Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

Hit vár az ezredfordulótól a kovács, az autó­fényező kisiparos, a tanárnő, a növénytermesztő és a diák Hétköznapok 2000-ben A FANTÁZIA SZÁRNYÁN LÁTOGATÁST TETTÜNK A JÖVŐ­BEN. NÉHÁNY PERCRE, AMlG A BESZÉLGETÉS TARTOTT, „ÖRE­GEBBÉ TETTÜNK” ÖT SZABOLCSI EMBERT. ARRA KÉRTÜK ŐKET, ADJANAK A JELENLEGI ÉVEIKHEZ MÉG HUSZONEGYET, KÉPZEL­JÉK EL, HOGY MÁR 2000-BEN VAGYUNK. MILYEN LESZ AZ ÉLE­TÜK AZ EZREDFORDULÓN? Pálfi László: „...ledolgozni a nyolc órát" szer-tizes tömbházról lenne szó, ahol a fürdőszoba is meg­lesz. Aztán csak elér egyszer Kisvárdáról a törpe vízmű a mi faluinkba is... Pálfi László Negyvennyolc éves lesz 2000-iben, szakmája kovács, jelenlegi beosztása vontató­vezető a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kisvárdai üzemvezetőségé­nél, lakóhelye: An arcs. — Vajon ezt a munkát foly­tatja-e két évtized múltán is? — Nehéz ezt megmondani, de valószínű, ezek az MTZ gépek még 2000-ben is menni fognak. Ezen az MTZ 80- asorn dolgozom jelenleg, itöbb- nyire kilenc órát naponta. — Mennyit szeretne dol­gozni akikor...? — A nyolc órát minden­képpen, mert szerintem annyi dolog kell az embernek még 21 év múlva is. Különben az is lehet, hogy a mostani ma­sinát akkorra felcserélem egy nehéz munkagépre, ami még­is csak jobb lesz. Nem kell folyton vándorolná a vontató­val. De ahhoz tanulni .kell, levizsgázni a nehézgépkeze-- lésiből. — Mit gondol a két gyer­mekről, akik akkor már fel­nőttek lesznek? — Milyen házban fog lak­ni? — Ha megérem, abba, amit a közeli években szeretnék építeni, a telek az 1400 öles kert már megvan, egy tíz­— A kisfiú másfél éves, a kislány hatéves. Taníttat­ni szeretném őket. A lányt óvodába gondolnám, nagyon szereti a gyerekeket. A fiú még nem tudom, mit vá­laszt... Béres György: „Jobban bízzunk egymásban" Nyíregyházi autófényező kisiparos, a Géza utcában la­kik, a Bujtoson. Három gyer­meke van, 58 éves lesz 2000- ben. — Vajon szükség lesz még akkor is a kisiparosra? — Szerintem igen. Amíg az állami iparban és a szolgálta­tásban az egyéni felelősséget nem sikerül általánossá, ál­landóvá tenni, a javítást megoldani, .addig- kell a .kis­iparos munkája. A mii szak­mánkról pedig úgy vélem, olyan gazdagok sohasem .lesz­nek az emberek, hogy ha a gépkocsi javításra szorul, in­kább eldobják... Kétezerben sem, pedig még azt sem tud­juk, milyenek lesznek akkor a gépkocsik, mi hajtja őket. De javítani mindig kell majd őket... — Kétezerben a Bujtos a város ligete lesz, hol fog lak­ni? — Már most töprengek. Ha más nem, muszáj bérházba menni, de a műhelyemet va­lamelyik új lakónegyedben képzelem el, mondjuk a kö­Béres György zeli Keleti negyedben, egy olyan helyen, ahol a lakókat nem zavarom a munkám­mal... — Leszokik addig a do­hányzásról? — Muszáj, le kell szokni róla, máris egyre jobban ér­zem a nikotin hatását. Van is annyi erőm, hogy meg tudom csinálni... — Milyen nagy felfedezést, „csodát” vár az ezredfordu­lón? — Mit szeretnék? Csak egyet: az emberek bízzanak egymásban... Ujj Sándorné: „Utazni, látni, olvasni" Ujj Sándorné Matematika—fizika szakos tanár a nyíregyházi 110. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben. Hatvanhárom éves lesz akkor. — Nem fájó belegondolni, hogy már túl lesz a hatodik X-en? — Nem, mert égy kicsit a mostani években is készülő­döm rá. Amikor elértem a 30. évet, nem .tagadom, fél­tem. Azóta a derűsebb olda­lára gondolok, fiatalos nagy­mama akarok lenni. Amíg dolgozik az ember, mindig azt mondják és ő maga is arra számít, majd ha nyugdíjas lesz, akkor jut idő az olvasás­ra, kirándulásra... — Kétezerben sokat szeret­nék utazni. Ezért is tanultam meg a gépkocsivezetést, egy­hónapos, friss jogosítványom van. Jelenleg .inkább a könyv- gyűjtögetésnél tartok, akkor remélem lesz -időm olvasni is. És nevelem majd az uno­káimat, mert arra nagyon számítok. Két -lányom van, remélem részt vehetek az unokák nevelésében. — Milyennek gondolja a tanár—diák viszonyt? — Egészen másnak, mint most. Bízom benne, hogy ar­ra is jut majd idő, hogy a ta­nár a tananyagon tűk foglal­kozni -tud majd a gyerme­kek egyéni problémáival is, és nem növekszik, hanem csökken a tanár és a diák kö­zötti távolság... Fekete István: „Segíteni a fiatalokat../' A nyírtassa Dózsa tsz tagja, Berkeszen lakik, növényter­mesztő, amikor találkoztunk, éppen az almafa-csemetéket ültette a tsz tábláján, 2000- ben 74 éves lesz. — Mit kezd a nyugdíjas éveivel? — Teszek, veszek majd, meg hátha akkor is szükség lesz az idősebbekre, besegíte­ni a nagy munkáknál. Meg van egy kertem, ott is lesz munka. Aztán segíteni fogok a fiataloknak, van egy 28 éves fiam, nős, egy 29 éves lá­nyom férjnél, négy fiú­unokám — Szükség lesz még akkor a kapára? — Alig hiszem, ne is le­gyen. Jobb a vegyszer. Csak, azt hallja az ember, más or­szágokban már nem is na­gyon engedik, olyan sok a földben a méreg. — Nem fél az öregségtől? — Nem mondhatom, hogy nagy öröm,, de azt is bírni kell. Az apám 75, az anyám 76 évet élt meg, úgy remélem 2000-ben még én is élni fo­gok, ha nem is így fogok ki­nézni mint most... Fekete István Ágoston Piroska: „Hodern felnőtt leszek" Ágoston Piroska Negyedikes diák a kiisvár- dai Bessenyeiben, a szülei tsz-doligozó.k Dombrádon, 39 éves lesz 2000-ben. — Mit fog dolgozni akkor? — Magyar—orosz szakos általános iskolai tanár leszek. Sok speciális tantermet gon­dolok, .ahol minden technikai felszerelés, eszköz megvan. A gyermekeket fegyelmezet­tebbeknek képzelem, na nem úgy, hogy a karjukat szépen hátra teszik... Város­ban szeretnék tanítani, Nyír­egyháza nagyon tetszik. — És hány gyereket? — Kettőt, vagy hármait. Na­gyon modern szülő szeretnék lenni, akihez bizalommal fordulhatnak a gyerekei... Háztartást is fogok vezetni, nem járunk az étterembe ebédelni... — Csak házasságban tudja elképzelni a boldogságot, a gyermekáldást? — Még kétezerben is csak úgy tudom elképzelni. Házas­ságban lehet boldog az em­ber, és az jó a gyermekeknek is... S MIT TEHET HOZZÁ AZ ELHANGZOT­TAKHOZ A KRÓNIKÁS? GONDOLATBAN Ö IS HOZZÁAD 21-ET AZ ÉVEIHEZ ÉS AZ OP­TIMIZMUST HÍVJA SEGÍTSÉGÜL. S ÍGY FE­JEZI BE ÍRÁSÁT: BÁRCSAK FELTEHETNÉ KÉRDÉSEIT ALANYAINAK 2000-BEN IS... Páll Géza Kaliforniából Kisvárdára 1956. december 6-a volt. Az ellenfor­radalmat már leventék, de a nyugati ha­tár még nyitva állt, csak át kellett sétál­ni rajlta. Volt aki a bonét féltette, más csak világot akart látni, és meggondolat­lanul indult szomszédokkal, ismerősök­kel Hegyeshalom felé. Gerzsenyi János 18 éves kisvárdai fiatalembert is megszédítették az ismerő­sök 1956-tbam. „Jó szakmád van — mond­ták az egy évvel korábban festő-mázoló szakmát szerzett fiúnak — egy vagyont fogsz keresni vele”. „Anyósodék .kivitet­nek Kaliforniába — manditák mások a néhány hete nős ifjúnak — biztos segíteni fognak.” A .házaspár útnak indult. December 7-én átlépték a határt. Ausztria tele volt disszidensekikel, ezerszám várták a láge­rekben, hová mehetnek tovább. Gerzse- nyiéket anyósáék Los Angelesbe vitették. A repülő 1957. április 7-én landolt. A férj másnap már dolgozott — korábban kint lévő magyarok vették maguk mellé. Az albérlet, a kemény munka mellett há­rom év alatt sikerült 3000 dollárt össze­spórolni, majd önálló üzletet nyitni. — Bútorszállítást, bútorkészrtést vál­laltunk, de két-thárom évig nagyon gyen­gén ment az üzlet — mondja Gerzsenyi János. — Aztán nőtt a megrendelők szá­ma, mi meg dolgoztunk két műszakra va­lót is naponta, hogy minél hamarabb ki­fizessük az 1960-iban vett lakást, meg az­tán jobban is akartunk élni, minit az al­bérletben. Telt az idő, s Gerzsenyiéknék három gyerekük született. Mária, Mónika és János egyszerre tanulták az angolt a magyarral. A nagyohbak egy magániskolába jártak, mert ott estig vigyáztak rájuk, így a szü­lők dolgozhattak. — 1968-iban tragédia történt: meghalt a feleségem — folytatja Gerzsenyi Jánc» a kétévtized történetét. A kisfiam, János akkor még csak hároméves volt. Egy ba­rátom édesanyja jött ki látogatóba, őt vettem oda magunkhoz, és ő látta el a családot. 1969. nyarán Gerzsenyi János sokadik alkalommal ismét hazalátogatott. Megis­merkedett húgának egy volt osztálytársá­val, november 20-án pedig megtartották az esküvőt. Január elejére elintéződtek a formaságok, és Gerzsenyi János felesége is elutazott Los Angelesbe. Az üzlet még mindig jól ment. Egy év múlva megszü­letett kislányuk, Melinda, s a fiatal há­zasok tervezgetni kezdtek. Mexikó, Ha- wai szigetek, Dél-Ameri'ka szerepelt úti- programjukba, de alig érkezett el a ta­vasz, csomagolni kezdtek, s elindultak — haza Kisvárdára. Négy hét, hat hét, két hónap is volt az itt eltöltött idő, és egyre nehezebb szívvel búcsúztak itthon a szü­lőktől. „Jövőre már máshová megyünk”, — mondogatták egymásnak, de a következő nyár újra itthon találta őket. Munka köz­ben, munka után egyre többször beszéltek arról, hagy végleg hazajönnek. „Még egy pár év — mondta a férj — egy kicsit ösz- szeszedjük magunkat és hazamegyünk.” A sors azonban közbeszólt. Gerzsenyi Jánost temetésre hívták, édesapja baleset áldozata lett. Alig ment vissza, ismét le­velet kapott: édesanyja betegségét adták hírül. Gerzsenyi János ismét repülőre ült, s az itthon töltött újabb négy hét alatt vég­leges döntést hozott. Visszautazott, eladta amit volt munkatársai itthon töltött ideje alatt még nem herdáltak el és 1978. má­jus 14-én feleségével, az akkor 13 éves Jánossal, és a 7 éves Melindával hazaköl­tözött Kisvárdára. A legidősebb lánya, Mária két éve férjhez ment, őt már nem hozhatta haza, Mónika pedig most érke­zik néhány hét múlva, amikor leérettsé­gizik. — Amikor hazajöttünk, jóformán nem is tudtuk mihez kezdjünk — kap­csolódik a beszélgetésbe Gerzsenyi János- né — nem tudtuk hol fogunk lakni, s miből élünk meg. Iparengedélyt kértünk a férjem szobafestő szakmájára, aztán la­kás után néztünk, s találtunk is egyet, amelyik már négyévé üresen állt. Azóta egyfolytában dolgozunk rajta, de még mindig van alakítani, formálni való. A kezdet itthon is nehéznek bizo­nyult. Gerzsenyi János neve ismeretlen volt Kisvárdán, s sokat kellett járni mun­ka után. A tél még nehezebb, ilyenkor az ismert festőknek is alig van munkájuk. De már kezd kialakulni a megrendelőkor. — Tudja, itthon naponta megállíta­nak az utcán és kérdezik: miért jöttünk haza. Legtöbbször csak annyit válaszo­lok, hogy próbáld meg, aztán te is megtu­dod. Nem könnyű röviden megmagyaráz­ni. Mi ott is magyarok voltunk, Kalifor­niában is az Élet és Tudományit, az Or- szág-Viiilágot, a Képes Újságot járattuk, de még két kutyát is innen vittem ki, hogy az is magyar legyen körülöttünk. És ne higgye, hogy egyedül voltunk ilyenek. Az 56-osok többsége hazajött megnősül­ni, vagy ott élő magyar lányt vett el. so­kan már közülük is hazatelepültek. Akik később jöttek, alig várják, hogy amnesz­tiát hirdessenek, elindulnak hazafelé. — Sokan azt gondolják, elég ha ame­rikai földre lépnek, máris gazdagok lesz­nek. Aztán jön a csalódás: a legpisz- kcsabb munkát kell elvállalni, ha keresni akarnak. Ha itthon a dollár romlásáról hallunk, sokan elhúzzák a szájukat. Én saját bőrömön tapasztaltam, mit jelent az infláció. Még 10 éve 10 cent volt 1 gallon benzin, amikor visszajöttünk, már 90 cen­tet fizettünk érte, de a kenyér is 15 cent­ről emelkedett egy dollárra. Persze nem azt akarom ón mondani, hogy kenyér­gondjaink voltak, de még az sem érzi otthon magát, aki anyagilag jól megta­lálja számítását. — Mi nem voltunk szegények, nincs is annyi pénzünk, mint Los Angelesben — folytatja férje szavait felesége— még­sem bántuk mag, hogy hazajöttünk. A gyerekek is jobban érzik itt magukat, mint Kaliforniában. Amikor megérkez­tünk Budapestre, első dolgom volt elvin­ni őket az Országházihoz, a Várba, a Cita­dellára, a Mátyás-templomba, s azt mond­ták: ilyen szépet még sohasem láttak. — Mi döntöttünk — veszi át ismét a szót Gerzsenyi János — itthon akarunk élni. Gyermekeinktől 18 éves korukban megkérdezik majd: milyen állampolgá­rok akarnak lenni, s reméljük nem gon­dolkodnak majd a válaszon. Azért ne higgye, hogy Amerikában nincsenek ren­des emberek. Amikor megkaptam az amerikai állampolgárságot, a bíró azt mondta: legyetek jó állampolgárok, de ne felejtsétek el hazátokat. Még valami azért az igazsághoz tartozik: Amerikában eny- nyi év után mi gazdagabbak lennénk. De nyugalmat, hazát mégis csak a szülőföld adhat. Balogh József 1979. április 30. Gerzsenyiék honfoglalása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents