Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

ESTE ELÉG EGY KATTINTÁS A SÖTÉT SZOBÁBAN, MÁRIS SZÉTÁRAD A FÉNY. TERMÉSZETESNEK VESSZÜK. A VÁROSBAN LAKÖ NEM VÁG GYÜJTÓST, NEM PISZKÁLJA A TÜZET, EGY GYUFA SZIKRÁJA LÁNGRA LOBBANTJA A KÉKESEN SZISZEGŐ GÁZT, HOGY MIHAMAR ELKÉ­SZÜLJÖN AZ EBÉD. AKI JÁRMŰRE SZÁLL, AUTÓN VAGY BUSZON IGYEKSZIK MUNKÁBA, INDUL KIRÁNDULNI, NETÁN DOHOGŐ DIESEL-MOZ­DONY VONTATJA A VASÜTI SZERELVÉNYT, AMELYBEN ÜL — TALÁN NEM IS GONDOL RÁ, HOGY HONNAN A BENZIN, AZ OLAJ. VEZETÉKEK SZÁZAI HÚZÓDNAK FÖLD FELETT ÉS FÖLD ALATT, TOVÁBBÍTJÁK AZ ÉLTETŐ ENERGIÁT. A VEZETÉKEKNEK EZ AZ ÉRREND­SZERE KAPCSOLATOT TEREMT TÁVOLI VIDÉKEK, ORSZÁGOK KÖZÖTT. HAZÄNK NEM DÜSKÄL SOK ENERGIÁBAN, NINCS ELÉG ERŐMŰ, KE­VÉS AZ OLAJ, A FÖLDGÁZ. MÉGIS JUT BELŐLÜK AZ ÜZEMEKBE, A HÁZTARTÁSOKBA, MERT A VEZETÉKEK ÁTNYÚLNAK AZ ORSZÁGHATÁRO­KON, AZ ENERGIÁBAN GAZDAG SEGÍTI AZT, AKINEK KEVESEBB VAN. A SZOVJETUNIÓBÓL KAPJUK AZ ELEKTROMOS ARAM EGY RÉSZÉT, ONNAN ÉRKEZIK A KŐOLAJ, A FÖLDGÁZ JELENTŐS HÁNYADA. S HOGY MÉG TÖBB ÉRKEZZ EN, VÁLLVETVE DOLGOZIK A HATÁRON INNEN ÉS TÚL AZ ÉPÍTŐMUNKÁS, A SZERELŐ. Hegy év a határon túl Gumicsizmában dagaszt­juk a sarat Ivano-Fran- kovszkban. Az április végi időjárás igencsak szeszélyes a Kárpátok túlsó oldalán. Egyszer hétágról süt a nap, másnap havas esőt sodor a szél. A magyar munkások — köztük a Kelet-magyaror­szági Közímű- és Mélyépítő Vállalat gárdája — azonban minderre fittyet hánynak, csak dolgoznak szorgalma­san Sürgeti őket a határ­idő, a Szövetség gázvezeték itteni szakaszán az elkészült kompresszorállomások után a kapcsolódó létesítmények befejező munkálatainál tar­tanak. — Tíz éve annak, hogy Nyíregyházán az első ház­gyári építkezéseket irányí­tottam — emlékszik Ákos László, a KEMÉV főépítés- vezetője. — Most ismét ez a munkám. Alig egy éve kezd­Barna Mihály tünk hozzá, s nyáron már szeretnénk otthon lenni. Minden 'beszélgetésnél, a Bogorodcsányilban berende­zett kényelmes szálláson, az esti pihenőnél szóba kerül az otthon. Számolgatják a na­pokat, amikor befejezik a munkát, amikor hazakerül­nék. Az egyik csoport már szedelőziködiík, május érén indul haza. — Csak hazafelé húz a szívem — jegyzi meg Barna Mihály kőműves, miiközben a lépcsőbejárat betonját si­mítja. — Azt hiiszem, a régi brigádomba megyek vissza, ahol brigádvezető voltam. A nyíregyházi építkezésekhez mégis közelebb van Nagy- halász-Mága sor, ahol lakom. A külföldi muin'ka nem egyszerűen a nagyobb tá­volságot jelenti. Megkövete­li a nagyobb felelősséget, a példamutatást, hiszen árgus szemekkel figyelik a szovjet építőmunkások is, hogy a magyarok milyen módszer­rel dolgoznak. Szervezettsé­get, fegyelmet kíván, hogy több száz kilométerre a vál­lalati központtól megoldják az anyagellátást, elég szak­ember legyen minden posz­ton. — Nem válogattunk a munkában. Az itteni kétszáz­ágyas kórháznál például mi négyen, két segédmunkással minden zsaluzást elvégez­tünk — mondja Kerekes Miklós, az ácsok brigádveze- tője. — Aki úgy jött ki ide, hogy csak sok pénzt keres, de nem akaródzott neki dol­gozni, az hamar kihullott közülünk. Ezekben a hetekben a va­sárnapokat se nagyon isme­rik a magyar építőmunká­sók. Olyanok az előrehozott átadási határidők, hogy szin­te ^minden percet ki kell használni, amikor dolgozni tudnak Mert az eső, a sze­szélyes tavasz sokszor kés­lelteti őket. Kapkodás ugyan nincs, de például a kis he­gesztőműhelyben maguk ké­szítik a pótlólag megrendelt lábtörlő vasrácsot, nem vár­ják meg, amíg nagy nehe­zen meg lehet szerezni más­honnan. A tereprendezéssel, a többi ; munka végzésével szintén így vannak. — Száznegyvenen felül van a pecsét az útlevelem­ben — mutatja Fignár Ottó, aki a gázvezeték építési munkáit koordináló osztály vezetője a KEMÉV-mél. — Szintté hetente jövök, tájé­kozódom, sogy mi hátráltat­ja a munkát, hol kell segíte­ni. Intézem, hogy időben megérkezzenek a megrendelt anyagok, rendben legyenek a szerződéseik, számlázások. Az Urál melletti Oren- burgttól a Szovjetunió nyu­gati határáig húzódó gázve­zeték építésének ötödik sza­kaszát kapták a magyarok. A három kompresszorállo­más közül egyet a szabolcsi építőknek, a KEMÉV-nek Kerekes Miklós kellett elkészíteni. Négy év­vel ezelőtt vonultak fel Husztra, és kezdték el a munkákat. Ideiglenes elhe­lyezés helyett egy 141 laká­sos, házgyári elemekből álló „mini”-lakótelepet, éttermet építettek, ahol idáig az épí­tők lakták. Ugyancsak kap­csolódó létesítményként el­készítették a lakótelepi ka­zánházat, és a nyíregyházi, Sóstói úti új szárnyhoz ha­sonló 200 ágyas kórházat. Majd tavaly egy újabb megbízatást kaptak: Ivano­Frankovszkban ugyancsak egy kétszázágyas kórházi pavilon, 235 lakás és egy 140 gyermeket befogadó óvoda- bölcsőde építése várt rájuk. A négy év alatt végzett munkák értéke közel egy- millláárd forint. A legna­gyobb munkák idején tavaly 430 épíitőmunkás szorgosko­dott a két városban, hogy eleget tegyenek vállalt kö­A huszti kompresszorállomás már működik. Mindössze öt ember kell a kezeléséhez. dent átadnak. Most felújít­ják, rendbe hozzák a lakáso­kat, hogy utána a husztiak vegyék birtokukba azokat. — Sokoldalúbb lett az ember, mióta kint van — említi Tóth Ferenc kőműves. — Korábban műköves mun­kát nem végeztem, most azt is megtanultam. — ö egyike azoknak, akik a teljes befe­jezés után kerülnek haza. Egyesek ugyan azt mondják, hogy neki nem is lehet sür­gős, hiszen Huszton talált magának feleséget, a város­ban lakik. — A távollétből volt a sok, azért vágyam haza — mondja. — Az embernek itt főként csak a munkára volt lehetősége.' Igaz, hogy a haszna is megvolt, otthon lakást vettem, egy kocsira való is összegyűlt. A Kárpátok túlsó oldalán, a galíciai dombvidéken csak most rügyeznek a fák. Es­ténként még elfér a közpon­ti fűtés a bogorodcsányi la­kótelepen, a faházákban. A jó idő viszont sürget, 12 órás műszakot szerveznek. Az in­nenső oldalon, Huszton vi­rágba borult cseresznye- és barackfák köszöntik a kike­letet, a kompresszorállomás dombra épült tömbjéről ér­demes széttekinteni a hegy­vidékre. — Vasárnapra végezni akarnak ezzel a földmunká­val — magyarázza Popoma- jer Lajos építésvezető, a kompresszorállomás egyik mellék-létesítményénél. Felbúg a markoló, tolja a földet á kis lánctalpas. Az emberekről lékerül a meleg ruha, húzzák a kerítés drót­ját, gyöngyözik a homlokuk a napsütésben. Az építésve­zető — miint négy év óta minden nap — ott van kö­zöttük, szervez, irányít. — Időben elkészültünk — állapítja meg jólesően. Szöveg és kép: Lányi Botond Emléktábla örökíti meg a magyarok munkáját. mentesen, kifogás nélkül ha­táridőre legyünk kész. A precíz munka-jelei min­denütt látszanak Az építők újra kiszorulnak a házgyári lakásokból, hiszen a júliusi befejezési határidő azt is je­lenti, hogy kompletten min­Tóth Ferenc telezettségüknek. Az ered­mény: Huszton egy-két hó­nappal a határidő előtt, Iva- no-Frankovszfeban határ­időre adtak át eddig min­den létesítményt. — A befejező munkák igencsak nagy figyelmet kö­vetednek — tájékoztat a huszti főépítésvezető, Tóth Zoltán. — A prémium-kitű­zés úgy szól, hogy hiány­Elkészült a nagy mi Öt vállalat a finisben Beregdaróc, 1979. április Szokatlan látvány fogad­ja a Beregdarócra érkezőt. A határ menti településtől nem messze épül a határon túli Szövetség gázvezeték magyar „folytatása”, a Test­vériség gázvezeték új komp­resszorállomása. Néhány napja egyszerre 5 vállalat csaknem 200 dolgozója se­rénykedik a beruházáson. A SZÁÉV munkáskollektívája a kiszolgáló létesítmények tető alá hozásán fáradozik, a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat brigádjai a leágazó csö­veket fektetik, a VEGY­időre, június 30-ig átadják rendeltetésének az állomást. Üzembe helyezésével a há­rom — egyenként 12 ezer lóerős — kompresszor a cső­kígyóban 35 atmoszféra nyo­mással áramló gázt 67 at­moszférára növeli, lehetővé téve az eddiginél négyszerié több fontos nyersanyag ha­zánkba érkeztet. A szervezettségre jellem­ző: a beruházó, Gáz- és Olajszállító Vállalat szakem­berei a májusban kezdődő próbaüzemelést úgy ütemez­A kábelvezeték csatornáit építik a SZÁÉV dolgozói. Zsigrai József, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozó­ja acélcső köszörülése köz­ben. ÉPSZER műszerészei pedig a kompresszorokat vezérlő automatikákat kötik be, kapcsolják össze. Az összehangolt, jó ütem­ben haladó kivitelezés ered­ményeként várhatóan határ­Pintcr Sándor és Gergely Zoltán műszerészek a ve­zérlőberendezés automatáját szerelik. ték be, hogy azzal párhuza­mosan az építőmesteri mun- ^kákban sem lesz fennaka­dás. A 850 millióba kerülő új kompresszorállomás hazánk eddig épült legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lesz. A beregdaróci kompresszortelep hűtőberendezései. Szöveg: Kalenda Zoltán Kép: Elek Emil KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1979. április 30. 0 Beregdaróci kompresszorok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents