolni... Amikor : ígéretet kaptak, hogy a ne- i vük nélkül írom meg a cik- > két, már valamivel nyíltab- i bak lettek a háziasszonyok (és ahol otthon találtuk, s férj). v — Nagyon nehezen osztjuk j be a pénzt — mondta a gar- j zonlakásban harmadmagával ; lakó fiatalasszony. — Úgy ; vettük meg ezt a szerencsét- ‘ Jen kis lakást, hogy szinte az . ingünk is ráment... Egy ! csomó kölcsönből tudtuk ] csak kifizetni. Azokat kell í hát most törleszteni. A fér- : jem gépkezelő, nem keres I rosszul, én magam adminiszt- ■ rátör vagyok kétezer-kettő- í ért. A gyerek kétéves, de j csak a szülési szabadságot ’ vettem ki vele, mivel a gyes nem azonos a keresettel... í Nem is tudom, mikor jutunk , végre egyenesbe. Még sze- ; rencse, hogy most sok bútor- j ra nincs szükségünk ebbe a | lyukba — mosolyog fanya- j rul. — Igaz, jobb mint az albérlet. Csakhogy így is ott I tartunk, hogy a hónap máso- i dik felében: vagyis mit má- i sodik felében, a törlesztések J után közvetlenül... már két j forint is számít a bevásárlásnál. A szobában található be- | épített tűzhely és mosogató i felé pillantok, és az asszony i zavarba jön. Jó pár üres bo- ! ros üveg sorakozik ott. Ha cinikus akarnék lenni, rákér- ! deznék: erre telik? De a fia- I tál nő zavara láttán inkább j hallgatok, és elgondolom, micsoda patáliák lehetnek itt. amikor a férj egy-két üveg j borral tér haza — netán üveg nincs is nála, mert már benne a bor. Az asszony azonban szinte kitör pár pillanat múlva. — Ez az átkozott ital! Nem I mondom, hogy a férjem min- I den fillért eliszik, de megvan az a rossz szokása, hogy ha valami mellékeshez jut, eszébe sem jut hazaadni. Az az övé, mondja fennhéjázva, aztán szépen elkölti., Pedig de jól jönne, ha össze tudnánk gyűjteni valamit... Eh! — legyint aztán — nem tudok ellene mit tenni. Legalább hó végén visszaviszem az üres üvegeket. Keserű humor. az Orosi úton, Nyíregyháza mellett. Rájuk mondják, hogy jól szituált család. — A férjem ötezer körül hoz haza, én háromezer-négyet kapok. Van ezerkétszáz forint OTP-kölcsöntörleszté- sünk, no meg a lakásrezsi, az úgy nyolcszáz körül van, szövetkezeti a lakásunk. Villanyszámla, gázszámla, újságok, satöbbi... — és sorolja tételesen tovább, beszél a kocsi egyre dráguló fenntartásáról, a kutyaadóról (mert hogy ne feledjem, a fiű kapott egy németjuhászt tavaly). Szép a lakásuk, ízléssel rendezték be, sok a könyv a polcokon, és fő helyen mutatja magát a színes tévé. Pár nap múlva hallottam a kósza hírt: válnak. A férjet egy igen csinos huszonéves lánnyal látták. Igaz-e, vagy nem, lényegtelen. Sajnálom mindannyiukat. G.-ék otthon folyton azon vitáznak: keveset van odahaza a férj. Harmincéves, az egyik nyíregyházi nagyüzem csoportvezetője, szakmája szerint elektrotechnikus. Nagy KISZ-aktivista, minden megmozdulásban részt vesz, s emellett szenvedélyes barkácsoló. Ideje jó részét a gyárban vagy a ház alagsorában berendezett kis műhelyében tölti. — Legalább vasárnap maradna a fenekén — dohog az asszony. — Itt van a két fiú a nyakamon, a kicsi ősszel megy óvodába. Addig gyesen vagyok itthon. Én is unom, na, hogy mást se csináljak, mint a házi munkát. De hát beszélhet ennek az ember! A férje csak mosolyog. Megszokta. Hozzáfűzi: — Értem én ezt, van is benne igazság, de hát honnan a csudából lesz pénzünk, ha nem fusizgatok ... Nem?i — néz rám helyeslést várva. Aztán magyarázza. — Fölvettük tavaly ezt a 30 ezer forintos ifjúsági vásárlási kölcsönt. Vettünk egy szobai garnitúrát, egy automata mosógépet meg egy Garzon szekrénysor pár darabját. Havonta több, mint kilenc- száz forint a törlesztés. Van még pár hónap egy személyi kölcsönből is, és elég drága ez a lakás is. Vállalati kölcsönt kaptunk, plusz az OTP-részlete. Muszáj mellébütykölni valamit, ha élni akarunk Most szeretnék megvenni egy ócska Trabantot a szomszédtól, Úgy ismerem, mint a tenyeremet, én javítgatom neki régóta. Viszonylag olcsón megkaphatom. Na, akkor majd megyünk vasárnap kirándulni! — fordul a felesége felé vigyorogva. Az asszony jobb kedvre derülve rálegyint. — Ismerlek már, nekem ne szövegelj! Egész nap itt fogod babrálni azt a tragacsot a ház előtt... Nincs harag, látható. A két kisfiú is besomfordál a szobába, apjukba csimpaszkodnak. — Apu!!! Már lehet fagyit kapni! — Na, gyerünk, legények — kapja kézen őket az apa. — Anyátok addig hadd pihenjen ... — kacsint rám cinkosan. — Magát is meghívom egy fagyira, jó?! Tarnavölgyi György u A férj vezető beosztású műszaki szakember, közelebb az ötvenhez, mint a negyvenhez. Felesége tanárnő. Két gyerekük van, az idősebb most fog érettségizni. a kislány még általánosba jár. Egy nagy és két fél szobájuk van, 1300-as Ladájuk, meg egy kis kertecske A zt mondják, csak az első hét nyelvet nehéz megtanulni, a többi már gyerekjáték. „Hét nyelven beszél” — ezt meg arra mondjuk, ami kiváló. Polina Kartamiseva közel jár ehhez a szóláshoz, a magyar ugyanis már a hatodik nyelve. — Mikor kezdett el magyarul tanulni? —• Körülbelül másfél éve, 1977 végén, amikor először jártam Magyarországon. Akikor már tudtam, hogy a férjemmel együtt itt fogunk dolgozni 1978. január 1-től két éven át. — Hogy boldogult a latin betűkkel? — Már nem volt ismeretlen, .mert németül és angolul is tanultam. — Mi a foglalkozása? — Vegyészmérnök vagyok, kőolaj szakos. Az Áfor nemzetközi mérőállomásán dolgozom Nyírbogdányban. Az érkező gázolaj mennyiségét és minőségét vizsgáljuk, analizáljuk. — Hol tanult? — Az iskola után először technikumban, aztán Hat nyelven Moszkvában, a Gubkin főiskolán, majd Baskíriában, Ufában a kőolaj-főiskolán. — Ügy tudom, Ukrajnában laknak. — Igen, Rovnóban, de orosz vagyok. — Ezek szerint oroszul, ukránul és baskír nyelven beszél, emellett németül, angolul és most már magyarul is. Melyik a legnehezebb? — Az orosz és az ukrán nagyon hasonlít. Persze most a magyar a legnehezebb. — Már most is jól beszél, év végén pedig lehet, hogy végleg elmegy. Miért iratkozott be mégis a TIT- nyelvtanfolyamra ? — Úgy gondolom, hogy jobban megismerem az orVendégünk: Kézy Belemé „Hissziak a napjaim..." Alig ültünk le beszélgetni, máris csörgött a telefon az asztalán. Le sem tette a kagylót, jött a másik hívás — s ez így ment később is. A szőke fiatalasszony azonban töretlen kedvességgel vála- szolgatott a negyedik-ötödik telefonálónak is. — Holnaputánra tervezzük azt a nagyszabású vetélkedőt, melynek helyéül a Tünde utcai telepünk ebédlőjét szemeltük ki. Az előbb egy főépítésvezetőségről hívtak: ők ugyanerre az időre az ebédlőbe termelési tanácskozást szerveztek. Valamit tenni kell. De nem félek — legyint nevetve — a főépítesveZétc egyszerre két helyen nem lehet. Márpedig a vetélkedőben zsüritagságot vállalt... Ezt elhalasztani már igencsak kínos lenne: a vállalat harminc szocialista brigádja vesz részt öt-öt fős csapatokkal! Amikor felkerestem, éppen elmenőben volt, a lépcsőn találkoztunk: egy kiállítás rendezésére sietett. Aztán mégiscsak kötélnek állt, mondván: — Nem félek, hogy nélkülem nem készül el a tárlat: olyanok dolgoznak rajta, akikre nyugodtan rátestálhatok a munkám egy részéből. Tudja, az a legnagyszerűbb az egészben, hogy csöppet sem vagyok egyedül. Legalább harminc-negyven olyan aktivista van a vállalatnál, akikre bátran számíthatok- Nélkülük nem menne a munka, ez bizonyos. Négy és fél ezer dolgozója van a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnak, melynek közművelődési és szágot, az embereket, ha mindent megértek, amit mondanak. — Nyíregyházán laknak. Családjuk van? — Két gyerek. Szerjózsa harmadikos, sporttagozatos, Irina 5 éves. Most a nagymama vigyáz rájuk. — Nehéz, nem kifejezetten nőies a foglalkozása. Gondolom, olvasóinkat érdekli, mennyi a fizetése. Megmondaná? — Valóban, Magyarországon kevés nő választja ezt a pályát. Én 5700 forintot kapok, ez a fizetésem 80 százaléka. A 20 százalékot otthon takarékba teszik. A két gyerek miatt a nagymama — hogy is mondják — nevelési költséget kap, amíg itt vagyunk. — Polina, van a magyarban egy szólás: hét nyelven beszél — körülbelül azt jelenti, hogy kitűnő, ön már hatot tud. Mi lesz a hetedik? — Ezt még nem tudom, egyelőre elég. ha a magyart sikerül rendesen megtanulni ... B. E. oktatási csoportvezetője Kézy Béláné. Három esztendeje dolgozik a Száév-nél — eredetileg pedagógusvégzettsége van. — Műszaki könyvtárosnak vettek fel, aztán három hónap múltán megbíztak ezzel a munkával. Nem bántam meg: nagyon szeretem csinálni. Bár... sok elfoglaltsággal jár. Tizenegy éves fiam gyakorta hiányol. A férjemnek könnyebb megmagyarázni, hiszen ő is népművelő. .. Vannak bizony hosszú napjaim, amikor reggel hétre jövök és késő este érek haza — főleg, ha rendezvényünk van. Mindezek ellenére — vagy ezekkel együtt — szívesen csinálom. Lassan-lassan látom az eredményt is ... — Pedagógus volt — nem hiányzik-e ez a hivatás? — őszintén szólva nem. Mégpedig azért, mert itt sem szakadtam el a gyerekektől! Tevékenykedem például a megyei úttörőelnökségben is, és én tartom a kapcsolatot a vállalat által patronált Nyíregyházi 2. számú Általános Iskolával. Nem beszélve arról: a mostani munkám is megkívánja a pedagógust... Igaz, felnőttekkel állok szemben, de sok a közös vonás: a kapcsolatteremtéstől az érdeklődés felkeltéséig és így tovább... Ami a gyerekeket illeti, legközelebbi terveikről is beszél: a vállalat májusban amolyan „gyermekhónapot'’ rendez. Pár részlet a programból: nyílt napokat tartanak a Száév-nél működő pályaválasztási szakkörök, kiállítással; „Gyereknyelven” címmel irodalmi-zenés műsort állítanak össze a vállalat fiataljai; rendeznek játékos sportvetélkedőt, bábkiállítást és aszfaltrajzversenyt. Miközben ezt sorolja, újra csöng a telefon. — A kettes iskolából telefonáltak — mondja aztán. — Május elején kétnapos kirándulásra megy az a harminc gyerek, akik a múltkor a tévé sportvetélkedőjén szerepeltek. A vállalat ajándéka ez számukra — én intézem a szállásukat Egerben ... (t. gy ) KM o i \ I U fi K 1 I» 'fi *» \i OdDAÜA
