Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 8. Japánnak és az Egyesült Államoknak be akar nyújtani, provokációs lépésének ellenértékeként? ___ A Távol-Keletnél és Dél- kelet-Ázsiánál maradva, nagy figyelmet érdemel az újabb vietnami tárgyalási javaslat híre. Hanoi hajlandó minden különösebb előfeltétel nélkül megkezdeni a külügyminiszter-helyettesi szinten esedékes megbeszéléseket Pekinggel — a tárgyalások megindulása pusztán a kínai válaszon múlik. Ami Események címszavakban HÉTFŐ: Iránban kikiáltják az iszlám köztársaságot — Begin egynapos villámlátogatást tesz Kairóban — Vllfrid Martens alakít kormányt Belgiumban — A szociáldemokrata pártszakadással bonyolódik a portugál válság — Ünnepi megemlékezés Moszkvában április negyedikéről KEDD: Megbeszélések Rómában a rendkívüli választások időpontjáról — Vietnam újabb tárgyalási javaslata Kínához SZERDA: Kivégzik Bhutto, volt pakisztáni kormányfőt, tiltakozó tüntetések az országban — Pekingben bejelentik a szovjet—kínai barátsági szerződés felmondását, kormánynyilatkozatot tesznek közzé Moszkvában CSÜTÖRTÖK: Kurt Waldheim az NDK-ban — Amerikai nyilatkozatok szerint a SALT—II egyezmény kész az aláírásra — Kambodzsába n felszámolják a polpotista bandák főhadis^állásáj a thaiföldi határnál PENTEKi Lázár György és Alek'szej Koszigin találkozója ‘ Moszkvában — Az ugaridai félkelők a főváros, Kampala bevételét jelentik • ■ SZOMBAT- A francia szocialisták kongresszusa — Üj vezetés kerül‘Mauritánia élére — Nagy-Britanniában megkezdődik a választási kampány Á hét három kérdése Hajnali két órakor vezették a csonttá soványodott és hónapok óta először megborotvált Zulfikar Ali Bhuttót a bitóhoz, soha még ilyen korai időpontban nem került sor kivégzésre Pakisztánban. A hivatalos bejelentés csak jóval később következett. Időközben elhantolták a volt kormányfő holttestét, nehogy temetése tömegtüntetésekre adjon alkalmat. S a helyszínen tartózkodó tudósítók úgy vélték: meg akarták várni az éppen az országban vendégeskedő, magas rangú kí- - nai, katonai küldöttség elutar zását is. A politikus. halálhír, re világszerte osztatlan megdöbbenést keltett, s a pakisztáni tüntetéseket is legfeljebb halasztani lehetett, azok hamarosan kirobbantak. O Mit jelentett Pakisztánban Bhutto kivégzése? Bhutto életművét természetesen sokféleképpen lehet megítélni, de abban nincs vita, hogy Pakisztán talán legnagyobb formátumú személyisége volt. Különösen sokat tett hazájáért annak legkritikusabb időszakában, amikor harmadszor háborúztak Indiával és a keleti országrész helyén megalakult a független Banglades — jelentős szerepe volt abban, hogy a megváltozott feltételek között újjászervezze Pakisztánt, belpolitikai reformprogrammal és kiegyensúlyozottabb külpolitikai törekvésekkel lépett fel — jóllehet pályafutása nem nélkülözte az ellen tThöndásokat és követke- “ zetlenségeket sem. maságokat betartandó, eljárást folytattak, de előzőleg kicserélték a legfelsőbb bíróság tagjait, s még így is csupán négy-három arányban szavazták meg a halálos ítéletet. Hak tábornok pedig cinikusan mosta kezeit: nem akar beleszólni az ítélkezésbe ... A körülmények olyanok voltak, hogy noha senki sem kíván beavatkozni Pakisztáni belső ügyeibe, a levelek, táviratok és üzenetek valóságos özöne áradt Iszlámábádba, Bhutto életének > megmentése érdekében. A -szovjet és az amerikai államfő, a pápa és az iráni iszlám főpapok, az ENSZ főtitkára, a francia elnök, a brit miniszterelnök, s hazánk Elnöki Tanácsának elnöke egyaránt azok között Volt, akik szót emeltek, de a pakisztáni vezetés eltökélte magát a halálos ítélet végrehajtására. A Közép-Keleten jelentős változások mentek végbe az elmúlt hónapokban, elegendő Iránra és Afganisztánra utalni. Ez a helyzet is fokozta a pakisztáni katonai kormányzat félelmét és idegességét, ám végső soron rossz tanácsadó volt. Amint megrendült a világ egy másik kivégzés hallatán is: Dél-Afrikában végrehajtották a halálos ítéletet a 23 esztendős Solomon Mahlangun, a koholt vádakkal perbefogott afrikai szabadságharcoson. Ott is a tömegmozgalmaktól való rettegés, a terebélyesedő belső botrányok eltusolása állt a háttérben, s nem vették figyelembe, hogy kegyelmet kért az ENSZ Biztonsági ,\ • , J. i Rendőrök támadtak a Bhuttót gyászoló, kormányellenes transzparensekkel felvonuló tömegre Karachiban. A katonai államcsínnyel hatalomra jutó, szélsőséges és fanatikus iszlám ideológiát valló pakisztáni kormányzat elsősorban azért akart végképp leszámolni Bhuttó- val, mert személye egy másik utat, másik választási lehetőséget jelzett. A jogi forTanácsának e célra összehívott ülése is. Minden valószínűség szerint azonban rövid időn belül igazolódhat majd, hogy a bitófát ezúttal sem lehet a politika tartósan hatékony eszközei közé sorolni ... © Mi áll a pekingi szerződésfelmondás hátterében? A harminc évre megkötött szovjet—kínai barátsági szerződés 1980. április 11-én jár le s a megállapodás úgy szólt: ha egy évvel korábban nem mondja fel valamelyik szerződő fél, automatikusan meghosszablehet, hogy azért késlekedik, mert Kambodzsában közben felszámolták a Kína-barát polpotista erők főhadiszállását, állítólag maga Pol Pot, a bukott rezsim első embere is Thaiföldre menekült. Vietnam hajlandó az ésszerű tárgyalásokra, ugyanakkor Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken a Kremlben találkozott és megbeszélést folytat ott Alekszej Kosziginnal, a Szovjetunió minisztertanácsának elnö kével. (Kelet-Magyarország tele- fotó) bodik. Pekingben nem késlekedtek, s bejelentették a szerződés felmondását, amely ily módon jövőre érvényét veszti. A szerződés, ameddig megvalósulhatott a gyakorlatban, jelentősen hozzájárult a Kínai Népköztársaság függetlenségének biztosításához, belső fejlődéséhez, s a nemPretóriában a Biztonsági Tanács ’kérése és a nemzetközi tiltakozás ellenére koholt vádak alapján kivégezték Solomon Mah- langut. a Dél-Afrikában betiltott Afrikai Nemzeti Tanács tagját. zetközi erőviszonyok kedvező alakulásához. Sajnos a pekingi vezetés ismert politikája évek óta megfagyasztotta a kétoldalú kapcsolatokat, a szerződés működését is. A szerződés mégis bizonyos kereteket jelentett, jelképezte azt, hogy a Szovjetunió mindig nagy barátsággal viseltetik a kínai nép iránt. A felmondással a pekingi vezetés tulajdonképpen saját logikája szerint cselekedett s folytatta veszélyes békeellenes irányzatát. Két megjegyzés külön is ide kívánkozik Peking mind ez ideig ezzel utasította visz- sza a különböző szovjet indítványokat a két ország szigorúan államközi viszonyának rendezésére, hogy van közöttük szerződés. Vajon mire hivatkozhat most a jövőben? A kínai vezetők a hírek szerint ígéretet tettek volna Japánnak is a szerződés felbontására, mivel az annak idején közös akciókat irányzott elő a japán mi- litarizmus újjáéledésével szemben. Vajon mi lesz az a számla, amit most Peking nem habozik segítséget nyújtani a sokat szenvedett kambodzsai népnek, amely szeretne végre teljesen megszabadulni a konszolidációt akadályozó fegyveres bandáktól. O Mit végzett Begin kairói villámlátogatása során? Szemérmes protokollal fogadták az izraeli miniszterelnököt az egyiptomi fővárosiban: általában egy percig hagyták fenn a ven- dágeslkedő kormányfő országának zászlaját, s a kocsisor elhalad tával gyorsan levonták. A Szadat elnökkel történt mleglbeszélések egyetlen igazi eredményt hoztak: megállapodtak a következő, májusi találkozóiban, amelyet a Sínai-fiélszigeten elterülő El-AriSban tártának meg. Begin „az ismeretlenbe való ugrásnak” nevezte a kü- lönibéke-szerződlést, s ebben igaza volt. Az aláírás megtörtént, de minden jel szerint változatlanul fennállnak az értelmezési és magyarázatbeli különbségek, s a Közel-Kelet legfontosabb problémáját a palesztin kérdést csupán a szőnyeg alá söpörték. Az el-arishi találkozón — a menetrend szerint — már a ködös palesztin autonómiáról kellene tárgyalni, de minden jel szerint továbbra is a halasztások és elnapolások politikája folytatódik majd. Sok függ az amerikai segélyígéretek aprópénzre, pontosabban milli- árdokra történő átváltására iá, hiszen Washington az „aranyeső” és fegyverözön ígéretével bírta rá a makacs- kodókat a végső egyezségre. Mit szólnak azonban ehhez otthon, az Egyesült Államokban, a többi arab országokban, s nem utolsósorban Izraelben és Egyiptomban — a másiknak nyújtott támogatáshoz? A kérdőjelék száma tehát változatlanul nem fogyott, s újra bebizonyosodhat: a különbéke-szerződés aláírása semmi esetre sem egy folyamat megnyugtató lezárását jelzi. Inkább egy nyugtalanító folyamát kezdetét, amelynek ismeretlen és ismert összetevői egyaránt komoly bonyodalmakat ígérnek. Réti Ervin TANK VAGY TRAKTOR Teng árnyéka A hetvenhét esztendős kínai miniszterelnök-helyettes, Teng Hsziao-ping neve jószerivel mindennap meglelhető legalább egyszer minden olyan nagy lap hasábjain, amely helyet ad a nemzetközi politika eseményeinek. Ha kinyitjuk a rádiót és híreket hallgatunk a budapesti, vagy a párizsi, a ka- buli, vagy a mexikói adón, bizonyos, hogy egyszer az adásban elhangzik a neve. Apró termete karikatúrarajzolók kedvenc modelljévé lett világszerte. Mao és Teng De nem mindig volt így. Akadnak, akik fellapozzák a régi-régi sajtójelentéseket meg a Kína-szakértőknek a hatvanas évek derekáról származó érdekes elemzéseit. Akkoriban, amikor először tűnt el a vezetésből a negyvenkilenc éves korára (1951-ben a kínai párt főtitkáraként, a Mao Ce-tungéhoz és Csou, En-lajéhoz hasonló pályát befutó Teng, egy angol „pe- kingológus” egyenesen Má- ót idézte. A „nagy kormányos” állítólag idegesen, nyugtalanul reagált Teng nevének említésére. „Ö úgy kezel engem, mint egy halott őst...” — mondta volna ak - kor a pártelnök. Magyarázatként azt mondották: Teng nem értett egyet a Mao-féle „nagy ugrással” és kezdettől fogva másfajta mezőgazdasági politikát ajánlott, mint az elnök. Ebből az időből, tehát a hatvanas évek elejéről származik egy olyan Teng-meg- állapítás, amellyel a „nagy ugrást” kívánta megfelelő helyre állítani a különböző kampányok, kezdeményezés, sek között. „A mi kínai szamaraink közismerten lassúak; ennek azonban nem kell hátránnyá válnia — mert az autó gyors ugyan, de egy perc alatt meg lehet halni benne, szamárháton viszont mindig célhoz érünk...” mondta volna akkoriban az a Teng, akit a ^hetvenes évek végén éppen ' ellenkezőleg, mint a „négy modernizálás” egyik meghirdetőjét ismer a világ... A mai Teng megismeréséhez hasznos egy nem túlságosan régi, 1978-as Teng-be- szélgetésből idézni néhány részletet. A miniszterelnökszédben még az ipar évi tíz, a mezőgazdasági évi 4—5 százalékos emelkedéséről volt szó. Az 1978-as év elején egy ideig „túl lassúnak” mondták az ezen az alapon készülő tervek által elérhető ütemet. Amikor Teng előbb Japánban, majd az Egyesült Államokban járt, már újra más elsőbbségről beszélt: a négy modernizálásból feltűnően a negyediket, a hadsereg felszerelésének modernizálását emlegette mint legfontosabbat. * S az amerikai úton már nem kertelt; megmondta azt is, miért helyezi ezt az ipar, a mezőgazdaság meg a tudomány-technika megújítása elé. S most, 1979 tavaszán a miniszterelnök-helyettes árnyéka vetül mindén Kínával kapcsolatos hírre, jelentésre, elemzésre. A hadsereg elsőbbsége A kínai csapatok zöme visszavonult ugyan a határ mögé, de több ponton még- vietnami földön állnak „Teng emberei”. Az idézőjelbe tett két szó, a miniszterelnök-helyettes nevének és a Vietnam elleni agressziónak összekapcsolása, a katonai kaland felelősségének ilyen személyre való megállapítása mindennapos a nyugati kommentárokban. Valószínűleg a New York Times egy éles cikke volt eddig — a szocialista világ természetes, világos és lényegretapintó állásfoglalásaitól eltekintve — a legszókimondóbb. Az amerikai lap végkövetkeztetése ez: Teng elvesztette a világ megbecsülését."'.'''^*“ — Pedig Teng már akkor, ott,' Amerikában bejelentette az agressziót. A New York Times idézi is most: „Nem tűrhetjük, hogy a kubaiak gátlástalanul hetvenkedje- nek Afrikában, a Közel-Keleten és más térségekben, s azt sem tűrhetjük, hogy Kelet Kubája, Vietnam, gátlástalanul hetvenkedjen Laosz- ban, Kambodzsában, sőt Kína határtérségeiben.” A New York Times a maga modorában így foglalja össze a kínai miniszterelnök-helyettes szavait: „Valakinek mégis csak rendet kell tartani ezen a bolygón, harsogják a kínaiak, ha Uncle Sam túlságosan Teng a pszichiáternél: „Nem tudom, mi történt velem. Elmentem Amerikába — Hamburgern ettem Coca-Colát ittam, felvettem egy cowboykalapot és aztán megtá madtam Vietnamot...” helyettes egy régóta külföldön élő kínai írónővel beszélgetett, s azt mondta: „ötven év lemaradást kellene behozni Kínának az évezred végéig.” Amikor „a négy modernizálás” első meghirdetése után — annak idején Hua Kuo-feng jelentette be a lényegében még Csou En- laj által vázlatosan kidolgozott és az eredetileg az 197G —1985-re szóló tízéves tervre épülő nagy programot — a kínai vezetés azt hirdette, hogy az évezred végéig, azaz alig több mint két évtized alatt behozzák a félszázadnyi lemaradást. Teng a program gyorsítása mellett emelt szót. Az 1977. februári Hua-bepuhány”. Ennek a Teng-har- sogásnak a hátterében persze ott van egy olyan tény is, amit az amerikai lap itt nem említ meg. Az elsőbbségi sorrend megváltoztatása miatt halasztották el a mezőgazdaság tervezett gépesítését. Akinek nőnek a harckocsiigényei, be kell érnie kevesebb traktorral. ★ Adatok a gabonatermelésről, jelentés a tudóstanácskozásról, a vietnámi földön még mindig ott lévő csapatokról, szóló hír — ott van mindegyik fölött Teng árnyéka. G. M.
