Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
1979. április L ^ Kedves Gyuricsku elvtárs! Egyre többször hallani arról: szinte minden nyíregyházi bérházban van egykét olyan lakó, aki az egész közösség életét megkeseríti. Miután nem egyszeri esetről van szó, s nem is amolyan pitiáner csetepatéról, úgy vélem, valóban közügy ez, mégpedig olyan, melyet nyugodtan sorolhatunk az igazgatási ügyek sorába. , Engedjen meg néhány példát. Egy lakóház legfelső emeletén olyan család lakik, akikhez naponta járnak a legkéle- sebb alakok. Ezek távoztukban végigrondítják a lépcsőházat, a liftet, majd — erre két ízben volt példa — a kapu üvegtábláját betörve ellépnek. Más helyről tudok arról, hogy egy család minden, felnőtt tagja nonstop részeg, s ólya'n csatazajjal élnek éjjel és nappal, hogy az kibírhatatlan. Csupán kis körülnézés kell. és kiderül, jócskán akadnak, akik'a legsúlyosabb tárgyakat is ablakon át távolítják el a lakásból. Több helyen panaszkodnak a lakók, hogy idegen férfiak esetenként tört üveg nyakával mennek egymásnak, védendő a hölgy nem meglevő tisztességét. De beszélhetnénk arról, hogy egyesek olyan állapotba hozták a lakásukat, hogy az már-már emberi tartózkodásra méltatlan. Akad olyan épület, ahol a lakásban műhelyt rendeztek be, s szüntelen kopácsolás teszi kínossá a többség- pihenő óráit. De nem sorolom, ennyi is krimibe illő. Biztosan akad, aki ezeknél jobb, plasztikusabb példákat is tud hozni. Ezeknek az embereknek, családoknak is kell valahol lakniok — mondhatja bárki. Ez így igaz. De felteszem a kérdést: vajon éppen 250—400 ezer forintos lakásokban? Olyanokban, melyekért a város milliárdokat áldozott az évek során? S pontosan olyan környezetben, ahol a szocialista lakóközösség kialakításán próbálunk fáradozni? Biztos, hogy ez a legjobb módja garázda és lakni nem tudó emberek nevelésének? Nem vagyok erről meggyőződve. A rossz környezet, egy-két csalód megállíthatatlan garázdasága, agresszivitása, fenyegető magatartása bizonyára nem a közösségformálás legbiztosabb útja. Hasson rájuk a környezet — felelheti. Ez igaz, hatnia kellene. De Önnek ismernie kell az érzéketlenség már reménytelen szintjét, tudnia kell. mi játszódik le a becsületes emberben akkor, amikor egy félrészeg, trágár, fenyegető alakkal áll szemben. Van akkor megoldás? Nos, úgy vélem, igen. A lakáselosztásnál figyelembe kellene venni azt a bizonyos megkívánt környezettanulmányt. Az eleve közösségellenes hajlamúakat olyan régebbi, olcsóbb hátakba kellene elhelyezni, melyeknek becsületes lakói érdemesek a jó állami, szövetkezeti, vagy OTP-lakásokra. Nem volna szabad álhumánus meggondolásból a bérházakban megtűrni azokat, akik sok év alatt bebizonyították a közösséghez való alkalmatlanságukat. Nem lenne az sem rossz talán* ha a lakásszövetkezetek élnének azzal a jogukkal, hogy tagsági viszonyt elbírálandó maguk döntsenek. Meggyőződésem, hogy minden probléma ellenére van megoldás. Ha helyesen rangsoroljuk az érdekeket, akkor kiderül, hogy nem a néhány rendbontó, renitens lakó védelme az elsődleges. Az ember elnézi, mennyi gonddal, szeretettel alakulnak új városrészeink. Mennyi, de mennyi törekvés tapasztalható annak érdekében, hogy valóban nyugodt élet alakuljon itt ki. Érdemes e folyamat keretében olyan tisztogatást is végezni, amely a lumpokat, a nem fizetőket, a garázdákat, az állandó részegeket is kitakarítaná. Emberségesen, de határozottan. Gyakran látom a Jósavárosban. Lehet, hogy amit elmondtam, önnek, a városi tanács új elnökének sem újdonság. Talán éppen ezért nem is reménytelen e közérdekű levelem. Farkas Szabolccsal, a nyíregyházi papírgyár üzemvezetőjével az energiatakarékosságról AA beszélgetés időszerűségét aligha szük- wséges kifejteni. Vágjunk tehát a téma közepébe: nagy energiafogyasztó a papírgyár? — A mi gyárunk és a papíripar egésze sem tartozik a legnagyobb felhasználók közé, de annyit azért mi is felemésztünk, hogy a Nehézipari Minisztérium azon 50 vállalat közé sorolja a Papíripari Vállalatot, akiknek figyelniük kell a felhasználást, és akiket — ebből fakadóan — a felsőbb szervek is figyelmükkel tüntetnek ki. ÉA nyíregyházi gyárnál maradva: mennyit fogyasztanak itt? — Tavaly 17 millió forintot ért az a 8 millió 432 ezer kilowattóra áram és a kazánokban elégetett 5700 tonna fűtőolaj, valamint a 40—60 tonna tüzelőolaj, amit a termeléshez felhasználtunk. Megjegyzem, hogy 1977-ben 100 tonna fűtőolajjal többet égettünk el, pedig tavaly már a zsákgyár is üzemelt. A Sok, vagy kevés az elfogyasztott energia? Mert a hozzá nem értő számára mindkét változat igaz lehet. — Minden tényezőt figyelembe véve, inkább kevés. Ezt alátámasztja, hogy a TI- TASZ-tól például 320 ezer forint visszatérítést kaptunk, mert jónak bizonyult a teljesítmény-tényezőnk. SMi értendő ezen? — Van az elektromos teljesítménynek egy része, ami elvész. Ez az aszinkron motorokhoz kell. Ha ezt az elvesző teljesítményt helyben, automatizált kondenzátorokkal állítjuk elő, akkor a hálózat vezetékein több hasznos áram haladhat át. A kedvezmény tehát azért jár, mert , az-országos hálózatot felszabadítjuk egy felesleges tehertől. Ez viszont, csak a takarékossági szempontok megértése folytán lehetséges, hiszen szakértelmet, figyelmet, gyakori-állításokat igényel. AAz előbb említette: többletfeladat mellett wis 100 tonna fűtőolajat sikerült megtakarítaniuk. Ezt minek köszönhetik? — A gazdálkodás eredménye volt... SMiként lehet jól gazdálkodni? — Javítani kell a kazánok hatásfokát, jól szükséges kitisztítani azokat, nem mindegy, hogyan tüzelnek bennük, mennyi levegőt adnak az égéshez, milyen módon van beállítva a kazán égője. Évente egyszer van nagyjavítás, és örömmel mondhatom: eddig még egyetlen órát sem álltak a berendezéseink. Mindez a javítók és az üzemeltetők munkáját minősíti. • Ha már itt tartunk: mi az energiaüzem wvezetőjének a tennivalója mindebben? Egyáltalán: kiből lesz az energetikus? — A végén kezdem. Energetikus lehet bárki, aki elvégzi az ehhez szükséges felsőfokú tanfolyamot. Azonban az a jó, ha az illető mérnök, hiszen bonyolult dolgokkal foglalkozunk. Én villamosmérnöki diplomát szereztem a Szovjetunióban, ezt itthon irányítás szakos szakmérnöki képesítéssel „fejeltem’’ meg. Ami viszont a munkát illeti: nemcsak energetikusnak kell lenni, tehát nem csupán a kérdés gazdasági, gazdaságos- sági oldalával foglalkozom, hanem ide tartoznak a javítások is, a kalorikus és az egyéb hőfelhasználó részek. A technológiai gőz, a fűtési rendszer, az elektromosság, az energiaellátás, amit ha mondjuk ma akarnánk a gyárban megteremteni, biztosan belekerülne vagy 100 millió forintba. Nekem kell a villamosenergia-szerződést évről évre a TITÁSZ-szal megkötni, hiszen egy évre előre kell megmondanunk, mennyi áramot használunk majd fel. A Egy évre előre látni lehet ezt? Nincse- ^nek váratlan tényezők, amik felborítják az eltervezett arányokat? — Kétségtelen gondok ezek: valóban nehéz pontosan kiszámítani, hány kilowattra lesz szükségünk. De eddig nagy eltéréseink még nem voltak, a különbség 2—3 százalékot tett csak ki, ami 250—300 ezer forint többletköltséget okozott a gyárnak. Hangsúlyozom, ez meglehetősen kevés. AAz energiatakarékosság most került iga- wzán előtérbe... — Azért nem mondható újdonságnak... nálunk bizonyosan nem, legfeljebb most lett országos. AMem az olajválságra gondolok, amikor ^kérdezem: mi az oka ennek? — Eddig minden olyan természetes volt. Otthon melegít a radiátor, folyik a meleg víz, ég a villany, szól a rádió, a tévé... Mindezt észrevette mindenki, csak az nem jutott el a tudatunkig, hogy energia is van, tehát nem is takarékoskodtunk vele. Túlfűtöttük a munkahelyeket, olyannyira, hogy az emberek trikóban, egy szál köpenyben dolgoztak... és sorolhatnám még. A fűtésnél egyébként rengeteget lehet megtakarítani ‘és még fáznunk sem kell. Azt mindenki észreveszi, hogy a villanyt fel kell gyújtani, de hogy leoltani is lehet...? Ügy fogalmaznék: akkor vettük észre valamiről — ez esetben az energiáról — hogy van, amikor már nagyon kevés volt belőle. AAzt mondta: a takarékosság itt már nem újdonság... — Idén lesz tíz éve, hogy a debreceni energiafelügyelőség területén fekvő három megye kiemelt vállalatai részére energiatakarékossági versenyt hirdetett. Ezen eddig mindig jól szerepeltünk, hatodik helynél rosszabbat sosem szereztünk, de voltunk elsők is. AAz okokat — általánosságban — már w érintettük. Azonban itt, a nyíregyházi papírgyárban melyek a megoldandó feladatok? — A Nehézipari Minisztérium rendelete szerint a VI. ötéves terv ideje alatt 7 százalékkal kell csökkentenünk az energiafelhasználást, alapnak 1977-et tekintve. Mondtam: a fűtésnél sokat lehet spórolni. Ehhez azonban az kell, hogy a fűtött helyek megfelelő ajtókkal legyenek ellátva. A nagy kapukon kis kapukat vágunk, vagyis arra törekszünk, hogy az emberek mozgásához ne kelljen kitárni a tehergépkocsik átjárására is alkalmas ajtókat. Ahol ez nem lehetséges, ott ^légfüggönyt létesítünk. Vigyázunk arra,-hogy az előírtnál se több,’se. kevesebb ne Tegyen a hőmérséklet. Eddig általában csak arra , figyelt mindenki: a kelleténél alacsonyabbra ne szálljon a hőmérő higanyszála. Az előírás egyébként nem új, csak ezekután szigorúan be is kell tartani... A Elnézést a közbeszólásért, de ide kíván- ^kozik: vajon hány előírás létezik még, amit csak kemény utasításra tartunk be, vagy annak hiányában semmibe veszünk? Hiszen a fűtési normák igazán nem újkeletűek. — Attól tartok, akadnak még ilyenek. De a témához visszatérve: nyáron átalakítjuk a fűtési rendszert, mert most az irodák és például az öltözők kondicionálása egy hálózatról történik. Holott az irodákban csak nappal van munka, az öltözőket pedig éjjel is használjuk. Tehát, csak az utóbbiakat szükséges állandóan fűteni. A Kiszámították már, mennyit lehet példádul ezekkel megtakarítani? — Az éves összeg milliós nagyságrendű. Az a vész nem fenyeget, hogy az átalakítások többe kerülnének, mint amennyit az évek során megtakarított energia érhet. Terveink között sokminden szerepel még. Látszólag apró dolgok is. Kulcsos villanykapcsolókat szerelünk fel: ez megakadályozza, hogy bárki kénye-kedve szerint kapcsolgassa az áramot. Ezek után a megbízott felelős bánhat csak az árammal. Ugyanez vonatkozik majd a fűtésre is. A korábbiaknál is hangsúlyosabb szerepet kap a karbantartás, olyan figyelmet kell ennek szentelni, mint eddig még soha. A Eddig — fogalmazzunk így — a technikai d feltételekről esett szó. Van azonban a dolgoknak egy emberi oldala is. Nevezetesen: nem lehet minden kapcsolót „kul- csosítani”, a különböző méretű kapukat be is kell zárni... Tudják pontosan az emberek, mit és miért kell a jövőben csinálniuk? — Valóban, ez nemcsak technikai kérdés. Eddig azonban vezetői értekezletek témája volt az energiatakarékosság, szükséges, hogy a dolgozókkal is megtárgyaljuk mindezt, kellő propagandát fejtsünk ki a cél érdekében. A£s az érdekeltség? Például ön, aki első d számú felelőse az energiaellátásnak, miként érdekelt a célszerű gazdálkodásban? — Elsősorban belső erkölcsi ösztönzésem volt, hiszen az a feladatom amit csinálok, amiért fizetnek. S Anyagiak? — Az energiagazdálkodás eddig nem volt kiemelt szempont. De remélem, — természetesen nemcsak magamra gondolva mondom, hiszen elég sokan dolgozunk az energiaközpontban —, tehát remélem, hogy ezen a téren is változás lesz, mert az eddigieknél jóval több energiát kell nekünk is a munkába befektetni. • Nem lesz-e az egész csak kampány? Mert werről az az anyagtakarékosság jut az eszembe, ami az egycsöves fűtésrendszereket szülte, azt, amit az energiagazdaság szempontjából nézve most méltán szidunk. — Kizárt, hogy kampány legyen, mert ki-ki a bőrén érezheti: ha nem történik gyökeres változás, súlyos göndoknak nézhetünk elébe. £ Köztudott: még a legkorszerűbb,- Ieg- d újabb berendezésekhez is hozzá kell nyúlni időnként. A régieket pedig sok helyütt cserélni kellene, az új szempontok figyelembevételével mindenképp. Van-e berendezés, akad-e elég alkatrész? — Berendezés van; az már más kérdés, hogy a gyár honnan teremti elő rá a pénzt. Ebben egyébként a Nehézipari Minisztérium és az Országos Energiagazdálkodási Hatóság hathatós segítséget ad. Kiírtak ugyanis egy pályázatot, aminek értelmében azok, akiknek a kérelmét kedvezően bírálják el, az összes költség felét vissza nem fizetendő segítség- . ként kaphatják meg. Nagyobb gond az alkatrész. Nekünk eddig még sikerült minden szükségeset megszereznünk, de csak nagyon hosszas, fárasztó utánjárással. A Lesznek-e szankciók, amikkel — mondájuk a környezetvédelem mintájára — az indokolatlan mennyiségű energiát felhasználókat sújthatják? — Tudomásunk nincs erről, és az lenne a jó, ha nem is lenne. Mért ez azt jelentené: mindenki tudja a dolgát. A kérdés fontossága miatt azonban biztos vagyok abban: ha kell, akkor büntetés is lesz. £ Minden jel arra mutat: hosszú távra kell ^gondolkozni. Előre tekintve, milyen problémákat látnak? — Ügy vélem: a sokasodó feladatokhoz kevesen vagyunk; elsősorban a karbantartókra, javítókra gondolok. Néha még azt tapasztalom: nem mindenki látja be a megváltozott viszonyokból adódó követelményeket, ami abban mutatkozik, hogy az energiagazdálkodást az egyéb teendők között eléggé hátul rangsorolják. Legnyomasztóbbnak azonban azt érzem, hogy nem tudjuk, merre is fejlesszünk. Két kazánunk terheltsége már a maximális felé halad, tehát egy harmadikra is szükségünk lesz. Nem tudjuk, olajjal fűtsünk-e majd, vagy gázzal, habár úgy tűnik, a gáz kiesik majd a sorból. Sok érv szól a szén mellett is, de hogy mi lesz végül, bizonytalan. SMit terveznek 1979-re? — Nem használunk több energiát mint tavaly, természetesen a többtermelés mellett tesszük ezt. Mintegy 600 millió kilokalória gőzt és 170 millió kilokalória villamos energiát szándékozunk megtakarítani. Ennek értéke hozzávetőleg 300 ezer forint lesz. AHa végiggondolja az elmúlt éveket és a ^friss változásokat, mi a véleménye: a felsorolt intézkedéseket központi akarat nélkül is megtették volna? — Azt nyugodtan mondhatom: igyekeztünk volna. Hogy milyen ütemben, az már más kérdés, hiszen akinek nem szűk a ruhája, vagy nem zavarja ha az, nem siet másikat venni. Tehát nem biztos, hogy józan belátás alapján is ilyen gyorsan cselekedtünk volna. Ez feltétlenül hozzá tartozik az igazsághoz. AÖn otthon is takarékoskodik az elektromos ^energiával? — Kezem mindig a kapcsolón van, pedig kedvezményesen kapjuk az áramot. Feleségem a TITÁSZ-nál dolgozik. A Végül: felmérte-e már, hogy azonos ter- ^melést alapul véve és optimális körülményeket feltételezve, mennyivel csökkenthető a gyár energiafelhasználása? — Tíz százalékig minden további nélkül eljuthatunk. Az évi 1—1,5 százalék megtakarítása nem álom. Ennyi tartalék biztosan benne van a kollektívában. ) Köszönöm a beszélgetést. SpeidI Zoltán KM VASÁRNAPI MELLÉKLET r i rVasárnapi INTERJÚ . t A
