Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 6. Peking a szovjet—kínai viszony további megrontására törekszik Szovjet kormánynyilatkozat Kína egyoldalú lépéséről Felszabadulásunkra emlékezett népünk ^r eseknél a vásá rosnaményi gimnázium negyedikes alap­szervezete lépett a dobogó legmagasabb fokára. A me­gyei úttörőelnökség itt adta át a díjakat a „Zászlóvivők nyomában” című vetélkedő győzteseinek. A művelődési házban 11 órakor kezdődött el tizen­négy együttes részvételével a „Politikai dalverseny” me­gyei döntője. A KlSZ-alap- szervezetek közül az első dí­jat megosztva a fehérgyar­mati pedagógus és a záhonyi szakközépiskola KlSZ-alap- szervezetei kapták. Második helyre o kisvárdai Bessenyei gimnázium került. Harma­dik helyen a nyíregyházi Krúdy gimnázium énekesei végeztek. A klubok együtte­sei közül a tarpai Esze Ta­más együttes lett az első. Menetdalverseny Tarpán. Az eredményhirdetéskor adták át a KISZ KB kitünte­téseit és okleveleit a vásá- rosnaményi járás kiemelkedő munkát végző KlSZ-alap- szervezeteinek, KlSZ-tagjai- nak. Az ünnepségen Veres Gábornak, a beregszászi ke­rületi pártbizottság első tit­kárának vezetésével három­tagú szovjet delegáció is részt vett. Délután a vásárosnamé- nyi és a járási amatőr együt­tesek színpompás kulturális seregszemléjében gyönyör­ködhetett a több száz fős ven­dégsereg. Az ifjúsági nap vi­dám táncmulatsággal zárult. A megye több helységében rendeztek még egész napos ünnepi programot. (Folytatás az 1. oldalról) A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke jelen­tést tett a népi ellenőrzés el­múlt évi munkájáról és el­lenőrzési tapasztalatairól. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette, és felhívta a minisz­tereket, hogy irányító mun­kájukban hasznosítsák a ta­pasztalatokat. A kormány elfogadta az Országos Meteorológiai Szol­gálat elnökének jelentését a rakétás jégeső-elhárítási rendszer megvalósításának tapasztalatairól és tovább­fejlesztésének lehetőségeiről. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A VDK újabb javaslata Április 10-én kezdjék a tárgyalást Vietnam kész április 10-e körül megkezdeni a tárgya­lásokat Kínával, miután az elismerte, hogy csapatai vál­tozatlanul megszállva tarta­nak bizonyos, Vietnamhoz tartozó körzeteket. Hanoi új, őszinte tárgyalá­si készségről tanúskodó javas­latát a külügyminisztériumi jegyzék tartalmazza, amelyet szerdán intéztek Kínához. A jegyzéket Phan Hien külügy­miniszter-helyettes nemzet­közi sajtóértekezleten hozta nyilvánosságra. A VSZK — mint a jegyzék rámutat, mi­közben az igazi önvédelem jogát alkalmazta a kínai ag­resszió visszaverésére, az or­szág megvédésére, változat­lanul kész volt türelemmel, tárgyalások útján rendezni a két ország közötti problémá­kat. A kínai csapatkivonást azonban még mindig nem fe­jezték be teljesen és a kí­naiak a megszállt körzetek­ben erődítményeket építe­nek, illetve újabb erősítése­ket küldenek a határtérség­be. Eközben Pekingben azt állították, hogy a csapatkivo­násokat már teljesen befe­jezték. Most azonban, mint a vietnami jegyzék felhívja rá a figyelmet, Kína egy, a múlt szombaton Vietnamhoz inté­zett jegyzékében beismerte, hogy még mindig vannak kí­nai katonák vietnami terüle­ten. Ezt a kínai megszállás alatt álló tíz körzetet egy március 27-i vietnami nyilat­kozat pontosan megjelölte. A szovjet kormány szer­dán a körvetkező nyilatkoza­tot tette közzé: A Kínai Népiköztársaság kormánya 1979. április 3-án bejelentette, hogy nem szán­dékozik megújítani a Szov­jetunió és a Kínai Népköz- társaság között 1950-lb'en megkötött barátsági, szövet­ségi és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést, amely­nek 30 éves érvényességi ideje 1980. áprilisában jár le — noha a szerződés előirá­nyozza, hogy azt a felek egyetértésével meg lehet hosszabbítani. A kínai fél, igazolni próbálva ezt az el­lenséges lépést, durva hami­sításokhoz folyamodik és ez szükségessé teszi, hogy em­lékeztessük a tényleges helyzetre. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és a Kínai Népiköztársaság barát­sági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződését olyan időszakban írták alá, amikor a kínai népnek rend­kívül nagy szüksége volt segítségre és támogatásra forradalmi vívmányai meg­védéséhez, a gazdasági és kulturális építés előtte álló feladatainak megoldásához. A Szovjetunió, híven in­ternacionalista kötelességé­hez és lelkiismeretesen telje­sítve a szerződésből szárma­zó kötelezettségéit, az első pillanattól kezdve szilárdan és következetesen állást fog­lalt a nemzetközi küzdőtéren a KNK érdekeinek védelmé­ben, hatékonyan segítette a fiatal népköztársaságot ab­ban, hogy visszaverje az im­perialista erők kísérleteit a belügyeibe történő 'beavat­kozásra. Azok a szovjet ka­tonai egységek, amelyeket a KNK kormányának kérésre küldtek Kína területére, megbízhatóan védelmezték meg az országot az ellensé­ges légierő, berepüléseitől. Az a tény, hogy 1950-ben létrejött a szovjet—kínai szerződés, döntő szerepet töltött be abban, hogy 1950—53-iban, a koreai hábo­rú éveiben és az úgynevezett „tajvani válság” idején, 1958-iban megakadályozták a KNK elleni nyílt imperialista agressziót. Az együttműködés az új iparágak létrehozásában, a régiek rekonstrukciójában, a nyersanyagok feltárásában és kiaknázásában, a tudomá­nyos, kulturális és egyéb kapcsolatok fejlődése ugyan­csak annak eredménye volt, hogy megvalósították az 1950. évi szerződés határoz- mányait és ennek alapján megállapodásokat kötöttek a Szovjetunió és a KNK együttműködéséről különbö­ző területekén. Ezt az egész világ tudja. A kínai fél mélységesen hálás volt ezért, nagyrét-értékelte ezt. Peking mostani egyoldalú lépése, az a bejelentés, amely szerint az 1950-ben megkö­tött szerződés érvényét meg­szűntnek tekinti, semmi­képpen sem egyeztető össze azzal a sokszor elhangzott kijelentéslével, amely szerint kész normális államközi kapcsolatokat fenntartani a Szovjetunióval. Miután 1971- ben elutasította a Szovjet­unió javaslatát arról, hogy kössenek szerződést az erő alkaimlazásának eltiltásáról, 1973-ban pedig azt a javas­latot, hogy kössenek meg nem támadási szerződést, a kínai fél arra hivatkozott, hogy nincs szükség ilyen szerződésekre, mivel a Szovjetunió és a KNK között érvényben van a barátsági, szövetségi és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés — most ez a szerződés kínai kezde­ményezésre érvényét veszti. Mindez, a kínai vezetés más lépéseivel együtt, nyilvánva­lóan arról tanúskodik, hogy tudatosan törekednek a szov­jet—'kínai viszony további bonyolítására, megrontására. Ez a tény szorosan össze­függ a kínai vezetők politi­kai irányvonalának átformá­lásával, Ezt az irányvonalat mindinkább a nagyhatalmi, hegemonlsta törekvések, a más országokkal és népekkel szembeni lenézés határozza meg. Hogy a pekingi vezető körök politikája milyen ka­landorpolitika lett, ilyen mélyre süllyedtek, arról a' Vietnami Szocialista Köztár­saság elleni kínai agresszió szolgáltatott bizonyítékot. Az 1950. évi szovjet—kínai szerződés ereje és lényégé az volt, hogy kifejezésre jutott benne a két nagy nép meg­ingathatatlan akarata: béké­ben és barátságban akarnak élni. Nem lehet kétséges, hogy Peking lépése a szerző­dés érvényének megszünteté­sére ellentétes a kínai nép akaratával és érdekeivel. A Szovjetunióban válto­zatlanul fennmarad az a mély megbecsülés, amelyet a kínai nép, e nép történelme és kultúrája iránt érez. Nincsenek objektív okok ar­ra, hogy országaink népei elidegenedjenek egymástól, vagy különösen arra, hogy szembekerüljenek egymás­sal. A szovjet fél kijelenti, hagy a Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság közötti barátsági, szövetségi és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés érvényének megszün­tetéséért a teljes felelősség a kínai felet terheli. A szov­jet fél magától érthetődően levonja a szükséges követ­keztetéseket a kínai fél em­lített tevékenységéből. Május 3-ón Együttműködésre, a forra­dalom vívmányainak megvé­désére szólította fel az ország lakosságát szerda esti televí­zióbeszédében Mehdi Ba- zargan, az Iráni Iszlám Köz­társaság ideiglenes kormá­nyának elnöke. Bazargan sorra vette az or­szág rendkívül nehéz problé­máit, amelyek leküzdése — mint hangoztatta — egységet követel. A miniszterelnök el­ső helyen említette a nemze­tiségi területeken tapasztal­ható nyugtalanságot. Akár­csak korábban, ismét az el­lenforradalmi elemeket, a volt Savak-ügynököket va­lamint a — közelebbről meg nem nevezett külföldi erőket tette felelőssé a kirob­bant összetűzésekért. Felszó­lította a kisebbségeket, hogy Bazargan felhívása ne essenek bele e felbúj tó elemek csapdájába. A gazdasági élettel össze­függésben a kormányfő áldo­zatos munkára szólított fel. Bazargan élesen bírálta azokat a csoportokat, ame­lyek nem vettek részt a re­ferendumon. Úgy nyilatko­zott, hogy ezek az erők tevé­kenységükkel a kormány munkáját akadályozzák. A miniszterelnök ezután arra szólította fel a népet, hogy felejtse el a bosszúállás szellemét. Hangoztatta, hogy nem minden vezetőt kell fél­retenni, felelősségrevonni csupán azért, mert a meg­buktatott császári rezsim alatt dolgozott. A miniszterelnök beszédé­nek további részében a had­sereg jelentőségét hangsú­lyozta. A brit parlament szerdán befejezte ülését és a királynő szombati hatállyal feloszlatja az alsóházat, hogy május 3- án országos szavazáson újra­válasszák 635 tagját. A mun­káspárt és a liberális párt hét végén, a Brit KP hétfőn, a konzervatív párt szerdán adja ki választási kiáltvá­nyát. A választási hadjárat elő- csatározásán a munkáspárt nyerte az első menetet, amennyiben Margaret That­cher konzervatív vezér nem mert kiállni Callaghan mi­niszterelnökkel az ITV-csa- torna által felajánlott két televíziós vitára. Azzal há­rította el a meghívást, hogy Angliában nem elnökválasz­tás van, mint Amerikában, hanem pártok és politikák között kell választani, tehát felesleges személyes térre te­relni a kampányt. Még a konzervatív sajtó is megosz­lott e kitérés értékelésében és egyes lapok sajnálkoztak azon, hogy Thatcher asszony óvatoskodása meghiúsítja a brit választások történetében az első tv-párbajt. Ron Hayward, a munkás­párt főtitkára nyomban ki­jelentette, hogy a tory vezér nyilván úgy érzi, nem tud helytállni politikájáért a nagy nyilvánosság előtt. Da­vid Steel liberális vezér szintén sajnálkozott, hogy Thatcher asszony kitért a tv- vita elől. NEW YORK-I LEVELŰNK Amerikai történet A 1 Hodge-ot valaha mindenki ismerte Ameriká­ban. Azután jó két évtizeden át jóformán senki sem hallott róla. Még a nevét is elfeledték. Vagy mégsem? Ezen a héten ismét első oldalukon, hosszú hasá­bokon írtaik AI Hodge-ró! az amerikai lapok. Pedig sem bankot nem rabolt, sem a Nobel-díjaí nem nyerte el. A ciikk, amelyben az újságok ismét említették, nem dicsérő kritika volt, mint annyiszor a múltban, hanem a mindig lesújtó műfaj: nekrológ. A1 Hodge a második világháború előtt az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb színészének számított. Hosszú éveken át minden este ő volt a Zöld Darázs a rádió gyermekműsorában. Amikor jó barátai, a gyerekhallgatók milliói fel­cseperedtek, A1 Hodge velük maradt. 1948-tól 1956-ig ő volt az akkori idők legnépszerűbb televíziós szuperhő­se: Video kapitány. A hétről hétre jelentkező fantasz­tikum sorozatban ő alakította a bátor, nemeslelkű űr- hajóparamcsnokot, aki rettentihetetlenül, igazságosan, megértéssel kormányozta az amerikai hajót naprend­szerek miriádjai, derék és gonosz kozmikus lények kö­zött. Minden folytatásos műsor elkopik egyszer. A Video kapitányt nyolc év múltán vették le műsorról. A tele­vízióállomások annyira nem számítottak arra, hogy legalább még egyszer vetíteni fogják, hogy a filmte­kercseket visszaküldték a laboratóriumba a celluloid újrahasznosítása végett. Erre mondják: sic transit glo­ria mundi (így múlik el az evilági dicsőség). A1 Hodge-ot egyik napról a másikra elfeledték. Talán úgy találták a rendezők, hogy a néző elfáradt tő­le, talán úgy gondolták, hogy a közönség már annyira azonosítja Video kapitánnyal, hogy más szerepet egyelőre nem lehet vele eljátszatni. A nyolc évig futó sorozattal együtt maga is elkopott. Lemondtak róla. Ö azonban egyetlen pillanatra sem mondott le magáról. Kevés megmaradt barátja most visszaem­lékszik rá, hogy a színész csaknem élete végéig adott magára, gondosan öltözködött, emelt fővel járt, mindig várt még valamit a holnaptól. Pedig ez igazán nem le­hetett könnyű számára. Hosszú ideig próbált új szere­pekhez jutni, de hasztalan. Akkor ingatlanügynöknek állt, később egy bank őrségében szolgált, majd egy áruháziban volt rendész. Aztán családi élete is válságba jutott. Ekkor inni kezdett, később megrokkant az egészsége. De még min­dig nem adta meg magát sorsának. Tavaly egy pilla­natra ismét az érdeklődés középpontjába került, ami­kor sajtóértekezletet hívott össze, hogy ismertesse egy újfajta shaw-.ra vonatkozó ötletét. Am az újságírók nem láttak „story”-t benne és A1 Hodge elképzelése még csak néhány sort sem kapott a lapokban.-r\ lete utolsó hónapjaiban szociális segélyből élt a New York-i 23. utca egyik kis szállójának egér- lyuknyi, sötét, udvari szobájában. Amikor hosz- szabb ideje nem mutatkozott és ezért a portás értesí­tette a 'rendőrséget, már napok óta halott volt. A bon­colás szerint szívroham végzett vele 67 esztendős korá­ban. Vagyontárgyaiként a rendőri jegyzőkönyv két pár elnyűtt cipőt, két öltöny ruhát, két pár váltó fehérne­műt, több ezer újságkívágást és fényképet, valamint egy kisképernyős, fekete-fehér televíziót rögzít. Kivénhedt készülék volt. Csaknem Video kapitány korából. New York, április DCuieiájí Sitixán Kivégezték Bhuttót A pakisztáni belügymi­nisztérium szerdán hivatalos közleményben jelentette be, hogy kivégezték Zulfikar Ali Bhuttö volt miniszterelnököt. Bhuttót szerdán hajnalban a rawálpindi börtönben akasztották fel, majd holt­testét repülőgépen a volt kormányfő nauderói földbir­toka közelében lévő temető­be szállították és délelőtt el­temették. A temetésen Bhutto felesége és leánya nem vehettek részt, mert a „Találkoztak” a Progressz —5 teherűrhajóval a Szaljut űrállomás személyzetének tagjai, miután azt még ked­den este lekapcsolták az űr­állomástól. A Progressz ugyanis az első fordulatban még olyan pályán mozgott, amely közel volt az űrállo­máshoz. A földi központ azért rendelkezett így, hogy Vla­gyimir Ljahov és Valerij Rjumin még egyszer kipró­hatóságok mindkettőjüket háziőrizetben tartják. (Mint jelentettük, kedden még ta­lálkozhattak a börtönben a halálra ítélt politikussal.) A pakisztáni kormány egyik szóvivője cáfolta azo­kat a jelentéseket, amelyek szerint a volt kormányfővel együtt kivégeztek négy má­sik személyt is. Mint a szó­vivő közölte, a négy férfi ügyét még mindig vizsgál­ják. bálhassák azokat a rádióbe­rendezéseket, amelyek az űr­hajók és az űrállomások au­tomatikus összekapcsolását szolgálják. A teherűrhajó leválasztá­sával lényegében befejező­dött az űrállomás nagyjaví­tása. Ljahovnak és Rjumin- nak most már elsősorban a tudományos munkára, a megfigyelésekre kell össz­pontosítania figyelmét. Választás Angliában Leválasztották a teherűrhajót

Next

/
Thumbnails
Contents