Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-06 / 80. szám
1979. április 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jó társ T arka, nyüzsgő világ népesíti be a gyerekszobákat: játékok, állatfigurák kelnek életre a kisgyerek kezében, lovacskává változik a fadarab, autóvá a kocka. Ám az apróságok többsége mindent odahagyva telepszik a színes képeskönyv mellé, ha a mama v-agy a papa kezébe adja: ismeretlen világok tárulnak elébe, egy szempillantás alatt a sűrű erdőben vagy a eifra tornyú várban találja magát... A szöveget előbb a szülők adják hozzá, ám az idők során a gyerek maga is mesét költ a képekhez — s ha eljön a nap amikor a betűvetést elsajátítja, élvezettel böngészi a sorokat. Nagy úr a könyv! Olyan élményekkel ajándékozza meg az olvasót, amilyeneket átélni nincs módja a valóságban; bepillantást enged idegen világokba, életekbe, sorsokba. S hogy e csodás birodalom otthonává váljék az embernek, ahhoz az első lépéseket a gyerekszobában kell megtenni. Április másodika az országos gyerekkönyvnap volt, s e hónapban rendezik megyénkben a gyermekek könyvhónapját is. Ekkor gyakoribbak azok a rendezvények, melyek révén közelebb kerülhetnek a kicsinyek és nagyobbak a könyvekhez — íróikkal találkoznak, mesedélutánokat hallgatnak, játszanak. Ám a gyerekek könyvigényére nemcsak ilyentájt kell odafigyelnünk: mindig! Könyvtárosok mesélik, nem ritka az olyan gyerek, aki úgy jön be a visszahozott kötetekkel, hogy riadtan iközli: most nem visz ki újabbakat, mert azt mondta anyu, hogy haza ne merjen vinni egyet sem — inkább tanuljon. Az ilyen példákból világosan kitűnik: sok felnőttben még ma is haszontalan időtöltés képzetét kelti az olvasás, egyszerű lustálkodásnak tartják, ha gyerekük nem a tankönyv, hanem más könyv fölé hajol. Nem titok, hogy ezek a szülők maguk sem olvasnak mást, mint legfeljebb az újságot... Pedig milyen nagy hibát követnek el, amikor tiltják fiúknak-lányuknak az olvasást! Olyan dolgot vesznek el tőlük, melyről e tilalom miatt talán meg sem tudja a felnövekvő gyermek, mit veszített. Pedig nagyon nagy a veszteség — mondhatni pótolhatatlan. A lakás, ahol hiányzik a könyv, csak félig kész: hiányzik belőle egy ablak, mely ezer színű tájakra nyűik. Kézenfekvő lehet az ellenvetés : van ilyen ablak — a televízió. Csakhogy semmiképp sem lehet egyenlőségjelet tenni a könyvek és a tévéműsorok közé. Nemcsak, mert más műfaj, hanem mert onnan azt kap a néző, amit adnak — míg egy könyvtárba „beszabadulva” valóságos kincsesbányára lel. Válogathat tetszése szerint, új és új értékekre bukkanhat. S ehhez még tegyük hozzá a legfontosabbat: olvasás közben az új ismeretek mellett gyarapszik a gyerek szókészlete, beszédkészsége, kifej ezőfeépessége — ami legalább olyan lényeges, mint hogy tanul olvasmányaiból. Sajnos, pedagógusok egybehangzó véleménye: az általános iskolás korú gyerekek közül igen soknak szegényes a beszéde, gyér a''fantáziája, nehezen fejezi ki magát. S ezen másképp, mint a könyvek útján, nehéz segíteni! ^ ó társ a könyv! A I tarka leporellók csapásán elinduló kisgyerek a fordulatos, színes mesék szélesebb ösvényére lér, s ez a kanyargó, lebilincselő utac.ska a kalandos-izgal- más kötetek pihentető állomásai Után egy végtelenbe vesző tágas országúira viszi: olyan útra, melyet haláláig tapos az ember. Űj meg új élmények suhannak el mellette, vágyott vidékekre ér, különös idegenekre lel, ezer ismeretlen tárja föl előtte titkait. S hogy rátaláljon erre a nagyszerű útra, ahhoz a gyerekkorban kell megtennie az első lépéseket... (tarnavölgyi) Válaszol az illetékes Fokozzák az ellenőrzést A Gáz- és OlajszállítóVál- lalat fényeslitkei telepén feltárt visszaélésekről írtunk lapunk 1979. március 11-én megjelent számában. Az írásra Szakonyi Géza igazgató többek között a következőket válaszolta: „A Gáz- és Olajszállító Vállalat fő feladata az országot behálózó gáz- és olaj- szállító vezetékrendszer üzemeltetése. A távvezetékek hossza ma már meghaladja a négyezer kilométert. Vállalatunk 11 üzemmel és az üzemekhez tartozó több telephellyel rendelkezik. A központ és az üzemek, telepek közötti földrajzi távolság szükségessé teszi, hogy decentralizált irányítási formákat alkalmazzunk. Ennek alapján üzemeink nagyobb önállóságot, több hatáskört kaptak az anyag- és készlet- gazdálkodás területén. A fényeslitkei telepen feltárt visszaélések reális megítéléséhez még a cikk egyes konkrét megállapításaihoz, a következőket kivánom közölni: »A tolvaj megúszta« alcím alatt leírtak félreveze- tőek, mert a művezető a prémiummegvonást fegyelmi büntetésként kapta, tehát nem lehet azt állítani, hogy »megúszta«. A »Fiktív jegyek« című részben közéltekkel kapcsolatban hangsúlyozzuk : ilyen manipulációk az érvényben lévő vállalati bizonylati rend mellett csak úgy keletkezhettek, hogy felelős beosztású személyek (egyszerre többen) visszaéltek jogaikkal. Ez ritka, • de vállalatunknak mégis le kell vonni a konzekvenciákat, javítanunk kell az ellenőrzési munka színvonalát, és fokozott figyelmet kell fordítanunk a kádermunkában a vezetők és anyagi felelősséggel bíró személyek kiválasztásában. A készletleépítésekkel kapcsolatban: az üzemek készletnormatervet kaptak, amelynek megtartását a prémiumrendszeren keresztül ösztönöztük. A vállalatra vonatkozó jövedelemszabályozási rendszer is tartalmaz ilyen kritériumokat, de ez még nem jelenti, hogy a kitűzött készletnormaszin- tet szabálytalanság árán kell elérni. Összefoglalóan megállapítható, hogy a cikk alapjában helyes, reális tényeken alapszik, de mint az előzőekből kitűnik, néhány megállapítása a kívánatosnál erősebb hangvételű. Épül az új abroncsgyár Nyáron átadják a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárának új abroncsgyárát, melyben mezőgazdasági gumiköpenyeket fognak gyártani. Első képünkön: az üzem látképe. Második képünkön: a csarnokban a vulkanizálógépeket szerelik. (Mikita Viktor felvételei) Nagykálló Tataroznak, építenek NagylkáLlában a költségvetési üzem dolgozói tavaly 8 millió 200 ezer forint értékű munkát végeztek. Ebben az évben terveik szerint ennél 300 ezer forinttal több munkára vállalkozik a 82 fős kollektíva. Feladataik között szerepel iskolák, óvodák, bölcsődék, középületek felújítása, karbantartása. A gyermekintézményekben végzett munkák' felett a nemzetközi gyermekév jegyében védnökséget vállaltak. A felúj ításők mellett óvodabővítésre kötöttek szerződést Biiriben, hatlakásos lakóházat építenek Balikány- ban. Ezeknél a munkáiknál .különös gondot fordítanak a minőségi követelmények maradéktalan megvalósítására. A költségvetési üzem dolgozói végzik a nagyközség köztisztasági, közterületfenntartási munkáit is. Rendibetartják az utakat, tereket, parkokat, belvízlevezető csatornákat, átereszeket. Gyermekvédelem Kisvárdán Zsellérekből kertészek Boksa János almafái Alig akad a megyében olyan kertész, aki nem ismeri Baksa Jánost, a kertek, a gyümölcsfák avatott szakemberét. Számos közéleti emberrel, neves szakemberrel tanult, vagy dolgozott együtt csaknem négy évtizedes munkássága alatt. SzaK- tudásának híre túlnőtt a megye határain, egyetemisták, főiskolások lesték a szavát, figyelték ujjának mozdulatait. Tangazdaság-alapító Szigorú volt az életrendje. Télen-nyáron korán kelt, késő estig dolgozott, esténként bújta a szakkönyveket, vagy előadásokat tartott a metszés, a permetezés tudományáról. Munkatársaihoz, tanítványaihoz is szigorú volt, elmaradhatatlan kalapját gyors és jellegzetes mozdulattal hátratolta, ha valami nem tetszett neki. A közelmúltban egy kicsit más formában emelt kalapot: búcsúzott munkahelyén, a nyíregyházi tangazdaságban. Február 1-től nyugdíjas. A bensőséges nyugdíjas-búcsúztatón sokan rázták meg a kezét, a megye vezetői is köszöntötték. Suhanc volt még, amikor a gyümölcstermesztés szolgálatába szegődött. 1936-tól 1940-ig a baktalórántházi csemetekertben munkásként dolgozott. Fiatalon lett a csemetekert vezetője, majd a Nyírségben különböző beosztásban dolgozott. Alapító dolgozója volt a tangazdaságnak. Mindenesként nagy munka várt rá, amikor 1950-ben hivatalosan is megalakult a gazdaság. Segített eltüntetni a mezsgyéket, a dűlőutakat, irányításával a kis parcellák hatalmas táblákká egyesültek. Frissen él még az emlékezetében, hogy kik és mivel kezdték a munkát. Nem volt nehéz leltárt készítenie: „Egy Hoff er-traktor és 15 pár ló jelentette a vonóerőt. Az egykori zsellérek, napszámosok nem értettek a vegyszerhez, nem állt a kezükben a metszőolló”. Megtanította őket mindenre A szó szoros értelmében tanított, egy kicsit — túlzás és nagyképűség nélkül — pedagógusnak is érezte magát. Megőrizte egészségét A kultúrházak, az iskolák plafonjáról egy szál dróton csüngő csupasz villanykörte halvány fényénél, hideg téli estéken faluról falura járva ismertette a korszerű gyümölcsterjesztés fortélyait. Tanított, közben tanult. Levelező úton elvégezte a mezőgazdasági felsőfokú technikumot is. Az állami díjas Nagy Sándor a barátja volt, így a megyében ő is terjesztette az úgynevezett „Nagy Sándor-féle” metszési módszert. Agitált, buzdított^ a termelőszövetkezetek szervezésénél, szaktanácsokkal segítette a tapasztalatlan szövetkezeti vezetőket is. Talán a rendszeres munkának, a természetnek, a friss levegőnek köszönheti, hogy így nyugdíjasán is makkegészséges. Szabad idejének nagy részét is a földeken, a fasorok mellett tölti: évtizedek óta vadász. A vadásztársaság elnökének is megválasztották. A munka és a kikapcsolódás mellett a közéleti tevékenységre mindig jutott ideje. Kereken 30 éve tagja a pártnak. Van, aki folytatja... Nyíregyházán, kertes házban lakik. Az is természetes, hogy mind a három gyermekét mezőgazdasági pályára irányította. Egyik fia elvégezte az agráregyetemet, a másik fia most jár a mező- gazdasági főiskolára, a lánya a tanárképző főiskola biológia szakos hallgatója. Egy régi közmondás így szól: „Aki felnevelt legalább két gyermeket és elültetett legalább két gyümölcsfát, az nem élt hiába”. Baksa János felnevelt három gyermeket és ki tudná megmondani, hogy hány gyümölcsfát ültetett el a szabolcsi homokra ... Nábrádi Lajos Kibővített ülésen tárgyalta a gyermekvédelemmel kapcsolatos tennivalókat Kisvárdán a járási gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság. Elhatározták, hogy májusban TIT-előadásokat szerveznek az óvodai, iskolai gyermekvédelmi nevelőknek, gyámügyi előadóknak és a vállalatok ifjúsági megbízottainak. A gyermekek nemzetközi éve rendezvényeihez kidolgozott programot is elfogadott a bizottság. M ég valamikor a harmincas évek derekán történt. P. Lajos, — aki ma nyugdíjas egy kis szatmári faluban — a Kende-uradalom mesz- sze földön híres, igazáért mindig kiálló gépészének talpára útilaput kötött az uraság. Történt pedig, hogy nagy csinnadrattával képviselő-választást tartottak a faluban. Az embereket már jó előre meggyúrták, s biztatásképpen mindenkit egy deci rummal láttak vendégül a helybeli kocsmában. Ment szépen minden, annak rendje s módja szerint. A jelölt, valami debreceni nagykereskedő elmondta választói beszédét, s már éppen meg akarta köszönni hívei bizodalmát, mikor a fiatal gépész elkiáltotta magát: — Éljen Farkas! Lett is nagy fel- fortyanás, hiszen ez a Farkas nem volt más, mint az ellenjelölt. Rátámadtak a gépészre, hogy te ilyen, te olyan, micsoda Prinsz szégyent hoztál ránk, de az nem hagyta magát. Kitört a botrány, míg végül a cimborák mentették ki a bajból a rebellis gépészt. De az uradalomban már nem maradhatott. Főtt a feje a gépésznek, azonban eszébe jutott, van neki egy nagybátyja fent Pesten, megbecsült szakember valamelyik gyárban. Összeszedte kevéske cókmók- ját, s másnap már a rokonnál aludt. Reggel első volt a felvételi irodánál, zsebében a szükséges iratokkal. Ment is szépen minden, mint a karikacsapás. Vagy öt helyen megnézték a papírjait, mikor elérkezett az utolsó hivatalnokhoz, aki már a pecsétet adta. Elvette a gépésztől az iratokat, elégedetten bólogatott, s egyszer csak megszólalt: — Priusza van? — kérdezte az asztalnál izgatottan toporgó gépészt. — Nincs... — mondta az ijedten, majd gyorsan hozzátette : — De ... ha kell, holnapra szerzek. — Nem, nem szükséges — mosolygott a hivatalnok, s beütötte a pecsétet. — Holnap jöhet dolgozni. A fiatal gépész az irodáról kijőve peckesen ’ép- kedett végig a Váci úton, s nem győzött hálát adni, hogy milyen emberségesek errefelé még az urak is. Hiányzott egy priusz, mégis felvette a gyárba! P. Lajos boldogsága azonban nem tartott sokáig. Alig fél évet dolgozott a gyárban, mikor mint kommunistagyanús egyént hazatolon- colták. Akkor már tudta, mit is jelent az a priusz. De negyvennégyben már azt is, kik között kell felosztani a báró uradalmát. Balogh Géza
